A tanulmányban kiszámolt napfogyatkozás adataira nézve meg kell jegyezni, hogy a fogyatkozás fázisainak időpontjai mintegy 3,5 perccel előbb következtek be a Lakits által számítottaknál, és a fogyatkozás nagysága Bizáncból 90 helyett 93,12%-osnak látszott. Ez a korszerû táblázatok* szerinti módosítás természetesen nem érinti a jelenség történelmi szerepét, sőt a nagyobb sötétség a szerző által feltételezettnél nagyobb feltûnést, és rémületet okozhatott. Így igen valószínû, hogy az elsötétült égen a fényesebb égitestek megpillanthatók voltak, vagyis „éjjel lett" délben. A legnagyobb elsötétülés idején a Merkúr 27°, a Szaturnusz 32°, A Vénusz 40°, a Mars 54° és a Jupiter 68° szögtávolságban volt a Naptól keletre, sőt az élesebb szemûek a fényesebb csillagokat is megpillanthatták - mint amilyen a Sirius, a Procyon vagy a Capella.
Lakits 1883-tól 1890-ig végezte gondos számításait. A történészek tudták, hogy a fogyatkozás kapott időpontjából kiindulva a krónikások által feljegyzett történések révén már bizton következtethetnek a magyar honfoglalás évére. Így jutottak arra a meggyőződésre, hogy a honfoglalás fő eseményei 895-ben történtek.
A csillagászati úton kapott időpont azonban csak 1892. II. törvénycikkben kimondta: „A magyar államiság megalakulásának ezredik évfordulója 1895-ben országos nemzeti kiállítással ünnepeltessék meg."
Már az első tervezési és költségvetési tárgyalásokon kiderült, hogy az ünnepségek megnyitásáig rendelkezésre álló három év nem lesz elegendő a nagyszabású, országos millenniumi kiállítás méltó megrendezésére. Az országgyûlés ezért utólag egy évvel eltolta a millennáris ünnepségek kezdetének határidejét. Így is szinte elképzelhetetlenül nagy erőfeszítésre volt szükség ahhoz, hogy az országos kiállítás 1896. május 2-án megnyílhassék. E négy év alatt kellett kialakítani a kiállítás városligeti színhelyéig vezető sugárutat - az Andrássy utat - máig álló palotáival és az alatta húzódó, föld alatti kéregvasúttal együtt. A semmiből nőtt ki a Városligetben a kiállítás 240 pavilonja. Gondoljunk csak a „történelmi csoport" ma is álló kőépítményeire, köztük a „Vajdahunyad vára" elnevezésû épületre (ma Mezőgazdasági Múzeum). E négy év alatt több mint 200 közúti híd, 500 új iskola, több száz vasúti állomás épült. Ekkor alapították meg a többi között a mai Iparmûvészeti Múzeumot. Ekkor nyerte el a főváros a máig meghatározó jellegû világvárosi képét. Ezeket az éveket szervezés, összefogás, céltudatosság és termelékeny munkavégzés szempontjából példának vehetjük minden nagyszabású tervünk megvalósításánál.
