1. ábra. Egyes növények még a vízbe vert faoszlopok repedéseiben is találtak elegendő talajt a megtelepedéshez

Mindig idegenkedtem a mûtárgyaktól, legyenek azok bárhol, vízben, réten vagy erdőben. Történt, hogy úgy tíz éve Ábrahámhegyen, a Balaton partján egy új vitorláskikötőt építettek nagy, kétkarú, kőszórásos mólóval, frissen robbantott permi vörös homokkőből. A vörös kőtömeg tájba nem illőn terpeszkedett a partot szegélyező nád vonalában. Ezért esztétikai okokból is sokan ellenezték.

Aztán pár év alatt furcsa változásokat lehetett észrevenni a kőgáton. Valahogy megszépült. Ekkor figyeltem fel én is a mólóra, és elhatároztam, hogy ezt a sajátos szukcessziót, a növények és állatok megtelepülését alaposan tanulmányozni fogom. Két nyáron át vizsgáltam flóráját, faunáját. Számos fényképet is készítettem, amelyek bizonyítják, hogy a természet képes meghódítani az emberi alkotásokat, bekapcsolni ezeket az ökológiai rendszerekbe. A mûtárgy sajátos élőhely állatoknak, növé - nyeknek egyaránt, amelyek lassan rátelepedtek a kőgátra, s kialakították sajátos társulásaikat. Ezek a cönózisok nem idege - nek ebben a környezetben, balatoni fajokból állnak, egyes elemei azonban máshonnan érkeztek, hiszen az egész élőhely sajátos, mesterséges alapon jött létre. Egyes fa - joknak jobban, másoknak kevésbé felel meg ez az alap, ezért várhatóan egyesek gyakoriak lesznek, mások pedig ritkábbak.

Sokszor ellátogattam a kőgátra csónakkal. Gyûjtöttem növényeket, állatokat, moszat- és vízmintákat. Határozókból sikerült a fajokat azonosítanom. A moszatmintákat élő és konzervált állapotban mikroszkóppal vizsgáltam. Közben néha fotóztam is. Megfigyeléseimet a következőkben ismertetem.

A növényvilággal kezdem. A vízmosta köveken szép moszattelepek alakultak ki. A felületeken a Balatonra jellemző, főleg kovamoszatokból álló réteg van, amelyben az uralkodó fajok: Navicula és Diatoma sp., Nitzschia acicularis, Caloneis sp., Synedra acus. Helyenként szép zöldmoszat (Cladophora) bevonatokat találni külön vagy keveredve a Balaton jellegzetes vörösmoszatával, a Bangia atropurpurea telepeivel. A Bangiát érdekessége miatt külön figyeltem, szeretnék róla egy dolgozatot készíteni. Fényképeztem is ezt a fajt, vizsgáltam mikroszkóppal. Télen a fonalas zöldmoszatok visszahúzódása miatt ezek a vörös telepek uralják a köveket, különösen a fröcskölt vizes zónában. A jég alatt is dúsan tenyészik, leghosszabb fonalait ilyenkor lehet megfigyelni.

A hínárok közül az ismert balatoni fajok népesítik be a gáton belüli nyugodt vizet. A süllőhínár (Myriophyllum spicatum) és a tócsagaz (Ceratophyllum demersum) uralkodik a területen. Gyakori még a tüskéshínár (Najas marina), a hínáros békaszőlő (Potamogeton perfoliatus) és a bodroslevelû békaszőlő (Potamogeton crispus). A kő és a nád találkozásánál tenyészik a kolokán (Stratiotes aloides), a békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae), valamint két hídőrfaj (Alisma plantago-aqvatica, Alisma lanceolatum). Nem jó jel, hogy a tócsagaz ennyire uralkodóvá vált, de az sem, hogy a tüskéshínár is így elszaporodott, és meghódították a 2,5 mély vizet is. Lehet, ez azért van, mert a kikötő vize hullámmentes, így igen átlátszó. E két faj előretörése a Balaton több pontján megfigyelhető, egyes strandszéleken nagyon akadályozzák a fürdést.

A kövek között több helyen betelepült a nád (Phragmites communis), a keskenylevelû és széleslevelû gyékény (Thypa angustifolia és Typha latifolia).

2. ábra. A fûzek is gyökereket vertek a mó- 3. ábra. A vitorláskikötő ma már számos állat- és növényfaj otthona

Érdekes volt megfigyelni, milyen szárazföldi növények kezdtek gyökeret verni a kövek között kialakult, a mállástól, a bekerülő porból, madárürülékből és hullámhozta hulladékból keletkező kezdetleges talajban. Egyes növények még a vízbe vert faoszlopok repedéseiben is találtak elegendő talajt, onnan hajtottak ki (1. ábra). Lehet, hogy ezek a növények nem végleges elemei a társulásnak, de jelenleg szépen fejlődnek, szaporodnak és láthatóan jól érzik magukat; a fényképeken ez jól látszik. A következő fajokat határoztam meg: martilapu (Tussilago farfara), subás farkasfog (Bidens tripartitus), sövényszulák (Calytegia sepium), vízimenta (Mentha aqvatica), ebszőlőcsucsor (- Solanum dulcamara), lórom (Rumex sp.), nenyúljhozzám (Impatiens sp.), különböző fûzfajok (Salix sp., 2. ábra), fehérüröm (Artemisia absinthium), mocsárigalaj (Galium palustre), virágkáka (Butomus umbellatus), keserûfüvek (Polygonum sp.) és réti füzény (Lythrum salicaria). E növények magvait a partról hozhatta be a néha igen erős északi szél. Biztosan bekerült más faj is, de úgy tûnik, az előbbiek találták meg leginkább életfeltételeiket.

A növények mellett a kőgát állatokkal is benépesült, kialakultak az állattársulások is a balatoni faunaelemekből. Egyes fajokat szinte vonzott a különleges élőhely, így nagyon elszaporodtak. A víz alatti kövek alatt, de néha a felszínükön is nagy szivacstelepek keletkeztek, főleg a nyári aspektusban találni ilyeneket; leginkább a Spongilla fragilis található itt, a ritkán előforduló zöld színû telepek valószínûleg a Spongilla lacustis fajhoz tartoznak. Ezek a szivacsok zöld színüket a velük szimbiózisban élő zöldmoszatoktól kapják, amelyeket Zoochlorelláknak hívunk. Velük azonos élőhelyen tömegesen élnek a tejfehér planáriák (Dendrocoelum lacteum), a felemás lábú rákok (Gammarus sp.), a vándorkagylók (Dreissena polymorpha) és a különböző piócák. Leggyakoribb a lónadály (Haemopis sanguisuga), az orvosi pióca (Hirudo medicinalis), a halpióca (Piscicola geometra) és a békapióca (Hemiclepsis marginata). Ritkán előfordulnak mohaállatok is (Plumatella sp.).

A halak bizonyos fajai szívesen látogatják a kőgát víz alatti részét. A köveken lévő moszatbevonaton nagy számban „legelésznek" a szivárványos öklék (Rhodeus sericeus amarus), a veresszárnyú koncérok (- Rutilus rutilus) és a kelék (Scardinius erytrophthalmust). Dús planktonnal, apró állatokkal és algával táplálkoznak. Utóbbira a béltartalom zöld színe utal. Íváshoz kedvező feltételeket találnak itt a szélhajtó küszök (Alburnus alburnus) is. Különösen kedveli a kövek közti üregeket az angolna (Anguilla anguilla), mint a muréna, úgy les a kisebb halakra. Ugyanitt felszaporodott a kősüllő (Luciperca volgensis) is.

Érdekes módon a kétéltûek még nem lakták be a területet, valószínûleg a parttól való nagy távolság miatt, vagy a nagyobb gémfélék „zavarják" őket. A hüllők viszont igen jól érzik magukat. A siklók szívesen napoznak a köveken, és az üregekben bújnak el, ahonnan apró halakra vadásznak. Uralkodnak a kockás siklók (Natrix tessellata), csak elvétve látni vízisiklót (Natrix natrix). Balaton-szerte így van ez, az agresszívabb kockás sikló kiszorítja a sárga fejû vízisiklót, utóbbiak egyre inkább a szárazföldön tartózkodnak még a nyári időszakban is. Számuk csökkent. A korábbi irodalmak gyakoribbnak jelzik. A környéken gyakori a mocsári teknős (Emys orbicularis) is.

Bár a kikötő forgalma nyáron nagy, úgy tûnik, ez nem zavarja a madarakat, hiszen közelre bevárják a ki- és bejövő hajókat. A madarak kimondottan kedvelik a köveket, a legjobban kiemelkedők a legkedveltebbek, hiszen innen tudják szemmel tartani a vízfelületet és leendő táplálékaikat, amit a köveken fehér madárürülékük is jelez.

A vízimadarak közül a legszebb, de legritkább vendég itt a nagykócsag (Egretta alba), kisebb rokona a kiskócsag (Egretta garzetta) állandóan megfigyelhető az élőhelyen. Rendszeresek itt a következő fajok: törpegém (Ixobrychus minutus), bakcsó (Nycticorax nycticorax), tőkésréce (Anas platyrhyncha), dankasirály (Larus ridibundus), ezüstsirály (Larus argentatus), küszvágó csér (Sterna hirundo), kárókatona (Phalacrocorax carbo), vízityúk (Gallinula chloropus).

A nem tipikusan vízimadarak közül gyakori vendég a dolmányos varjú (Corvus cornix), valamint a barázdabillegető (Motacilla alba). A varjú rendszeresen látogatja a területet, elhullott állatokat keresgél a kövek között. Többször láttam partfutókat is. A sok madár ürüléke is hozzájárult a talaj kialakulásához, a növényvilág gyors megtelepedéséhez. A vízi emlősöket itt csak a pézsmapocok (Ondatra zibethicus) képviseli, ha nyugalom van, szívesen kiül a kövekre is.

Természetesen több, vízi élőhelyhez kötődő állat- és növényfaj található itt, de megfigyeléseimet csak azokra korlátoztam, amelyek megjelenése, illetve felszaporodása közvetve vagy közvetlenül a kőgát megépülésének köszönhető (3. ábra).

Ebben a biotopban a szukcessziós folyamat még nem fejeződött be, hiszen az építmény még új, hogy pontosan milyen lesz, nehéz lenne megmondani. Lehet, hogy az építés későbbi szakaszában az emberek kiirtják az „oda nem való" élőlényeket, de az idáig történteket érdekesnek találtam. Úgy érzem, jó időben kezdtem el vizsgálódásaimat. Mint megfigyeléseimből látható, ez a mesterséges emberi alkotás nem maradt „idegen test" a környezetben, benépesülésével érdekes és szép színfoltjává vált a természetnek.

(A szerző a Biodiverzitás kategóriában II. díjat kapott.)