Örömteli meglepetésben volt részünk az idei március ünnepen: szerkesztőbizottságunk tagjai közül egyszerre ketten is átvehették köztársasági elnökünktől a Széchenyi-díjat.

Czelnai Rudolf akadémikus, meteorológus, címzetes egyetemi tanár a hivatalos indoklás szerint a meteorológiai szolgálat operatív és tudományos munkájának korszerûsítésében végzett tevékenységéért, a világméretû meteorológiai kutatások szervezésében, tudományos és technikai programjainak kidolgozásában, a nemzetközi tudományos együttmûködés kiépítésében vállalt szerepéért érdemelte ki a magas elismerést.

Vekerdi LászlóJózsef Attila-díjas irodalom- és tudománytörténész, a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének kitüntetettje átfogó igényû irodalom- és tudománytörténeti munkásságáért, határozott arculatról, tudósi etikáról tanúskodó írásaiért, a humán- és a természettudományokban egyaránt jártas, példaértékû oktatói és ismeretterjesztő tevékenységéért vehette át a kitüntető díjat nemzeti ünnepünkön a Parlament kupolatermében.

Mindkettőjüknek szívből gratulálunk, további hosszú, alkotó életet kívánunk, olvasóinknak pedig azt, hogy a két, most kitüntetett tudós szerzőnk írásaival minél gyakrabban találkozhassanak folyóiratunk hasábjain! Reméljük, szerkesztőségünk ezen óhaját ők is olvassák.

E sorok írója és Az SI-mértékrendszer hétköznapi és szélsőséges egységei c. cikk (TV 132. 2.sz. 75. o.) szerzője hálás köszönettel tartozik Jéki Lászlónak, aki szíves volt egy tévedésre reagálni. A cikkben ugyanis a Bay Zoltán által végzett fénysebességmérésről ejtvén szót azt írtam, hogy a Bay Zoltán-féle, a fényre alapozott méterdefiníció „ma még nem szerepel az SI definíciói között, de hamarosan élni fognak vele a mérésügy szakemberei". Mint Jéki László felhívta a figyelmet, ez már 1983-ban be is következett. Sőt, 1991 óta van hatályos magyartörvény is arról, hogy a métert a fény sebességének légüres térben érvényes értékére kell alapozni.