A kétszintű érettségi tartami követelményeiben a korábbinál hangsúlyosabb szerepet kapott a jelenkor történetének ismerete. A középiskolai tankönyvek érintik e témákat, de a rendszerezettebb, alaposabb feldolgozásra nem tudnak teret és lehetőséget biztosítani. Ezzel a sorozattal e témák órai feldolgozásához és az érettségire való felkészüléshez kívánunk segítséget nyújtani.

A közép-európai régió, a posztszovjet rendszerek problémái a rendszerváltás időszakában

A politikai rendszer átalakulása, többpártrendszer és demokratizálódás

A régió történetében az 1980-as évek végén lejátszódó politikai fordulatot a Szovjetunióban lezajlódó változások tették lehetővé. 1985-ben az SZKP Politikai Bizottsága Mihail Gorbacsovot választotta meg az SZKP főtitkárának. Gorbacsov jelszavai a peresztrojka - tehát a gazdasági és társadalmi átalakítás - valamint a glasznoszty - a politikai nyitás, a nyíltság - voltak. A gorbacsovi külpolitika egyértelműen szembefordult a korábbi brezsnyevi szemlélettel: az új főtitkár világossá tette, hogy ténylegesen elismerik a népek önrendelkezési jogát, s nem fognak sem katonai, sem egyéb eszközökkel beavatkozni a szocialista országok belügyeibe.

Lengyelországban 1988 tavaszán sztrájkok kezdődtek elsősorban az áremelések, a zloty 40%-os leértékelése, a vállalati önállóság felfüggesztése és a szakszervezeti jogok korlátozása miatt. A LEMP (Lengyel Egyesült Munkáspárt) vezetése a párbeszéd mellett döntött. A lengyel "kerekasztal" voltaképpen kétoldalú megbeszéléseket jelentett kezdetben a LEMP vezetői és az ellenzéki Szolidaritás között. A megállapodás értelmében többek között elismerték a politikai pluralizmust, az egyesülési, a szólásszabadságot, a bírói függetlenséget, a tájékoztatási eszközökben való megjelenés egyenlő jogát. Lengyelországban a népköztársaságot újra köztársaság váltotta fel, majd megállapodtak a nemzetgyűlési és szenátusi választások alapelveiben, a nemzetgyűlési mandátumok elosztásában. A képviselői helyek 60%-át a létrehozandó koalíció kapta, 5%-át katolikus szervezetek, a fennmaradó 35%-ot pedig független (valójában Szolidaritás) képviselőjelöltek. 1989 szeptemberében végül a Szolidaritás vezetésével alakult kormány, a Tadeusz Mazowieczki vezette kabinetben a Parasztpártnak is nevezett Egyesült Néppárt, valamint a Demokratikus Párt jelöltjei mellett a LEMP négy politikusa is tárcát kapott. A választási eredményeket tekintve azonban a LEMP vereséget szenvedett, így a belső konfliktusok miatt két, önmagát szociáldemokratának valló irányzatra szakadt. A Szolidaritás azonban nem tudta a gazdasági válságot kezelni, a szükségessé váló gazdasági sokkterápia a mozgalom meggyengüléséhez, felbomlásához vezetett. A Szolidaritás parlamenti frakciójából különböző pártok és csoportok jöttek létre, s ez a szétforgácsolódás többször is komoly kormányzati válsághoz vezetett.

Csehszlovákiában az ellenzéki mozgalmak az 1968-as forradalom leverését eredményező katonai beavatkozás 20. évfordulójára tüntetéseket szerveztek. Ugyanezen év október 28-án, Csehszlovákia létrejöttének 70. évfordulóján újabb demonstrációk helyszíne lett több nagy város. Mindkét tüntetéshullám leverésében alkalmazott a rendőrség erőszakos eszközöket, ugyanúgy, ahogy 1989 januárjában lezajlott többnapos tüntetések alkalmával. 1989 augusztusában a cseh ellenzék néhány szervezete levélben kérte a Varsói Szerződés országait, hogy gyakoroljanak önbírálatot az 1968-as eseményekbe való beavatkozás miatt. Elsőként a magyar, majd a lengyel és a szovjet politikai vezetés is elhatárolódott a korabeli döntéstől. 1989 novemberében a tömeges demonstrációk olyan politikai nyomást gyakoroltak a cseh vezetésre, aminek eredményeképpen itt is elkezdődtek a kerekasztal-tárgyalások. Az ellenzék erői két nagy tömörülésben egyesültek, de a jövőbeni szakadást előlegezve, nem ideológiai, hanem nemzeti alapon. Az egyik tömörülés Csehországban alakult meg Václav Havel vezetésével, a másik pedig Szlovákiában. Az egypártrendszer megszüntetése, a koalíciós kormány megalakulása után 1989. december 29-én a parlament Václav Havelt köztársasági elnökké választotta. Az 1990-es választásokat a két nagy ellenzéki mozgalom nyerte, de szinte azonnal kezdetét vette a sok ellentétes ideológiájú csoportot tömörítő mozgalmak felbomlása. A "bársonyos forradalom" néven ismertté vált rendszerváltás nagy kérdése maradt azonban a cseh és szlovák ellentét, ill. az önálló Szlovákia követelése. A demokratikus fordulatot követően az új állam neve Cseh és Szlovák Köztársaság lett, de az ország két része közötti gazdasági és szociális különbségek végül 1993 januárjában szakadáshoz, a csehszlovák föderáció felbomlásához vezettek.

Magyarországon 1987-ben az ún. lakitelki találkozón reformprogramot hirdetettek meg az összegyűlt ellenzékiek. 1988-ban megalakultak az új pártok: a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Kezdeményezések Hálózatából a Szabad Demokraták Szövetsége, majd a Fiatal Demokraták Szövetsége, a történelmi pártok közül újraalakult a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. Az MSZMP vezetőivel 1989 tavaszán kezdődtek meg a tárgyalások, az ún. Ellenzéki Kerekasztal keretében. A tárgyalásokon sor került az alkotmányos átalakulás kereteinek meghatározására, 1989. október 23-án kikiáltották a Magyar Köztársaságot, megteremtődött a békés átmenet lehetősége. Az MSZMP felbomlott, a párton belüli reformerők létrehozták a Magyar Szocialista Pártot. Az 1990 tavaszán tartott első szabad választásokon az MDF nyert, s az Antall József vezette koalíciós kormány tagjai között jelen voltak még a kisgazdák, a kereszténydemokraták is. Magyarország első köztársasági elnöke - az akkori két legnagyobb párt megegyezése alapján - Göncz Árpád lett.

Romániában az 1989 decemberében bekövetkezett politikai fordulat előzménye az 1980-as években egyre mélyülő társadalmi és gazdasági válság volt. A román ellenzéki csoportok azonban nem voltak elég erősek egy politikai fordulat kikényszerítésére, az 1989 novemberében tartott pártkongresszus megerősítette a Ceauşescu-féle politikát, a diktatórikus rendszert. A hivatalos politika változatlanságát látva robbantak ki az erőszakot sem nélkülöző megmozdulások 1989. december 16-17-e éjszakáján Temesváron. Ceauşescu rosszul értelmezve a helyzetet, december 21-ére Bukarestbe nagygyűlést hívott össze, azt várta, hogy az őt éltető tömeg meg fogja erősíteni politikájának irányát, annak helyességét. A megmozdulásokon azonban a tömeg ellenzéki jelszavakat kiabált, majd a leverésükre küldött hadsereg zöme is átállt a felkelők oldalára. A kb. két hétig tartó polgárháborús helyzet a Ceauşescu házaspár kivégzésével lezárulni látszott, de a román belpolitikai életet még sokáig a Ceauşescu-féle politika egyes elemeinek megtartása, az ún. megrázkódtatások nélküli átmenet programja miatt a radikális változások elmaradása jellemezte. Az ellentmondásos gazdaságpolitika, a hiperinfláció és a gyorsan emelkedő munkanélküliség miatt a tüntetések, az előbbiek mellett a kisebbségek kérdése miatt is erős belső konfliktusok alakultak ki.

Bulgáriában az 1989 őszi politikai változásokban a nem az ellenzékiek vagy a lakosság megmozdulásai játszották a fő szerepet, hanem a bolgár kommunista párt belső reformellenzéke. 1989 novemberében, Gorbacsovval előzetesen egyeztetve és a hadsereg támogatásával Todor Zsivkovot leváltották és az állam, valamint a párt vezető pozícióit a reformkommunisták vették át. Az ellenzék szerveződése csak ezután kezdődött el, újraalakultak a bolgár történelmi pártok is.

Feladat!

A jobb oldali kép alapján válaszoljon az alábbi kérdésekre!

a) A kép mely részletei utalnak a Szovjetunióra?
b) A kép alapján definiálja a peresztrojka fogalmát!
c) Mit szimbolizál a friss vakolás a fejrészen?

d) Mi az oka annak, hogy egy (építő)munkást ábrázol a kép?

Az alábbi forrás (Pravda, 1990. 06. 26.) alapján értelmezze Gorbacsov politikai céljait!

"A peresztrojka politikájának a lényege az autoritárius-bürokratikus rendtől a humánus, demokratikus szocializmushoz való átmenet...

Felfogásunk szerint a humánus, demokratikus szocializmus olyan társadalom, amelyben:

Hasonlítsa össze a peresztrojkáról írtakat az alábbi forrásban szereplő kívánságokkal! Ezeket a követeléseket az ellenzék közös 12 pontjaként Cserhalmi György olvasta fel 1989. március 15-én a Nemzeti Múzeumnál.

1. Valódi népképviseletet és többpártrendszert. Biztosítsák a választások szabadságát és tisztaságát.
2. Rendőrállam helyébe jogállamot. Érvényesüljenek az emberi jogok, legyen bírói függetlenség.
3. Szólás-, sajtó-, lelkiismereti és oktatási szabadságot. Számolják fel a hírközlés állami monopóliumát. Oszlassák fel az Állami Egyházügyi Hivatalt.
4. Jogot a sztrájkra. Ne korlátozzák az érdekvédelem, a követelés és a szolidaritás szabadságát.
5. Méltányos közteherviselést, a közkiadások társadalmi ellenőrzését. Szüntessék meg az egyéni és csoportos kiváltságokat. Adják meg mindenkinek az emberhez méltó élet alapfeltételeit.
6. Ésszerű gazdálkodást, működő piacot, a tulajdonformák egyenjogúságát. Állítsák le a pénzemésztő és környezetpusztító nagyberuházásokat, szüntessék be a veszteséges vállalatok támogatását.
7. A bürokrácia és az erőszak-apparátus leépítését. Oszlassák fel a Munkásőrséget és az Ifjúgárdát.
8. Szabadságot és önrendelkezést Kelet- és Közép-Európa népeinek. Szűnjék meg Európa katonai, gazdasági és emberjogi kettéosztása.
9. Semleges, független Magyarországot. Vonják ki a szovjet csapatokat hazánk területéről. Töröljék a magyar ünnepek sorából november 7-ét.
10. Felelős kisebbségi és menekültpolitikát. A kormány lépjen fel a nemzetközi fórumokon a magyar kisebbségek védelmében. Szűnjék meg a rendőri szemlélet és a jogtalan megkülönböztetés a romániai menekültek ügyében.
11. Nemzeti önbecsülést. Vessenek véget a történelemhamisításnak. Adják vissza a nemzetnek címerét.
12. Igazságot '56-nak, tisztességet a forradalom mártírjainak. Nyilvánítsák nemzeti ünneppé október 23-át.

Az alábbi adatsorok az 1990. évi lengyelországi alsóházai választások eredményét mutatják. Figyelje meg, hogy valóban betartották-e a kerekasztal megállapodásokon rögzített mandátumarányokat! Milyen politikai elfogadottságot tükröz az, hogy a Szolidaritás jelöltjei már az első fordulóban majdnem mindenhol nyerni tudtak?

Az alábbi táblázat segítségével értelmezze a szocialista rendszer átalakulásának folyamatát! A leírások a magyar történelemre vonatkoznak, figyeljük meg, hogy a régió más országaira mennyire igazak ezek! (Forrás: Bihari Mihály: Szakaszok a magyar társadalom történetében 1945-1988 között. Rubicon 1992/1. szám)

A magyar országgyűlési választások eredményei alapján nyomon tudja követni a pártok szavazótáborának alakulását, a politikai tendenciákat. Kiemeltük az adott választáson kormányra kerülő pártok adatait. Vizsgálja meg a mandátumarányokat, milyen többség birtokában dolgozhattak az egyes kormányok?

 Folytatás köv.

Kapcsolódó írások: