VARGHA MAGDA: The Konkoly Observatory Chronicle (In Commemoration of its centenary) - A Konkoly-obszervatórium krónikája (MTA Csillagászti Kutatóintézete, Budapest, 1999) A Konkoly-Thege Miklósról elnevezett budapesti Csillagászati Obszervatórium fennállásának századik évfordulójáról megemlékező kötetet Vargha Magda, a csillagvizsgáló munkatársa készítette, Dr. Csaba József és Vida Róbert segítségével. Balázs Lajosnak, az obszervatórium jelenlegi igazgatójának köszönhetjük Az emberi összetevő c. méltató bevezetőt. Az anyag összeállítása, a dokumentumok gyûjtése és kiválasztása, a történelem, az egyes kutatók, a „nevezetes múlt" megszólaltatása, a kötet összeállításán kívül az intézet 1975 és 1997 közti munkatársával, ill. Detre László halála, 1974-től az igazgató szerepét betöltő Szeidl Bélával készített interjú mind Vargha Magda érdeme.

A kötet a dokumentumokat és az értelmező tanulmányokat, nyilatkozatokat, leveleket angol és német (egy esetben olasz) nyelven közli. Az összeállítás témája: fejezetek az ógyallai alapítású eredeti obszervatórium történetéből, Konkoly-Thege napfizikai vizsgálatai (Kálmán Béla tanulmánya), az Astronomische Gesellschaft 1998. évi budapesti közgyûlése, Eötvös akadémiai elnök üdvözlő szavai után került sor a svábhegyi obszervatórium építésének (1922-1929) körülményeire. Itt a történeti áttekintést Vargha Magda kezdi meg, majd szemelvények olvashatók Tass Antal jelentéseiből, és részletek az Astronomische Gesellschaft 1930-as budapesti üléséről is. Majd a budapesti csillagvizsgálóról szóló szemelvények következnek. Fantasztikus kép rajzolódik ki a levelesláda-bemutatóból, amit Detre László (és Balázs Júlia) hagyatékából láthatunk. Ezután következik Vargha Magda és Szeidl Béla beszélgetése arról az időszakról, melynek Szeidl Béla ifjú csillagászként, ill. igazgatóként részese volt (1975-1997). A függelék számos fénykép mellett életrajzokat közöl (Harkányi Béláról, Kövesligethy Radóról, Tass Antalról és Lassovszky Károlyról), majd Detre Lászlóról és a szatellita- geodéziában oly fantasztikus pályát futó, tragikus sorsú Izsák Imréről. Végezetül az intézet jelenlegi munkatársai közül néhányan - akik hosszabb ideje dolgoznak ott - tesznek vallomást pályájukról (Ábrahám Péter, Almár Iván, Barcza Szabolcs, Illés Erzsébet, Kolláth Zoltán, Ludmány András, Paparó Margit, Szabó Róbert, Tóth Imre). A zárszó Detre Csabáé, aki édesapjáról, Detre Lászlóról emlékezik.

A kötet jubileumi kiadvány; döntő részben angolul olvasható, mert a jubileum évében külföldi kollégáinknak szól. Az összeállítást, a dokumentumok válogatását Vargha Magdának köszönjük.