„Sok szép tájékát bejártam hazámnak: voltam az alföld végtelen rónáin, álltam a székely havasok csúcsain; de mindeniknél jobban megragadott a Balaton-felvidék..." (Jókai Mór)
A Balaton-felvidék lankás dombvidéke, ligetes, harsányzöld szőlőhegyei, méltóságteljes bazaltóriásai nemcsak Jókai Mórt ihlették meg. Emlékezetes útirajzában Eötvös Károly, aki korántsem volt érzelgős, így kiáltott fel, amikor a Balaton-felvidék dombjai közé ért: „Sohasem álmodtam ilyen szépséget!" Még számos költőt, írót említhetnék, kiket megigézett ez a vidék.
A tájnak nosztalgikus hangulatot kölcsönöznek az öreg présházak fehér falai, régmúlt szüreti hajnalok őszi illatát idézve.
Évről évre sok tízezer ember keres pihenést, üdülést a Balaton környékén. A nagy tó, a „magyar tenger" érdekes jelenségeivel, csodálatos színpompájával kitörölhetetlen nyomot hagy minden szemlélőben. Talán ennek is köszönhetően a felvidék kutatástörténete komoly múltra tekinthet vissza. Ám még a legnagyobb kutatók sem gondolták, hogy ezzel le is lehet zárni e területek vizsgálatát. Lóczy Lajos1913-ban a következőképpen foglalta össze a kutatások helyzetét: „...én még most sem tartom véglegesen letárgyaltnak bazaltjaink természetrajzát.
Mindegyik bazalthegy megérdemli, hogy részletesen foglalkozzék valaki tulajdonságaikkal..." E gondolat jegyében szeretnék ezen a vidéken kalandozni pályázatomban, térben és időben, a régmúlt földtani emlékeit kutatva.
A Halom-hegy jól megközelíthető bazalthegy; ugyan kisebb és kevésbé látványos, mint a leghíresebb bazaltóriásaink, a Badacsony, a Szent-György-hegy vagy a Somló, de öt felhagyott bányagödre érdekes vulkánbelsőt tár fel. A bazaltkutatások idején is csupán Hofmann Károly, Vitális István és Jugovics Lajos említi meg munkáiban a Halomhegyet, ám ezek sem részletes tanulmányok. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén fekvő Halom-hegy adottságai révén igen alkalmas lenne egy geológiai értékeket bemutató tanösvény kialakítására, ráadásul a szőlőhegy tetején levő kilátóról gyönyörû Balaton- felvidéki látvány tárul a szemlélő elé.
Munkámban a hegy geológiai természeti értékeit ismertetem, és egy tanösvény kialakításának lehetőségét vázolom.
Természetrajzi,kultúrtörténeti viszonyok
Nagyvázsonytól délre, Mencshely község határában emelkedik a Halom-hegy lapos tetejû bazaltkúpja, mely a Balaton-felvidék két medencéje, a Káli- és a Pécselyi-medence közti terület legmagasabb hegye (395,8 m). A bazaltkúp a községtől DK-re, átlagosan 340 m magasságú felszínből emelkedik ki. A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkon belül eltérő zónákba sorolják a védett területeket, hasznosítás és kezelés szempontjából. A Halom- hegy a II. vagy kezelt zónába tartozik, melynek legfőbb jellemzői a következők. A különböző élőlénytársulások állományai természetközeli, kismértékben bolygatott állapotban maradtak meg. Az emberi beavatkozás nem jelentős, s a közel természetes állapot megőrzését kell, hogy szolgálja. E területek védőövezeteket képeznek az I. zónás területek körül. Élőviláguk nem eléggé természetes ahhoz, hogy a kutatást szolgálhassák.
„Átalakult présházak" a szőlőhegyen
A Halom-hegy hosszú idő óta szinte teljes egészében jelentős antropogén hatás alatt áll. Déli és nyugati lejtőit szőlők, víkendházak uralják, a tető közelében vízmûterület található. A korábbi bányászatot több kisebb és nagyobb kőfejtő idézi. A helytelen erdészeti tevékenység miatt gyakoriak a rontott elegyarányú erdőfoltok, tájidegen fajokkal betelepített kisebb erdőtagok. Kiemelkedő botanikai különlegessége a védett karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum), mely egyéb páfrányfajok társaságában megtalálható a hegyen.
Éghajlata mérsékelten meleg. Az évi napfénytartam 1960-1980 óra, az évi középhőmérséklet 9,2 °C. Az évi csapadékösszeg 600 mm, ebből a vegetációs időszakra 390 mm számítható. A hótakarós napok száma átlagosan 35, az átlagos hóvastagság 26-28 cm.
Talaja barna erdőtalaj, melyet helyenként vöröses színûre fest a hegy K-ÉK-i oldalán megjelenő vöröses-szürke salakos bazalt málladéka. A sûrû településhálózat leggyakoribb gazdálkodási ága a szőlőmûvelés, mely jórészt paraszti birtoklású.
A Balaton-felvidék szőlőkultúrája kiemelkedő nemzeti örökségünk. A szőlő a Föld egyik legrégibb kultúrába vett növénye, elsősorban természetesen a mérsékelt övi területeken. Már a római kor szőlőmûveléséről is sok írott anyag és tárgyi emlék maradt fenn. Mencshely és Dörgicse környéke is - lévén jó szőlőtermő vidék - otthont adhatott a római kor emberének, mint ahogy azt számos lelet is bizonyítja.
Mencshelynél római falmaradványt és római téglákat találtak, Felsődörgicsénél római kőreliefek, kőfeliratok, sírkövek, domborképes kődúcok, Alsódörgicsénél római pénzérmék kerültek elő az ásatások alkalmával. Felsődörgicse öreg templomromja az evangélikus templom keleti oldalánál található, kövei között a bazalt is előfordul. A templom déli fala és egyenes záródású szentélye még nagyjából épen áll. Építési ideje a 11. és a 13. század eleje. A Kisdörgicsére vezető úton 18.századi barokk kőhidat találunk, amely méltó mûemléki védelemre. A Halom-hegyen és a környező falvakban számos, az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején épült kőházat találunk, melyek a népi építészet gyöngyszemei. Sajnos az 1982-83-as években engedélyezték a Halom- hegy régi szőlőterületein a zártkertes építkezést. Ahegy Ny-i és D-i oldalán elterülő, rendkívül elaprózott kiskertek tájképileg nem nyújtanak szép látványt.
Az 1998-ban megkezdődött természetvédelmi munkának része az építészeti szakfelügyelet és tájvédelem is. A szőlőhegyek túlépítettsége, az üdülőhelyek zsúfoltsága, légvezetékeinek tolakodó jelenléte, az útjelző táblák, transzformátorok meggondolatlan elhelyezése, értékeink helytelen megítélését példázza. Megőrzött tájaink iránt is megnövekedett a beruházói kedv, a természet, a táj érdekei és értékei ellen ható erők. Így nem kis feladat hárul azokra a szakemberekre, akik a védelem megszervezésén fáradoznak.
Ennek egyik formája a tanösvények kiépítése, melyek bemutatják a kirándulóknak a táj értékeit, de egyúttal elkerülik a legérzékenyebb egyensúlyú területeket. Rendkívül fontos a földtani ismeretterjesztés is, hiszen napjainkban, ha természetvédelemről hallunk, leginkább az élővilág védelme jut eszünkbe, és csak kevesen gondolnak élettelen értékeink óvására, a földtani természetvédelemre.
Kutatástörténet
A Balaton környékének tájképi változatossága már a múlt század elejének neves külföldi utazóit arra ösztönözte, hogy leírásaikban részletesen megemlékezzenek e vidékről.
Bright, angol orvos-természettudós 1815- ben, Beudant, francia kutató pedig 1818-ban járta be Magyarországot, többek között a Balaton tájékát is. A Balaton-felvidéki földtani kutatások magyar úttörője Böckh János (1840-1909) volt. A Magyar Királyi Földtani Intézet 1875-78 között adta ki Hofmann Károly „A Déli-Bakony bazalt-kőzetei" címû igen részletes munkáját. A könyv külön érdekessége, régies, gyönyörû nyelvezete. A századforduló táján Lóczy Lajos kezdeményezésére és szervezésében indult be egy mai szemmel nézve is hatalmas vállalkozás, amely azt tûzte ki célul, hogy egységes szemlélet alapján vizsgálja a területet. A tucatnyi tudományágat képviselő szakemberek hosszú éveken át kutatták a Balaton térségét, eredményeik egy 32 kötetes monográfiasorozatban láttak napvilágot 1911-20 között. A sorozat részeként jelent meg 1911-ben Vitális István A Balatonfelvidéki bazaltok címû tanulmánya.
Lóczy egyik rendkívül tehetséges tanítványa, Cholnoky Jenő (1870-1950) is számos munkájában foglalkozott a Balaton és környékének geológiai felépítésével, kialakulásával. Tanulmányai rendkívül olvasmányosak, sugárzik belőlük a táj és a természet iránti őszinte rajongás.
1953-, 1959- és 1968-ból a Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentéseiben találunk részletes leírásokat a Balaton-felvidék bazalthegyeiről Jugovics Lajostól.
Magára a Halom-hegyre vonatkozóan Csillag Gábor 1998-ban kiadott munkájában találtam a legrészletesebb leírásokat. Csillag terepi felvételi munkái 1984-86-ban készültek, míg a terület ősföldrajzi feldolgozását 1983-90 között végezte.
A legfrissebb tanulmányok - melyek a Balaton- felvidék vulkanizmusát dolgozzák fel igen nagy aprólékossággal - Németh Károly dolgozatai, cikkei, melyek 1998-ban, ill. a közelmúltban jelentek meg.
A Halom-hegy környékbeli épületei alapján a hegy bányászata nagyon régre nyúlik vissza. Mint azt Egyed László, Mencshely volt polgármesterének elmondásaiból megtudtam, az iparszerû bányászat 1936-ban indult meg, ám a bazaltot már jóval előbb hasznosították a környékbeli és helyi építkezéseken. Ez a bányászat azonban nem hagyott nyomot maga után, hiszen mikor egy-egy család befejezte az építkezést és kitermelte a szükséges kőmennyiséget, azonnal be is temette a bányagödröt, amint azt a tisztesség megkívánta.
1936-ban Frank és Társa pesti cég indította el az iparszerû bányászatot a Halom-hegyen. Megbízottjuk, a Balatonakaliból származó Horváth, 10-12 családot hozott Badacsonytördemic környékéről a szakmunka elvégzéséhez. Emellett 20-30 embernek nyújtott pénzkereseti lehetőséget a bánya. A tömör, üvegesen csengő, élesen törő, kemény, sötétszürke bazaltot csak kézi erővel és robbantással - melynek nyomai ma is jól megfigyelhetőek - termelték ki. Az itt bányászott bazaltot tartották a Balaton-felvidék legkeményebb bazaltjának. A jó minőségû anyagból kockakövet faragtak, amit Balatonakaliba szállítottak, és vonatra raktak. 1941-42- ben, a politikai változások következtében hagyták abba a bányászatot.
1945-ben Horváth újra megnyitotta a bányát, és 1-2 évig magánvállalkozásban mûködtette. A bánya államosítása után a kemény bazalt mellett felhasználták a salakos bazaltot is, amit többek között Balatonaligára szállítottak, hogy víztisztításra szûrőként hasznosítsák. Csakhogy a bánya nagyon kicsi volt, már nem érte meg mûködtetni, alig fél év múlva be is zárták. Ebben az utolsó szakaszban gyülemlett fel a legtöbb meddő törmelék a bányákban és környékükön. Az elhagyott bányaterületen a vasúti sín, a csillék, amelyek egykor a munkát könnyítették, sokáig a helyi gyerekeknek szereztek nagy örömet. Mára már ezeket is elszállították, s csak az öt bányagödör őrzi a hajdani bányászat emlékét.
A balaton-felvidéki bazaltvulkanizmus
Ha a Halom-hegy földtörténetével foglalkozunk, óhatatlan, hogy ne beszéljünk arról a környező tájegységről, melynek ez a kicsi hegy szerves része; a Balaton-felvidékről és annak bazaltvulkanizmusáról.
Vulkánbelső
A tó partján csoportosuló leghíresebb vulkáni kúpok, a Badacsony, a Gulács, a Tóti- hegy és a szigligeti-hegyek szorosan egybeforrtak a Balaton tájképi fogalmával. A Balatont el sem lehetne képzelni a Badacsony csonkakúp alakú tömege nélkül. A klasszikus kutatók nyomdokain járva Németh K. a legmodernebb szemlélettel dolgozta fel ezt a témakört, az alábbiakban őt idézem. A vulkáni mûködéseket alapvetően két csoportba sorolhatjuk. Azokat a kitöréseket, melyek lávát szolgáltatnak, effuzív kitöréseknek, míg azokat, melyek gázok hatására robbanás során juttatják felszínre az anyagukat, explozív kitöréseknek nevezzük. A monogenetikus vulkáni területek tanulmányozására kiváló lehetőséget nyújt a Balaton- felvidék. Monogenetikus vulkanizmusnak nevezhető azon vulkáni folyamatok összessége, mely során egy jól behatárolható időszakon belül genetikailag összetartozó, viszonylag kisméretû vulkáni kitörési központok sorozata épül fel egy-egy jól körülhatárolható területen (medence, felföld, völgy stb.). A monogenetikus vulkanizmus általában bazalt vagy bazaltos andezitmagmatizmushoz köthető, melyek lávafolyókat, salakkúpokat vagy hidrovulkáni jelenségek sorozatát hozhatják létre.
A balatoni bazalthegyek kettő kivételével a Balaton ÉNy-i oldalán találhatók, a somogyi parton csak a boglári és fonyódi bazalttufa- kúpok emelkednek.
Hadd idézzem Cholnoky Jenő számomra rendkívül megkapó gondolatait: „Kicsiny kis vulkánocskák ezek a Vesuvióhoz, meg az Etnához képest. Ha az Etnát ideállítanánk a Dunántúl közepébe, bizony majdnem az egész Balatont eltakarná, meg a Balaton-felvidéket és Somogy északi részét. Hát még a 6000 m magas kelet-afrikai Kilimandzsáró! Majdnem az egész Dunántúlt elfoglalná, s csúcsa messze túlszárnyalná az Alpokat, s 4000 méternyi felső része állandóan hóba és jégbe volna temetkezve. A mi szerény kis balatoni vulkánjaink nem ilyen zord fennségûek, hanem annál kedvesebbek, bájosabbak."
Vizsgáljuk hát tovább a maguk szerény méltóságában ezen hegyeket és történetüket. A Tapolcai-medencét és a mai Balatonfelvidéktől délre eső területeket 10 millió éve elöntötte a Pannon-tenger, melynek üledékei vastag homok- és agyaglerakódásokat eredményeztek. Ezt követően (6-3 millió év) törtek ki a bazaltvulkánok. Az egyes vulkáni centrumok eloszlásának látszólagos szabálytalansága, az egyes kitörési centrumok kezdeti fázisainak, azok karakterének pontos meghatározása esetlegesen a kiédesedő, eltûnő Pannon-tórendszer helyzetével hozható kapcsolatba. Ilyen megközelítésben érthető, hogy pl. a Bakony magasabb régióinak vulkáni képződményeit elsősorban salakkúpok, lávafolyások alkotják. Ezzel szemben komplex fejlődéstörténet mutatható ki a Káli- medence, a Tapolcai-medence, a Tihanyifélsziget vulkáni folyamataiban, ahol jelentős hidromagmatikus explozív vulkáni folyamatok játszódtak le. Mielőtt felszínre préselődött volna a láva, a csőszerû réseken gőzök, gázok süvítettek ki nagy erővel, finom törmeléket és kőzetport borítva a nyílás környékére. A törmelékek még vízbe hullottak, s így tufit képződött belőlük, majd a szárazulattá vált területen már tufaként rakódott le. Az erre kibuggyanó láva pedig szép kerek bazaltfoltokat hozott létre. Amint az éghajlat szárazabbá vált és a pliocén (5,3 millió éve) „sivatagi korszaka" megkezdődött, munkába állt az északi szél is, hogy kedve szerint alakítsa a táj arculatát. Mind többet és többet söpört ki a tenger lerakódásaiból. A nedvesebbé váló pleisztocén (2,5 millió éve) egyes szakaszaiban egyre inkább a vízfolyások víziója formálta a felszínt, legalábbis ott, ahol nem a kemény, fekete bazalt dacolt az elemekkel. Így a bazaltlepényekkel fedett foltok kezdtek környezetükből egyre jobban kiemelkedni. A pannóniai homok lepusztulásával tehát létrejöttek a tanúhegyek.
A bazalttakaró támaszát vesztett szélei összetöredeztek, lesuvadtak, majd lassan elmállottak, s a hegyoldal termőföldjét hizlalták.
Később aztán besüllyedt a Balaton árka és víz öntötte el a mélyen fekvő területeket mintegy 15-20 ezer éve. A vulkánosság utóhatása a Balaton környékén még mindig nem szûnt meg teljesen, szénsavas források tartják fenn a föld belső erőinek emlékét.
A Halom-hegy és környékénekkialakulása és geológiai felépítése
Amikor geológusszemmel vizsgálódunk a világban, évmilliós utazásokat tehetünk, ha egy-egy táj múltját kutatjuk. Milyen erők, hatalmas földmozgások vagy éppen aprócska élőlények vázának összecementálódása hozták-e létre az egyes képződményeket? Ilyen szemmel nézzük a bemutatásra választott hegyet, s próbáljuk meg - a teljesség igénye nélkül - nyomon követni fejlődéstörténetét.
A Balaton-felvidék távolabbi tájairól ismert legidősebb kőzetek itt már csak igen nagy mélységben fordulnak elő, nem bukkannak felszínre, ám a történet igazából ezekkel kezdődik. A felső-ordovicium elején - 480 millió évvel ezelőtt - egy nyílt tengermedencében, agyag, aleurit, homok lerakódása kezdődött el és tartott hosszú időn át. Aszilur időszak során (440-410 millió év) - miközben folytatódott a finom törmelékes üledékek képződése - időnként tûzhányókitörésekből származó por hullott a vízbe. A süllyedő és feltöltődő tengermedencében a laza, iszapszerû üledékek fokozatosan megszilárdultak, az évmilliók során kőzetté cementálódtak. Mindezen jelenségek valahol a déli félteke közepes földrajzi szélességein játszódtak le, és csak később, lemeztektonikai mozgások során vándorolt egyre északabbra ez a terület, míg végül elérte mai helyét. A felső-ordovicium és a szilur során lerakódott kőzetsorozat a Balatoni Fillit Formációcsoport nevet kapta, s összletvastagsága meghaladja az 1000 m-t. A devon időszakban (410-360 millió év) megindult a karbonátok képződése is. A devon későbbi szakaszaiban a tenger egyre sekélyessé vált, míg végül egy karbonátplatform (környezetéből erősen kiemelkedő, nagy kiterjedésû, körülbelül azonos szintmagasságú terület) alakult ki. A karbon időszak közepe táján, 325 millió éve lejátszódó hatalmas kéregmozgások - amelyek a Variszkuszi-hegységrendszert is létrehozták - egyrészt meggyûrték, másrészt nyomás hatására kissé átkristályosították (metamorfizálták) az ordovicium -szilur-devon összletet, létrehozva belőlük az agyagpalákat, filliteket, metariolitokat, metabazaltokat, kovapalákat és kristályos mészköveket.
A karbon második felében a metamorfizálódott kőzetek egymásra tolódtak. A felső- perm elejére (270 millió éve) kialakult az a több 100 km kiterjedésû szárazföldi medence, amelynek egykori déli peremén feküdt ez a terület. Az ekkor ott uralkodó száraz, félsivatagi éghajlat következtében a környező, lecsonkolódó Variszkuszi-hegység kiemelkedéseiről, a ritkán jelentkező záporesők időszakos vízfolyásokat indítottak el a medence irányába. E hosszabb időn keresztül zajló folyamat eredményeként keletkezett a Balaton-felvidéki Vöröshomokkő formáció.
Kockakőfaragásból visszamaradt bazalttörmelék
A lapos szárazulati térszínt a triász (235-195 millió év) elején érte el a transzgresszió (transzgressziónak nevezzük, ha egy szárazulat lassú süllyedésnek indul és eközben elönti a tenger), melynek következtében sekélytengeri rámpa jött létre, karbonátos üledékképződéssel. A kora triász végén az üledékgyûjtő feltöltődött. A középső triász elejére nagy kiterjedésû, árapályövi síksággal szegélyezett lagúna, az aszófői dolomit képződési környezete jött létre. A Balaton-felvidék középső, kiemelt helyzetben maradt területén ugyanakkor tovább folytatódott a sekélytengeri karbonátok képződése. A középanisusi karbonát padból platform alakult ki, amely szigetszerûen emelkedett a környező medenceterületek fölé. A platform sekélyebb, peremi részein tagyoni mészkő, míg lagúnájának mélyebb részein megyehegyi dolomit képződése zajlott.
A hegy vulkáni aktivitása nem sokkal a pannon végi üledékekből álló nagyvázsonyi mészkő képződésének kezdete után indulhatott meg. A vulkáni mûködés hosszú időn át tartott, a legfiatalabb kitörés kora - radiometrikus mérés alapján - kb. 3,25 millió év. Terepi bejárások alapján legalább 4 fő szakaszra bontható a hegy vulkáni mûködése. A legidősebb, bazalttufát eredményező kitörés nyomai jelenleg nem látszanak a felszínen, Csillag szerint 350 m magasságban ismert, mindössze egy kis kiterjedésû foltban. A bányák falait vizsgálva, a kőzetek elhelyezkedéséből és dőléséből arra következtethetünk, hogy legalább két kitöréscentrumnak kellett lennie. A második kitöréssorozat krátere mára lepusztult, a hegy mai Ny-i peremén kívül helyezkedhetett el. Anyaga a 4. bánya salakos, vegyes szemcseméretû, erősen lyukacsos, sötétszürke, fekete színû, mészkő-, dolomit-, kvarc- és agyagzárványokat tartalmazó, bányászati szempontból rossz minőségû bazaltja.
A következő, harmadik vulkáni fázis eredményeként létrejött bazalt megjelenésében erősen elüt az előbbitől, mert anyaga oxidáltabb, s így vöröses színû. Helyenként tömör, másutt lyukacsos szerkezetû, sok lávabombát is tartalmaz. A hegy keleti oldala felé haladva egyre vastagszik ez a réteg, feltételezhető, hogy a lejtő vörösbarna színû, agyagos bazalttörmelékes talaja alatt is megtalálható. Ennek kürtője tehát valahol a hegy K-i felén lehet.
Végül a jó minőségû, élesen törő, szürkés színû tömör bazalt, melyet bányásztak is, az utolsó (?) fázis eredményeként jöhetett létre. Mindkét képződménybe, melyeket korábban említettem, alulról nyomult be a láva, néhol tektonikai, néhol pedig egyéb okokból kialakult repedéseken át, azaz nem ráfolyt azokra! Ennek több bizonyítékát is megfigyelhetjük, pl. a nagy bányaudvar bejáratánál.
Ez a bazalt is tartalmaz elszórtan kisebb, néhány cm-es zárványokat. Minden bányában jól megfigyelhető a gömbhéjas szerkezet, melyet a kőzetbe nyomuláskor vett fel. (Így a hármas számú bányában is, ahol még egy telér is alátámasztja az elképzeléseinket.) Az ötös számú bánya D-i oldalán ékszerûen nyomul a szürke bazalt a vörös salakos bazaltba, látványosan bizonyítja, hogy a vörös az idősebb. Mindezen okok miatt a bazaltszintek elkülönítése meglehetősen bonyolult és részben bizonytalan helyenként, még további vizsgálatokat igényel.
Végül vegyük sorra a negyedidőszak néhány fontosabb képződményét!
A viszonylag nagy területet lefedő lösz pleisztocén képződmény. Jó feltárásban csak a balatoncsicsói és pécselyi márgamedencék néhány mélyútjának falában látható. A Halom- hegy lejtőin csupán foltokban található. Területünkön a típusos löszön kívül előfordulnak egyéb löszváltozatok is. Ilyen a homokos lösz, löszös homok, a törmelékes lösz, lejtőlösz. Fedője általában holocén-pleisztocén törmelék vagy recens talaj.
A bazalt-, dolomit- és mészkőterületeken egyaránt jelentős fagyaprózódás zajlott le a pleisztocén során, a fellazított kőzettörmelék máig mozog a lejtőkön. A würm korú lösz feküjében és fedőjében egyaránt előfordul, csakúgy, mint azokon a lejtőkön, ahol löszképződés nem történt. A törmelék mérete a bazaltterületeken általában durvább, nem ritkák a 40-50 cm-t is elérő vagy meghaladó törmelékdarabok.
A holocén völgyi és lejtőüledékeka pleisztocén hordalékoknál finomabb, kissé koptatott, sokkal kevesebb durva törmeléket, de sok szerves anyagot tartalmazó rétegek, amelyekben a völgyi eróziós üledékek és a lejtőkről lemosott üledékek keverednek. Ezen a területen a képződmény 3 m körüli vastagságban található meg.
Geológiai tanösvény
Napjainkban a természetvédelem egyik legfontosabb feladata a természeti kincsek védelmezésén kívül ezen értékek bemutatása, de úgy, hogy hosszú távon a turizmus ne károsítsa őket. Ezt segítik elő a tanösvények, amelyeknek nagy előnyük, hogy irányítják a látogatót, tájékoztatják, és így az adott táj legérdekesebb jelenségeire hívják fel a figyelmét. Több kedvelt kirándulóhelyen alakítottak már ki tanösvényeket, pl. a Boroszlán tanösvényt a Magas-Bakony Tájvédelmi Körzet területén, a Tihany vagy a Badacsony tanösvény a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén.
Úgy gondolom, a Halom-hegy ideális hely lenne egy földtani értékeket hangsúlyozó tanösvény kialakítására. Az alábbiakban megadom a tanösvény leírását, ill. a magyarázószövegek rövid vázlatát. A tanösvényhez érdemes lenne kísérőfüzetet szerkeszteni, amely bővebben foglalkozik a megálló tábláinak témáival. Egész dolgozatom azt a célt szolgálja, hogy felhasználásával ez a tanösvény megvalósulhasson.
A Halom-hegyet Mencshely vagy Dörgicse felől az országúton megközelítve, 340 mes magasságból indul a tanösvény és emelkedik 395,8 m-es magasságig, a bazalthegy tetején levő kilátóig. Innen továbbereszkedve végiglátogatja az egyes bányaüregeket, és ismerteti azok érdekességeit, majd visszatér a kiindulási helyhez. Az indulásnál tábla jelezhetné a tanösvény kezdetét, az itt elhelyezett térkép alapján jól áttekinthető lenne a tanösvény útvonala, amelynek hossza 1100 m. A Mencshely-Dörgicse közti országútról ötperces sétával megérkeznénk az 1. megállóhoz a szőlőhegy pincéi közé. Régmúltba nyúlik vissza a szőlőtermelés története. Napjainkban többféle szőlőt termesztenek a hegyen, de eleinte az olaszrizlingnek köszönhette hírnevét. Az egyes birtokok határában található kősáncok a föld mûvelése során előkerült bazaltból épültek fel.
Hamarosan elérjük az erdő határát, ahol a piros turistajelzésen balra fordulva folytatjuk utunkat. Néhány száz méter után a keresztező kék jelzésû turistaútnál nyugat felé, a hegy irányába kanyarodunk. Az erdei úton néhány perc alatt elérjük a 2. megállót. Az itt elhelyezett táblán a hegy növényvilágával ismerkedhetne a látogató. A jelentős antropogén hatás következtében sajnos szinte egyáltalán nem található meg a balaton- felvidéki bazaltvidékekre jellemző növényzet. De feltehető az is, hogy a Halomhegy kis kiterjedéséből és a többi nagyobb kiterjedésû bazalthegytől való távolsága, elszigeteltsége révén a hegyen ki sem alakulhatott a balaton-felvidéki bazaltnövényzet minden sajátossága. A déli irányból magasra felnyúló szőlők, a hegytető közelében lévő vízmûterület, a kilátó és a hajdani bánya, mind-mind erős zavaró tényezőként hatottak az aktuális vegetáció alakulására. A kőfejtők növényzete azonban lassan regenerálódik, és az erdőállomány rontott elegyarányú, erősen zavart állapotán tudatos erdészeti beavatkozással lehetne javítani. A Halom-hegytől K-re a Halomi-erdő területén találkozhatunk az őshonos növényzettel, a cserestölgyes erdővel.
Érdemes felhívni a figyelmet a védett növényekre, így a karéjos vesepáfrányra és a rendkívül szép fekete kökörcsinre. Elhagyva a megállót, követjük a kék jelzést. Enyhe kaptatón halad az út egészen a hegytetőig, ahonnan gyönyörû kilátás nyílik a Balatonra. Tiszta időben teljes színpompájában csodálhatjuk a „magyar tengert". Ha kipihentük magunkat, érdemes felmászni a Kossuth-kilátóba, ahonnan még tágasabb körpanoráma tárul a szemünk elé.
A kilátó aljában utunk 3. megállójának magyarázótáblája a Balaton-felvidék kialakulásával foglalkozna. Változatos földtörténeti események során alakult ki hazánknak ez az igen érdekes tájegysége. A harmadidőszaki hosszan tartó lepusztulás erősen lecsonkolta a triász dolomitból, mészkőből és márgából álló térszínt. Az enyhén hullámos, karsztos felszínt a miocénben részben elöntötte a tenger. Később, mintegy 5 millió évvel ezelőtt, a Kárpát-medence nagy részét kitöltő Pannóniai-tó vize hullámzott e vidéken. A Balaton-felvidék magasabb részei szigetként, félszigetként emelkedtek a tó fölé. Mintegy 7 millió éve kezdődtek meg a vulkáni mûködések. A magma áttörte a talapzatot alkotó kőzeteket. Ennek a vulkánosságnak a legkeletibb megjelenése a Halom- hegy (Tihanyt nem számítva). A vizes környezet miatt jelentős mennyiségû gőz és gáz fejlődött. A klasszikus nézet szerint az első szakasz eredményeként tufa jött létre. A második fázisban bazaltláva ömlött a felszínre, több szakaszban. Az utolsó kitöréssorozat eredménye a vörös salakkúp. Napjainkban ezt az elméletet egyre többen megkérdőjelezik, de legalábbis hiányosnak tartják, hisz az ismert bazalthegyek jóval bonyolultabb felépítést mutatnak. Ezután kezdődött e terület szakaszos kiemelkedése. A bazalttal fedett részeken az erózió csak lassabban haladt előre, egyre nagyobb lett a szintkülönbség. Ez a folyamat még napjainkban is tart.
Ezt követően leereszkedünk a Ny-i oldal első bányaüregéhez. Ennek D-i falát szemlélve érdemes megfigyelni az egykori lávafolyást. A bazalt, a térfogatcsökkenés következtében megrepedezik, és így sok megjelenési formáját ismerjük. Ezen a helyen a máshol (pl. Badacsony) ismert oszlopos helyett a tömbös elválás szép példáját figyelhetjük meg.
Rögtön ezután a 2. sz. bányában a nem gyakori, de nagyon jellemző gömbhéjas bazaltelválást a bazalt kihûlési és mállási jelenségét láthatjuk. Ebben az irányban továbbhaladva elérjük a 3. sz. bányát, aminek legfőbb érdekessége a hatalmas bazalttelér aK-i falon, illetve a fal előtt heverő hatalmas kőtömb. A tömbön már messziről látszik az egykori fúrólyuk és a robbantás nyoma, míg ha közelről nézzük, kis kvarczárványokat figyelhetünk meg benne, 5 mm nagyságtól egészen cm-esig. Újabb 100 m megtétele után elérjük a 4. bányát, mely - falai állapotából ítélve - a legrégebbi bánya lehet. Az itt elhelyezett 4. tábla foglalná össze az előző bányák fő látványosságait és részletezné a 4.bányaüreg rétegsorát, kiemelve a bombákat és a zárványokat.
Elhagyva a bányagödröt és felkapaszkodva a hegytető északi oldalára, meddő bányatörmelékek között visz utunk, mígnem eljutunk a bányászattörténettel foglalkozó 5. táblához. Itt ismerkedne meg a látogató nagy vonalakban, s már korábban részletezett, 1936-tól 1946-ig tartó bányászattal. Kelet felé haladva rövid sétával megérkezünk az ötödik, legnagyobb bánya bejáratához. A keskeny, folyosószerû vágat bevezet a bányaudvarba, ahol a tanösvény utolsó megállója található.
A 6. tábla a bányában látható érdekességekkel foglalkozna részletesen. Bal kéz felé körbe sétálva megfigyelhetjük, hogy az itt túlsúlyban levő vöröses, oxidált bazalt is idősebb, mint a bányászott tömör anyagú bazalt. Ezt a megállapítást látványosan mutatja egy ék alakú, tömör, fekete bazaltbenyomulás a vöröses bazaltban. A bánya legbelső pontján, ahol egyben a legmélyebb is, érezhetően hidegebb a levegő. Ennek oka, hogy az itt megrekedő hûvös levegőt, a körülötte levő falak magassága miatt, nem tudja kifújni a szél. Érdekes, hogy alig pár méterrel odébb már a melegkedvelő mogyoróbokor csoportjaira figyelhetünk fel. Ha észrevesszük, hogy ezek a mogyoróbokrok a délre néző bányafal fekete bazaltjai előtt nőnek, hamar rájöhetünk a furcsa megfigyelés magyarázatára. A fekete bazalt az erős napsütésből annyi hőt magába szív, hogy még ennek a melegkedvelő növénynek is kedvező mikroklímát teremt. A bánya közepe magasabb és laposabb terület, mint ahol utunk vezet, ugyanis a máshol fölöslegessé vált anyagokat itt halmozták fel.
A mogyoróbokrokat elhagyva újabb érdekességgel találkozunk. Míg az ember vízszintes települést (vagy ahhoz közelit) várna a bazalttól, addig itt rendkívül meredek dőlésszöget figyelhetünk meg. Ennek magyarázata lehet az a feltételezés, hogy egy újabb benyomulás billentette ki a kőzetrétegeket eredeti állásukból. A bányából kiérve jobb kéz felé rátérhetünk a visszafelé vezető útra, amely a kék, majd a piros turistajelzésen elvezet a kiindulási pontra.
A tanösvény létrehozásához erdészeti és bányászati beavatkozás feltétlen szükséges, lévén a bányák nagyon elhanyagoltak. A fentiekben leírtak jelenleg igazából csak tavasszal láthatók, hiszen a bányákban valóságos „dzsungelek" vannak. Így tehát szükségszerûen a ritkítás, a nem oda illő fajok kiemelése. Továbbá a fal helyenként omladékos, ezért a bizonytalan helyzetû köveket el kellene távolítani, ill. védőkorlát és ösvény kialakítása is szükséges helyenként.
Napjainkban igen elterjedt a bányák rekultiválása feltöltéssel. Esetünkben azonban komoly veszteség lenne, arról nem is beszélve, hogy valószínûleg többe kerülne, mintha tanösvényként hasznosítják a területet. Az itteni bányák nagy előnye, hogy pont elhanyagoltságuknak köszönhetően nehezen megközelíthetőek, s így nem szemetesek. További szempont, ami a bemutatás mellett szól, hogy nagyon mélyen és több ponton tárják fel a hegy belsejét, ami a Hegyes-tûhöz és a Badacsonyhoz képest is újszerû lehetőséget biztosít, nem is beszélve a jóval változatosabb vulkánszerkezetről.
