Az amerikai kongresszus 1989-ben úgy döntött, hogy biztosítja a teljes emberi genom megfejtéséhez szükséges anyagi feltételeket. Azóta három nagy amerikai kutatóintézet mellett brit, japán és német intézetek dolgoznak ezen a programon. A HUGO (Human Genom Organisation) kutatói az eredeti terv szerint 2005-ig akarták megfejteni és közkinccsé tenni az embert vezérlő genetikai kódot.

A háborút az USA Legfelső Bírósága robbantotta ki egy olajfaló mikrobára bejelentett szabadalom kapcsán. Kimondotta, hogy „minden szabadalmaztatható, amit az ember megcsinál". Az emberi genom megismerése nemcsak hatalmas tudományos eredmény, hanem (gondoljunk csak a gyógyszeriparra) óriási üzlet is. A kedvező bírósági döntés hatására a magánvállalatok is munkához láttak, ők azonban - szemben a HUGO-val - szabadalmakkal akarják levédeni és pénzért szándékoznak árusítani az általuk megállapított szekvenciákat.

Ennek a magánkutatásnak a motorja Craig Venter, aki 2000 dollár saját és 70 millió dollár kockázati tőkével megalapította a TIGR (The Institute of Genomic Research) kutatóintézetet. Szimbóluma egy DNS-molekulára mancsával lecsapó tigris. A TIGR mancsa 1995-ben csapott le először: a Nobel-díjas Hamilton O. Smith-szel együtt Venter egyetlen év alatt megfejtette egy baktérium genomját. Ez volt az első eset, hogy a kutatók egy élőlény teljes genetikai kódjának a birtokába jutottak.

Azóta Venter az újságok címoldalára került. Az újságírók hol a génkutatás úttörőjének, hol showmannek, de olykor Frankensteinnek is nevezik. Az utóbbi nevet azzal érdemelte ki, hogy egy teljesen új élőlény létrehozását tervezi annak megállapítására, hogy minimálisan mennyi és milyen gén szükséges az élethez.

De kicsoda Craig Venter? Eleinte semmi sem utalt arra, hogy karriert csinál. 1967-ben 21 éves korában behívták katonának és Vietnamba vezényelték. Itt szanitéc lett, és látnia kellett, ahogy vele egykorú fiatalok ezrei meghalnak vagy nyomorékká válnak. „Amikor az ember fiatal - mondja - azt hiszi, hogy halhatatlan. Vietnam kitörölte belőlem ezt a hitet. Az idő drága, és olyan jól kell kihasználni, ahogy csak lehet."

A bázisok sorrendjének „kisipari" módszerekkel történő megállapítása esetén évszázadokig eltartana az emberi genom megfejtése. Szerencsére a nyolcvanas évek közepén Leroy Hood, a cantech biológusa föltalálta a szekvencia-megállapító gépet, amely lézer és komputer alkalmazásával az eddiginél hatvanszor gyorsabban végzi ezt a munkát. Venter azonnal fölismerte a gép fontosságát. Laboratóriumában mindig a leggyorsabb szekvenciáló gépek dolgoznak. A TIGR-csoport 1994- ig 35 000 gént talált.

Venter azonban úgy látta, hogy TIGR befektetői anyagilag kihasználják, ezért megvált tőlük. Sikerült 320 millió dollárt szereznie, és megalapította a Celera Genetics vállalatot. Sokan találgatják, hogy Venter végeredményben micsoda: tudós vagy üzletember? Természetesen sokszoros milliomos. Szerinte az üzletember elsősorban a pénzre hajt, őt azonban a pénz nem érdekli. Tudományszervezőnek tartja magát, aki kitûzi a tudományos célokat.

A Celera Genetics az elmúlt évben megháromszázszorozta munkatársai számát, 300 szekvenciáló gépet vásárolt, és egy elkülönített, szigorúan biztosított részlegében dolgozik a világ egyik legnagyobb számítógépe. A megfejtett szekvenciákat adatnak tárolja, és az interneten lehet hozzájuk férni, természetesen nem ingyen. 1999 őszéig a „vevők" már 100 millió dollárt fizettek ezért a vállalatnak. A gyógyszeripari vállalatok legkevesebb évi 5 millió, a kutatóintézetek és egyetemek 5000-20 000 dollárért férhetnek hozzá a kutatási eredményekhez.

Időközben az államilag finanszírozott HUGO kutatói is változtattak stratégiájukon. Kétszáz vadonatúj szekvenciáló gépet szereztek be. A kutatás felgyorsításán kívül „nyers szekvenciák" közzétételével akarják megelőzni a magánvállalatok szabadalmi igényeit. Venter azonban csak nevet rajtuk: „A szekvencia vagy tökéletes, vagy nem. A mi célunk a tökéletes szekvencia, méghozzá minél hamarabb."

Mit szólnának egy efféle menühöz: mamutsült, kardfogú tigris mája, bölényvelő, rostgazdag, vadon termő növények, magvak, gyümölcsök? És ha lehet, gabonafélékből minél kevesebbet! Atáplálkozási piramis, melynek képét Amerika-szerte sokfelé láthatjuk, azt tanácsolja, együnk minél kevesebb húst és zsírt. Ez a sugallat azonban felülvizsgálásra szorul, legalábbis Loren Cordain coloradói evolúcióbiológus és sok más kutató szerint is. Az Egyesült Államokban manapság mind több híve van „dr. Atkins új táplálkozási forradalmá"- nak, mely három évig tanyázott a New York Times bestsellerlistáján, s melynek lényege, hogy fogyasszunk minél több húst vagyis fehérjét és minél kevesebb szénhidrátot. Az ötlet, miszerint az emberek egészségesebbek lennének, ha azt ennék, amire az evolúció alakította szervezetünket, egyáltalán nem új. Már Rousseau is felvetette a 18. században. De hát milyen táplálkozásra is lett az emberi szervezet „kitalálva"? Senki sem vonja kétségbe, hogy a korai hominidák elsősorban növényekkel táplálkoztak. Nagyjából 1,7 millió éve, amikor az ember megtanult vadászni, vajon mindez gyökeresen megváltozott? Cordain és egy atlantai kutató, B. Eaton megpróbált választ kapni erre a kérdésre. Rekonstruálták 229 vadászógyûjtögető népcsoport táplálkozási szokásait. Kiindulásnak a 19. és a 20. században misszionáriusok és antropológusok által összeállított Etnográfiai atlaszt használták. Arra az eredményre jutottak, hogy ezek a népcsoportok szinte mind nagy mennyiségû húst ettek, jóval kevesebb növényi terméket, mint gondolnánk. A vadász- gyûjtögető népcsoportok több mint fele kalóriabevitelének kétharmadát állati alapanyagokból nyerte, s csupán négy százalékuk tápláléka állt legalább kétharmad részben növényi anyagokból. A sarkvidéki régióban élő eszkimók álltak a legközelebb ahhoz, amit ma artériadugaszolónak tartanak, és a kalóriabevitel 95 százalékát állati zsírok (fóka, bálna, karibu stb.) adták.

Cordain szerint őseink táplálékában nagyon sokáig igen kis mennyiségben részesedtek a gabonafélék. A gabonatermesztés csupán 12 ezer éve kezdődött a Közel-Keleten és a mediterrán térségben, Ausztráliában pedig csak az európaiak megjelenésével, alig több mint kétszáz éve. Még sokkal később tehető az az idő, amikor a gabonafélék világviszonylatban fő táplálékká váltak. Az Egyesült Államok keleti partvidékén talált i. sz. 1000 tájáról származó csontvázak (nagyjából akkor tértek át az emberek a kukoricára alapuló mezőgazdaságra) kisebbek, mint a korábbi időkből származók, ráadásul a későbbi csontleletek több betegségről árulkodnak, mint a korábbiak.

Cordain és Eaton szerint az ideális táplálkozás aránya a következő volna: kb. 60 százalék állati és 40 százalék növényi eredetû termék, nem pedig az, amit a modern dietetikusok ajánlanak (vagyis 35 százalék körüli állati eredetû tápanyag).

Állításaik természetesen azonnal a támadások kereszttüzébe kerültek. Tény, hogy az Etnográfiai atlasz hitelessége nem makulátlan. Többek szerint a benne leírt vadászó-gyûjtögető népcsoportok az atlasz készülte idején már csak nyomokban hasonlítottak a valódi vadászó-gyûjtögetőkhöz, s az adatgyûjtők, többségük kultúrantropológus lévén, a táplálkozáskutatás terén felkészületlen volt. Egy ausztrál kutatónő viszont nemrég érdekes vizsgálatot végzett. Csatlakozott egy középkorú városiasodott egyedekből álló aborigin (ausztrál őslakos) csoporthoz, bevették magukat a vadonba, hogy felidézzék, mit és hogyan csináltak fiatalkorukban. Nemcsak hogy igen sok húst ettek, hanem bőséggel fogyasztották a megölt kenguru zsírját, máját, agy- és csontvelejét is.

A húsos elmélet egyik legádázabb ellenfele, a Berkeley Egyetem kutatója, K. Milton megkérdőjelezi a húsevés szerepét az evolúcióban, különösen annak fényében, hogy antropoid őseink évmilliókon át - míg meg nem tanultak vadászni - szinte kizárólag növényekkel táplálkoztak. C-vitamint pl. az emberi szervezet nem képes előállítani, ami tipikus jellemzője a zömmel növényi anyagokat fogyasztó állatoknak. Cordain erre azzal válaszol, hogy az emberi szervezetnek egész sor olyan jellegzetessége is van, ami húsevésre utal. Nincsenek például olyan enzimjeink, melyek a húsban bőséggel meglevő aminosavat, a taurint termelnék. Nincsenek olyan enzimjeink sem, melyek a béta-karotint A-vitaminná alakítanák át. A bélrendszerünk is különbözik a majmokétól; vastagbelünk rövidebb, vékonybelünk hosszabb, ami a húsevőkre jellemző. Milton szerint nincs ideális táplálkozás. Még ma is, ha egy embercsoport 90 százalékban hússal, vagy ellenkezőleg, ugyanilyen arányban növényekkel táplálkozik, a számára szükséges tápanyagok mindegyikéből elégséges mennyiséget vesz föl.

Cordain szerint félrevezetők azok a vizsgálatok, melyek azt célozzák, hogy a vegetáriánus vagy a vegyes táplálkozásúak egészségesebbek-e. Csak arról van szó, hogy egy rossz táplálkozásmódot egy másik rosszal hasonlítanak össze. A lényeg, hogy egészen másfajta ételeket kellene fogyasztanunk. A háziasított tenyészállatok húsában sok a koleszterin és a telített zsírsavak. A vadon élő állatok húsa viszont sokkal kevesebb zsírt tartalmaz, ugyanez mondható el a halról is, de végszükség esetén megteszi a csirke- vagy a zsírjától lehetőleg teljesen megfosztott marhahús is. A főleg halon élők között a szívbetegek aránya semmivel sem nagyobb, mint a tiszta vegetáriánusok körében. Egy egészen friss tanulmány pedig azt mutatja, hogy túlnyomórészt halat és tengeri emlősök húsát fogyasztó grönlandi eszkimók körében a szív-érrendszeri betegségek aránya elenyésző.

Cordain szerint az igazi gond a magas szénhidrátbevitellel van, mert még a teljes őrlésû gabonákból készült kenyérfélékből vagy a müzliből is nagyon hamar jut be a glükóz a véráramba. Természetesen vadászó- gyûjtögető őseink is fogyasztottak szénhidrátokat, de főként magas rosttartalmú gyümölcsök és gyökerek formájában, melyeket sokkal lassabban emésztettek meg.