|
|
|
E diadalok árnyékában azonban megoldhatatlanul maradtak egyes betegségek, mint a beriberi és a pellagra, amelyek a déli égöv alatt néha rettenetes járványként ezerszámra pusztítják az embereket. Egy hollandi orvosnak, Ejkmann-nak vizsgálatai arra az eredményre vezettek, hogy ezek a betegségek a táplálkozás egyoldalúságának következményei, és bizonyos, a rendes táplálékban nagyon kis mennyiségben jelenlevő anyagok hiányára vezethetők vissza. Az a gondolat, hogy betegség egy anyag hiánya miatt is előállhat, teljesen új volt. Eddigi tudomásunk szerint betegséget csak valami ártalom, méreg vagy baktérium okozhatott, nem pedig valamely anyag hiánya. Így Ejkmann elmélete kevés hitelre talált s hosszas küzdelemre volt szükség, míg az orvostudomány a „hiánybetegség" fogalmát elismerte. Ejkmann elgondolása igazolódott, és észleletei nyomában meginduló óriási méretû tudományos kutatás húszévi erőfeszítéssel tisztázta a kérdést. Ma tudjuk, hogy nem elegendő, ha táplálékunk mennyisége és energiatartalma megfelelő, de tudjuk, hogy táplálékunkban vannak - habár igen kis mennyiségben is - anyagok, amelyek nélkül szervezetünk megélni nem képes. Ezek az anyagok a vitaminok… Az állati és növényi sejtben egyaránt vannak anyagok, amelyek a sejt életében nagyon fontos szerepet játszanak, bár mennyiségük igen csekély. Ezek az állati és növényi sejtben azonosak; az ősember szervezete évezredeken át megszokta, hogy dús növényi táplálékával kellő mennyiségben kerüljenek sejtjeibe. A modern ember mesterséges tápláléka gyakran nélkülözi ezeket az életfontosságú vitaminokat, aminek azután betegség és halál a következménye. A mi szervezetünk évmilliókon át az őserdőben fejlődött, annak viszonyaihoz alkalmazkodott s nem tudta még követni az embert rövid tízezer éves kultúrájának veszélyes útján.
A vitaminok száma évről évre szaporodik, s ma még nem látjuk, hol lesz vége a sornak. Annyi azonban tisztán bontakozik már ki, hogy igazán fontos vitamin csak négy van. A tudomány a vitaminokat az ABC betûivel jelzi s ez a négy legfontosabb vitamin az első négy betût foglalja el. Vegyük hát sorra ezt a négy vitamint.
Az A-vitamin nem más, mint egy olyan anyag, melyet szervezetünk azokból a sárga festékekből kovácsol, amelyeket a tudomány karotin névvel jelöl, amely festék a sárgarépa színét is adja, és mindenki előtt jól ismeretes. Ez a sárga festék (és más, vele közelrokon-anyag) a növényi világban nagyon elterjedt s a növényi sejtek életében igen fontos szerepet játszik. A mi sejtjeinkben is nélkülözhetetlen feltétele ez a karotin az életnek. Szervezetünk azonban a karotint nem változatlanul használja fel, hanem annak molekuláját két részre bontja, miáltal az anyag színét veszti. És a színtelen vegyület a tulajdonképeni vitamin. A karotint, amelyből a színtelen vitamin készül, provitaminnak nevezik. Az A-vitamin zsírban jól oldódik, és a csukamájolaj nagy mennyiségben tartalmazza. Ha táplálékunkból ez az anyag hiányzik, szervezetünk elveszti ellenálló képességét ragályos betegségekkel szemben, s a baktériumok mihamar kikezdik s legelőbb a szemet sújtják súlyos gyulladások. Az A-vitamin a látóhártya mûködéséhez is szükséges, s az A-vitamin-szegény táplálkozás mellett mihamarabb látási zavarok is lépnek fel, ami szürkületkor lesz különösen észlelhető (haemeralopia). Szervezetünk ebből a vitaminból nagyobb készletet tart úgy, hogy ha az táplálékunkból rövidebb ideig hiányzik, annak súlyosabb következményei még nincsenek.
A B-vitamin tulajdonképen négy különböző anyag (B1, B2, B3, B4) keveréke. Ez a vitamin annyira elterjedt, hogy rendkívül egyoldalúan kell táplálkoznunk, hogy hiánya érezhetővé váljék, és így a hiánya által okozott betegségnek a mi égövünk alatt nagyobb gyakorlati jelentősége nincs. A déli égöv alatt, ahol a lakosság rossz termés idején főleg hántolt rizsen él, a B-vitamin hiánya miatt a beriberi és a pellagra nevû betegség járványszerûen pusztít. A B-vitamin ugyanis a rizs ezüsthártyájában van nagyobb mennyiségben. Ezt az ezüsthártyát a rizs hántolásakor eltávolítják.
A D-vitamin a legérdekesebb vitaminok egyike, mert tulajdonképen a napsugarat jelenti. A napsugár ugyanis a szervezetünkben egy önmagában hatástalan anyagot, az ergosterint úgy változtatja meg, hogy abból rendkívül hatékony anyag, az úgynevezett D-vitamin lesz. E nélkül szervezetünk mészforgalma megbomlik, és sejtjeink nem tudnak csontot felépíteni. Így, ha szervezetünket nem éri napsugár, és táplálékunkból hiányzik a D-vitamin, angolkór tünetei jelentkeznek és csontrendszerünk elpusztul. Ma ezt a D-vitamint az ipar nagyban termeli úgy, hogy élesztőből ergosterint állítanak elő, s azt kvarclámpával besugározzák. A besugárzás hatására az ergosterin (provitamin) átalakul D-vitaminná, amely már milliomodgrammnyi mennyiségben hatásos. Így segíti a tudomány az emberiséget, hogy az őserdőhöz és szabad élethez szabott szervezetével megállja a helyét a mai mesterséges viszonyok között is, s egészséges maradjon a nagy város napsugárban szegény sikátoraiban is.
Az én szívemhez legközelebb esik aCvitamin, amellyel akaratlanul jutottam összefüggésbe. Vagy tíz év előtt a mellékvese kérgének mûködése kezdett érdekelni. Erről a kis mirigyről, mely a vese fölött ül, akkor csak azt tudtuk, hogy életfontosságú, és elpusztulása után az ember meghal. Az ilyen, úgynevezett Addison-kórban szenvedő ember furcsa tünetet mutat: fokozatosan megbarnul. Mivel sok növény szintén megbarnul, ha őket, illetőleg lélegzési rendszerüket megbántjuk, arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez a mirigy valamiképen a lélegzéssel függ össze, és ezért évekig tanulmányoztam a növények lélegzését. A vizsgálatok egy új anyag felfedezéséhez vezettek, amelyet hexuronsavnak neveztem el, amely anyag a legérdekesebb vegyi sajátoságokat mutatta. Ezt a hexuronsavat különböző növényekből és a mellékveséből tisztán elő is tudtam állítani. Sajnos, a növényekből csak igen kis mennyiséget, mert a növényekből előállított anyag tisztítása olyan nehéz, hogy a nagy mennyiségekkel való dolgozás lehetetlen. Így egy évet töltöttem Amerikában, hogy a nagy vágóhidak anyagát felhasználjam, és sok száz kiló mellékvese feldolgozása után 20 grammnyi hexuronsavval térjek vissza. Ez a kis mennyiségû anyag, amely akkor óriási tömegnek látszott, azonban semmire sem volt elegendő, s vele csupán egy rendkívül érdekes tényt tudtunk megállapítani amerikai munkatársammal, Svirbelyvel, tudniillik azt, hogy ez a mi hexuronsavunk nem más, mint a rég keresett C-vitamin.
Miután kiderült, hogy a hexuronsav nem más, mint a C-vitamin, az egyszerre igen fontos lett, és a további tudományos vizsgálatokhoz ebből az anyagból, amelyet most aszkorbinsavra kereszteltem át, nagy mennyiségre lett volna szükség. Mit sem használ egy érdekes anyag, ha azt nem tudjuk előállítani. Már pedig előállítani az aszkorbinsavat csak mellékveséből lehetett, azt is csak Amerikában, és rettenetes költségek árán.
Ebből a nehézségből segített ki egy váratlan felfedezés. Azt tapasztaltuk, hogy a magyar paprika gyümölcse csodálatos tárháza ennek a C-vitaminnak. A különböző megvizsgált hazai paprikafajokban körülbelül egyforma mennyiségû vitamin van. Az úgynevezett nemes vagy fûszerpaprikában csak kevéssel van több, mint az úgynevezett bolgár fajtákban. Az éretlen, zöld gyümölcsben még kevés a vitamin s annak mennyisége az érés - kormosodás vagy sárgulás - folyamán szökik magasra. A Cvitamin mellett még A-provitamin is nagyobb mennyiségben van a paprikában, s ez magyarázza meg, hogy lehet az alföldi gazdaember olyan egészséges, bár hónapszámra alig eszik mást, mint friss paprikát, kenyeret és szalonnát, pedig az utóbbi két táplálékban alig van vitamin.
Ebből a vitamin kincsesládából, a magyar paprikából az első próbálkozásra egy fél kiló tiszta vitamint tudtunk előállítani, olyan mennyiséget, amekkorát vitaminkutató azelőtt még elképzelni sem tudott volna. Ma majdnem három kilogramm vitamin van intézetemben. Ezzel az anyaggal el tudtuk látni a világ valamennyi kutatóintézetét, amelyek e vitaminnal foglalkozni kívántak, és magunk is akadálytalanul láthattunk munkánknak. A munka meghozta a maga gyümölcsét, és egy év leforgása alatt tisztázódott az aszkorbinsav kémiai szerkezete, sőt azt mestersége úton is sikerült előállítani, amiáltal azután végleg bebizonyosodott az aszkorbinsavnak a C-vitaminnal való azonossága. - Az így megállapított kémiai képlet felvilágosítással szolgál a vitamin biológiai szerepe felől is.
A molekulában helyet foglaló HO-C=C-OH atomcsoport rendkívül könnyen ocidálódik, és így erősen redukáló. Az oxidált vitamint a szövetek ismét könnyen alakítják vissza úgy, hogy a molekula váltakozva oxidálódhat és redukálódhat, és így égési folyamatoknál fontos szerepet játszhat.
A kémiai feladatok megoldása után most a C-vitamin orvosi jelentősége lépett előtérbe, és rendkívül tág keretû, tudományos kutatás folyik annak pontos megállapítására. Az első most megjelenő, idevágó közleményekből arra lehet következtetni, hogy ennek az anyagnak nagy lesz az orvosi jelentősége, sokkal nagyobb, mint ahogyan azt munkánk elején gondoltuk.
Minden eredményes kutatás a kutatónak igen nagy öröm, de ez a vizsgálat kettőzött örömöt jelentett, mert nemcsak tudományos eredményeket hozott, hanem egy magyar mezőgazdasági termék, a paprika értékének a felismeréséhez is vezetett, s így talán hozzá fog járulni a magyar mezőgazdaság fellendítéséhez. Sajnos, a szárítás alatt a C-vitamin elpusztul, s így az az őrölt paprikából hiányzik. Sikerült azonban a paprika feldolgozására olyan módozatot találni, mely a C-vitamin-tartalom megőrzését lehetővé teszi s így nem kell majd évről évre elpusztulni ennek a kincsnek, amit évente a magyar föld terem.
|
