Ebben a hónapban ismét a Természettudományi Közlöny Levélszekrényéből válogattunk. Kérdéseiket, válaszaikat továbbra is várjuk e-mailben a chemonet@mail.datanet.hu címen vagy levélben a Természet Világa, 1444 Bp. Pf. 256. vagy a ChemoNet Informatikai Alapítvány, 1124 Bp. Hegyalja út 51. címen. Kérdéseik, feleleteik az interneten is olvashatók (http://www.kfki.hu/chemonet/hun/teazo/ miert/kerdes.html).

Lesülyedt-e a Titanic a tenger fenekéig s ha igen, körülbelül mennyi ideig tarthatott a sülyedés? Milyen lehet a hajó állapota a közel 4000 méternyi mélységben?

A kérdés első részére a válasz könnyû. A mai hajók alap-anyaga vas. A vas sûrûsége kb. 7,7. Ha a hajó levegővel van tele, akkor az egész tömeg könnyebb lehet, mint a víz. Ha azonban a hajó vízzel telik meg, akkor az egész tömegnek sûrûsége a vasé és a vízé között lesz. Avíz sûrûsége a mélységgel növekszik. Ha a vízszín alá sülyedt hajót hirtelen elzárnák, úgy hogy a benne levő víz nem cserélődhetne ki a környező vízzel, akkor el lehetne képzelni azt az esetet, hogy a vízzel telt hajó sûrûsége egyenlő a közegével s a hajó lebeg a tengernek bizonyos mélységében. A hajó azonban nincs elzárva; ha a benne levő víz könnyebb a környező víznél, akkor a könnyebb anyag fölszáll s nehezebb tódul a helyébe. Igy a hajó csak akkor lebeghetne, ha olyan közegbe jutna, a mely olyan sûrû, mint az ő anyaga. A víz összenyomhatósága azonban nagyon csekély; 3000 m mélységben alig másfél százalékkal sûrûbb a víz, mint a felszinén. A Titanic tehát minden esetre lejutott a tenger fenekéig.

Jóval nehezebb kérdés a sülyedés sebessége. A sûrûségkülönbség a vízzel telt hajó és a közeg közt nem lehet valami nagy, az ellenálló felület viszont tekintélyes. A Titanic aránylag lassan, de biztosan, gyorsuló mozgással sülyedhetett a fenék felé.

Arra a kérdésre, hogy milyen lehet a hajó állapota a tenger fenekén, megint egyszerû a felelet. A vízben a nyomás minden irányban hat, nem pedig egy vagy két irányban. Szó sem lehet tehát arról, hogy a vaslemezek, vagy vasdarabok alakját a nyomás megváltoztatta volna, a minthogy a parafát sem nyomja össze „papiros-vékonyságúvá". Általában még azoknak az üregeknek a falai sem szenvedtek kárt, a hová a víz behatolt; törés csak ott történhetett, a hol a víz egy-egy rekeszbe nem hatolt be s így nem volt oly anyag, a mely a külső nyomást ellensúlyozhatta volna. Bővebben tárgyalja ezt a hatást Richardnak Oczeánográfia czímû könyve, a melynek magyar fordítása nem rég jelent meg Társulatunk kiadásában.

Vajjon a telefonnak igen ideges (fogékony) egyén részéről való gyakori használata lehet-e idővel káros hatással idegrendszerére, különösen ha a telefon ugyanazon helyiségben (szobában) van, a hol az illető egyén tartózkodik?

A telefonnak gyakori használata magában nincsen káros hatással az ember idegrendszerére, de azért nem ajánlatos a telefont ugyanazon helyiségben (szobában) alkalmazni, melyben az illető egyén tartózkodik. Az ilyenkor munka közben néha-néha élésen megszólaló csengetyû határozottan idegessé teheti az embert. Dolgozószobámból magam is kitétettem e miatt a telefont.

Hogyan végezik a tetovérozást, illetőleg mily eszközt használnak hozzá s a színeket (vörös, zöld, kék, sárga) mily anyagokkal idézik elő.

A tetovérozásrólés elterjedéséről a Földön l. Term. tud. Közl. 1885. évfolyam 135, 1. Az eljárás általában abban áll, hogy hegyes eszközzel (tûvel, árral, tőrrel, késsel) beleszúrkálnak a bőrbe, a mely beszúrások helyeit azután festékanyagok porával erősen bedörgölik (korommal a kék, miniummal vagy czinóberrel a vörös, okkerrel a sárga szín előidézésére). Minthogy a beszúrásnak az irha belsejébe kell hatnia, a bedörgölt festékszemecskék ott lerakódnak és rögzitődnek, úgyhogy az egyszer itt lerakódott festékszemecskék hosszú éveken át színezik a bőrnek illető helyeit. Nálunk már csakis a matrózok, katonák s bizonyos szúró, vágó eszközökkel dolgozó mesteremberek (csizmadiák, mészárosok stb.) szokták a tetoválást alkalmazni. Atetoválást valóságos mûvészettel végzik a japániak, malájiak, újzélandiak (l. a budapesti embertani múzeumban ezeknek a mintáit). A ki a tetoválás szokását behatóbban akarja tanulmányozni, annak Dr.Joest„Tätowieren, Narbenzeichnen und Körpermalen" czímû nagy negyedrét, 11színnyomatú táblával ellátott díszmunkáját (Berlin, 1887) ajánlom.

Minthogy a nagyobb mértékben folytatott tejivás (1-1,5 liter naponként) tudvalevőleg álmosságot idéz elő, kérdés, nincs-e ez hatással az agyvelő mûködésére, nem idéz-e elő észbeli hanyatlást?

Felnőtt ember szénhidrát- és zsírszükségét naponként mintegy 5600 gr. tej élvezete elégítheti ki; ennyi tejet, hosszú időn keresztül, naponként megemészteni az ember nem képes; azért szorúlunk olyan más táplálékra, mely a szükséges táplálékokat kevesebb vízzel elegyítve tartalmazza; de különben a tej a legtökéletesebb táplálék, kiválólag csecsemőre nézve; mely munkát alig végez s azért annyi fehérjére és zsírra nem szorúl, mint a felnőtt. Az agyvelő mûködésére káros hatással a tej nincsen, még kevésbbé idéz elő észbeli hanyatlást.

Hallott-e már valaki olyan egyénekről, kiknek hatalmuk van, hogy a patkányokat egy füttyszóra maguk köré gyûjtik s arról a helyről, a honnét akarják, bárhova elküldik? Ezek az úgynevezett „patkányvesztők", kik épületeket szabadítanak meg e csúnya jószágoktól.

Egy szomszéd birtokos, ki azelőtt az Alföldön gazdálkodott, ott valakinek a tanácsára a következő babonát kísérlette meg s csodálattal tapasztalta, hogy az illető akolból a patkányokteljesen elvesztek. Kázmér napján, márczius 4-ikén, az illető helyiség minden ajtójára, a honnét a patkányokat ki akarjuk ûzni, a nélkül hogy valaki látná, a következőket kell németül felírni: „Heute ist Kasimir, Ratze marschier 1892. 4-ten März". Ez használ. Ki hallott és tud ilyen patkányvesztésekről?

Gyakran tapasztaljuk, hogy még korunkban is ezer meg ezer babona van meg a népnél, sőt még az értelmesebb osztály tagjai között is talál hivőkre. Magam is ismerek úri embert, a ki határozottan állítja, hogy ha valamely épületben az összes ajtókra kiírjuk e szót „Nikodémus", 8 nap alatt minden patkány elpusztul, mert ő ilyen módon szabadult meg a kellemetlen állatoktól. Hasonló ehhez a tücsök kiirtása, mely ha lakásunkban keres szállást, a következő pár szótagnak az ajtóra írása után nyolcz nap alatt elhagyja a szobát: „Kimikházi-ki kiki". Ilyesmi tréfának talán jó, komolyan venni azonban semmiesetre sem szabad, de nem is lehet.

Arra kérem t. gazda-tagtársainkat, szíveskedjenek velem közölni, hol lehetne nagyobb mennyiségben csicsókát kapni. Szíves válaszokat kérem alulírotthoz Budapestre, a mûegyetembe czímezni.

N. Gy. úrnak T.-n. - Ön azt hiszi, hogy a dörzsölési villanyosság megdöntésére elegendő annyit mondani, a menynyit ön mond, t.i.: „hogyha a dörzsvillanyosság állana, akkor az is állana, hogy ha valaki egy vaspálczát posztóhoz dörzsöl, belőle villanyos tüneteket csalhat ki, a mit pedig egyszer sem tapasztaltam."

Már pedig kérem alássan ezt mindenki tapasztalhatja, csak okosan fogjon hozzá. Persze ha valaki a vaspálczát amúgy magyarosan a markába szorítja, bizony hiába dörzsöli a posztóhoz; ítéletnapig sem fog kicsalni belőle legparányibb villanyosságot sem. De nem is így kell ahhoz hozzá fogni, mert hiszen így a jó vezető marok a jó vezető vasból menten elvezeti a testbe és onnan a földbe mindazt a villanyosságot, a mit a dörzsölés munkája netán adna. Hanem tessék a megmarkolni való véget selyemkendőbe takargatni, vagy még jobb, üvegcsőbe dugni és a kendőt vagy üvegcsövet kézbe venni, úgy már a posztóhoz dörzsölés nem lesz meddő munka. Érzékeny elektroskópon azonnal észre fogja venni, hogy bizony a dörzsölt vasból is lehet villanyos tüneteket kicsalni.

Önnek még sokat kell tanulnia, mielőtt efféle kérdésekbe vághatná fejszécskéjét. Fogadja jó tanácsunkat.