Ebben a hónapban a New Scientist levelei közül válogattunk. Kérdéseiket, válaszaikat továbbra is várjuk e-mailben a chemonet@ mail.datanet.hu címen vagy levélben a Természet Világa, 1444 Bp. Pf. 256 vagy a ChemoNet Informatikai Alapítvány, 1124 Bp. Hegyalja út 51. címen. Kérdéseik, feleleteik az interneten is olvashatók (http://www.kfki.hu/chemonet/ hun/teazo/miert/kerdes.html).

Kérdés:A repülőhal a ragadozóktól menekül, a repülő rovarokat akarja elkapni vagy azért repül, mert gyorsabban jut előre a levegőben, mint a vízben?

1. válasz:A repülőhal a támadói elől menekül repüléssel. Nem rovarokat akar így fogni - a repülőhal főként a tengerben él, és a nyílt tenger fölött ritkán röpdösnek rovarok. Korábban azt mondták, hogy a repülés (amely inkább siklás, mert a „szárnyak" nem járnak fel-le) energiát takarít meg, de ez nem valószínû, mert a „felszállásokhoz" az izmok másodpercenként 50-70-szer csapkodják a farkat, s ez nagyon sok energiába kerül.

A repülőhal szaruhártyája síklapokból áll, ezért az állat a levegőben és a vízben is lát. Egyes megfigyelések arra utalnak, hogy ki tudja választani a leszállóhelyet. Így a táplálékban szegény helyről a táplálékban gazdag helyre repülhet, de ezt még nem bizonyították meggyőzően. Kevéssé tûnik kétségesnek, hogy a repülés fő célja a ragadozók előli menekülés. A hajók környékén azért látni olyan sok repülőhalat, mert az állatok a támadástól tartva menekülnek.

2. válasz:A repülőhal igazából nem repül, hanem siklik; a farokuszonyok hajtják a víz fölött. Ugrását, amely a 100 métert is elérheti, túlméretezett mellső uszonyai segítik. Valószínû, hogy a mutatvány mindössze arra szolgál, hogy a támadói elől meneküljön. Ha valaki le tudja venni a szemét a váratlanul feltûnő repülőhal varázsos látványáról, gyakran egy nagyobb halat is láthat, amelyik közvetlenül a víz színe alatt követi a röptét.

3. válasz:Egyszer láttam, hogy egy rajnyi repülőhal emelkedett a levegőbe, amikor a zsákmányra vadászó tonhalak elől menekült. Néhány perc múlva egy rajnyi tonhalat láttam delfinként kiemelkedni a vízből, amint a vacsorája után lódult.

A tengeri vitorlás fedélzetén reggel könnyen összeszedhetünk egy serpenyőre való repülőhalat. Feltehetően a támadó (ez esetben a hajó) elől akarnak menekülni, de valószínûleg nem látnak jól éjjel, és a fedélzeten landolnak. Nappal ritkán kötnek ki a hajón. Néha a csillagokat bámuló kormányos fejét is eltalálják.

Kérdés: Megfigyeltem, hogy sokan tüsszentenek, ha a sötétből kilépnek a fényre. Mi ennek az oka?

1. válasz:A fotonok felmásznak az orrukba!

2. válasz:Azt hiszem, nagyon egyszerû a felelet: ha a nap egy adott - főleg szélárnyékos vagy üveggel körülvett - helyet ér, ott a hőmérséklet nagyon megemelkedik. Emiatt a levegő felmelegszik, felfelé áramlik, és sok millió porszemet, hajszálat visz magával. Ezek a részecskék valóban felmásznak az ember orrába a légárammal - ezért kell tüsszenteni.

3. válasz:A mamámmal és az egyik nővéremmel együtt mi is ilyen tüsszentők vagyunk. Azt hiszem, ez a jelenség genetikai okokra vezethető vissza, és mindeddig ismeretlen evolúciós előnyökkel jár. Sok embert megkérdeztem, és úgy tûnik, hogy mi, a „nap-tüsszentők" kisebbségben vagyunk. Az ózonréteg elvékonyodása miatt azonban egyre több ultraibolya sugárzás hatol a légkörbe, ezért egyre veszélyesebbé válik, ha a napfény közvetlenül a szembe jut. Azt a néhány szerencsés embert, aki „nap-tüsszentő" génnel van felszerelve, nem fenyegeti ez a veszély, mert a szeme automatikusan becsukódik tüsszentéskor!

4. válasz: Az éles fénnyel kiváltott tüsszentési hajlam öröklődik, egyik generációról a másikra száll. A népesség 18-35 százalékát érinti. A tüsszentésnek az az oka, hogy a szem és az orr védekező reflexei szoros kapcsolatban állnak. Ezt példázza az is, hogy tüsszentéskor a szemünk becsukódik és könnyezik. Jól ismert, hogy a „fénytüsszentés" komoly veszélybe sodorhatja a vadászpilótákat, ha a nap felé fordulnak.

Kérdés: Az utóbbi pár száz évben jelentősen megnőtt az emberi intelligencia és az agy mérete. Az intelligencia előnyt jelent a fennmaradásban, ezért kíváncsi lennék, hogy az állatok intelligenciája is nő-e az évek során. Vagy túlbecsüljük az intelligencia szerepét?

1. válasz: A válasz elég lehangoló: az állatok annyira intelligensek, amennyire szükséges, semmivel sem jobban. Ennek az az oka, hogy az agy mûködtetése sokba kerül - a szervezet teljes energiafogyasztásának 19 százaléka jut az agyra -, ezért csak akkor fejlődik ki nagy agy, ha „megéri". Az utóbbi néhány száz évben például a gepárd és az antilop állandó fegyverkezési harcban állt, de egyik állat agya - és feltehetően intelligenciája - sem gyarapodott.

Az elmúlt néhány százmillió évben mégis nőtt az intelligencia. Az emlősök intelligensebbek a halaknál, a halak a rákoknál. Vajon miért?

A nagyobb állatnak az agya is nagyobb, és több neuront tartalmaz. A megnövekedett izomtömeg szabályozásához és a nagyszámú érzékelő adatainak összegyûjtéséhez több neuron szükséges. Az emlősök esetében nagyjából a következő egyenlet érvényes: agytömeg= 0,122·(testtömeg)2/3 (a tömegek grammban értendők). Úgy látszik, a nagyobb agy az intelligencia növekedésével jár. Ennek talán az az oka, hogy a neuronok közötti lehetséges kapcsolatok száma a neuronok számának négyzetével nő.

Úgy tûnik tehát, hogy az evolúció folyamán az intelligencia egyszerûen azért nő, mert a test mérete is nő. A gerincesek többek között azért nőhetnek nagyobbra a rovaroknál és a fonalférgeknél, mert a csontvázuk a testükben van, és a vérük oxigént szállít. Az intelligencia növekedése melléktermék. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy az embernek nagyobb az agya, mint amekkorát egy hozzánk hasonló méretõ emlőstől várnánk.

A hagyományos magyarázat szerint a jelentősen megnövekedett intelligencia növeli az ember fennmaradási esélyét, de erre kevés bizonyíték van. Ha az őseinket a megnövekedett intelligencia segítette volna a fennmaradásban, akkor a szerszámaik egyre bonyolultabbá váltak volna. Nem ez történt. A homo habilis szerszámai egymillió évig pontosan ugyanolyanok maradtak, és később a homo erectus szerszámai sem változtak egymillió évig.

Az egyik elmélet szerint a szokatlanul nagy intelligencia annyival segíti elő az ember fennmaradását, amennyivel a páváét a nagy toll. Afenntartása sokba kerül, ezért őseink rövid ideig éltek. De a pávatollhoz hasonlóan az intelligencia szexibbé tesz, és minél szexibb valaki, annál nagyobb valószínûséggel hoz létre utódokat. Meg tudjuk egymást szólítani. Verseket írunk. Vicceket mesélünk.

A szexuális kiválasztás önkényes: a fényes pikkely, a hatalmas szarv vagy az óriási agy is lehet a vágy tárgya. A szexuális kiválasztás pozitív visszacsatolása gyors evolúcióhoz és a választott tulajdonság erőteljes fejlődéséhez vezet.

2. válasz:Igaz ugyan, hogy a nagy agy fenntartásához nagy test szükséges, de a kettő nem jár feltétlenül együtt - gondoljunk csak a dinoszauruszokra: nagy testükben sokszor kicsi agy volt. Mégis sokkal tovább elboldogultak, mint ameddig az ember várhatóan fennmarad.

3. válasz:Bár sok állat igen magas fokú intelligenciára tett szert, az intelligencia egyáltalán nem minden faj számára kívánatos.

Az állat korlátozott energiamennyiséggel rendelkezhet, ezért jól kell gazdálkodnia. Az agy mûködtetése és a szaporodás sok energiát igényel. Az embernek és sok más intelligens fajnak kevés utóda van, és ezeket nagy gonddal neveli, ami részben az intelligenciának köszönhető. Ezzel szemben a rovarok több millió petét raknak le abban a reményben, hogy néhány megmarad. Ha megnőne az agyuk, kevesebb petét termelhetnének.

Több alternatíva is van tehát: intelligencia kis szaporodási aránnyal, egyszerû agy nagy szaporodási aránnyal vagy valami köztes megoldás. Ezért túlságosan leegyszerûsített és egy kissé szemtelen az a felfogás, hogy az evolúció alfája és ómegája az intelligencia.