A csaknem tízéves polgárháború után Jugoszláviában - már ami megmaradt belőle - nemcsak a gazdaság, hanem a tudomány is romokban hever. Horvátország és Szlovénia hamar kikapaszkodott a gödörből, s most, hogy a Milosevics-rezsim megbukott, a demokratikus átalakulás esélyt ad Szerbia tudományos életének feltámasztására is. Ez azonban külföldi segítség nélkül nem megy. Titó idejében a jugoszláv kutatók a legnagyobb szabadságot élvezték Kelet- és Közép-Európa államai közül, széles körû nemzetközi kapcsolatokkal. Nem csoda, hogy sokaknak van „jugonosztalgiájuk", s különösen jó volt az országon belüli etnikumok tudományos együttmûködése. Nagy-Jugoszlávia felbomlása után, majd a háborúk alatt azonban Belgrád teljesen elszigetelődött, s a Nyugat által hozott szankciók, az infláció súlyosan kihatott a tudományos életre is. Egy egyetemi docens 1990-ben még kb. 500-600 dollárnak megfelelő összeget keresett, most legföljebb 35-öt. Ma jóformán postabélyegre, az áram- és fûtésköltségekre sincs pénz. Egy évtizede a belgrádi Fizikai Intézet 132 tudományos folyóiratot járatott, ma hetet-nyolcat. Évek óta nem láttunk egyetlen új nyugati szakkönyvet sem, mondja egyik fizikus, s fogalmunk sincs, min dolgoznak külföldi kollégáink. Analfabétákká váltunk szakterületünkön. Amikor pedig a NATO bombázta országunkat és életek forogtak veszélyben, kinek volt kedve tudománnyal foglalkozni.

A körülmények több százezer szerb diplomást kényszerítettek külföldre az elmúlt évtizedben. Sokuk olyan karriert futott be Nyugaton, amilyet Jugoszlávia nagyon hosszú ideig nem kínálhat. Anehézségek ellenére a tudományos kutatók száma a kérdéses időszakban mégsem csökkent, hanem kissé még emelkedett is, megközelíti a 16 ezret, mert a távozók helyébe újak léptek. Arra azonban senki sem számít, hogy az emigráns kutatók tömegével térnek vissza hazájukba. Arra azonban igen, hogy újonnan szerzett kapcsolataik révén segítenek az otthoniaknak feléleszteni a tudományt. Szerb intézeteknek az embargó idején is voltak, s ma is vannak közös projektjeik orosz és kínai intézményekkel. Az embargót és az 1999-es bombázásokat a szerb kutatók a Nyugat legnagyobb hibájának tartják. A NATO bombázási listáján szerepelt Szerbia egyik legkiemeltebb kutatóközpontja, a Vinca Nukleáris Kutatóintézet, ahol több csúcstechnológiát képviselő berendezés építése is félbemaradt. Remények szerint kevesebb mint három év alatt befejezhetik a ciklotron építését, mely iránt máris nagy a nemzetközi érdeklődés.

A Belgrádi Egyetemet, akárcsak a többi felsőoktatási intézményt 1998 májusában Milosevics elnök egy parlamenti törvénnyel teljesen politikai kontroll alá helyezte. A belgrádi villamosmérnöki kar oktatóinak kb. egyharmadát politikai okból elbocsátották vagy idő előtt nyugdíjazták. Az új politikai vezetés ugyan visszaállítja az egyetemi autonómiát, de időbe kerül, mire a felsőoktatási intézmények magukhoz térhetnek.

Míg a szerb tudomány története legsúlyosabb válságával küzd, Szlovénia, mely 1991-ben szakadt ki Jugoszláviából, sikeres rajtot vett. Otthon tudták tartani fiatal, tehetséges kutatóik zömét és 1999-ben csatlakoztak az Európai Unió 5. számú keretprogramjához, mely lehetőséget teremt közös projektekben való részvételre. A helyzet persze itt sem teljesen rózsás. A kormány egyre jobban faragja a tudomány támogatását. Az agyelszívást a fiatalok ösztöndíjazásával sikerült ugyan megfékezni, de a vezető kutatók attól tartanak, ha a kormány nem fordít többet kutatásra és fejlesztésre, sok fiatal veszélyben látja karrierjét hazájában.

A másik sorstárs, Horvátország, mely ugyancsak büszke tudományos hagyományaira, mindig is közelebb érezte magához az Alpok-Adria régiót, mint a Balkánt. A szlovénekkel ellentétben a horvátok erősen megszenvedték a függetlenséghez vezető utat, s a nacionalista Tudjman-rezsim alatt a nyugat kirekesztette az országot a nemzetközi tudományos együttmûködésből. Az új, demokratikus kormányzat megszületésével a kapcsolatok normalizálódnak, ráadásul az állam a korábbinál több pénzt szán a tudományra. Van is mit javítani, mert a GDP-nek mindössze 0,4 százaléka jut a tudományra, a privát szférából pedig szinte semmi sem jön. Itt is folyik a fiatal diplomások külföldre áramlása és csak kevesen térnek haza, hiszen sem a kutatás technikai feltételei, sem a fizetések nem versenyképesek a Nyugatéval. Sokkal súlyosabb a helyzet a hosszú háborúval sújtott Bosznia-Hercegovinában, ahol a kutatóintézetek többsége a harcok során megsemmisült, a kutatók egy része meghalt, aki pedig életben maradt, külföldre menekült.

A régimódi tanya a XIX. században épült és az istállóiban barátságos kecskék mekegnek. Az idill azonban csalóka! A farm a Genzyme Transgenics biotechnológiai vállalat tulajdona. A köréje húzott kettős kerítés biztonsági okokból karhossznyira nyúlik a földbe, udvarán fehér köpenyes emberek génekről és sejtekbe adott mikroinjekciókról beszélgetnek. Az istállóiban tartott kecskék ugyanis valóságos gyógyszergyárak: valamennyien génmanipulált állatok és tejükből a jövő gyógyszereit állítják elő.

Ebből a célból a kutatók más állatfajok génjeit ültették beléjük. Némelyik kecske olyan emberi génnel él, aminek hatására szervezete ThrombinIII (ATIII) proteint termel, amit aztán ki lehet vonni a tejéből. Az ATIII-at az orvosok nyitott szívmûtéteknél a véralvadás meggátlására alkalmazzák. Egyébként emberi vérplazmából nyerik, de emberi vérből sosincs elég.

Kipróbálása során a kecske-ATIII olyan sikeresnek bizonyult, hogy a Genzyme Transgenics kérni fogja az USA egészségügyi hatóságától az embereknél való alkalmazás engedélyezését. Ez lesz az első gyakorlatban felhasznált, transzgén állatok által termelt gyógyszer.

Szerte Amerikában és Európában számos hasonló kísérlet folyik transzgén disznókkal, juhokkal, nyulakkal, kecskékkel, sőt tyúkokkal. A Genzyme kecskéi tucatnyi más gyógyszert is termelnek, de ezek kifejlesztése még nincs olyan előrehaladott stádiumban, mint az ATIII.

Az aránylag egyszerû inzulint már régóta iparilag termelik hatalmas acélüstökben, genetikailag megváltoztatott sejtkultúrákkal. Az ilyen bioreaktorok azonban gyakran 50 millió márkánál is drágábbak, és a bonyolult fehérjeanyagoknál sok sejt nem mûködik tökéletesen, szemben az emlősállatok tejmirigyeivel.

A kutatók egyre újabb bioreaktorokat próbálnak ki. Francois Pothier kanadai biológus olyan disznóval kísérletezik, amelyik spermájában idegen fehérjéket ejakulál. A kis Avi Genics (Georgia) tyúkjai gyógyhatású tojásokat tojnak. A várható haszon óriási: egyetlen tehén vagy kecske egy év alatt több millió dollár értékû gyógyszert képes termelni. Ez az oka, hogy levágásra szánt társaikhoz képest ezek az állatok főúri életet élnek.

Az állati gyógyszergyárak azonban etikai kérdéseket is fölvetnek. Jelenleg minden túlélő transzgén állatra száz sikertelen kísérlet esik. Sok mesterségesen megtermékenyített embrió az idegen gének beinjekciózása után elpusztul, másokat születésük után kell megölni, mert a beültetett gén nem, vagy nem a megfelelő helyhez kapcsolódott. A transzgén állatokkal kapcsolatban eleddig - Hollandiát kivéve - nem létezik semmiféle törvényi szabályozás. Szerencse, hogy az állatvédők eddig még nem hallatták a hangjukat.

Az ipar képviselői szívesen hangoztatják, hogy az állati szövetek és testfolyadékok biztonságosabbak az emberi vérnél, mert sem HIV-, sem hepatitisz vírusokat nem tartalmaznak. Hordozhatnak viszont más kórokozókat, például a rettegett prionokat, némelyik ember pedig allergiás az állati termékekre. Ezeket a veszélyeket gondos szûréssel és tisztítással el lehet ugyan kerülni, de mindig mérlegelni kell a várható előnyöket és hátrányokat.

Az emberi vér szûkösségéből adódó olykor végzetes gyógyszerhiányra példa a véralvadást előidéző VIII-faktor. Ennek hiánya esetén már apró sérülés is a beteg elvérzéséhez vezethet. Mivel ez a faktor csak igen korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, ezért csak végszükségben alkalmazzák. Korlátlan mennyisége esetén megelőzés céljából is adhatná az orvos, ami az ilyen betegségben szenvedő gyerekeknek életkoruknak megfelelő - játék, hancúrozás - normális életet tenne lehetővé. Erre van is remény, mert a holland Pharming cég jelenleg azon dolgozik, hogy transzgén tehenek tejéből nyerje ezt az életfontosságú faktort. Az amerikai Vöröskereszt olyan, többek között a vérfehérje fibrinogénnel bevont kötszer kifejlesztésén dolgozik, amely a sebeket varasítja és tátongó - akár életveszélyes - sérüléseket is másodpercek alatt lezár. A skót PPL Therapeutics és a Genzyme olyan specializált immunfehérjékkel kísérletezik, amelyek a szokásos antibiotikumok alternatívájául szolgálhatnak.

A génmanipuláció hihetetlen távlatait jelzik azok a kecskék, amelyeket a Nexia Biotechnologies kanadai cég tenyészt. Ezekbe az állatokba egy pókgént ültettek bele, aminek következtében tejük pókselymet tartalmaz. Ebből a roppant könnyû és rendkívül terelhető anyagból - termékneve „Biosteel" - golyóálló mellényeket fognak készíteni.