Japán a Meidzsi korszakban
A 12. sz. végétől (1192-től) fennálló bakufu ("sátoros kormány") - melyet az angolok sógunátusnak neveztek el - a XIX. sz. közepén belső ellentmondásoktól szenvedett, s ezzel egyidejűleg egyre nagyobb külső nyomás nehezedett rá. Míg a bakufu 1639-től a teljes elzárkózás útját választotta - hasonlóan Kínához -, addig az ipari forradalom által érintett európai hatalmak és az USA az ország megnyitását követelték olcsó nyersanyag, új piacok és gyarmatosítható területek reményében. Oroszország Nagy Péter cár uralkodásától kezdve területi szerzeményeivel (Kamcsatka, Szahalin, Idzu) Japán felé terjeszkedett, s a 18-19. sz. fordulóján négy alkalommal is a kereskedelmi kapcsolatok felvételét szorgalmazta, ám a bakufu ezt határozottan visszautasította. 1808-ban egy angol hadihajó hatolt be Nagaszaki kikötőjébe, s tüzelőanyagot, vizet és élelmet követelt, majd távozott. Ezt követően egyre gyakrabban jelentek meg angol hajók a japán partoknál. Ennek ellenére Japán továbbra is az elszigetelődés politikája mellett állt ki: 1825-ben a sógun elrendelte, hogy űzzék el a japán partok közelébe merészkedő idegen hajókat - kivéve a kínaiakat és a hollandokat. Ennek értelmében 1837-ben még a japán hajótörötteket a fedélzetére engedő amerikai kereskedelmi hajót is távozásra kényszerítteték. Csak az első ópiumháború volt képes a sógunt véleménye megváltoztatására. A kínaiak elementáris veresége beláttatta vele, hogy az elzárkózás politikája már hatástalan eszköz. 1842-ben hatályon kívül is helyezte 1825-ös rendeletét. Kereskedelmi kapcsolatok felvételére azonban sem a holland király (1844), sem az amerikai követ nem tudta rábírni. Végül az USA elnöke, Fillmore a négy hadihajóval felvonuló Perry admirálissal levelet küldött, melyben a kikötők megnyitását és a kereskedelmi kapcsolatok felvételét, valamint az amerikai hajók élelemmel, nyersanyaggal való ellátásának biztosítását kérte.
| 1853 júniusában a "fekete hajók"-tól (gőzhajók) megrettent sógun elfogadja
a Perry által közvetített követeléseket, hiszen megdöbbentették őket a széllel
szemben is haladni képes gőzhajók, s rövid idő alatt kénytelenek voltak
felmérni, hogy elavult parti ütegeik nem nyújtanak már védelmet a korszerű
hajókkal szemben, vagyis teljesen védtelenek. 1854-1856 között Angliával,
Oroszországgal és Hollandiával is hasonló szerződéseket kötöttek a japánok. |
 |
A sógunátus már nem merte egyedül vállalni a felelősséget a döntésekért, ezért az udvarhoz fordult támogatásért. Ezt követően újabb, egyoldalú szerződések megkötésére kényszerült, hiszen katonai ereje nem volt elegendő arra, hogy a követeléseket visszautasítsa. A szerződésekben kikötötték, hogy a japán kormány nem szabhat ki 5 %-nál magasabb értékvámot, illetve a külföldiek területenkívüliségi jogokat kaptak, vagyis nem voltak alávetve a japán törvényeknek.
A bakufu bukása
 |
A szerződések a japán külkereskedelemben is nagy horderejű változásokat eredményeztek: növekedett az export, de ez belső áruhiányhoz vezetett, mely áremelkedést vont maga után. Rövid időn belül a sógunátus rendszere ellen mozgalom bontakozott ki, a "szonnó dzsói", vagyis a "Tiszteld a tennót, űzd ki az idegeneket!" jelszó mögé sorakoztak fel mindazok, akik azt vallották, hogy a sógun az országot és az uralkodót egyaránt elárulta a külfölddel kötött szerződések során. A sógun ugyan a megmozdulásokkal szemben szigorú megtorlást alkalmazott mégis egyre inkább arra kényszerült, hogy az udvarhoz közeledjen. Emiatt is kénytelen volt idővel az idegenekkel szemben fellépni, sőt a császárhoz közel álló erők tüzet is nyitottak a nyugati hajókra. Erre válaszul 1864-ben Anglia, Franciaország, az USA és Hollandia egyesült flottája támadást intézett az idegengyűlölő japán mozgalom ellen, s az udvart is az idegenekkel történő kapcsolatfelvételre sarkallta. Egyre többen követelték a bakufu megdöntését, helyzetét parasztfelkelések is súlyosbították. |
Az udvar is egyre aktívabb politikát folytatott, s amikor 1867-ben 15 sógun arra kérte az udvart, hogy vegye vissza a politikai hatalmat, 1868-ban hajlandónak is mutatkozott erre. Ez a "Nagy Hatalom Visszaadása", vagyis a Meidzsi-restauráció. [A Meidzsi kifejezés "felvilágosult kormányzat"-ot jelent, maga a császár, Mucuhito nevezte így uralkodását.]
Meidzsi-reformok
| Meidzsi-kormányzat a nagyhatalmak befolyásának ellensúlyozására a "gazdag ország erős hadsereg" (fukoku kjóhei) elvét kívánta érvényre juttatni. (Az eredeti elképzelések szerint a modernizáció legfőbb célja, hogy az ellenséget a saját fegyvereivel legyen képes Japán legyőzni.) 1868. április 6-án Mucuhito császár nevében Császári Alapesküt bocsátottak ki, melyben változásokat és javulást ígértek, vagyis "a múlt rossz szokásaival fel kell hagyni". Ehhez teljes modernizációra volt szükség, s "a tudományos ismereteket az egész világon mindenütt keresni kell". Első lépésként a közigazgatást központosították, a főváros Tokió lett. Új kiváltságos réteg jött létre, a szamurájok hatalma pedig ezzel párhuzamosan csökkent, s egyidejűleg a nagybirtokrendszert is felszámolták. 10 ezer fős testőrséget hozat létre, amire nagy szükség is volt a szamurájok majd egy évtizedig tartó elégedetlensége miatt. 1873-ban bevezették a kötelező katonai szolgálatot, melyet az 1870-71-es francia-porosz háborúban jelen lévő japán megfigyelők európai minták alapján dolgoztak ki. |  |
1871-ben létrehozták a közoktatási minisztériumot, 1872-ben kiadták az elemi
oktatási törvényt, mivel a tanulásban látták a modernizáció alapfeltételét:
"A tanulás a sikeres élet záloga". A 20. század elejére elérték, hogy minden
iskoláskorú gyermek elemi iskolai oktatásban részesült. Egységes tankönyveket
vezettek be. 1877-ben alapították a Tokiói Egyetemet, mely az uralkodói elit
képzését biztosította. Mindehhez megfelelő mennyiségű állami bevételre, adóra
volt szükség. így vezették be az egységes földadót.
Idővel az ismeretek elárasztották Japánt: könyvek, elméletek érkeztek Nyugatról,
japánok pedig nagy számban látogatták a nagyhatalmak országait, eljutották Párizsba,
Washingtonba, Londonba. A kormánytagok maguk is1871-1873 között 50-100 fős küldöttséget
indítottak Nyugatra. De csak erőteljesen szelektálva vették át az európai mintákat,
s azt is csak a japán hagyományokhoz igazítva. A Meidzsi-kori Japán az első
nem nyugati állam, mely bevezette az alkotmányos kormányzást, midőn 1890-ben
életbe lépett az alkotmány (melynek első változatát németül fogalmazták meg).
Az alkotmány értelmében a császár csorbíthatatlan önállósággal bír, a Császári
Országgyűlés tanácsait a császár nem hagyhatja figyelmen kívül, biztosítják
az alapvető szabadságjogokat. Két házas törvényhozás jön létre a főrendiházzal
és a képviselőházzal. Kb. egymillió polgár jutott választójoghoz a magas cenzus
miatt. A miniszterelnök csak első az egyenlők között.
1881-ben átfogó pénzügyi reformmal láttak hozzá a gazdaság megreformálásához
és az infláció letöréséhez.
A japánok a bürokratikus államigazgatást a franciáktól vették át, a hadsereget
porosz mintára szervezték, a haditengerészet a brit mintát követte. Az ipari
és pénzügyi módszereket számos országból vették át, de főleg az USA hatása érvényesült.
Értelmes fiatalokat küldtek külföldi tanulmányutakra, nyugati típusú iskolákat
nyitottak, külföldi szakembereket hívtak az országba. A kormány azonban szigorúan
megszabta a külföldiek megbízatásának határidejét, ennek lejártával hazaküldték
őket, nehogy befolyásos szerepre tehessenek szert. A külföldet megjárt japánoknak
pedig tanulmányi idejük lejártával haza kellett térniük.
1881-ben belga mintára létrehozták a Japán Bankot, mely többségi magántulajdonban
volt, de szigorú kormányfelügyelet mellett. Biztosították a bank pénzkibocsátási
jogát is.Hajó-
és fegyvergyárak, öntödék, gépműhelyek Kísérleti és mintaüzemek alakultak nagy
számban, ezzel párhuzamosan a selyem-, illetve teaexport vált meghatározóvá.
Minden ágazat közül a pamutipar fejlődött a leggyorsabban, de 1914-re Japán
önellátó lett a nehézipari termékek tekintetében is.
| A gazdasági sikerek politikai eredményekhez vezettek: 1894-ben rövid háborúban legyőzték Kínát, s elfoglalták Tajvant. 1904-1905-ben az orosz-japán háborúból is japán kerül ki győztesen, s megszerezte magának a Szahalin-szigeteket. Az oroszok legyőzésével az ázsiai világ figyelmét magára vonja Japán, hiszen a történelemben először sikerült európai államot egy ázsiainak legyőzni. |
Források:
- R. Cameron: A világgazdaság rövid története a kőkorszaktól napjainkig
Maecenas, 1994. - Jamadzsi Maszanori: Japán Történelem és hagyományok
Gondolat K. Bp. 1989 - M. Collcutt, M. Jansen, I. Kumakura: A japán világ atlasza
Helikon, Magyar Könyvklub - Edwin O. Reischauer: Japán története
Magyar Könyvklub, 1995
