„Van egy nagy könyvünk: a föld kérge. Annak valóságos lapjai vannak, mint a könyvnek a levelei, egyik a másikra fektetve; minden lap tízezer, százezer (ki tudja, mennyi?) évet képvisel. A vakmerő emberi tudásszomj keresztülfúrta e lapokat, ásóval, kalapáccsal, vésővel, fúróval. Minden lap tele van írva betûkkel, tudósításokkal, miket egyik százezred év a másiknak hagyott hátra: örök-halott és örökbeszélő tanújelekkel. Az emberi szellem megtanult azokból olvasni. Megszámlálta a föld leveleinek a lapjait; kihallgatta a titkos betûk beszédét; tanult titkokat a sziklából, a hegyalkotó ázalagok parányaiból; lenézett a górcsővel a földkebel alig látható állatmaradványaiba, mint a hogy behatolt távcsövével az égboltozat végtelenjébe, s rájött a tudatra, hogy lefelé úgy, mint felfelé, nincsen »vég«." Jókai Mór
A Mátra az Északi-középhegység középső részén, a Zagyva és a Tarna völgye között vulkanikus eredetû hegység. Felépítése viszonylag egyszerû: miocén kori agyagos, homokos rétegek felett miocén kori vulkanikus kőzetek, főleg andezit, kevés riolitláva és tufa. A vulkánosság a miocén végére megszûnt. Az utóvulkáni mûködés hatására a kőzetrésekben sokféle érctelér keletkezett. Ma is vannak mûködő kénes és szénsavas ásványvizes forrásai (pl. a parádi csevicék).
A Mátra északi oldalán a Kékes-hegy alatt a Tarna-patak két oldalán terül el Recsk község. A korabeli feljegyzések szerint a helységnek már a 14. században a Recskycsalád volt a tulajdonosa. 1554- ben 4 portát számláltak és a település két helyre fizette az adót. A település a török dúlások után is a Recsky család birtokában maradt, habár a falu nagyon elnéptelenedett a kuruc és a császári seregek rablásai miatt. A község határainak olyan helybeli birtokosai voltak, mint pl. az Orczay, a Kubinyi, a Károlyi, a Barkóczy család. A lakosság száma egyre növekedett, amit az ércbánya mûvelése segített elő. A lakosság száma főleg idegen ajkúakkal bővült. Az 1900-as évek elején alapított ércbánya állami bányaként mûködött. A 200-300 főt foglalkoztató üzem adott munkaalkalmat a recski, mátraderecskei és parádi ércbányászoknak. Ám az elavult berendezések miatt terjesztette a szilikózist, ami komoly emberi áldozatokat követelt. A II. világháború utolsó éveiben a bánya nem üzemelt. A felszabadulást követően a bánya beindítása dr. Gagyi Pálffy András mûvezető nevéhez fûződik. Mindent elkövettek, hogy az elhanyagolt bánya munkaalkalmat nyújtson. Az erőfeszítések ellenére az 1950-es években leállították a bányamûvelést, néhány év múlva azonban újra beindították a bánya üzemelését. Közben fejlesztették az érctermelés technológiáját, a szárazfúrások csökkentették a szilikózisban megbetegedők számát.
A kutatások során újabb és mélyebb ércmezőkre bukkantak. 1974-ben befejezték az 1250 méter mély kutatóakna építését, és elkezdték egy másik hasonló akna mélyítését is. A község másik üzeme a Mátra-vidéki Kőbánya Vállalat, amely az 1950-es évek elején a csákánykői bazalt kitermelésére és feldolgozására épült. Azóta önálló üzemmé fejlődött, melyhez több más területen mûködő kőbányák tartoznak. Központja és igazgatósága Recsken van. Termékeit lakások, utak építéséhez használják fel.
Látogatás a bányában
Az ércbányát csak engedéllyel lehet megtekinteni, de Lois Lászlóúr, a Recski Ércbánya Vállalat vezérigazgatója kérvényemre kedvező választ adott. Így 1999. április 12-én lehetőségem nyílt a bánya felkeresésére.
Az eredeti munkásruha, gumicsizma és egyéb bányafelszerelések magamra öltése után meghallgathattam egy előadást a légzőkészülék és az aksis lámpa használatáról.
Másodlagos ércesedés: malachit
Bevallom, igencsak félve és remegő gyomorral szálltam be a bödönbe, amellyel a mintegy 1200 méteres aknába leereszkedtünk. A bödön úgy 4-6 m/s sebességgel haladt egy 8 méter átmérőjû csőben 5 percig lefelé az ún. 900-as szintre. Lent a mélyben tátott szájjal bámultam a hazai barlangokban soha nem látott méretû és formájú hideg és meleg vizes kiválásokat. A bányába heten ereszkedtünk alá: három kassai geológus, köztük Sasvári professzor úr, Hartai Éva egyetemi adjunktus valamint Hanich János mûszaki vezető. A bányában Földessy János úr kalauzolt minket. Kísérőim fáradhatatlanul magyaráztak, és bemutatták a különböző képződményeket, elmesélték a bánya gazdasági és politikai történetét, amely igen tanulságos volt számomra. Döbbenetes volt látni, hogyan dolgozik néhány bányász azon, hogy a maradék kábelek, csillesínek is minél előbb a felszínre kerüljenek. A bányában nem védettek a cseppkövek és a geológiai képződmények, így gyûjtőhajlamaim szabad utat kaptak. Külön élmény volt, hogy kalapáccsal a kezemben én is jobban vizsgálódhattam. A bányában a kb. négy és fél órás túra után elpilledve ugyan, de boldogan érkeztem a felszínre. Jó érzéssel töltött el újra látni, hogy süt a Nap.
A kezdeti félelmek ellenére itthon már büszkén meséltem tapasztalataimat, a bányában látottakat. Tudom, hogy felejthetetlen élményben volt részem, mert nem mindenkinek adatik ilyen lehetőség.
A recski geokémiai kutatásokés az érces képződmények
Minden érckiválás valamilyen kőzetképződési folyamat általános törvényszerûségek által meghatározott terméke. Amit ma ércnek tekintünk, az holnap jelentéktelenné válhat, míg más, ma meddőnek tekintett ásvány holnap fontos haszonanyag lehet. Földessy úr azt mondja: „A recski ércelőfordulás a világ számos, ipari érckutatással vagy ércteleptannal foglalkozó szakembere szerint több vonatkozásban egyedülálló és különleges érdeklődésre számot tartó lelőhely. Két okból mondhatjuk ezt: egyrészt ritka az olyan intrúzióhoz kapcsolt ércelőfordulás, mely fedett, és így boltozati zónája épségben maradt, de egyúttal nagy mélységekig is ismert és vizsgálható. Különleges azonban ez az előfordulás amiatt is, hogy igen kis területen összpontosulva megtalálható szinte az összes olyan ércteleptípus, elemtársulás, mely ilyen jellegû magmatizmushoz az eddigi ismeretek alapján kapcsolódhat."
A recski mélyszinti ércesedés esetében Magyarországon először nyílt lehetőség szkarnos érctestek geokémiai kutatására. 1955 és 1986 között a recski ércelőfordulás területén négy különböző geokémiai információt szolgáló módszercsoport alkalmazására került sor: kőzetek, ércek, ércdúsítmányok nyomelem-vizsgálata, területi káliumeloszlás légi felvételezése, izotópvizsgálatok, hidrokémiai vizsgálatok.
A kőzetek, ércek, ércdúsítmányok nyomelem-vizsgálata során különböző fényképelemzési módszereket, illetve elektron-mikroszondás méréseket alkalmaztak. E vizsgálatok fő célja annak megállapítása volt, hogy a recski kutatási terület képződményei tartalmaznak-e iparilag hasznosítható ritkaelemeket, és hogy ezek milyen képződményekben dúsulnak, illetve mely képződményekben anomális tartalmúak.
Légi felvételezés alapján kiemelkedő káliumtartalom csak Parádfürdőtől délre ismert. A kálium felszaporodása és a színesércesedés közötti területi kapcsolat az andezitben levő ércnyomok alapján kimutatható. Ez a tapasztalat azonban csak az andezitek Parádfürdőtől délre eső előfordulásra érvényes. A Parádtól északra levő vulkáni tömeg nem mutat emelkedett káliumtartalmat. Ebben feltételezhetően az a hőmérsékleti különbség is tükröződik, amelyet a lahóca-hegyi és a parádfürdői ércesedés között korábban megállapítottak. Az ércesedés és a káliumtartalom között nincs szoros kapcsolat a rézérceknél és a szkarnoknál.
A recski terület kutatásának kezdete óta helyi mintákból ólomizotóp-vizsgálatokra, kénizotóp-arány meghatározására került sor, valamint oxigén- és szénizotópeloszlást vizsgáltak. Az 1900-as évek közepén több éven át végeztek hidrokémiai vizsgálatokat. A recski területen 13 anomáliát jelöltek ki, ezek a területek a már ismert bányászati feltárások közelében, azokkal öszszefüggésben jelentkeztek. A mélyszinti érckutatással kapcsolatban vizsgálatokra csak esetlegesen került sor.
A kőzetátalakulási folyamatok két csoportjaként a karbonátok és szilikátok közvetlen egymásra hatásaként értelmezhető szkarnosodást és az ezt követő hidrotermális jelenségeket különböztetjük meg. A szkarnkőzetek a magmatitok és a mészkövek, illetve a mészkövek és a kvarcitok kontaktusain alakultak ki. Nyomelemgeokémiai szempontból nem jelentős a különbség, a hidrotermális folyamatok során azonban más típusú ércek fejlődtek ki bennük.
A propilitesedés és a másodlagos kvarcitosodás során lezajlott ércképződés legfontosabb elemei a réz és a cink, kísérői az ezüst, a kadmium, az ólom, a bizmut és az ón voltak. Iparilag jelentős mennyiségben az ezüst és a kadmium halmozódott fel, az ólomkoncentrációk elenyészők voltak a cinkhez képest. A réz lényegesen szélesebb tartományban halmozódott fel mint a cink. A réztelepek közvetlenül a kontaktuson kezdődnek, a koncentrációk a telepek súlyponti részeitől kifelé haladva csak lassan csökkennek. A cink szûkebb intervallumban jóval nagyobb dúsulásokat produkál az erősen rézérces öv kontaktustól távolabb eső felében. Az ólom kis mennyiségben ugyan, de mind a szfalerites, mind a kalkopirites ércesedés során felhalmozódik. Az ezüst az érces öv közepén dúsul leginkább.
Általános törvényszerûségként fogható fel, hogy a mészkövek és az alattuk települő kvarcitok kontaktusa közelében a rézércek dominálnak, míg ettől felfelé haladva a cink kerül túlsúlyba. Ebben a környezetben a szkarnos ércek kifejlődésére bárhol eséllyel számíthatunk. Hasonlóan reményteli zónák, ahol szkarnokat kvarc-diorit-porfirit kőzettelérek harántolják.
A többféle geokémiai zonalitás egymást átfedő hatásai csak kis mértékben különíthetők el [pl. a mészkövekben a szkarnos zonalitás a rétegződésre merőleges, a kvarcit kontaktustól távolodva gyengül, míg a propilites (érces) zonalitási típusok egyértelmûen réteg menti jellegûek]. Az ércelőfordulás túlnyomó részét porfiros érctelepek alkotják.
A recski bányamélyszintjének vízkőkiválásai
Szalmacseppkövek
A terület felépítését több mint 130 felszíni és 600-nál is több bányabeli fúrás és feltárás alapján ismerjük. A kőzetek vízadó képesség szerint három csoportba sorolhatók: mészkövek és kvarcitok, szkarnzónák, intermedier magmatitok.
A víz feltehetően a Mátrából származik, de a bükki utánpótlás sem zárható ki. A bánya vizei uralkodóan nátrium-hidrogénkarbonát- kloridosak. A szulfáttartalom az ércesedett zónákban nő meg. Származásuk bizonytalan, széntelepek szegélyvizeivel állhatnak összefüggésben. A gáztartalom magas: 95-98% szén-dioxid, 1,5% pedig metán, amely a vulkanitokból származó gázokban 50%-ot is kitehet. Kénhidrogén csak nyomokban fordul elő. Hasonló összetételû vizet tártak fel Parádfürdőn, Mátraderecskén és Bükkszéken. Feltételezhető, hogy egyetlen tározóhoz tartoznak. A képződmények porózusak, a felszínre hozva, és a szárazabb levegőn könnyen porlanak. Általában fehérek, zavarosan áttetszők, időnként a vasvegyületek barnásvörösre színezik. Az alaphegység karbonátos jellegének és a nagy mélységnek köszönhető a formák gazdagsága és a képződés sebessége. A repedésekben szivárgó, komoly vízoszlop nyomásának kitett víz sok szén-dioxidot, nátriumot, kalciumot és magnéziumot tart oldatban. A vágatoldali repedésekbe jutva megszûnik a terhelés, és gyors gáztalanodás indul meg. Morfológiailag hét különböző csoportba illeszthetők a képződmények.
Csepegő vízből fejlődő cseppkövek
A szalmacseppkövek, amelyek önsúlyuk alatt töredeznek, 3 mm átmérőjû, maximum 1 m hosszú csövek. A heliktiteka szalmacseppkövek módosult változatai. Ha a csövecske elzárul, akkor oldalirányú növekedés indul meg. Ez a vízvezető csatorna belsejében végbemenő gáztalanodás eredménye; a buborékok fölfelé igyekeznek kiszabadulni.
A szalmacseppkövek és a heliktitek kis csepegés-intenzitású helyeken keletkeznek, míg a sztalaktitok intenzív csepegésû helyeken alakulnak ki. Hosszuk 1,5 m, átmérőjük akár a 50 cm-t is elérheti. A kábelekre és a kövekre hulló vízből mezocseppkövek keletkeznek: a sztalagmit lefelé sztalaktitba nő át.
Az álló cseppkövek harang alakúak, 1,2 m magasak, átmérőjük meghaladja a 80 cm-t. A bányatojásokkoncentrikus héjból felépülő göbecsek, amelyeket én is szép számmal gyûjtöttem. Olyan helyeken keletkeznek, ahol a talpon szétterülő vízben a szemcsékre hulló cseppek rezgésben tartják az ooidokat, így azok nem nőnek bele a vágattalpat borító vízkőplatóba. Ha a csepegési pontok ritkán helyezkednek el, akkor a tojások sokáig megőrzik különállásukat. Magasabb vízállás esetén azonban ellaposodnak. Ha a csepegési pontok sûrûn helyezkednek el, akkor nincs elég hely az egyedek szabad növekedéséhez, és egymásba nyomódó formák jönnek létre. Az egymásnak feszülő tojások kiékelik egymást, így rezgésük hamar megszûnik, és a szomszédos tojások összenövésével dudoros formák jönnek létre, amelyek primitív szobrokra emlékeztetnek.
Fröccs- és aeroszol eredetû vízkövek
A spricc borsókövek a lecseppenő és szétfröccsenő magnézium-kalcium-karbonáttartalmú vízből keletkeznek. Valódi borsókövet a bányából idáig nem ismerünk. Kristálypamacsok: a szétspriccelő víz sótartalma az első lecseppenés helye körül ágas-bogas kristályhalmazokat hoz létre. Bekérgezett kristálypamacsok: a pamacsokon kiváló egyéb ásványok kéreggel vonják be azokat, majd megvastagodva elágazásokat képeznek.
Szivárgó vízből keletkező vízkövek:
A lefolyások függőleges vagy meredek felületen képződnek kis vízhozam mellett. Bekérgezések bármin kifejlődhetnek, de a leglátványosabbak a kábelek, csövek bevonatai.
Áramló vízből kicsapódó vízkövek
A tetaraták álló cseppkövek környezetében, forráskúpokon, kábeleken, csöveken figyelhetők meg. Nagy felületen, vékony rétegben és gyorsan áramló vízből keletkeznek. Az áramlási fodrok felülete jellegzetesen örvénymintás; gyors áramlási viszonyok esetén válnak ki.
Stagnáló vízből kiváló vízkövek:
A mészhártyák a felszínen válnak ki, gyakran lemezkékre töredeznek, cementálódnak. A csövek kialakulása még nem tisztázott. A mészkiválásokon nőnek felfelé, az áramlással megegyező dőléssel.
A gömbkiválások többségükben a csövekkel együtt jelennek meg, a buborékok vagy a lemezek aljára tapadva.
Feltörő vízből képződő vízkövek:
A forráskúpokanyagát a lefelé mélyített fúrásokból feltörő víz rakja le. Bennük a gejzírekhez hasonló időszakos víz-gáz kitöréseket figyelhetünk meg. Fölső részük meredeken lejt, lefelé tetarata-lépcsők sorává szelídül.
Gázbuborékok megjelenésével kapcsolatos vízkövek:
Buborékkiválások a szalmacseppkövek zónájában láthatók. Ha a szivárgó víz a bánya légterébe jut, a buborék gáztartalma elillan. A tömény oldatból vékony hártya csapódik a buborék felszínére. A vágattalp és az oldalfal érintkezésénél, lefalazott vágatok vasban és rézben gazdag kifolyó vizei mentén alakul ki.
A bánya élővilága
A bányavágatok körülbelül csak másfél évtizede léteznek, de egyes élőlények máris alkalmazkodtak a mélyszint körülményeihez. A leglátványosabbak a mészalgák, amelyek meghatározó szerepet játszanak egyes képződmények kialakulásában. Gyakoriak a sztalaktitokról lengedező algaszálak, amelyeknek fölső része elmeszesedik, elhal, majd a cseppkő benövi. Az algák létfeltételeik határán vegetálnak. Ha növekedésük gyorsasága meghaladja meszesedésük ütemét, a „legyezők" a 40-50 cm hosszúságot is elérhetik. A „legyező" az áramlási fodrok leggyakoribb változata.
Meglepve tapasztaltam, hogy a bentlakó állatvilág legjellemzőbb képviselői a tücskök. Általában a leszállított szalmával és fával kerülnek a bányába. Színük felszíni rokonaikénál fakóbb: megkezdődött egy mélységi alfaj kialakulása. Kell, hogy legyen valami táplálékuk, hiszen a bányászok uzsonnájából sajnos már nem élhetnek meg. Időnként az énekesmadarak is lejuthatnak akár a 890 méteres szintre is, ahol egy-két hónapig is kitarthatnak. A mélyben repülőképességük fokozatosan csökken, ám a felszínre visszavitt madarak pár méteres repülés után lehullottak, elpusztultak.
Rekviem a recski ércbányáért
A bányában évek óta áll a termelés, már csak állagmegóvó tevékenység folyik, ami havi 25 millió forintba kerül. A Miniszterelnöki Hivatal jóváhagyta az Állami Privatizációs Rt. javaslatát a bánya elárasztásáról. Ez nem jelent végleges bezárást. (Végleges bezárás alatt a bánya betömedékelését értjük.) A föld alatt levő berendezéseket, eszközöket a felszínre hozzák, a terület rekultivációja fél éven belül bekövetkezik. E költségek 1,5 milliárd forintot tesznek majd ki. A jelenlegi kb. száz dolgozót elbocsátják vagy nyugdíjazzák.
A felügyeleti szervek évek óta nem tudtak a bányának gazdát találni. Néhány geológus a bánya idegenforgalmi és orvosi célú használatát javasolja. Van benne némi igazság, már csak azért is, mert a bányából kiszivattyúzott víz összetétele nagyjából megegyezik a Bükkszéknél felszínre törő Salvus vizével.
Néhány bányamérnök szerint ilyen mélységben beszakadhatnak a járatok a nagy nyomás miatt, így egy esetleges újranyitásnál a bányászat életveszélyessé válik. Nem hiszem, hogy akadna bányász, aki alászállna ilyen feltételek mellett. A réz jelenlegi világpiaci ára mellett gazdaságtalan a termelés. Megdöbbentő, de sajnos igaz, hogy a bánya értéke nulla forint, és senki se akar érte fizetni.
Szerintem egy ilyen bányát vétek lenne bezárni és nem hasznosítani idegenforgalmi vagy gyógyászati célokra. Mindenesetre szerencsésnek tartom magam, hogy még a 24. órában láthattam Magyarország legnagyobb élettelen természeti kincsét. De egy már biztos: nem telik el sok idő, és megszûntetik a víz szivattyúzását, és odalenn a mélyben - talán örökre - a víz lesz az úr.
