Berzsenyi Dániel

(Egyházashetye, 1776. máj. 7. - Nikla, 1836. febr. 24.)
[a felvilágosodás és a romantika közötti korszak nagy lírikusa, az MTA rendes tagja]

Berzsenyi Dániel, Vas vármegyei Egyházashetyén egy földbirtokos gyermekeként látta meg a napvilágot. Mivel késve iratkozott be Sopronban középiskolába tanulmányait nem fejezhette be. 1795-ben, alig tizenkilenc évesen rövid ideig Keszthelyen önkéntes katonának áll.

1795-től kezdve néhány évig apja mellett élt, majd 1798-tól kemenessömjéni birtokukra költözik, ahol gazdálkodással foglalkozik. Itt veszi feleségül, 1799-ben egy távoli rokonát, a 15 éves Dukai Takách Zsuzsannát.

1803-ban Niklára költözött, ahol egészen haláláig élt és ahol a gazdálkodás mellett versírással is elkezdett foglalkozni. Költői működésére először Kis János hívta fel a figyelmét Kazinczynak. Berzsenyi végül 1808-ban juttatta el verseit Kazinczy Ferencnek, aki bírálatot írt róluk és némi javításokat javasolt. Első verseskötete végül 1813-ban jelent meg Helmeczy Mihály gondozásában, a székesfehérvári és pesti papnövendékek anyagi támogatásával. A kiadás ügyében kétszer is járt Pesten, ekkor találkozott Kölcsey Ferenccel, Szemere Pállal, Vitkovics Mihállyal is.

A Mondolat című dunántúli gúnyirattal kapcsolatban fellángolt vita hatására egyre inkább eltávolodott Kazinczy köreitől. 1817-ben egy Kölcsey tollából megjelent bírálat végül vitára ingerelte, de ettől kezdve kevés verset írt, komplexusokkal küzdött és egy-egy verset, szinte évekig csiszolgatott, miközben hosszadalmas és sokszor terméketlen esztétikai tanulmányokat folytatott.

Hosszú hallgatás után 1825 körül ismét szerepelni kezdett az irodalmi életben, levelezett Széchenyi Istvánnal is, és irodalmi tevékenysége mellett értekezést írt a parasztság helyzetéről is, "A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól" címmel, melyben jobb bánásmódot követel a jobbágyoknak, és síkra szállt az időszerű gazdasági reformok érdekében is. Pesten több akadémiai gyűlésen is részt vett, de 1835-től egészsége megrendült, munkáit kénytelen volt abbahagyni.

Költészete révén a korabeli magyar nemesség legjobbjainak élmény- és érzelmi világába világnézetébe tekinthetünk bele, a kritikusok lírájának művészi tetőpontját 1805-07-ben datálják, ekkor, a napóleoni háborúk idején írt nagy hazafias ódái jelentik pályájának csúcspontját. Kazinczy hatására tette magáévá tenni a felvilágosodás eszméit, költői leveleiben az ész és a tudomány hatalmát hirdeti. Nagy erejű szuggesztív költői nyelve és stílusa révén is a magyar romantikus líra egyik legfontosabb előkészítőjeként tartják számon.