Agyulladásos vagy degeneratív betegségek miatt károsodott vagy elpusztult ízületek funkciójának helyreállítása, a betegek szükségleteinek kielégítése, életének javítása régóta a mozgásszervi sebészet egyik fő területe.
A betegségről
A beteg ízületben a porc- és csontdegeneráció következtében fájdalom lép fel, mozgáskorlátozottság és deformitás alakul ki. Az ízületi rés beszûkül, az ízületi kontúrok egyenetlenekké válnak, az ízületi végek deformálódnak, csontos felrakódások keletkeznek, degeneratív ciszták, üregecskék alakulnak ki.
A megbetegedés a felnőtt lakosság jelentős részét érinti. Az ízületi elváltozások 50-60 éves életkorban alakulnak ki, nőknél gyakrabban fordulnak elő és az életkor előrehaladtával gyakoriságuk nő. Ezek az elváltozások az ún. „elsődleges porckopásra" jellemzőek.
Az elsődleges porckopás okát nem ismerjük biztosan, de feltételezhető, hogy a porc életkori elöregedésével a túlterhelésnek kitett ízületekben - az anyagcsere-változások kapcsán - létrejövő állapot eredménye.
A másodlagos - egyéb betegségek talaján kialakuló - ízületi roncsolódás gyermekkorból vagy felnőttkorból származhat, így például a veleszületett csípőficam, gyulladásos betegségek (reumás sokízületi gyulladás, tuberkulózis, gennyes ízületi betegségek) ízületbe hatoló törések stb.
A gyógyítás sebészi lehetőségei
Az ízületek heveny és krónikus megbetegedéseiben, deformitásai baleseti károsodások esetén az ízület fájdalmatlansága, stabilitása és jó mozgása az elérendő cél. E hármas feladat maradéktalan megoldása azonban nem mindig sikerül, és nem is lehet célunk, hogy ezt mindenáron elérjük.
A mûvi ízületpótlás mûtéteivel elvben mindhárom cél egyszerre elérhető. Mégsem nyúlunk minden esetben ehhez az eszközhöz, inkább kompromisszumot kötünk egyik vagy másik követelmény rovására. Hogy miért, az további mondanivalónkból kiderül.
Bizonyára sokak előtt ismeretes, hogy csaknem minden nagy teherviselő ízület - csípő, térd, váll, könyök - pótolható, sőt a felgyorsult technikai fejlődés hatására a kéz, a láb kisízületei is. Most azonban mégis a csípőízületet szeretnénk kitüntetni figyelmünkkel. Nemcsak azért, mert ez a leggyakoribb ízületpótló A Természet Világa 2000/I. különszáma 59 beavatkozás, hanem azért is, mert a betegek mozgáskészségében ezen ízület károsodása jelenti a leggyakoribb gondot és hazánkban a mûvi ízületpótlás a csípővel kezdődött.
A lényegi rész tárgyalása előtt megemlítjük azokat a rekonstrukciós eljárásokat, amelyek rendelkezésünkre állanak és külön-külön vagy kombinálva alkalmazhatók. Ezekkel a legtöbb betegség, deformitás megoldható, gyógyítható, javítható: 1. az ízületek elmerevítése, 2. helyzetjavító, tengelyt korrigáló csontátmetszések és egyesítések, 3. ízvég-eltávolítások ún. álízületképzéssel, 3. mûvi ízületpótlások, 4. direkt csontegyesítések stb.
Világosan kell látnunk, hogy csaknem valamennyi beavatkozás, ha nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket, egy másikkal korrigálható. A választandó mûtéti eljárás nemcsak a betegség természetétől, hanem sok más, nem kevésbé fontos tényezőtől is függ. Például egy- vagy kétoldali a folyamat? Milyen a beteg általános állapota, életkora, testsúlya, alkata, foglalkozása, aktivitása, lelki alkata, szociális körülményei, de nem utolsósorban elvárásai a mûtét eredményével szemben.
A fejlődés útja
A fejlődés útja
A mûvi ízületpótlásolyan rekonstruktív beavatkozás, melynek során betegség vagy baleset miatt károsodott ízület alkotórészeit más anyaggal helyettesítjük. Az ún. endoprotézis a testbe ültetett alkatrész, amely a szervezetben részben vagy teljesen funkcionálisan egy károsodott ízületet helyettesít.
A múlt században erőszakos bemozgatással igyekeztek mozgathatóvá tenni az ízületeket. A századforduló táján az ízvégek eltávolítása után keletkezett rést különböző anyagokkal töltötték ki, mintegy megakadályozva az ízvégek összenövését. Köztesanyagkénta beteg saját bőrét, zsírszövetét, az izmokat határoló bőnyét vagy magát az izomszövetet alkalmazták. Ugyanígy használatos volt idegen anyagok beültetése is: fém, üveg, sőt fa beültetését is megkísérelték.
A csípőízületi plasztika első jelentős állomása a Smith-Petersen-protézisbevezetése volt 1917-ben.
A fejlődés útja
A szerző egy fémből készült csészeszerû anyagot helyezett a combcsont feje és az azt befogadó vápa közé, amelyben mozoghatott a fej. 1938-ban vitalliumból készítette el ezt a kupakot, ennek mechanikai tulajdonságai és biológiai elviselhetősége megfelelő volt. Azóta óriási ütemû fejlődés következett: az addigi módszereket helyettesítő plasztikák egész sora követte.
A kívánalmaknak, lehetőségeknek megfelelően helyettesíthetjük a combcsont fejét az ízvápával együtt vagy anélkül, a csonteltávolítás nagyságától függően csak az ízületi felszíneket, vagy az egész ízületet.
Kifejlesztésük útja hosszú. 1940- ben Moore a combcsont felső végét helyettesítette vitalliumprotézissel. 1946-ban új korszakot nyitottak a Judet fivérek, akik akrilból a combnyakba csappal rögzíthető combfejprotézist szerkesztettek. 1950-ben megjelent Moore-Reyman vitalliumból készített ún. fej-nyak protézise már a nyakat is pótolta és rögzítése speciális szárral, a combcsont felső végének velőüregében történt. Thompson módosítását is alkalmaztuk, elsősorban idős combnyaktöréses betegek baleseti ellátása során, szigorú javallatok esetén. 1959-ben csak az Egyesült Államokban 37-féle fej-nyak protézist tartottak számon. Amikor a fejlesztéssel foglalkozó szakemberek felismerték az ízvápa cseréjének fontosságát is, amely a késői funkció alakulásában döntő szerepet játszik, további fejlődés következett. Még az 50-es években született meg a McKee-Farrar-protézis, ami már nemcsak a combcsonti részt, hanem a vápát is pótolta: fémvápában fém fej mozgott.
Csípőízületi endoprotézis cementesrögzítéssel
Mérföldkő a totális csípőprotézisek fejlődésében a Charnley által 1970 körül bevezetett protézistípus; ennek különböző változatait, módosításait alkalmazzuk ma is. Charnley használta először a csontcementet rögzítésként, amely azonnali stabilitást tesz lehetővé. Megteremtette a csípőízületi totális endoprotézis sikerének alapjait: a stabil mesterséges csípőízületet, melynek a csontban fixen rögzített alkotóelemei csekély súrlódás mellett megvalósítják az ízület fájdalmatlan mozgását. Módosításainak száma és fajtái szinte áttekinthetetlenek. Lényegében az általa bevezetett protézist vagy későbbi módozatait alkalmazzák szerte a világon. Méltán nevezik mindenütt „gold standard"-nek.
Kinél és mikor végezzükaz ízületpótló beavatkozásokat?
Amikor még nem ismertük eléggé a teljes csípőízületi protézisbeültetés hatásosságát, a protézis élettartamát, a mûtét olyan 65 év feletti betegek esetében volt javallt, akiknek panaszait hagyományos konzervatív kezeléssel nem lehetett megszüntetni. Mivel a mûtét sok betegen történt beavatkozás után hosszú időre is hatásosnak bizonyult, több mûtéttechnikai újdonság bevezetése után a javallatot kiterjesztettük fiatalabb betegekre is.
Mai álláspontunk szerint az endoprotézis- beültetés a következő esetekben lehet indokolt:
-gyulladásos ízületi betegségek ízvégeket roncsoló formája (reumás ízületi gyulladások),
-elsődleges és másodlagos ízületi porckopás,
-felnőttkori ismeretlen eredetû combfejelhalás,
-combnyaktörések utáni ízületi elváltozások,
-ízületbe hatoló törések utáni állapotok,
-gennyes ízületi folyamatok gyógyulása utáni állapot, mely különleges óvatossággal kezelendő,
-egyéb megelőző sikertelen beavatkozás korrekciója,
-daganatok eltávolítása utáni ízületi rekonstrukció.
A sikeres mûtét feltétele a sebész rátermettségén és gyakorlatán kívül a megbízható mûtéti érzéstelenítés, a mûtéti környezet, a mûszerezettség és a megfelelő protézisválaszték.
A sebész személyi adottságaival itt most nem foglalkozunk, mert Magyarországon 1969-ben kezdődtek a mûvi ízületpótlások, azóta országosan évente több ezer mûtét történik - csak egy-egy központi intézetben 600-800 mûtét -, így ez ma rutinszerû beavatkozás.
A mûtéti érzéstelenítéstaz aneszteziológusok csoportja végzi, munkájuk nem a mûtőben, hanem az osztályon kezdődik. Ellenőrzik a beteg kivizsgálását és mûtéti előkészítését. Gondoskodnak a várható szövődmények elkerüléséről: góckutatás történik a gyulladásos szövődmények kiküszöböléséhez, elvégzik a beteg belgyógyászati előkészítését, gondoskodnak a mûtét alatt és után a szükséges vérpótlásról. A vérveszteség csökkentésére és a vérpótlás megoldására ma már modern eszközök állnak rendelkezésre. Ilyen gyógyszer pl. az aprotinin, vagy a Trasylol, melyet korábban hasmálmirigy-gyulladásoknál alkalmaztak, ma a gyógyszer vérzéscsillapító mellékhatását hasznosítjuk. A mûtét csaknem vérmentes környezetben végezhető, anatómiai biztonságot nyújtva a sebész számára. A vérpótlás hagyományos rendszere is változott. Idegen vér transzfúzióigényét csökkenti a saját vér levétele, tárolása, majd visszaadása a mûtét során. A betegek biztonságosabbnak ítélik ezt a módszert.
A mûtét alatti és utáni megelőző események két legfontosabb momentuma a fertőzés elleni védelem antibiotikummal, illetve vérrögképződés elleni gyógyszerek (antikoagulánsok) adagolása. Az aneszteziológus feladata rendkívül sokrétû, nem fejeződik be a mûtőben, hanem folytatódik a mûtét utáni időszakban is az osztályon elkülönített intenzív ellátó részlegen. Munkájuk nélkül a sebészet nem érhetett volna el sikereket.
A megfelelő mûtéti környezet azoknál a mûtéteknél, ahol idegen anyagot ültetünk be, nagy jelentőségû. Amûtéti terület felett keringő fénysávban szabad szemmel is látható részecskék potenciálisan baktériumhordozóknak minősülnek. Ezek minden hagyományos mûtőben jelen vannak, és fertőzéses veszélyforrást jelentenek. Ezért szükséges olyan intézkedéseket foganatosítani, melyekkel ez a veszély csökkenthető.
Patológiás felritkulást és csonttörést(nyilak) okozó csontáttét a balfelkarcsont vállízületi végén
A hagyományos mûtői környezetben történő mûtétek után a fertőzéses szövődmények gyakorisága 2% alattira szorult.
Fejlődést jelentett Charnley és mérnök munkatársa, Howorth ultrasterilitást biztosító mûtőrendszere, ahol steril levegő exponenciális görbéhez hasonló áramoltatásával kiszorítják a baktériumhordozó részecskéket a mûtéti mező fölül. Így antibiotikus megelőzéssel, szkafanderrendszerû sebészruhával 0,3- 0,5%-ra sikerül visszaszorítani a fertőzéses szövődményeket. A méregdrága berendezés később anyagilag megtérül: a gennyes szövődmény ellátása tíz-tizenötszörösébe kerül az egészségügynek az első steril szövődménymentes mûtét árához képest, nem beszélve a beteg szenvedéséről.
A megfelelő mûszerezettség és protézisválaszték érthető módon a sikeres mûtét alapfeltétele. A betegek csípőízületeinek anatómiai sokfélesége, az eltérő csontstruktúra, az életkor, a testsúly, a várható igénybevétel és még sok egyéb határozza meg a protézis anyagát, alakját, felszíni különbségeit, rögzítésének fajtáját.
A protézis és a beteg sorsa szempontjából a rögzítésés stabilitás kérdése. Ezt a protézis alakja, anyaga, felszíni kiképzése, a rögzítés mechanikai vagy ragasztással történő módja alapvetően befolyásolja.
Fiatal életkorban, jó csontstruktúra mellett a mechanikai rögzítés (cement nélküli) megfelelő lehet. Idősebb korban, gyengébb csontállomány esetén inkább a cementes rögzítéstválasztjuk. Aprotézis anyaga körül csontlebontó és csontújdonképző folyamatok zajlanak. Mûtét közben törekedni kell arra, hogy a rögzítés olyan kiterjedésû és erős legyen, hogy azt ne károsíthassák csontlebontó folyamatok, és cement nélküli rögzítés esetén lehetőség nyíljék a másodlagos, biológiai, csontbenövéses stabilitás kialakulására. Ehhez azonban, szemben a cementes mûtét utáni 6 hétig tartó tehermentesítéssel, itt 3 hónapig tartó teljes tehermentesítésre van szükség. Ez az egyik oka annak, hogy időskorban inkább a cementes rögzítést választjuk.
Kockázat
A felkarcsont daganatos részénekeltávolítása után a defektus pótlásacsontbankból származó, ízületi felszínnelrendelkező csonttal. A csontvégeketlemez és csavarok rögzítik.
A mûtét előtt, a betegek tájékoztatása során, gyakran maga a beteg teszi fel a kérdést: milyen veszélyei vannak a beavatkozásnak?
Nincs veszélytelen mûtét. Ez a megállapítás bármely beavatkozásra - a legkisebbtől a nagysebészeti mûtétekig - vonatkozik. Ennek a mûtétnek is vannak általánosés specifikus szövődményei. Az általános szövődmények, más mûtétekhez hasonlóan, bármely beavatkozás után kialakulhatnak. Ilyenek például a mûtét utáni tüdőgyulladás, a szívizomszövet oxigénellátási zavara, súlyos esetben szívinfarktus, a mûtéti stressz által kiváltott fekélybetegség, a vizeletkiválasztás zavarai stb. Az egyik legfontosabb általános szövődmény a mélyvénák trombózisa, melynek végkifejlete tüdőembóliához vezethet. A fatális szövődmény szerencsére igen ritka.
A mûtét előtti vizsgálatokkal, a beteg alapos kikérdezésével tisztázható, hogy a beteg milyen kockázati csoportba tartozik. Ennek megfelelően - de kivétel nélkül - végezzük a vérrögképződés megelőzését. A mûtét előtti estétől megfelelő gyógyszeres kezelésben részesítjük a beteget, véralvadásgáltást végzünk. A mûtétre mindkét alsó végtagra helyezett rugalmas pólyával vagy kompressziós harisnyával kerül a beteg. A kíméletes mûtéti technika, a célratörő rövid mûtét kedvező hatású. A mûtét után korán elkezdett torna, az izmok „vénás pumpa" funkciója javítja a vénás keringést. Ez gátolja a véráram lelassulását, az érfalon a rögképződést. A betegek korai, néhány nap után történő felkeltése, a gyógytornakezelés alapvető fontosságú.
MR-felvétel 12 éves leánybetegalsó végtagjairól. A bal combcsont sötétenmegjelenő területe a nagy kiterjedésûcsontszarkómát mutatja.
A mûtétspecifikusszövődmények a mûtét során vagy a korai, illetve késői mûtét utáni időszak történései. A mûtét során kialakuló szövődmények ér-, ideg-, csontsérülések lehetnek, melyek a sebészi gyakorlat növekedésével arányosan csökkennek, de a legképzettebb sebész gyakorlatában is előfordulhatnak. A lényeg ezek észlelése, illetve mielőbbi ellátása. Ilyen a protézis esetleges ficama is. A mûtét utáni korai időszakban kialakulhat a mûtéti területben vérömleny, melynek eltávolítása célszerû, mivel korai fertőzés táptalaja lehet. Az elhúzódó hőemelkedés fertőzés gyanúját keltheti, ám a vérömleny felszívódása is okozhat ártalmatlan hőemelkedéseket.
A mûtét utáni késői szövődmények csoportjába tartozik a steril mechanikaiés fertőzéseskilazulás. Itt érdemes egy kicsit elidőzni. A betegek érdekesen és érthetően teszik fel a kérdést a protézis „kihordási idejéről". Azt szoktuk válaszolni, hogy az irodalmi és saját tapasztalataik alapján a protézisek 95%-a 10 év után is jól mûködik, de 15, sőt 20 éves utánkövetési vizsgálatok is jó eredményről tanúskodnak. Gondoljunk csak a Charnley-féle „gold standard"-ra, de akár a magyarországi eredményekre. Mégis, az igénybevétel és eltelt idő függvényében az anyag kopik. A kopástermékek ízületből történő kiürülése a nyirokkeringésen keresztül zajlik, bonyolult mechanizmusok útján. Ennek határt szab a „kirendelt" sejtek elnyelőképessége, és egy idő után az elfáradt mechanizmus nem képes az idegen kopástermékek feldolgozására. Reaktív szövet keletkezik, mely benyomulva a csontágy és protézis, vagy ragasztó rétegei közé, megindítja a kilazulást.
A biológiai reakción túl mechanikai károsodás is éri a rendszert. Abehelyezett anyagok rugalmassága ugyanis nem azonos a befogadó csontágyéval. Normál állapotban is van elmozdulás az anyagok között, de ez megfelel az igénybevételnek, és nem nagyobb az emberi hajszál vastagságánál.
A teljes combcsont eltávolításaután a csípőízület-combcsont-térdízületpótlása masszív protézissel...
A fokozott igénybevétel, a nagyobb elmozdulás a rétegek között, a protézis körüli szöveti reakció vezet a protézis kilazulásához.
Ez fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal járó folyamat, melynek megoldása azoknak a sebészeknek a feladata, akiknek a revíziós mûtétek végzésében megfelelő gyakorlatuk és technikai felkészültségük van.
A fertőzéses szövődmények gyakorisága szerencsére csökken. Ellátásuk bonyolult, hosszadalmas. Bakteriológiai vizsgálatsorozat eredményei alapján antibiotikus védelemben történő beavatkozásokat jelent, legtöbbször a protézis és minden idegen anyag eltávolításával. Ma már sikerrel kecsegtetnek a részben azonnali, részben kétszakaszos mûtéti megoldások is, ahol néhány hónapos várakozás után új protézis beültetése történik. Ha mégis protézis nélküli állapot visszahagyása mellett döntünk, ez nem jelent katasztrófát, mert általában jobb helyzetet eredményez, mint az eredeti protézisbeültetés előtti állapot volt. Az ízület rendszerint fájdalmatlan. A jól mozgó, ún. „lengő csípő" instabilitása miatt segédeszközt ajánlunk, ez gyakran két, esetleg egy bot is lehet.
...Mûtét után négy évvel kiváló végtagfunkció,a beteg a mûtött végtagjátterheli.
Az ízületi protézismûtétek a mozgásszervi sebészet egyik legnagyszerûbb vívmányát jelentik. Gyakorlata az ortopédián belül lassanként önálló tudomány, melynek sikere bölcs megfontolásokon alapul a beteg és orvosa részéről egyaránt.
A fentiekben az ízületi deformitások, károsodások miatti felszínpótlásról, protézisbeültetésről volt szó. Lényegesen nagyobb pusztítást okoznak azonban a vázrendszerben kialakuló daganatok, illetve daganatszerû elváltozások. Az ilyen defektusok kezelésére is számos megoldása van a rekonstrukciós mûtéttechnikának.
Üreges csontdefektusokathozhatnak létre jóindulatú csontdaganatok, daganatszerû elváltozások. Ilyenkor az üreg kikaparása, bennékének eltávolítása után az üreges csontdefektust ritkábban saját, gyakrabban csontbankból származó csontőrleménnyel tölthetjük fel. Legjobb beépülést természetesen a saját csont nyújt. Az ehhez szükséges csontot többnyire a csípőlapátból nyerjük, mellyel kisebb csontdefektusok kitölthetőek. Nagyobb üregek esetén már csontbankból származó szivacsos csontot használunk, ami hosszú hónapok után átépül: az idegen csontszövet kezdetben a saját csontszövetet képző sejtek vázaként mûködik és később lebontódik. Újabban biztató eredményekről számolnak be megfelelően előkészített állati eredetû csontszövet, illetve korallokból kinyert csontpótló anyagok alkalmazásával is. Az üreg teljes átépüléséig a törésveszélynek kitett csontot a terheléstől védeni kell, ez idő alatt a beteg vagy mankózik, vagy külső rögzítéssel végtagját részlegesen terhelve jár.
A rosszindulatú csontdaganatoklényegesen nagyobb defektust okozhatnak, részben ízületközeli csontot, részben a teljes csontot elpusztítván, gyakran betörnek a lágyrészekbe is. Korábban ilyen esetekben kizárólag csonkoló mûtétet végeztünk. Az elmúlt évtizedek jelentős áttörése - a hatásos kemoterápia bevezetése - az esetek több mint felében lehetővé tette végtagmegtartó mûtétek végzését. Természetesen a daganatot tartalmazó csontrészt, csontszegmenset ilyenkor is messze az épben kimetszve kell el távolítani, majd gyakran a csont felét vagy egészét is elérő csontdefektust rekonstruálni kell. Ritkán nyílik lehetőség saját csonttal történő pótlásra. Leggyakrabban szárkapocscsontot használunk erre a célra, mellyel pótolhatjuk a hosszú csöves csontok középső harmadát, megfelelő belső vagy külső rögzítéssel kiegészítve. Néhány év elteltével a beültetett szárkapocscsont - különösen ha vérkeringését megtartva, az ellátó véredényével együtt ültetjük át - jelentősen átépül, megvastagodik, teherbíró képessége eléri akár a combcsont vagy szárkapocscsont teherbíró képességét is. Szívesen alkalmazzuk a szárkapocscsont felső harmadát ízületével együtt a csuklótáji daganatok okozta defektusok pótlásánál is. Ilyenkor ugyanis a csuklóízület anatómiai lefutását megközelíti a beültetett szárkapocscsont ízületi felszíne, így átépülés után mozgó csuklóízületet nyerünk.
Ízületközeli daganatokesetén rendszerint el kell távolítani az érintett csont ízületi felszínét és egy jelentős hosszúságú csontszegmentet is. Ennek pótlására két lehetőség van: a defektust pótolhatjuk csontbankból származó, porcfelszínnel rendelkező masszív csontszegmenssel, vagy úgynevezett tumor-endoprotézissel. A csontkonzerválási eljárások fejlődése lehetővé teszi, hogy mélyhûtött, speciálisan tárolt emberi csontszegmenset porcfelszínével együtt ültessünk át. A megfelelő konzerválási technikának köszönhetően a porcsejtek közel fele-harmada életképes marad. Bár ezek a több tíz cm hosszúságú masszív csontszegmensek sohasem épülnek át, teljes mértékben mégis terhelhetőek és mozgó ízületet biztosítanak. A módszer hátránya, hogy ez a csontszegmens törékeny, évekkel később eltörhet, összeroppanhat, illetve az ízületi porcsejtekben hamar kopási jelek mutatkozhatnak.
Az eltávolított daganatos csont és ízület pótlására használhatunk tumorprotézist is. Az elmúlt évtizedekben több fajta tumorendoprotézis- rendszert dolgoztak ki. Egyik fajtája méret után készül. Ilyenkor röntgenfelvételek, CT alapján komputerbe programozva készítik el az egyedi tumorprotézist. Előnye, hogy pontosan illeszkedik a befogadó csontba, hátránya viszont, hogy a mûtét alatt esetleg technikai okokból, illetve a tumor progressziója, továbbterjedése miatt esetleg nagyobb csontdarabot vagyunk kénytelenek eltávolítani. Ilyenkor már a tumorprotézis mérete nem megfelelő. Ennek kiküszöbölésére dolgozták ki a több elemből álló tumorprotézisrendszereket, az úgynevezett modul rendszerû tumorendoprotézis-készletet. Lényege, hogy több elemből összeillesztve pótolható egy adott csöves csont, részben vagy szükség szerint teljes egészében is. Így pótolható a combcsont a csípőízülettel, kivételes esetben azonban a csípő- és térdízülettel együtt, de szintén pótolható a lábszárcsont kétharmada, illetve a felkarcsont teljes egészében is. Ilyenkor a sebész az onkológiai radikalitásnak megfelelően megfelelő nagyságú tumoros csontdarabot távolít el, majd azt lemérve az adott hosszúságú defektust elemekből összeállított modul endoprotézissel pótolja. A protézis rögzítése történhet csontcementtel vagy anélkül a speciális felületi kiképzése révén. A tumorendoprotézis előnye, hogy gyakorlatilag már néhány hét múlva terhelhető és mozgó ízületet biztosít. Hátránya, hogy ez a protézis hamarabb lazul ki, mint a „hagyományos" ízületi felszínpótló protézisek. A csontdaganatos betegek rendszerint fiatalok, a protézist 10-20 éves korban ültetik be, tehát a protézis cseréjével is még fiatalkorban kell számolni.
Fontos szempont, hogy a végtagmegtartó mûtétek rendszerint jó végtagfunkciót és kiváló életminőséget eredményeznek, szemben a csonkoló mûtétekkel. A betegek mûtét után is közel teljes értékû életet élhetnek, ismét beilleszkedhetnek a társadalomba.
IRODALOM
Gál Domonkos, Lakatos József, Riskó Tibor, Kremsier Katalin: A total endoprotézis szerepe és helye a destruktív csípőbetegségek gyógyításában. Az orvostudomány aktuális problémái. 52. 57-77. Krakovits Gábor, Sass L.: A csípőízületi endoprothesisek mûtéti javallata. Orvosi Hetilap 134. évf. 12. szám. Lakatos József: A csípőízületi totalis endoprothesis mûtétek szövődményeinek elemzése. Kandidátusi értekezés. 1987, Budapest. Riskó Tibor: Gondolatok a hazai csípőízületi endoprothesis ellátás kialakulásáról. Magyar Rheumatologia 39. 108-112. 1998. Vízkelety Tibor: Az ortopédiai tankönyve. Semmelweis Kiadó. Második kiadás 1999. Vízkelety Tibor, Szendrői Miklós: Csont-ízületi daganatok és daganatszerû elváltozások. Medicina. Budapest 1990 7. Szendrői M., Cser I.: Tapasztalataink modulár rendszerû tumorprotézisekkel. Magy. Traum. Ortop. 35, 317-324, 1992.
