Ebben a hónapban a New Scientist levelei közül válogattunk. Kérdéseiket, válaszaikat továbbra is várjuk e-mailben a chemonet@mail.datanet.hu címen, illetve levélben a Természet Világa, 1444 Bp. Pf. 256 vagy a ChemoNet Informatikai Alapítvány, 1124 Bp. Hegyalja út 51. címen. Kérdéseik, feleleteik az interneten is olvashatók (http://www.kfki.hu/chemonet/hun/teazo/miert/ke rdes.html).
Meséljek a zöld disznóról?
Kérdés: Az álcázás előnyeiből arra gondolnánk, hogy zöld emlős is van a világon. Van egyáltalán? És ha nincs, miért nincs?
A. C. H., Braco, Tyneside
1. válasz: Egyetlen zöld emlős van csak, a háromujjú lajhár. Azért zöld, mert algák borítják a bundáját. A lajhár nemcsak lusta, hanem piszkos is, sose vakarja le az algákat. Egyetlen ismert emlős sem termel a felhámjában zöld pigmentet. Ez valószínûleg ökológiai okokra vezethető vissza. Az emlősök túl nagyok ahhoz, hogy egyetlen színnel álcázzák magukat, hiszen nincsenek olyan nagy zöld foltok a természetben, amelyek elrejthetnék őket. Környezetük rendszerint sok színt tartalmazó, világos és sötét foltokból áll. Tehát a mimikrit viselő emlősök inkább foltosak vagy csíkosak.
P. B., Cambridge-i Egyetem, földtudományi tanszék
2. válasz: Az emlősök legveszélyesebb ragadozói szintén emlősök, mégpedig húsevők, például a macskák, kutyák, menyétek családjának tagjai. A húsevők színvakok vagy - legjobb esetben - csak egy kicsit érzékelik a színeket. Ezért a védekezésben nem a szín, hanem sok más tényező, például a bunda fényessége, simasága, mintája és a mozgás együttes hatása számít.
G. R., Edinburgh, Skót Mezőgazdasági Statisztikai Szolgálat
3. válasz: Az előző válaszokban csak a lajhár szerepel, pedig az nem zöld, hanem algás. Van azonban valódi zöld emlős is, a nagy gyûrûsfarkú oposszum. Roppant kedves erszényes állat. Az ausztrál emlősöket bemutató könyvben (The Complete Book of Australian Mammals. Angus and Robertson, 1983) színes fotó is van róla: a fekete, szürke, sárga és fehér szőrszálak szokatlan, méregzöld, éretlen citromszínt kölcsönöznek vastag, puha bundájának.
Az állat egy ágon alszik nappal. Függőlegesen helyezkedik el, labdaként gömbölyödik az ág köré, amelybe hátsó lábaival kapaszkodik, és összetekert farkán ül; arcát, mellső lábait, farka hegyét a hasába dugja. A mozdulatlan, amorf, zöld gombóc nem éppen feltûnő jelenség az esőerdőben.
H. S. C., Hawthorne, Queensland
4. válasz: Valóban kedves állat. De ha a zöld emlős ilyen, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy nincs is zöld emlős...
Szerkesztőség (New Scientist)
Zöld tojás
Kérdés: Nagyon szeretem a kemény tojást. Hétvégén azt kapok az anyukámtól reggelire. Megkérdeztem tőle, miért zöldül meg a sárgája a szélén, de nem tudott rá válaszolni. A lágy tojás, amit a testvérem kap, nem zöldül meg. Miért?
L. A. (6 éves), Norwich
Válasz:A kemény tojás sárgája körüli kékeszöld szín a vas-szulfidtól származik. A tojássárgájában levő vas és a tojásfehérjében levő hidrogénszulfid között lejátszódó kémiai reakció eredménye - ezért jelenik meg a szín a sárgája és a fehérje találkozásánál.
A tojássárgájában levő vas a foszvitin nevû fehérjéhez kapcsolódik, amelyik szintén a tojássárgájában található. A fehérjemolekulák hosszú aminosavláncok. A nyers tojásban ezek a hosszú molekulák jellegzetes formákba hajtogatják össze magukat. Így tudják elvégezni azt a munkát, amelyet a természet szán nekik - ezzel járulnak hozzá, hogy csibe fejlődjék a tojásban. De ha megfőzzük a tojást, ezek a fehérjék félig-meddig „kihajtogatják magukat". Ezért keményedik meg a tojássárgája és -fehérje, és ezért szabadul ki a vas a foszvitinből.
A hidrogén-szulfid is hasonló módon jut ki a tojásfehérje kéntartalmú fehérjemolekuláiból. A kemény tojás furcsa szaga a hidrogénszulfidtól származik.
A záptojás jóval büdösebb, mert a mikroorganizmusok sokkal több kéntartalmú fehérjét bontanak el, mint amennyi 10 percnyi főzés alatt elbomlik, és sokkal több hidrogén-szulfid szabadulhat fel.
Amikor a tojás kihûl, a sárgája összezsugorodik egy picit, és visszahúzódik a tojásfehérjétől. A kékeszöld vas-szulfid megjelenik a sárgája szélén. A kevésbé friss tojásokon a szín sötétebb. Ezeknek sárgája egy kicsit lúgosabb, ezért több vas válhat szabaddá.
A levélíró arra is kíváncsi, hogy miért nem látjuk a színt a lágy tojáson. Azért nem, mert azt rövidebb ideig főzzük. Nem hevül fel annyira vagy nem melegszik elég ideig ahhoz, hogy a vas- és a hidrogén-szulfid kiszabadulhasson.
D. O. és R. B., Wahroonga, New South Wales Ralph Burley, a The Avian Egg: Chemistry and Biology (A madártojás kémiája és biológiája) címû könyv társszerzője
A nyúl illata
Kérdés: Vidéken sétáltam a kutyámmal, és egyszer csak egy nyúl szaladt át az úton. A kutya nem látta a nyulat, de amikor odaértünk, ahol a nyúl átfutott, a földre szegezte az orrát, és követte a nyomot. Tíz méter után érezte, hogy rossz irányba megy, és megfordult. Honnan tudta, merre szaladt a nyúl?
G. C., Dorking, Surrey
Válasz: A kutya a nyom keresésekor először gyorsan jár, és körülbelül 13 szippantásból álló sorozatokkal pásztázza a terepet (mintegy hatot szippant másodpercenként). Ha megvan a nyom, lassít, és körülbelül 36 szippantásból álló sorozatokkal követi a nyomot az egyik irányban (most is hatot szippant másodpercenként). Orra közel van a földhöz, de nem érinti. Ekkor dönti el, merre ment a nyúl. Csak 2-5 lábnyomba kell beleszippantania, hogy az irányt kiválassza.
Az eredmény mintegy 4 másodperc alatt megszületik a lábnyomok fölötti levegő „szagkoncentrációjában" észlelt különbségek alapján! Minél régebben van a lábnyom a földön, annál gyengébbnek tartja a kutya a szagát, és annál erősebbnek érzékeli a szagot, minél több „szagmolekulát" észlel egységnyi idő alatt. A követési irány kiválasztásához a kutya állandó ütemben szaglászik, állandó magasságban tartja az orrát a szagtól (kb. 1 cm-re), és minden egyes szippantásnál azonos levegőtérfogatot vizsgál meg.
D. P. M., Leedsi Egyetem, biológia tanszék
Az elefántbébinek sem könnyû
Kérdés: Hogyan iszik az elefánt? Tudom, hogy felszívja a vizet az ormányába de mikor teszi át a szájába? Ha a levegő kifújásával spricceli ki a vizet az ormányából, hogyan tudja lenyelni? Próbálják ki: nem tudunk lélegezni és inni is egyszerre.
T. A. S., York
Válasz: Az elefánt akár 10 liter vizet is felszív az ormányába, azután az ormánya végét a szájába veszi, és kifújja a vizet. Néha meg is dönti a fejét, hogy a víz jobban lefolyjon. Az elefánt testében a levegő útja elkerüli a nyelőcsőt, mint az emlősök többségénél, ezért az ivás és a légzés nem zavarja egymást. Csak akkor van gond, amikor az ormány kifújja és a száj éppen befogadja a vizet, de ha az ormány kiürült, már beszívhatja a levegőt, miközben az elefánt még nyel.
Az egészen kicsi babák még tudnak lélegezni szopás közben. De néhány hónap múlva a légzésre és ivásra szolgáló „útvonalak" egyesülnek a szájban. Ezért nem tudunk egyszerre inni és lélegezni.
Amikor az elefánt még nagyon kicsi, nem tudja jól koordinálni az ormánya izmait, és térdre ereszkedve, közvetlenül a szájával kell innia. De ilyenkor is tud egyszerre inni és lélegezni.
W. K. L., Oxford
Villámcsapás
Kérdés: Az afrikai síkságokon álldogáló zsiráfokba nem csap a villám?
Válasz: De igen, és nem csak a zsiráfokba. Dél- Afrika egyes részein különösen gyakoriak a villámcsapások, s embereket és állatokat is elpusztíthatnak. A zsiráfok jó célpontok, de nincs sok zsiráf, és az elpusztult állatokat a ragadozók gyorsan eltüntetik, ezért nem marad nyoma a villámcsapásnak.
A legtöbb zsiráf még a viharos vidékeken sem a villámcsapás miatt pusztul el. Pedig úgy látszik, hogy a zsiráfok nem védekeznek a villámcsapás ellen - a vihar kezdetét nem jelzik például összekuporodó zsiráfok. Azt mondják, hogy a lámák Andokban élő rokonai lefekszenek a vihar idején, és összedugják a fejüket. Néha egy egész nyáj leli így halálát. Ha igaz a történet, ez a viselkedés - a balesetek ellenére is - nyújt némi védelmet.
