21 éves korában, 1869-ben lett a Királyi Magyar Természettudományi Társulat rendes tagja. Ebben az évben jelent meg első publikációja is ASearisorai jégbarlang címmel - igaz, még nem az akkor induló Természettudományi Közlönyben, hanem a már akkor is nagyon sokak által olvasott Vasárnapi Újságban. Erdélyben, a Gyalui-havasokban lévő jégbarlang bizonyára jobban érdekelte őt, mint Königsbergben (Ma: Kalinyigrád) az idős Neumann professzor elméleti fizikai előadásai, s közel állt ahhoz, hogy nagyratörő tudományos terveit feladva, gyakorló természetbúvárként folytassa pályáját. Eötvös Józsefnek azonban nagy pedagógiai tapintattal sikerült fiát a következő tanévre Heidelbergbe visszatérítenie anélkül, hogy annak a természet iránti rajongását korlátozta volna.
Amikor egy év múlva, 1870 nyarán Eötvös Loránd summa cum laude minősítésû doktorátusával hazatért Heidelbergből, már csak fél évet tudott szeretve tisztelt apjával együtt tölteni: 1871. február 2-án meghalt Eötvös József. A kettőjük levelezését kutató Plón Katalin találó megállapítása szerint ekkor vált felnőtté Eötvös Loránd.
1871-től jelentek meg cikkei a Természettudományi Közlönyben, miután Szily Kálmán javaslatára a frissen hazatért Eötvös Lorándot még 1870-ben a Természettudományi Társulat választmányi tagjává, s a Természettudományi Közlöny szerkesztőbizottsági tagjává választották. Eötvös és Szily találkozása kölcsönösen szerencsésnek bizonyult: 1880-ban Szily már a Társulat elnöke, Eötvös pedig alelnöke volt. A titkár sem volt akárki: Lengyel Béla, aki Eötvös diáktársa volt Heidelbergben. Õ szervezte meg Eötvös számára 1888-ban azt a tíz előadásból álló sorozatot, melynek sikere nyomán kezdte meg Eötvös saját gravitációs vizsgálatait, fejlesztette ki érzékeny gravitációs mûszereit.
1889-ben Eötvöst az Akadémia elnökévé választották, s ő Szily Kálmánt vitte magával főtitkárnak. Másfél évtized közös munka után csaknem egyszerre mondtak le: Eötvös saját kutatásaira szeretett volna több időt fordítani.
A Föld megismerése iránti olthatatlan vágy Eötvöst egész életén át elkísérte. Ehhez párosult veleszületett szépirodalmi tehetsége, melyet apja egyik neki írt levelében így fogalmazott meg: „Senki sem tudja jobban, mint én, hogy bár verset nem firkálsz, költő vagy."
Ez a cikk, amelyben Eötvös a Föld alakjának kérdését tárgyalja, tudományosan korrekt, ugyanakkor emelkedett, szépirodalmi stílusban, csaknem pontosan száz évvel ezelőtt jelent meg a Természettudományi Közlönyben. A bevezető néhány mondat kivételével szóról szóra közölték Eötvös elnöki beszédét, melyet 1901. május 12-én az Akadémia májusi közgyûlésének megnyitásakor tartott. AzEötvös-Szily együttmûködés egyik sikeres periódusában, az új évszázad első évében tartott beszéden átragyog az az öröm, amit Eötvös saját kutatásainak hazai és külföldi elismerése nyomán érzett. Előző évben, 1900-ban Párizsban a világkiállításon a torziós inga nagydíjat nyert, s Eötvös gravitációs kutatásairól tartott beszámolóját kitüntetett figyelemmel hallgatták Párizsban és Berlinben is. Itthon a befagyott Balaton Kövesligethy Radóval, Harkányi Béláva és Cholnoky Jenővel összesen 28 észlelési helyen határozták meg a nehézségi erő változását, majd az Akadémián elmondott ragyogó beszéd nyomán Semsey Andor bőkezû anyagi támogatásával folytathatta Eötvös Budapesten, Pestszentlőrincen és Leányfalun a „terepi" méréseket, s fejleszthette tovább azt az eszközt, amit akkor már így hívott a világ: Eötvös-inga.
