Egy sajnálatos nyomdahibát (amiért elnézést kérünk, s ami akaratunk ellenére a márciusi számban is megismétlődött) egyik szemfüles megfigyelőnk minden bántó szándék nélkül így kommentált:

Kurgyis József (Gomba): Idézek a februári verseny felhívásából: Ezúttal az alábbi négy feladatot tûzzük ki: 1. ..., 2. ..., 3. ... Erről egy anekdota jutott az eszembe: Megkérdezi a lelkésztanító a nebulót, hogy hány evangélista van? Mire a diák: Négy. A következő három: Péter és Pál. Szóval, ha ez volt a negyedik észrevenni való, akkor íme.

1. Siető/késő rádióóra: Hálózati váltóárammal mûködő órás rádió, magnó, mikrohullámú sütő stb. óráját állítsuk be a rádió pontos idő jelzése szerint például este 8 órakor. Ezután minden nap, legalább egy héten keresztül este 8 órakor ellenőrizzük, hogy hány másodpercet késik, vagy siet az óra. Fontos, hogy ne teleppel mûködő órát válasszunk! Mit vehetünk észre?

Megoldóink sietést is, késést is tapasztaltak.

Tóth Ágnes (Siófok, 9. évf.): A hálózati váltóárammal mûködő rádióórát beállítottuk a rádió pontos időjelzéséhez este 8 órára, és egy héten keresztül este 8 órakor meghallgattuk a rádiót és megnéztük a rádióórát, és azt figyeltük meg, hogy a rádióóra pár másodpercet siet a rádióhoz képest.

Kerekes Eszter (Siófok, 9. évf.): Az elektromos árammal mûködő ébresztő órát beállítottuk a televízió pontos időjelzéséhez déli 12 órára. Több napon keresztül minden délben megnéztük a tévé delelését és az ébresztőórát. Azt figyeltük meg, hogy az óra siet a televízióhoz képest.

Bakó András (Nyíregyháza): Az általam választott óra City Electronics Ltd. gyártmányú digitális óra. A megfigyelt hét alatt 10 másodpercet késett.

Sólyom András (Oroszlány): Digitális kijelzős ébresztőórát figyeltem meg 10 napon keresztül. A késést az MTV1 csatorna 8 órai híradójához viszonyítottam. A tizedik napon 1 s késést figyeltem meg.

Volt, aki csak február 27-én, vasárnap kezdte a megfigyelést, s mivel a beküldési határidő február 29. volt, összesen két napja maradt erre a kísérletre. A két nap alatt nem vett észre lényeges változást. Kár, hogy a versenyzők általában nem írták meg, pontosan mely napokon végezték a megfigyeléseket, így nem kaptunk összehasonlítható adatokat. Az egyetlen versenyző, aki napról napra mért adatait grafikonon is megpróbálta ábrázolni, Kalinovits Gergő (Budapest) volt. Méréséhez egy mikrohullámú sütő óráját használta, s azon a héten, amikor a megfigyelését végezte, napi 5-7 másodperc sietést tapasztalt. De hogy ez melyik hét volt, ő is elfelejtette megírni.

2. Kiskanál a pezsgősüvegben: Széles körben elterjedt hit, hogy a kibontott palackban úgy lehet frissen tartani a megmaradt pezsgőt, illetve sört (vagyis megakadályozni a szén-dioxid eltávozását), ha egy kiskanalat lógatunk az üvegbe nyelével lefelé oly módon, hogy a kanál szélesebb feje fennakadjon a szûk üvegszájon. Kísérlettel ellenőrizzük, van-e valamilyen alapja ennek. Nyissunk ki két üveg, azonos fajtájú pezsgőt vagy sört; lógassunk egy kiskanalat az egyik üvegbe, míg a másik száját hagyjuk szabadon. Figyeljük meg a szén-dioxid eltávozásának módját, és becsüljük meg a szén-dioxid italbeli mennyiségét például a felszálló buborékok száma alapján. Tapasztalunk-e valamilyen különbséget a két üveg között? Hogyan módosul az eredmény, ha a kiskanalat valamilyen más anyagú, alkalmas alakú tárggyal, például fadarabbal, papírszelettel, vagy mûanyaglappal helyettesítjük? Mi a helyzet, ha az egyik üveg száját egyszerûen letakarjuk egy apró papírfecnivel?

Bakó András (Nyíregyháza): A felbontott sörösüvegből a felnyitás utáni nyomáscsökkenés hatására buborékok szállnak föl, amelyek az üveg faláról indulnak. Ha az üvegbe egy kiskanalat dugunk, amelynek nyele részben beleér a sörbe, akkor a kiskanál felületén is megjelennek a buborékok, és onnan is felszállnak. Mivel a kanállal megnöveltük a folyadék határfelületét, ezért gyorsabban, intenzívebben távozik belőle a szén-dioxid. Szerintem ez a módszer nem alkalmas az ital frissen tartására. Ha letakarjuk az üveg száját, kissé lassíthatjuk a szén-dioxid távozását, így az italt is valamennyivel tovább tarthatjuk frissen.

Kalinovits Gergő (Budapest): A pezsgősüveg szájában lévő, de a pezsgőbe nem érő kiskanál valamivel több szén-dioxidot tarthat az üvegben, a teljesen nyitott szájú palackhoz képest. Egy pezsgősüvegben túlnyomás uralkodik, amit a folyadékban oldott szén-dioxid okoz. Ha a palackot kinyitjuk, a szén-dioxid elkezd kiválni a folyadékból. Mivel a szén-dioxid sûrûsége nagyobb a levegőénél, a folyamatosan kiváló szén-dioxid az üvegben kezdetben megülepszik. Mennyisége azonban egyre nő, így elérve az üveg száját ki is ömlik abból. Nem állhatja az útját se papírlap, se dugó, hiszen ha dugóval zárjuk újra a palackot, túlnyomás keletkezik, ami kilöki a dugót. Megfigyeltem, hogy akár teszek kanalat a palack szájára, akár nem, a szén-dioxid-kiválás egy bizonyos ideig folyamatos, de a kanalas palackban valamennyivel gyorsabban csökken. Ha azonban az üveg folyamatos rezgésben van, a kanálnak semmilyen hatása sincs.

Kurgyis József (Gomba): Két, egyszerre felbontott szénsavas üdítős palackot figyeltünk meg. Felbontás után mind a kettőből elkezdtek felszállni a buborékok, amit szemmel is lehetett látni, és ha a flakon szájához tartottuk a fülünket, hallani is lehetett. Az egyikbe belelógattunk egy fém kiskanalat szárával lefelé, ami heves buborékolást váltott ki. Amikor egy fakanalat dugtunk a flakonba, az olyan heves buborékolást váltott ki, mintha forrna az üdítő. Mikor egy összehengerített fénymásolópapírt dugtuk a flakonba, az is heves buborékolást keltett, de nem annyira, mint a fa. Ha ezt a papírt előzőleg vízben alaposan átáztattuk, s így tettük a flakonba, nem változott észrevehetően a buborékfelszabadulás erőssége. Ha azonban egy nedvszívó kéztörlőpapírt dugtunk az üdítőbe, a buborékképződés fokozódott. Mûanyag nyelû kés flakonba dugásakor hasonlóan gyönge szén-dioxidfelszabadulás volt tapasztalható, mint a fém kiskanál esetében. A gázfelszabadulás mindig a folyadékba dugott tárgy felszínén volt a leghevesebb, de a flakon falán is erőteljesebb volt, mint a nyugton hagyott flakonban. A fakanálnál annál hevesebb volt a gázfelszabadulás, minél mélyebbre dugtuk azt a folyadékba. Megfi - gyelésem szerint nincs alapja annak hogy a szén-dioxid a sörben vagy a pezsgőben tart - ható egy belelógatott kiskanál segítségével. Sokkal inkább épp az ellenkezője történik: serkentjük a szén-dioxid eltávozását.

Sólyom András (Oroszlány): A két sörösüveg egyikének szájába közvetlenül a felbontás után helyeztem el egy kiskanalat úgy, hogy beleérjen a sörbe. Megfigyeléseim szerint a kanál nyelén kezdetben megakadtak a felszálló buborékok, ám kis idő múlva tovább haladtak fölfelé. A másik, kanál nélküli, bontott üvegnek csak a falán váltak ki buborékok, de a felhajtóerő miatt ezek is csakhamar felszálltak. Először intenzív volt a buborékképződés, majd az idő teltével csökkent a felszabaduló buborékok száma. Végkövetkeztetés: a kanál legfeljebb néhány másodpercig őrizheti meg a sör szén-dioxid-tartalmát azzal, hogy a felszabaduló buborékok rövid ideig megakadnak benne.

Tóth Edit (Siófok, 9. évf.): Felbontottam öt üveg sört. Az első száját szabadon hagytam, a második szájába fém kiskanalat, a harmadikéba fapálcát, a negyedikébe papírcsíkot lógattam, míg az ötödikét egy papírfecnivel fedtem le. A kiskanalas üvegben nem történt különösebb változás, nem tapasztaltam erősebb szén-dioxid-eltávozást, míg a szabadon hagyott üvegben megindult a folyamat, és keskeny habkarika képződött a sör felszínén. Abban az üvegben, amelyikbe fapálcikát lógattam, intenzív szén-dioxidképződés indult meg, a nagy buborékokból álló sörhab rögtön ki is folyt az üvegből. Amint a fapálcát kivettem, a szén-dioxid eltávozása lassult, majd kis idő múlva leállt. A papírcsíkos üvegben abban a pillanatban megindult a buborékképződés, amint a papír a folyadékkal érintkezett. Itt is kifolyt a sörhab az üvegből, de a buborékok kisebbek voltak, a szén-dioxid eltávozása pedig lassúbb volt, mint a fapálcikás üvegnél. A folyamat azonnal lassult és leállt, amint kiemeltem a papírcsíkot a palackból. A papírfecnivel letakart üvegben a habkarika egyre növekedett, de a sörhab nem folyt ki az üvegből. Megfigyeléseim szerint tehát a fém kiskanál esetén volt a leggyengébb a buborékképződés azon üvegek közül, amelyekbe valamilyen tárgyat lógattam.

3. A világ kormos/párás üvegen át: Készítsünk kormos üveget egy üveglapnak gyertyalángba tartásával, s ide-oda mozgatásával. Milyennek látjuk a világot a kormozott üvegen át a koromréteg vastagságának függvényében? Végezzük el a megfigyelést egy párás üveglapon keresztül is, amit úgy állíthatunk elő, hogy az üveglapot forrásban levő víz fölé tartjuk.

Benke Noémi (Székesfehérvár): Kormos üvegen át nézve a szórt fények kiszûrődnek. A szabad szemmel sugarasnak tûnő csillagok pontszerûnek látszanak. Az innenonnan visszaverődő fények közül a gyengébbek kiszûrődnek, az erősebbek pedig éles kontúros fényfoltoknak látszanak. A párás üveg pont ellenkezőleg viselkedik. A sok kis vízcseppen szétszóródik a fény, így semmit sem lehet élesen látni, minden diffúzan elmosódott lesz.

Kalinovits Gergő (Budapest): Kormos üvegen át a színek, párás üvegen keresztül viszont az alakok válnak fokozatosan felismerhetetlenné a korom-, illetve a páraréteg vastagodásával. Kissé kormozott üvegen át például a szobanövények még felismerhetőek a körvonalaik alapján, de a színük már nem. Közepesen kormozott üvegen át egy szoba tárgyai már felismerhetetlenek, jól felismerhetőek viszont a fák sötét ágai az ég világos háttere előtt, a telihold, valamint a fényesebb csillagok és bolygók. Az erősen kormozott üvegen keresztül már csak a Nap narancssárgás korongja látható. Párás üvegen át az alakok nehezen ismerhetőek fel, inkább csak foltoknak látszanak. A nagyobb felületek színei ellenben jól kivehetőek. A Hold fényét szinte az összes vízcsepp megtükrözi, ezért a Hold sárgás, diffúz foltnak tûnik.

Kurgyis József (Gomba): Párás üvegen át a világ elmosódott, a tárgyak körvonalai feloldódnak, szinte foltokká válnak. A fényforrások szintén elvesztik határozott körvonalukat, mintegy felfúvódnak, fényudvart, glóriát kapnak. A tárgyak és a fényforrások eredeti színe azonban nem változik meg. Ha a páraréteg vastagabb, rohamosan csökken az üvegen át a tárgyak és a fényforrások láthatósága, végül már csak fényt és árnyékot lehet megkülönböztetni, azaz, gyakorlatilag semmi sem látható. A fényforrás körüli fényudvar jelensége egyébként jól megfigyelhető holdvilágnál, ha párás a levegő. Minél párásabb a levegő, annál nagyobb a Hold fényudvara, és annál elmosódottabb a Hold kontúrja. Mindez persze csak addig áll, amíg a pára végképp el nem takarja a Holdat. Érdekes módon a Nap kontúrja nem tûnik el, ha ködön, vagy vékony felhőn át nézzük. Erős, vakító fénye megszûnik, szürkésfehérré változik, és szabad szemmel is nyugodtan belenézhetünk rövid időre. Olyan, mint egy szürkésfehér, ezüstös korong. A fényudvar jelensége nem igazán figyelhető meg körülötte.

Kormos üveget gyertyalánggal állítottunk elő. Már az üveg kis elkormolódása esetén is élményszerû volt a látvány. Minden meleg, sárgás színû lett. Kivált a fényforrások színe változott meg meleg, barátságos sárgára. A fényességük csökkent, ettől nyugodtabban belenézhettünk, és így az az illúziónk támadt, hogy a kontúrok még élesebbek, mint teljes fényben. Csak az eleve sárga színû fényforrások színe változott alig észrevehetően, a többi fényforrás színe mind erőteljesen eltolódott a sárga, narancssárga felé. Az ég kékje vészjósló színûre váltott, amilyenre viharok előtt szokott. Nappali világosságnál a szabadban levő tárgyaknak és az egész légkörnek olyan színe volt, mint amikor hajnalban felhő takarja el a napot, de a nyugati égen levő felhőkről sárgás fény verődik vissza, mintha reggel lenne alkonyat, vagy ugyanez a jelenség fordítva, amikor alkonyatkor a keleti égen levő felhők világítanak sárgás, narancssárgás fénnyel, miközben a lemenő napot takarják felhők. A tárgyak megőrizték színüket, amennyire egy vörös naplementekor megőrzik. A kontúrok mindig élesen láthatók. Ha a kormozottság mértéke nő, úgy romlik a dolgok láthatósága, ahogy sötétedéskor lassan feketére vált minden. Bár ezt különösen nem tanácsolták, egy erősen kormozott üveggel mégis megnéztem a Napot. Amíg átlátszott az üveg, addig ugyanaz a jelenség volt tapasztalható, mint más fényforrásoknál. Azaz, sárga lett a Nap, miközben a kontúrja jól látható volt, ugyanakkor semmi más nem volt már látható a környezetből. Végül, tudtam olyan kormozott üveget is készíteni, amin már a Nap sem látszott át.

A februári megfigyelésekért és azok helyes értelmezéséért Kalinovits Gergő (Budapest) és Kurgyis József (Gomba) kapott könyvjutalmat, amit postán küldünk el.

1. A látszat csal: Olyan egyformák, mint két tojás! - szoktuk mondani. Vajon mennyire egyforma két tojás? Mérjük meg az otthon található, egyformának látszó tojások ma - gasságát, szélességét és tömegét. A nyers tojást megfőzve megváltoznak-e ezek az ada - tok? Határozzuk meg az „átlagtojás" para - métereit!

2. Tintapaca: A mártogatós tollak korá - ban a rendetlen diákot gyakran leszidták tintapacás füzetei miatt. Tényleg, milyen alakú foltot hagy egy lecseppenő tintacsepp egy fe - hér papíron? Hogyan függ a tintapaca alakja az ejtési magasságtól és a papír minőségétől? Kísérletezzünk itatóspapírral is, és figyeljük meg a paca alakjának időbeli változását!

3. Zsíros kenyér: Talán valaki már megfigyelte, milyen érdekes mintázatban marad a zsírréteg a padlón, ha felszedjük róla a - természetesen - zsíros felével lefelé ráesett zsíros kenyeret. Kísérletezzünk! Kenjünk meg egy szelet kenyeret zsírral, majd helyezzünk rá egy másikat. Válasszuk szét hirtelen a két szeletet, és figyeljük meg a zsírréteg mintázatát. Olvasszunk föl egy kis zsírt lábosban, keverjünk hozzá egy kevés piros paprikát, majd hagyjuk kihûlni. Az így előállított piros színû zsírral kenjünk be egy üveglapot, amire helyezzünk egy másikat, és nyomjuk össze őket. Ezután az így adódó üveg-zsír-üveg „szendvicset" válasszuk szét a kenyerekhez hasonlóan. Milyen zsírmintázat keletkezik? Ismételjük meg a kísérletet üveglapok helyett mûanyag fóliákkal, amelyeket úgy húzzunk szét, ahogy például a ragasztós hátú matricáról húzzuk le a védőfóliát. Hogyan változik a zsírmintázat, ha egyre gyorsabban rántjuk szét az összetapadt felületeket?

Beküldési határidő: 2000. május 31. A borítékra írják rá: „Ki mit vesz észre".