A fejlődő országokban az AIDS kórokozóját vérükben hordozó anyák gyermekeinek 30%- a a terhesség, a szülés, vagy a szoptatás idején megfertőződik a vírussal. Világszerte 14 millió szülőképes korú nő HIV-pozitív, s minden percben születik egy fertőzött gyermek.

Az ipari országokban néhány éve képesek csökkenteni 5%-ra a gyermekek fertőzöttségét, amennyiben a HIV-pozitív anya a terhesség idején és a szülés után az AZT nevû gyógyszert szedi. A gyógyszer 2000 márkás költsége azonban a fejlődő országokban megfizethetetlenné teszi az anyák számára a hosszú távú kezelést.

Ez az oka, hogy a tudósok egyszerûbb és olcsóbb módszert keresnek. Az első sikerek már mutatkoznak: Afrikában végzett klinikai vizsgálatok szerint az anyák Nevirapine-nal, vagy AZT és 3TC kombinációjával történő kezelése 10%-ra csökkenti a csecsemők fertőzöttségét, föltéve, hogy az anyatej helyett gyermektápszert kapnak. Sajnos az ipari gyermektápszerek a legtöbb anya számára túlságosan drágák. Amennyiben a Nevirapine- nal kezelt anyák szoptatták gyermeküket, a szülés után néhány hónappal a csecsemők 13%-a volt fertőzött. Persze még ez is a megfertőződött gyermekek számának több mint felére való csökkentését jelenti. A Nevirapine- kezelés csak 10 márkába kerül és a betegek is jól viselik.

Néhány tudós etikailag kérdésesnek tartja a vizsgálatokat, mert a HIV-fertőzött anyák egy része hatástalan placebót kapott, ahogy az szokásos az ilyen vizsgálatoknál. Az AZTt is csak placebóval végzett tesztsorozat után engedélyezték Franciaországban és az Egyesült Államokban. Az UNADIS, az ENSZ egyik szerve, tizenegy országban igyekszik a Nevirapine-kezelést a népesség minél nagyobb része számára lehetővé tenni. (Bild der Wissenschaft, 2000. 3. szám)

A leállított atomerőmûvek sugármentesítésére eddig csupán egyetlen módszer létezett: az épület lebontása és a radioaktív törmelék atomtemetőben való elhelyezése.

A kérdést tanulmányozó nemzetközi kutatócsoport most új módszert javasolt: a sugárfertőzött helyiségek megtisztítására baktériumok alkalmazását. A Thiobacillus thiooxidans mikrobák életfolyamataik során a környezetükből fölvett kén kénsavvá alakításával nyernek energiát. Mivel a keletkezett kénsav megtámadja a betont, normális körülmények között félnek ezeknek a baktériumoknak az alkalmazásától. Ám a kutatók most előnyt kovácsoltak ebből az eddig kellemetlennek tartott tulajdonságból.

Erre a célra kénnel és cellulózzal keverik össze a baktériumokat, míg sárga, ragadós gélt nem kapnak. Ezt a most még ártalmatlan anyagot fölkenik a falakra és a mennyezetre, ahol az megtapad. A mikrobák munkájának elindítására a helyiségek páratartalmát 80-90 százalékosra növelik. Miután a keletkezett kénsav a beton külső, radioaktivitással szennyezett rétegét lemarta, a légnedvesség csökkentésével elpusztítják a baktériumokat a lemart, föllazított betonréteget pedig egyszerûen leporszívózzák.

A módszert már sikerrel ki is próbálták. A baktériumok egy év alatt 10-12 mm vastag betonréteget martak le a falakról és a mennyezetről. Az új eljárást a nemrég leállított brit Windscale Pile 1 reaktornál kívánják először „élesben" alkalmazni. A falakról 3 mm vastag betonréteget készülnek így eltávolítani. Azért ilyen vastagot, mert a radioaktív részecskék ekkora maximális mélységig hatolnak a betonba.

Az új módszer nagy előnye, hogy a baktériumok elvégzik a piszkos és veszélyes munkát, csökkentve ezzel a dolgozók sugárfertőzésének a veszélyét. Azonkívül a sugárzó hulladék mennyisége is kisebb, mert porszívózással a falak külső, sugárfertőzött rétegét el lehet választani a mélyebben fekvő, ártalmatlan betontól. A reaktor üveg, mûanyag és fém részeit azonban a régi módon kell sugármentesíteni, mert a baktériumok ezeket nem oldják fel.

Az INEEL vezetősége a módszer lehetséges alkalmazási területének elsősorban Kelet- Európát tartják, mert ezekben az országokban a régi, elavult nukleáris berendezések pénzhiány miatt egyszerûen magukra hagyva „- rozsdásodnak".

Sonja Selanska-Pobell, a drezdai Rosendorf Mikrobiológiai Kutatóintézet vezetője arról kívánja meggyőzni az ipari vezetőket, hogy a baktériumok a radioaktivitással szennyezett talaj sugármentesítésére is felhasználhatók. Selanska-Pobell a saját kísérletei alapján kiderítette, hogy az említett mellett a hasonló Thiobacillus feroxidans baktérium is alkalmas az egykori kelet-németországi uránbányák radioaktív talajának a sugármentesítésére. (Bild der Wissenschaft, 1999. 12. szám)

A statisztikák szerint másfél millió német állampolgár szenved a hasi verőérből a lábba ágazódó nagy ér meszesedése miatt, melynek következtében az ér keresztmetszete beszûkül vagy elzáródik. A kiváltó okok közt leginkább a dohányzás, a zsíros étkezés és a sportolás hiánya szerepel. Orvosok emiatt évente huszonötezer betegnél kényszerülnek az egyik láb vagy lábfej amputálására Németországban.

Ha idejében végeznek célzott kezelést, például tágítják az elmeszesedett ereket, megakadályozható, hogy kialakuljanak a perifériás artériás elzáródásos betegségek súlyos következményei. Hogy megtalálják a beteg számára megfelelő kezelést, tudnia kell az orvosnak, mekkora mértékben meszesedtek el az erek.

Az erek állapotáról eddig csak az angiográfia, egyfajta röntgenvizsgálat segítségével juthattak az orvosok információhoz. A vizsgálatot úgy végzik, hogy egy kráter segítségével az ágyéki artériába kontrasztanyagot juttatnak. Ez az anyag azonban káros lehet a vesékre vagy a májra, ezenkívül a vizsgálat során a beteg sugárzásnak is ki van téve. Az eljárás költségessége és a nagyfokú rizikó miatt a korai stádiumban csak ritkán alkalmazzák, inkább csak akkor, ha a beteg állapota romlik és egyre rosszabbul tud járni.

Újabban azonban segítséget jelent a CTvizsgálat. Michael Stehling, frankfurti radiológus és orvos fizikus a Siemens céggel továbbfejlesztette a hagyományos CT felvételi technikáját. A készüléket csupán végig kell vezetni a betegen, s az láthatóvá teszi a véráramlást, valamint azokat a helyeket, ahol a véráramlás szünetel. Ez a vizsgálat röntgensugárzás nélkül történik. A beteg kap ugyan kontrasztanyagot, de a kar vénáján keresztül és csak csekély mennyiségben. A radiológus meg van róla győződve, hogy az új diagnosztikus eljárás segít pénzt megtakarítani, mert segítségével elkerülhetőek az előre haladott állapotban lévő elzáródásos betegséggel járó magas költségek.

A freiburgi klinikán Mathias Langer professzor a diagnosztizáláson kívül a szívbe ültetett bypassok vizsgálatára is használja, mivel azok is elzáródhatnak, aminek következtében a csökkent oxigénszállítás miatt a szív gyengül. Jelenleg a szíverek katéterrel történő röntgenes kontrasztábrázolását csak akkor végzik el, ha a bypassos beteg tünetei úja jelentkeznek. A továbbfejlesztett CT-vel időről időre ellenőrizhető, hogy a bypass még nyitva van-e, s mielőtt a betegség tünetei fellépnének, kardiológiai kezelést kaphat a beteg. (- Bild der Wissenschaft, 1999. november)

Fogak csak kétszer nőnek, sok meggyötört felnőtt bánatára. Egy londoni kutatócsoport Paul Sharpe vezetésével azonban úgy tûnik, megtalálja a baj orvoslását, bár jelenleg még csak egereknél. Sikerült ugyanis kideríteni, hogyan alakulnak ki a rágcsálóknál a metsző- , illetve az őrlőfogak.

A korai embrionális fejlődés során dől el, hogy egy fogkezdeményből metsző-, vagy őrlőfog lesz-e. Kutatók kimutatták, hogy ebben döntő szerepet játszik a BMP4 nevû fehérje, melyet egy gén termel. Ha megakadályozták, hogy a fehérje kifejtse hatását, meglepő dolgot figyelhettek meg: metszőfogak helyett őrlőfogak nőttek.

Sharpe és kollégái a következő magyarázatot találták erre: a fontos szerepet játszó fehérje, a BMP4 normális esetben az emberionális szövetnek csak azon részeiben fordul elő, melyekből a fejlődés folyamán metszőfogak ala- Természettudományi Közlöny 131. évf. 5. füzet 227 HÍREK l ESEMÉNYEK l ÉRDEKESSÉGEK kulnak ki. A BMP4 az embrionális szövet megfelelő részeiben megakadályozza többek között a Barx-I nevû gén mûködésbe lépését, mely az őrlőfogak képződését mozdítja elő. Így nyilvánvalóan a metszőfogak fejlődését segíti elő.

Miután a kutatók megakadályozták a BMP4 fehérjét hatásának kifejtésében, az őrlőfogak kialakulásáért felelős gén is mûködésbe tudott lépni ott, ahol tulajdonképpen a metszőfogak jöttek létre. A lágy részeket ezáltal nyilvánvalóan visszavonhatatlanul átállították. Hogy ebben a Barx-Ien kívül más, ugyancsak a BMP4 által ellenőrzött anyagok és gének is szerepet játszanak-e, még nem tudni. Az azonban már biztos, hogy a fogak kialakulásánál gének és fehérjék egész sorozata játszik szerepet.

Következésképpen az embrionális szövet közvetlen környezetéből származó jelek határozzák meg a fogak későbbi mintáját. Ezek a döntések molekuláris szinten történnek és nagyon rövid időn belül: amennyiben az embrionális fejlődés akár csak egy nappal is előbbre tart, a BMP4 nem tudja kifejteni hatását.

A fenti felismerések különösen az alapkutatás számára fontosak. A fogak fejlődésének jobb megismerése, különösen az embernél egy napon feleslegessé tehetné a fogsorragasztó és társai használatát. (GEO, 1999. december)

Az amerikai Természettörténeti Múzeum planetáriumának fő attrakciója a 14,2 tonnás Willamette meteorit, melyet az épület falába építve mutatnak be a nagyközönségnek. Most azonban az oregoni indiánok visszakövetelik, mondván, hogy ez törzsük szent köve. A meteorit tízezer évvel ezelőtt érkezett a Földre, és a galciális jég mozgatta előre egészen az oregoni West Linnig, ahol a Clackamas törzs szent kövéül választotta. Az indiánok hite szerint a Tomanoas nevû kőtől várták a sugallatot. A meteoritot Mrs. William Dodge 20 ezer dollárért vette meg egy vasgyártól, melynek a földjén megtalálták 1902-ben. A kő 1906 óta van a múzeum tulajdonában.

Hogy visszakaphatják-e a szent követ az indiánok vagy sem, az sokkal kényesebb kérdés, mint gondolnánk. Erkölcsileg valóban őket illetné, de! A világ számos múzeumában és sok magánszemélynél vannak olyan kincsek, melyeket Amerika felfedezésekor vagy a szûzföldek meghódítása idején „szereztek be" a felfedezők. Egy - az indiánok számára - pozitív határozat mindenképpen precedens értékû lenne, hiszen jelenleg egyes indiánok azért is pert folytatnak, hogy visszakapják és eltemethessék az 1996-ban megtalált kennewicki ember földi maradványait. (És akkor nem beszéltünk az Egyiptomból, Görögországból vagy más lelőhelyekről elhurcolt kincsekről, melyeket szintén rengeteg helyen őriznek és mutatnak be.) Ez már kőkemény üzlet, aminek teljesen más etikája van, mint amit egy átlagos földi halandó szabályosnak tart. Éppen ezért kevés remény van arra, hogy az indiánok vissza kapják a követ. Nem célunk jogi kérdéseken elmélkedni, térjünk inkább vissza a természettudományokhoz. Az égből hulló kövek már a legelső mítoszokban is szerepeltek. A mekkai Kába nagy valószínûséggel kapcsolatban áll egy meteorit becsapódásával, de Attila kardját is égi vasból csinálták - a hagyomány szerint.

A forrásként felhasznált cikk közli a legnagyobb meteoritok (mindegyikük vasmeteorit) felsorolását. Mi csak néhányat emelünk ki.

A legnagyobb, egyetlen darabban fennmaradt meteorit a dél-afrikai Hoba-farmon található. 1920-ban bukkantak rá, 60 tonnát nyom. A grönlandi Cape Yorkon 1895-ben talált meteorit 33 tonna. A New York-i American Museum of Natural History-ben tekinthető meg a Mexikóban, 1871-ben talált 27 tonnás meteorit. A legnagyobb kőmeteorit 1976. február 8- án zuhant le a kínai Kirinben, tömege 1,77 tonna. (ABC news.com nyomán)

Közel negyven éve történt, hogy a méter hosszát a kriptonatom sugárzásával definiálták. Az akkori új definíció szerint a méter hossza egyenlő annak a sugárzás hullámhosszának 165 076 373 szorosával, ami a 86 tömegszámú Kr-izotóp 2 p10-5d5 nemperturbált szintjei közti átmenetekor keletkezik. Ez az SI-mértékrendszer egyik alapegysége. Az utóbbi időkben a feszültség és az ellenállás mértékegységeinek a definíciójában is megjelentek a kvantumeffektusok (a kvantum-Josephson- és a kvantum-Hall-effektus).

Az Egyesült Államokban, Coloradóban a Nemzeti Szabványügyi Intézet (NIST) most a kapacitás mérésében is bevezette a kvantumeffektusokat, miközben felhasználták az egyetlen elektronnal mûködő tranzisztorokat (SET).

Egy 40 mK hőmérsékletre lehûtött berendezésben egy elektromos töltés cirkulál a SET (egyetlen elektromos tranzisztor) rendszerben, az elektronokat aztán egy kondenzátor gyûjti össze. A kondenzátoron felgyûlt feszültséget megmérve a kapacitást egymilliomod rész pontosságával lehet meghatározni, miközben elkerülhetőek a korábbi eljárásoknál fellépő frekvenciafüggő problémák.

A NIST reményei szerint a pontosság közel egy tízmilliárdod részre növelhető az új eljárással. (Courrier CERN, 1999. december)

A Kallawaya-sámánok Bolíviában, az Andokban hazájukban honos növényekkel évszázadok óta sikeresen kezelnek gombás fertőzéseket és májgyulladást. Edward Robinson mikrobiológus 1987-ben szisztematikusan vizsgálni kezdte ezeket a növényeket.

A labortesztek kimutatták, hogy a növényekből izolált hatóanyagok egy része hatásos az AIDS ellen. A HI-vírusok szaporodásának megakadályozásában azáltal, hogy meggátolja a vírus egészséges sejtekbe való bejutását, különösen hatékonynak bizonyult a zöld babkávéból kivont egyik anyag, a cikóriasav.

Az AIDS-kutatók figyelme eddig különösen két enzimre összpontosult, melyeknek szerepe van a HI-vírusok testben való elszaporodásában. Ezek az enzimek a HIV-proteáz és a HIV-revertáz. E két fehérjegátló anyagai annak a kémiai vegyületnek az alkotórészei, melyet az orvosok jelenleg rutinszerûen alkalmaznak az AIDS kezelésében. A gátló anyagok hátránya, hogy egészséges sejtekre is mérgezőek. Ezenkívül a HI-vírusok annál ellenállóbbá válnak, minél tovább szedi a beteg a gyógyszert. Robinson vizsgálatainak köszönhetően bővülhetne a HIV-gyógyszerek köre. A HI-vírus egészséges sejteket támad meg úgy, hogy saját genetikai anyagát beleszövi a sejt DNS-ébe. Ezt a folyamatot, melyet a tudósok integrációnak tartanak, az integráz enzim irányítja.

A cikóriasav gátolja a HIV-integráz mûködését már olyan koncentrációban, mely még nem káros a sejtekre. Sajnos a vírus körülbelül három hónap alatt rezisztenssé válik a babkávéból nyert anyaggal szemben. Ezért Robinson szerint egyedül nem alkalmas az AIDS kezelésére. Ám a HIV-integráz egyik gátló anyaga jól kiegészíti a terápiát: „Mindhárom enzimet, melyeket a HI-vírus a testben való szaporodására használ, célzottan tudnánk támadni" - mondja Robinson.

Először azonban AIDS-betegeken végzett tesztekkel bizonyítani kell a cikóriasav hatékonyságát. Időközben a kutatók megkísérlik a természetes anyagot kémiailag úgy megváltoztatni, hogy egyedül képes legyen a fertőzés testben való elterjedésének megakadályozására. (Bild der Wissenschaft, 1999. november)