Az átlagos földrajzi ismeretekkel rendelkező honfitársaink többségének a Nemti falunév hallatán előbb jut eszébe egy tréfás szójáték, mint ez a szép fekvésû nógrádi település. A Leány-kő említése még a környékbeliek zöménél is csupán homályos ismereteket hoz felszínre, s valójában csak a falu határát járók, vagy csak idős falubeliek ismerik ezt a különleges képződményt.
Vezető tanárom 1998 tavaszán geológus ismerősével tett erre egy túrát. A terület geológus felügyelője, aki a környék avatott ismerője, említette, hogy jó lenne felkeresni a Leány-követ, amit még ő sem látott. Egy hétre rá már tanárommal jöttünk megnézni ezt a rejtett szépséget, ezt a homokkőtornyot, melyről ekkor készítettük az első felvételeket. Megszületett az elhatározás: összegyûjtjük a környékről az ismereteket, és bemutatjuk ezt a tudomásunk szerint hazánkban egyedülálló képződményt. A munkát több szálon indítottuk meg. A helyszíni felvételezés, a térképi vizsgálódás, a földtani képződmények irodalmának felkutatása mellett egy izgalmas, de nagyon szép feladatnak is szerettünk volna eleget tenni. Megtudtuk, hogy a Leány-kőnek nevezett szikláról a faluban egy monda is ismert. Rövid kérdezősködés után jutottunk el a 85 éves Hajasnéhoz, ottani ragadványnevén Tojás Giza nénihez, aki diktafonunkra mondta a legendát, s azt ennek alapján jegyeztük le.
A Leány-kő
„Elment az ember a Lyány-kőhöz kaszálni, mer' van ottan kaszálóhely. Aztán az apjának vitt enni, aztán az úton éhes vót a lyány, hogy megette az ebédet. Azt kérdezte lyányát, 'nem hoztál ebédet?'. Asszongya, hogy nem. Aszongya 'Megetted!'. 'Kőé' változzak, hogyha megettem.' Aztán a lyány meg kőé' változott, azé' híjják azt a nagy követ, kősziklát Lyány-kőnek, hogyhát... hogy mongyam."
Remélem, sikerült az érdeklődést kellőképpen felkelteni. Mielőtt részletesen bemutatnám a táj természeti földrajzát, érdemes röviden megismernünk a környéket és magát a falut.
Nemti Nógrád megyében a Zagyva jobb partján Kisterenye (Bátonyterenye) és Nádújfalu között található. A Zagyva magas partján több mint két kilométer hosszan elnyúló település a 334,7 méter magas Réz-oldal aljában húzódik.
Akik magyar nevek etimológiájával foglalkoznak, könnyen kiérzik e furcsa névből a „Németi" eredeti elnevezést. Kiss LajosFöldrajzi nevek etimológiai szótára azt a magyarázatot adja, hogy valamikor német telepesek laktak itt, s jelentése „ez a hely a németeké". Az 1911-ben megjelent megyei monográfia szerint először az 1332-37 évi pápai tizedjegyzékben szerepelt. A későbbiek során a falu osztozott a legtöbb kárpát-medencei település sorsában. 1633-34-ben a török közigazgatás szerint a váci nahije területére esett, s mindössze két adóköteles háza volt. Újranépesülése szlovák telepesekkel történhetett. 1715-ben hét, 1720-ban kilenc háztartást írtak össze. 1840-ig a Grassalkovichoké, majd a Károlyiak birtokába került. Legnevezetesebb épülete a római katolikus templom, amely a 16. század második felében épült. Fényes Elek 1851-es helységnévtára 428 katolikus és 19 evangélikus lakost számlál.
A falu nem szerepel a legfontosabb, Magyarországot bemutató kiadványokban. Egyéb látnivaló híján az utazó általában áthajt a településen. Gazdasági jelentőségét a századforduló környékétől felívelő barnakőszén bányászat adta. A faluhoz tartozó Ilonabányán a környék egyik legelső kőszénbánya társasága mûködött. A bányászat később tûz-, és saválló agyag, valamint riolittufa kitermelésével bővült. Mára az agyag kivételével minden bányászati tevékenység megszûnt. Ma a település, környezetének megfelelően, kettős gazdálkodású. A Zagyva felé nyúló jól mûvelhető, jó minőségû áradmányokon kialakult talajok változatos mezőgazdasági terményeknek nyújtanak jó feltételeket. Dombsági területei az erdőgazdálkodás hagyományos színterei.
A falu és határa Magyarország kistájbesorolása alapján az Északi-középhegység nagytáján belül az észak-magyarországi medencék középtájban összefoglalt területen, a Felső-Zagyva-Tarna közti-dombság kistájcsoportban fekszik. Két kistáj, a Zagyva-völgy és a Medves-vidék területére esik. A falu a völgyben, a Leány-kő már a Medves-vidéken található. E kettős arculatú vidék tájképileg is megkapóvá teszi a környéket. A terület arculatát kialakító fiatal (jégkorszaki) szerkezeti mozgások létrehozta mélyedés magához vonzotta a terület fő folyóját, a Zagyvát és mellékpatakjait. Ez az Alpok-Kárpátok rendszerét létrehozó hegységképződési fázisok legfiatalabb kéregmozgásaihoz köthető. Ezek révén, részben korábbi törésvonalak felújult vonalai mentén, függőleges elmozdulások, kőzetanyag-áttolódások történtek.
Szerkezeti medencék, árkok sora határozza meg a Zagyva további vonalát, mely Kisterenyénél a Tarján-patakkal egyesülve az ÉK-DNy-i irányú Zagyva-árokban folyik tovább. Az árkos besüllyedések mellett hatalmas területek emelkedtek ki különböző mértékben. A Medves-vidék dombsági része is különböző magasságú rögökből áll. A Nemtitől K-re eső terület legmagasabb rögei a Kőbánya-hegy (384,5 m) és a Leány-kő (356,8 m). E rögök, rögcsoportok jellegzetesen féloldalasan ki is billentek, déli oldaluk a magasabb, s így a Zagyva-völgy felé néző lejtőjük a meredekebb. A fiatal szerkezeti mozgások által meghatározott arculatú tájon a külső erők folyamatosan végezték a „külső számításokat". A Nemti-kismedence több száz méter széles területén szép, egyenletesen feltöltött sík keletkezett, melyhez délről a Mátraalja eróziós dombsági területe illeszkedik.
Ez a Zagyva-sík jelenkori öntésiszapos, homokos üledékeitől eltérően a Medvesvidék DK-i részének kőzeteivel azonos, homokkő felépítésû. Az árok szakaszos besüllyedésével egy időben emelkedett a DK-i Medves-vidék. A folyamatok szakaszosságát, és az éghajlatváltozásokat mutatja a dombság lábát kísérő magas Zagyva- párkánysík. Erre települt a falu, és ezen fut a Kisterenye-Pétervására országút is. Erre a szintre nyílnak a dombság jellegzetes szárazvölgyei. Ezen aszóvölgyek méretei azt mutatják, hogy fejlődésük a jelenkorban lefékeződött, igazi képződésük valamely csapadékos időszakban történt, amikor a térség erózióbázisa az említett magas Zagyva-terasz szintjében volt. A völgyek alsó szakaszát függőleges falú vízmosások képezik, melyek a völgyfő felé szétágazóak, s szinte mindegyik hirtelenül meredek fallal végződik el. Folytatásukat a völgyfők felé V alakú eróziós, fiatalos völgyhálózat képezi. A vízmosások hátravágódása éghajlatváltozás (szárazabbá válás), és a szintkülönbségek kiegyenlítődése miatt valószínûleg hirtelen mérséklődött. Fejlődésük ma csak nagyobb csapadékhulláskor történik. Az aszóvölgyrendszer a dombság déli részén rövidebb, nagyobb esésû, de sûrûbben kialakult völgyekből áll.
A Medves-vidéken belül a Leány-kő rögét is magába foglaló DK-i rész természetes határokkal szinte teljesen körülhatárolható trapéz alakú terület. Határait törésvonalakon kialakult völgyek jelzik. A dombság felszínét markánsan meghatározó szerkezeti formákat némileg tompítja a jégkorszakban a területre került hullóporos képződmények alkotta kőzettakaró. Ez lösz, illetve löszszerû anyag, mely agyagosodott, helyenként homokkal keveredett vályogos, nyirokjellegû leplet alkot a nem túl meredek felszíneken. Főleg az északias kitettségû enyhébb lejtők jellemzői, melyen a jégkorszakban lejtős tömegmozgások, talajkúszás, talajfolyás zajlott. E felszínformáló folyamatok a Nemti-völgy völgyfőjében, a Zakotya-magaslat környékén jellegzetes, vízfolyás és eróziós vonal nélküli széles, tál alakú, ún. deráziós völgyeket, deráziós fülkéket hoztak létre.
A Leány-kő elhelyezkedése miatt számunkra igazán izgalmas területet azok a felszínek képviselik, ahol a domborzat meredeksége, vagy az erózió pusztító tevékenysége miatt feltárulnak a dombságot alkotó alapkőzetek.
A bevezetőben említett, s a falu gazdálkodására utaló néhány megjegyzés alapján következtethetünk arra, hogy e kis terület igen változatos kőzettani felépítésû. Ezek között gazdaságilag hasznosítható ásványi nyersanyagok is előfordulnak.
A terület legidősebb képződménye a harmadidőszakban, mintegy 30 millió éve keletkezett oligocén homokkő. Ezt a geológusok, jellegzetesen térképezhető kialakulási helye alapján, Pétervásárai Homokkő Formációnak is nevezik, meghatározott ősföldrajzi környezetében képződött kőzetcsoport, kőzetsorozat, melyben a névadó mindig a legtipikusabb, a formációban uralkodó kőzetféleség. Ennek a homokkőnek igazi elterjedési területei a nógrádi, hevesi, gömöri és borsodi dombsági területek. A Zagyva-völgy felé néző magasra kiemelt rögvonulatokban tárul fel Nemti és Nádújfalu közötti szakaszon. A Leány-kő oszlopát is ez a kőzet építi fel. Képződése igen jellegzetes körülmények között mehetett végbe. Olyan tengeri területen rakódott le, ahol a térséget övező szárazföldi háttér megemelkedett. Emiatt a lepusztulás mértéke fokozódott, és a tengerbe óriási tömegû hordalék szállítódott be. Úgy tartják, hogy a hordalékszállítódás 10-30, de maximálisan 50 m mélységû üledékgyûjtőben történt. Igen gyakori volt a már lerakott üledék áthalmozása, áttelepítése. Emiatt a homoktömegben keresztrétegzettség alakult ki. Ez az üledékszállítás irányának, a lerakódás irányítottságának megváltozása miatt jöhet létre. Gyakori jelenség, melyet a rétegződés, de sok esetben az oldatba került vas-oxid (limonit) kicsapódási sávjai mutatnak.
A homokkő elég magas mésztartalmú. Oka, hogy a feltöltődés folyamán a partközeli területeken gyakran a felszínre emelkedtek hatalmas homokpadok, homokhátak, zátonyok, s az ezek között mozgó víz kedvezett a mészanyag kicsapódásának. A Nádújfalu-Nemti közötti homokkő CaCO3 tartalma 20,95% körüli. A kőzettömeg nagy vastagságban képződött, D-ről É-ra 200 m-től 600 m-ig vastagszik ki. A karbonáttartalom cementáló hatása különösen a homokkőfelszínek lepusztulásánál mutatkozik meg. A nagyobb mésztartalmú részek ellenállóbbak, állékonyabbak, emiatt gyakran padok, párkányok, homokkőcipók, homokkőgombák formájában munkálódnak ki a felszínből.
A Leány-kő kőgombája is ennek köszönheti létrejöttét.
Eróziós nyomok a riolittufa-felszínen
A miocénben képződött, a néhol a felszínen is megjelenő tarka agyag. Nevét színpompás, látványos színezetéről kapta. E vörös-zöld-lilás-sárgás árnyalatú agyag magas Fe2O3 (79%) és Al2O3 (19-22%) tartalma miatt tûzálló tégla készítésére alkalmas. Bányászatát a Kőbánya-hegyen az 1930-as években kezdték, időszakosan ma is fejtik. Lerakódása partközeli sekély vízben történt, ezért szárazföldi agyagnak is nevezik.
Úgy 16 millió éve a harmadidőszaki vulkanizmus nyitányaként keletkezett a riolittufa. E savanyú vulkáni termék hatalmas területeket borított be, elpusztítva az élővilágot. (Ez konzerválta Ipolytarnócon a lábnyomos rétegeket is.) Bányászati szempontból a geológusoknak ad útbaigazítást, amennyiben erre a riolittufára képződött a Salgótarjáni-medence barnakőszene, jellegzetes sekély vizi, feltöltődő, ingadozó partú környezetben. Ez tehát a barnakőszén fekükőzete, s így kibukkanásai útbaigazították a szenet kereső geológust. A riolittufa is tartalmaz iparilag hasznos anyagot. Így Nemti határában is elég magas zeolit- (klinoptilolit ásvány, 45-55%) tartalmú. Ezért hosszú ideig bányászták a Kőbánya-hegy déli lejtőin. Újabb különlegességként a lecsupasztott riolittufa-felszínek jellegzetes morfológiáját említem meg. A vékony talajtakaró megbontódása után az erózió felárkolt kopárosokat (badland) hoz rajta létre, melyek újranövényesedése szinte lehetetlen.
A tufaszórásra több mint 200 méter vastagságban barnakőszén tartalmú rétegek rakódtak. Bányászatuk a térségben megszûnt. A széntelepek képződése után a terület süllyedése miatt igen jellegzetes, szürkés, homokos, csillámos agyagmárga keletkezett, melyet az itt élők apokának neveztek el. Ismertebb neve a német nyelvterületről származó slír. A dombság idősebb képződményeit a jégkorban képződött lösz borította be. A területen ritkaság a típusos lösz, főleg a domborzat változatossága miatt a szél által ideszállított por átmozgatódott, más kőzetekkel keveredett, a lejtőkön áthalmozódott. Gyönyörû előfordulása a Zagyva-völgy peremén a mátraszelei útelágazásnál feltáruló hatalmas löszfal, melynek pusztulása szépen megfigyelhető. A löszben található mész állékonnyá teszi a kőzetet. Hatalmas, függőleges falakban is képes megállni, s mint itt is látható, kőzethasábok omlanak le róla, úgy, hogy a falak mögötte is függőlegesek maradnak.
Ha közvélemény-kutatást tartanánk arról, hogy melyek a világ leglátványosabb földrajzi érdekességei, bizonyára előkelő helyezést kapnának a homokköveken kialakult formák. Ezen a kőzeten, attól függően, hogy a homokszemcséket milyen anyag tapasztja össze (kova, mész, agyag), és milyen mértékben, igen változatos lepusztulásformák képződnek. A cementáltságtól és a külső erőktől függő szelektív, vagy válogató lepusztulás eredményeként bizarr alakzatok (oszlopok, tornyok, kőhidak stb.) képződnek belőle. Szépségüket fokozza a bennük szétáramlott vegyületek okozta színezettség. Magyarországon ugyan nincsenek a Grand Canyonhoz, vagy a Bryce Nemzeti Park képződményeihez hasonló formák, de van néhány országszerte ismert és védett homokkőterület. Ezek döntő része valami oknál fogva kopárosodott, nyers kőzetfelület, melyen a cementáltságtól függően kidomborodó formák jöttek létre. Legismertebb az istenmezejei Noé szőlője homokkőlejtő, felszínén rácshálószerûen elrendezett homokkőcipókkal. Területünkhöz még közelebb, Kishartyán mellett található az a meredek völgyoldal. Homokkövében keletkezett a Tatárliknak nevezett üreg, melyet menedéknek, búvóhelynek mesterségesen tovább bővítettek. A Medvesvidék területén Bárna község határában van a Szerkő-tető impozáns cipós homokkőoldala. Egyetlen helyről sem ismert azonban önmagában álló homokkőoszlop, mint amilyen a Leány-kő. (Más kőzetanyagú tornyok, oszlopok vannak Magyarországon, például riolittufa kaptárkövek stb.)
Rátolódási sík a Kőbánya-hegyen, a nyugati bányafalon. A - középső miocén riolittufa,B - barnakőszén, C - idősebb, átkovásodott homokkő
Nézzük meg, hol is található ez a kőgombának is nevezhető alakzat! A földtani leírásból tudjuk, hogy a területen a Leány-kő anyagát adó homokkő a kőzetek sorában a legrégebbi, így a legmélyebben helyezkedik el. A Zagyva-völgy peremén azonban a kiemelkedés miatt a domboldalak feltárják azt. A homokkősáv a legkeletibb magaslattól egészen a Nemti feletti Réz-oldal-tetőig kisebb megszakításokkal követhető. A Zagyva felé lejtő oldalak nagyon meredekek, jó részük lejtőtörmelékkel fedett. A 356,8 méter magas Leány-kő-hegy tetőszintjéhez közel van egy kb. 50 méter hosszúságú függőleges homokkőfal. Ennek K-i végénél, a fal előterében áll a Leány-kő.
Nyilván különleges formája ragadta meg az itt élők képzeletét. A kőoszlop tetején az elkeskenyedő nyak felett van a hatalmas fej, az oldalán pedig különböző nézőpontokból megfigyelhető vállak, dudorok láthatók, melyeket a népi képzelőerő méltán hasonlított megkövesült lányalakhoz. Magassága a kőfal felé 4-4,5 méter lehet, azonban a hirtelen lejtőszögváltozás miatt a völgyoldal felé impozánsabban emelkedik ki, s ebből az irányból legalább 2 méterrel magasabb.
Alaprajza szabálytalan, kissé ovális, a kőfal felé elkeskenyedő. A lejtő irányából a meredekség miatt kipusztult, kihullott kőzetdarabok hiánya látható. E részek fölé nyúlik mintegy 1,5 méteres magasságban az eredeti kőzettömb túlhajló kőtaraja.
Távolról szemlélve a kőgombát, a kőzetkiszakadások helyeinek éles peremei, túlhajló párkányai figyelhetők meg. A lejtő irányából nézve a kőoszlopnak szabálytalan lefutású, de határozott éle van, mely az említett kőzetleválás miatt a talaj felett kezdődik.
Ez az él valószínûleg az eredeti kőzetfal legrégebb óta megmaradt, s annak eredeti kiterjedését mutató részlete. Úgyszintén távolról, főleg DNy-i irányból figyelhető meg két, enyhe dőlésû hasadék. A lejtő felé esőt már említettem, van viszont egy a sziklafal felé eső részen is. Az utóbbi egy kettős üregû, kb. 1 méter magas, 50 cm mély hasíték. Keletkezésüket a homokkőtömeg eredeti felszínére merőleges töredezettségében kereshetjük. Távoli képeken látható, hogy a két hasíték csaknem párhuzamos tengelyû. Az eredeti kőzetrepedések kifúvás, kioldás, és homokkipergés következtében bővülhettek üregekké.
A nyak szinte vízszintes síkjában repedésnek tûnő sáv látható. Ez, és az oszlop egyéb felszíni formái (dudorok, bemélyedések) azonban kőzettani okokkal is magyarázhatók. Ezek a formák a tömbös leválásokkal szemben jóval lekerekítettebbek. A homokkő meszes kötőanyagú, de tömegében a mész eloszlása nem egyenletes. A koncentráltabb meszes helyek ellenállóbbak, így pozitív formák kialakulási helyei (kivételek a függőleges kőzetrepedések mentén leszivárgó víz oldó hatására létrejött tágulatok). A kevésbé cementált homokkőrétegek mentén a kőzet lepusztulása erőteljesebb. A nyak és a nagyobb formák kialakításában elképzelhető szárazabb időszakok szél általi korróziós tevékenysége is.
Az oszlop alaposabb szemrevételezése után ideje átgondolni, hogyan is keletkezhetett. Alapvetően két elképzelés jöhet számításba. Mindkettőnél onnan indulhatunk ki, hogy a kőgomba a hátterében lévő homokkőfal része volt, s különböző hatásokra attól elkülönült. Még abban is azonos lehet a két teória, hogy a kőfaltól való leválást elsődlegesen a kőzet eredeti töréshálózata határozta meg. A Zagyvavölgy felől hátravágódó völgy meredek lejtője megbontotta a kőperem stabilitását, s az alátámasztás nélkül maradt kőfal előreugró orra korábbi repedései mentén lelazult, elvált. A további gondolatmenet már két irányt vehet. Kérdés, hogy a kőoszlop eredeti képződési helyén van-e, vagy a leválása után a lejtőn lassan kúszik lefelé. Ha nem mozog lejtirányban, akkor elég nagy mennyiségû kőzettömeg pusztult ki az oszlop és a fal közül. A lepusztuló homokanyag a meredek helyzetû lejtőtörmelékben van. Ha ez az elkülönülés csak a kőzetanyag kipusztulásával történt, akkor a kőtorony képződése fiatalon, a rög kiemelkedése után indult meg. A jégkorszakban a felszínfejlődési folyamatokat a jég körüli (periglaciális) helyzetû Kárpát-medencében a fagyaprózódás, a lejtős tömegmozgások, a szél tevékenysége uralta. Csapadékosabb időszakokban a felszíni leöblítés, s a vonalas erózió hatottak. A kőoszlop elkülönülésében ezek a tényezők közrejátszottak. Képződésének intenzív szakasza a völgykimélyülés idejére tehető. A helyben képződés elképzelését támasztja alá az a megfigyelés is, hogy az oszlop a mögötte lévő kőfalhoz még ma is egy csaknem vízszintes felszínnel kapcsolódik. E kis felület kivételével mindenütt meredek lejtők indulnak a kőfaltól. Ha az egész oszlop lejtőirányba mozogna, úgy a lecsúszás miatt a fal és az oszlop között is lejtőnek kellett volna kialakulnia. Ebben az esetben az oszlop a kőzet talapzatától is elvált, s a húzódó lejtőtörmelékbe ágyazódva álló helyzetben egyensúlyoz lefelé. A háttérben álló homokkőfalon kőzethiányt, leválási éles felületet nem lehet felfedezni. A Leány-kő elképzeléseim szerint a homokkőfalnak egy előreugró sziklaorra lehetett.
Közelebbről megszemlélve érdekes jelenségek tapasztalhatók a szikla felszínén is. Ezek napjaink lepusztulásfolyamatait mutatják. Felszínén, ember előidézte alakítás (károsítás) nem látható, csak természeti eredetû formák vannak. Ennek oka, hogy a képződmény sûrû erdőben áll (fényképezni is alig lehet), viszonylag nehezen észrevehető és megközelíthető helyen, minden erdei útvonaltól távol. Eredeti állapotának ez a szerencsés védettség az oka. Ami közelről a legszembetûnőbb, az a kőzet gyönyörû limonitsávos szövete. Az oszlop tetejétől kiindulva látható, hogy a „fejtetőn" zöldesszürke elszíneződés van, mely hosszú csóvákban fut le a fejen.
Ugyanilyenek az oldalfalakon is foltszerûen megfigyelhetők. Ezeket a felszíneket zuzmótelepek színezik, s egyúttal védik a gyors lepusztulástól. Amennyire e tömlősgombák és moszatok szimbiózisából álló életegyüttes védelmet jelent a homokkőfelszínnek, annyira elő is segíti pusztulását. A zuzmóréteg, fonadékával átszőve a homokkő vékony felszíni rétegét, fel is lazítja azt. A fellazult zuzmós kőzetréteg könnyen megsérül a csapadékvíz hatására, vagy az alájutó víz megfagyása miatt leválhat, lepereghet. Ezt a jelenséget hámlásos lekérgeződésnek nevezzük.
Érdemes a Leány-kő mögötti homokkőfalat is megszemlélni. Rajta hosszan elnyúló, mély kőzetkipusztulási sávok láthatók. E mély oldalbarázda a kőfal alján a lejtőtörmelékkel csaknem egy szintben van. Elképzelhető, hogy bemélyülése még törmelékkel fedett állapotban következett be, a talajban lévő humuszsavak, és egyéb agresszív „oldószerek" hatására. Feltárulása a laza homoklejtő lealacsonyodása után történt.
A homokkő meszes kötőanyaga a csapadékvíz hatására kioldódhat. Különleges, egynémely túlnyúló homokkőcipó alsó felülete, hol az odaszivárgó esővízből kiváló kalcit zegzugos mintázatot alakított ki.
Akik az igazán rejtett, apró szépségek hívei, azok olyan jelenségeket is észrevehetnek, ami nekünk sikerült. A kőoszlop közelében több, a lejtőből éppen csak kibúvó homokkőcipó található. Némelyik alól a kifúvás elszállította a laza homokot. Egy ilyen ferdén előreugró cipó alatt szép csepegési tölcsérek keletkeztek.
Ezzel a számomra gyönyörû képpel szeretném az ismertetést befejezni. Remélem, hogy hazánk e rejtett, és szinte ismeretlen földtani képződménye iránt sikerült felkelteni az érdeklődést. Főként azokét, akik a szépre, a különlegesre kíváncsiak, és nem a romboló szándék vezeti lépteiket. Kívánom, hogy sok embernek teljék öröme a Leány-kő látványában, legalább akkora, mint nekünk tellett.
