|
|
|
Thaly Kálmán keze fölemelte sírjukról a követ. Előttünk csak a halhatatlan hősök szellemi alakja él már, pedig valamikor halandók voltak ők is, kik éltek, és nemcsak lelkileg, hanem testileg is szenvedtek.
Mi bajuk volt? sokat szenvedtek-e betegségükben? s miben haltak meg? mind oly kérdés, melyre, ha feleletet kapunk, csak még közelebb érezzük őket szívünkhöz.
Rákócziék-nak az önkéntes számüzetésben viselt dolgaikat gonddal, szeretettel jegyezgette fel az ő Thaly Kálmán-juk: Mikes Kelemen. Megemlékezik betegségükről, halálukról is, s ha följegyzéseiből kétségtelen diagnozisokat megállapítani nem is sikerül, (mily nehéz az sokszor élő betegeinknél is!) meleg érdeklődésünkre tarthatnak számot e bár nem szakszerû, de azért figyelő szemmel és érző szívvel megirott lapok.
Kijegyezgettem tehát az egykorú kórtörténeti adatokat. Vegye szívesen a magyar olvasó.
1722 áprilisában heves pestisjárvány ütött ki Rodostóban. Ennek következtében, a mint a járvány erősbödött, juniusban ott hagyták a várost, és a három mérföldnyire eső Bujuk álli falu mellé vonultak, táborok alá. Bercsényi az övéivel a faluban szállt meg egy majorban, Eszterházy pedig Rodostóhoz közel egy réten. Volt nap, hogy a vidéken másfélszáz embert is eltemettek...
Juliusban már közûlök is kezdte áldozatait szedni a pestis; »aki confectumokat csinált és aki kévét szokott főzni a fejedelemnek, reggel megfőzvén a kávét, ebéd után megbetegedett és harmad nap mulva a pestisben megholt - hozzám pedig harmincz lépésnyire volt szállva...
Az urak közûl is nemsokára elragadta az egyiket a fekete halál, t. i. grófEszterházy Antal-t.
A pestis októberig tartott Rodostóban. Ekkor megszünt a Rákóczi-ek október 10- ikén elhagyták a »táborozást« és visszaköltöztek a városba...
Bercsényiné gróf Csáky Krisztina, volt a másik halott. Rodostóból 1723. április 15- ikén irja Mikes Kelemen, hogy Bercsényiné szemlátomást fogy, és mintegy olvad. »Ilyen idős korában is mindenkor piros ábrázatja volt, de mostanában egészen elhaloványodott és maga is észre veszi, hogy nem sokára lekaszálják a szénát. Eddig legkedvesebb beszélgetése is a vissza való menetelről volt, de már látja, hogy hamarább meglátja Menyországot, mint Magyarországot. Bizony jobb is az első a másiknál: de mit ártana Magyarországból Menyországba menni?«...
Gróf Bercsényi Miklós. 1725. október 4-ikén közli Mikes Rodostóban, hogy »Bercsényi ur igen-igen készül a más világra. « Október 29-ikén pedig már »épen olyan állapotban vagyon, valamint Jób volt, csak éppen abban különbözik, hogy az ágyban fekszik, és nem a ganéjdombon; mert nincsen olyan rész a testében, amelyben valami kis épség volna. A lábaiból a víz kifolyván, a rothadás szállott belé. Megesik az embernek szíve rajta, amidőn látjuk, hogy metéllik le a rothadt húst a szárairól«...
Pár nap mulva: november 6-ikán jelenti Mikes, hogy Bercsényi kiszenvedett...
II. Rákóczi Ferencz. Szinte jellemző Mikes szeretetére, hogy legelső levelét, melyet Gallipoliból írt 1717. október 10- ikén - mindjárt a török partra szállás után - urának egészségi állapotával kezdi: »Hála légyen az Istennek hála, jó egészsége volna, hogy ha a köszvény búcsút akarna tőle venni: de reméljük hogy itt a török aër elûzi.«
1726 september 17. Ez időtájt a fejedelmet harmadnapos hideglelés gyötörte. Úgy látszik, malariás endemia üthette fel a fejét Rodostóban; megbetegedtek benne mindnyájan, a fejedelem is, Mikes is, a ki »egy erdélyi drága orvossággal« : káposztalevessel gyógyítgatta magát, a min »mindenki nevetett, főképen a fejedelem.« Az uráról azt irja Mikes: »Itt ilyen nagy melegekben is minden ember reszket a hideg miatt; mert itt mindent lel a hideg. Leginkább az urunkon búsulunk, akin harmadnapi hideg vagyon.« Istennek hála, nem veszedelmes hideglelések, és nem tartósak. A mi szegény urunkon nem annyira a hideg már, mint a nagy erőtlenség vagyon, és reméljük, hogy Isten meggyógyítja.«...
Ezután hét esztendőn át mitsem ír a fejedelem egészségi állapotáról. 1735 március 12-iki levelében azonban újra megszólal róla. »Szép idők járnak. És az idő sokkal vidámabb az elmémnél, mert már egy nehány naptól fogva nem látom az urunkat olyan állapotban, mint az előtt. Aző természet szerint való mindenkori jó kedve most nem olyan gyakorta jó, és mintha erőszakkal volna. Azt is hozzá teszem, hogy már egy kevés időtől fogvást igen kezd apadni, az ő kövér teste és ábrázatja igen vékonyodik...
Ez időtől fogva a fejedelem rohamosan rosszabbodott mind halálig. Már néhány nap mulva, március 25-ikén feljegyzi az aggódó, szomorkodó Mikes: »az urunkat épen nem jó állapotban látom. Ki is nyilatkoztatta már magát betegsége. Tegnapelőtt a szokás szerint nyolcz órakor este le akarván vetkőzni, a hideg borzolgatta...