Házibuli 1-2
(La Boum 1-2)
Francia vígjátékok, 107 és 90 perc
Rendezte: Claude Pinoteau
Szereplők: Sophie Marceau, Claude Brasseur, Brigitte Fossey, Sheila O'Connor, Pierre Cosso, Lambert Wilson, Alexandre Sterling


Aki még sosem látta, annak talán kissé idejét múlt lesz, kicsit bumfordi - a nagy partizás alatt is csak kóla fogy! - de még így is átjön annak a kornak a hangulata, amikor kitalálták a "buli" fogalmát. És ami még fontosabb, a Házibuli filmeket (újra)nézve azonnal feltűnik, hogy Sophie Marceau már tizenhárom évesen is milyen gyönyörű és szexi volt. Ami pedig még most is abszolút időszerű, hogy mindkét moziban mindenki milyen csapodár, beleértve bájos hősnőnket is. Persze ennél több van a dolog mögött, hiszen több generáció néha meglepően nyálas kultuszfilmje - az első rész 1980-ban került a mozikba - nem lehetett volna olyan óriási siker Kazincbarcikától Japánig, ha nincs benne valami egészen eredeti. Márpedig volt, hiszen Claude Pinoteau és a forgatókönyvíró Daniele Thompson nagyon ráéreztek a szubkultúrából teljes értékű kultúrává fejlődő tinivilágra, a McDonald'sban lógásról, mopedezésről, gátlásoktól mentes, mégis bizonytalan pasizásról és csajozásról - ami már egy az egyben kompatibilis a szülők magánéleti gondjaival - és persze a házibulikról, azon belül is a lassúzásról.

Mindezt az új, belvárosi iskolába érkező Vic Berreton (Sophie Marceau)szemén keresztül látjuk, aki már az első bulin belezúg egy kissé nyálas fiúba, de csak vagány nagymamajától számíthat segítségre, hiszen szülei éppen egymás megcsalásával vannak elfoglalva. Az 1982-ben készült második rész annyiban bonyolódik, hogy az új, még a legelsőnél is nyálasabb kickboxos fiú (Pierre Cosso) mellett Vic egy idősebb sráccal is kavar (Lambert Wilson), a végén most is győz a tiszta tiniszerelem, legalábbis aznapra. Ugyan a szülők, vagyis Claude Brasseur és Brigitte Fossey folyamatos kavarása teljes értékű felnőtt vígjátékot is nyújt, a lényeg mégis Sophie Marceau. Bár jut mellé két lány, a vörös Pénélope és pimasz kishúga, a balerina Samantha, akik kapnak némi teret, Vic az igazi sztár. Amikor az első részben ruhákat próbál, vagy amikor a másodikban a vicc kedvéért prostinak öltözik, ahogy forgatja a szemeit, amilyen ösztönös minden mozdulata, még a túlságosan lazán szőtt cselekmény mellett is teljesen le tud kötni még ma is. És érdemes a filmet franciául nézni, és akkor ezerszer hallhatjuk, ahogy Sophie azt mondja, hogy: Geniaaal!

Mindkét filmlemezen a rendező Claude Pinoteau kommentál, kissé nagypapásan, de csakis franciául, és mindkettőn ott van az adott film picit nyálas slágere, klipben és karaoke verzióban is. Ezek miatt még senki ne szaladjon a boltba vagy a kölcsönzőbe, de az extra lemez fő attrakciója a tanulságos kisfilm, amelyből megtudhatjuk kivel mi történt akkor és azóta - a rendező nyilvánvalóan szerelmes volt Sophie-ba, aki viszont a nyálas Pierre Cossoval jött össze! -, és ki hogyan dolgozta fel számos kudarcait. De hasonlóan jók az eredeti próbafelvételek, ahol hősnőnk még eredeti nevén, Sophie Maupu-ként szerepelt - és úgy viselkedik, mint egy utcakölyök, de már ott is ordít róla, hogy milyen tehetséges. Az interjúk között a szereplők és a rendező mellett pedig megszólal a vágó is, aki érdekes dolgokat mond a szakmáról, bár a filmről alig esik szó. Viszont megtanullhatjuk, hogy milyen a jó "áttűnés", és a fogatókönyvíró bájos lányát is megismerhetjük, akiről Vic alakját mintázták. Van egy kisfilm a zeneszerzővel, Vladimir Cosmaval és van egy nagy rakás fotó, meg plakát a galéria rovatban.
Portál