Bácska
Kétezer éve lakott e táj. Kedvező fekvése és a vízi út révén a térség székhelye Baja, évszázadok óta kézműves és kereskedelmi központ. A történelem hullámzásai folytán a magyar, német, délszláv és székely emberek egyaránt megtelepedtek e kitűnő mezőgazdasági adottságú vidéken.
A hajdani Bács-Bodrog megye északi szegélyét az I. világháború vége, a trianoni békeszerződés óta mondják magyar Bácskának, Felső-Bácskának vagy Észak-Bácskának. A hosszú századokig megyeszékhely Duna menti Bácsot az Árpád-házi királyok emelték érseki székhellyé. Falai között szívesen időzött II. Ulászló, országgyűléseket tartott Mátyás és II. Lajos király. Ma már csak néhány bástya és öreg épület emlékeztet korábbi rangjára. Az első világháborút követő megszállástól, 1921 augusztusától 1950-ig volt megyeszékhely a Sugovica-parti város.
Szorgalmas, kertészkedő, piacozó nép lakja a középkorban jelentős helynek számító Bátmonostort. A 13. század végén épített hatalmas monostorát a régészeti ásatások során részben feltárták. Az erdőt jelentő Gara neve is utal a község délszláv eredetére. Az ország egyik legvegyesebb összetételű települése. Némely utcája ma is a jellegzetes régi bácskai utcák hangulatát idézi.
A legutóbbi időkig a népművészettel is kifejezték hovatartozásukat, hagyományaik gazdagságát, az új hazát talált nemzetiségek és az őshonos magyarok. A hagyományos népviseletbe öltözött asszonyokról, leányokról a hozzáértő csalhatatlan biztonsággal megállapítja lakhelyét, családi állapotát, hovatartozását.
Bács-Kiskun megye déli részén, ahány falu, annyiféle a viselet is. A református magyar Érsekcsanádon és Szeremlén az asszonyok maguk szőtték meg házi textilszükségletüket, ellentétben például a szintén magyar, ám máshonnan betelepült bátmonostoriakkal, dávodiakkal, a folyóparti nagybaracskaiakkal. A halászairól híres utóbbi faluban csak a fonalkészítés volt a fehérnépek tiszte, a szövés férfidolog, sőt külön mestereknek való munka volt.
A hajdani mindennapi, vagy ünnepi viseletre emlékeztető
színösszetételek, megoldások nyomai ma is fellelhetők. A paraszti élet tárgyi
emlékeit, az asszonyi öltözékekhez hasonlóan, egyszerre közösségi kötődést és
megkülönböztető sajátosságokat kifejező eszközöket, szőtteseket a helyi
falumúzeumok is őrzik. A magyar Bácskát fölfedezni szándékozók akkor kaphatnak
teljes képet erről a vidékről, ha fölkeresik a helytörténeti gyűjteményeket,
tájházakat.
