Advent

A latin eredetű (adventus) szó megérkezést jelent. A keresztény ünnepkörben advent Jézus születésére várakozás, a felkészülés időszaka. A keresztények a karácsonyt megelőző 4 hetet nevezik így, mely mindig vasárnappal kezdődik. Régen éjfélkor harangszó hirdette kezdetét, ami egyúttal az új egyházi év első napját is jelentette.

 

Világosság a sötétségben


Nem véletlen, hogy éppen ennyi ideig tart advent. Bod Péter a 18. század közepén a következőkkel indokolja: "mert Krisztusnak 4 adventusa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe bészáll és az embert megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Midőn eljön az utolsó ítéletre." Az advent varázsos hangulatát nemcsak a karácsonyi várakozás keresztény mitológiája alakította ki, hanem a téli sötétségben a melegre, a fényre, a megújuló életre vágyódás ősi izgalma is. A téli napfordulóig egyre rövidebbek a nappalok, egyre több a minket körülvevő sötétség. Ehhez kapcsolódóan mondják, hogy az adventi-koszorún ilyenkor azért gyújtanak meg hétről hétre több gyertyát, hogy karácsonyra legyen világosság ott, ahol Jézust várják. A koszorú alapot díszes szalaggal tekerik be, és kisebb fenyőgallyakkal díszítik. Négy gyertyát erősítenek rá, melyekből advent minden vasárnapján eggyel többet gyújtanak meg. Így az ünnep beköszöntekor már mind a négy gyertya ég.

 

A varázskör

Az adventi koszorú hagyománya valószínűleg abból az ősi hiedelemből származik, hogy a kör (varázskör) megvéd a gonosztól. Koszorút fontak ezért régen szalmából, fűzfavesszőből vagy zöld fenyőágakból. Azt tartották, hogy az ilyen "szent" koszorúkkal minden gonosz szellem elől el lehet zárni a házat. Hasonlóan pogány szellemekkel kapcsolatos egy régi, Észak-Európában elterjedt szokás is. Decemberben itt megünnepelték a termés betakarításának végét. Mindig nagy lakomát rendeztek, és házaikat zöld növényekkel díszítették. Azért akasztottak fagyöngyöt és zöld gallyat az ajtajuk fölé, hogy kiengeszteljék az erdők szellemeit. Téli napfordulós ünnepeikre örökzöld díszeket készítettek a kelta és a teuton törzsek is. Papjaik szerint a fagyöngy szent, és ezért amulettként adták az emberek kezébe. Egy középkori hiedelem szerint a fagyöngy elűzi a boszorkányokat, ezért ez a növény különleges helyet foglal el a koszorúfonásra használatos örökzöldek (magyal, krisztustövis, vadborostyán, stb.) között.

Az első adventi koszorú

Az ősi pogány elképzelés idővel feledésbe merült, csak 1838-ban újította fel egy keresztény férfiú, Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész. Ő alapította az első gyermekotthont Hamburgban. A ház egyik termébe fából hatalmas csillárt készíttetett, és minden istentiszteleten egy újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba. Ezen a kocsikerék nagyságú adventi koszorún még 24 gyertya állt. Minden hétköznap meggyújtottak egy fehéret és minden vasárnap egy pirosat. A gyertyák meggyújtása után adventi dalokat énekeltek és bibliai idézeteket olvastak fel. Az ötlet gyorsan követőkre talált más gyermekotthonokban is, de csak 1860-ban, Berlin-Tegelben született meg az a gondolat, hogy a fakarikát fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék, és a huszonnégy gyertya helyett csupán négyet tűzzenek rá, a négy adventi vasárnap jelképeként. Az első világháború protestáns vidékein már egyre több családnál kigyulladtak a gyertyák az adventi koszorúkon, de csak századunk ötvenes éveitől vált mindenütt általánossá ez a szokás.

Az adventi naptár

Manapság nálunk is újra terjed a gyerekek által igen kedvelt adventi naptár, ami ennek az időszaknak az időmérő eszköze. Azon időszak előrehaladtára figyelmeztet nap mint nap, melynek vége karácsony ünnepe. Az adventi házikók, naptárak ablakaiból minden nap csak egyet szabad kinyitni, mögöttük leggyakrabban édesség rejtőzik. Régen inkább kis képek, vagy karácsonyi jókívánságokra nyíltak az ablakok. Az első nyomtatott adventi naptár 1908-ban készült a müncheni Lang kiadónál. Az ötlet állítólag Gerhard Lang, a későbbi készítő édesanyjától ered, aki megunta, hogy kisfia minden este megkérdezte tőle, hogy még hányat kell aludnia karácsonyig? Ezért fogott egy kartont, huszonnégy mezőre osztotta, és mindegyikre rátűzött egy bonbont. Kisfia minden nap megehetett belőle egyet. A már felnőtt Lang később erre az ötletre alapozva készített először adventi naptárakat.

Különböző érdekes adventi naptárakat találsz a következő oldalakon.

Az ünnep színei


Az ünnepkör liturgikus színe a lila, a bűnbánat színe, és a rózsaszín, az örvendezésé. Ebben az időszakban a templomban a pap is ilyen színű miseruhát visel. Az adventi koszorú gyertyái közül is három lila (vagy ilyen színű szalag van rajta), a negyedik rózsaszín. Persze a mai adventi koszorúkon a legkülönbözőbb, általában azonos színű gyertyák égnek. A leggyakrabban pirosak, amire általában azt mondják, hogy Jézus vérének színére utal.

Portál