Sárközi György sorozatának, a Magyarország felfedezésének legszebb köteteire, leginkább tán Erdei Ferenc Futóhomokjára és Szabó Zoltán A tardi helyzetére emlékeztet Antall József írása a Somlóról. Meg Szabó Zoltán Szerelmes földrajzára. Ott jelent meg egy-egy táj a maga fizikaiemberi valóságában ilyen közelről, ám tágas horizontban látott és láttatott teljességében, mint itt ebben a kicsi remekben: kámeaként összegezve és emblematikusan kiemelve egy mélységesen ismert és szeretett táj vonásait és - tán épp ezért - szigorú tárgyilagossággal szemlélt gondjait. Ahogyan a „hegy" geomorfológiai históriájáról nyomban a somlai boréra tér, hiszen ez határozta meg a római időkig visszavezethető szőlőmûvelést, amelyhez szervesen kapcsolódott a Somló-vidék egész története, hogy szép összhangban az országéval a reformkorban érjen csúcsára. Ehhez a borászattörté - neti ívhez (melyhez hasonlókat nagy francia történészektől olvashatunk) fûzi Antall József a környék és a mára imponáló rommá vált vár históriá - ját, mindig az egész országéra figyelve. S a Természettudományi Közlönybe írván gondja van rá, hogy megemlítse a növény- és állatvilág legfonto - sabb jellegzetességeit, nem feledkezve meg a vadászsólymok utódairól, melyek még a múlt században is itt éltek a várban, „éppúgy jelezvén az emberi otthon nyomait, mint az orgonabokrok között nyíló bazsalikom és a menta."

Erre az ember szelídítette és nehéz időkben vissza-visszavaduló tájra tekint körül a Somló tágasan barátságos tetejéről Antall József; Sárközi György, Erdei Ferenc, Szabó Zoltán jó utódaként sorolva a tájék teljes ter - mészeti, gazdasági, kulturális kibontakozását gátló tényezőket, a mindenkori politikát beleértve, mely a mai napig képtelen kihasználni, hogy „a Somló-vidék egyik legéletrevalóbb, legsokoldalúbb mezőgazdasági lakosságunkat formálta ki." Ez a helyi emberi potenciál - érvel Antallban a genuin politikus - országos haszonná emelhetné az adott természeti lehe - tőségeket. „Ehhez azonban egy olyan komplex tervre van szükség, amely a hegy egészének termelési, idegenforgalmi kérdéseire megoldást talál."

Máig nem talált. A Somló panaszai, piacgazdaságira hangszerelve, ma ugyanolyan fájók, mint amikor Antall József megírta a cikkét, és mint ami - kor 1986-ban - egyik alapvető forrásként hivatkozva rá - Csoma Zsig - mond részletezte a somlai bor gondjait. Úgyhogy a Búcsú Kemenesaljátólhoz hasonlóan itt is forgatható lenne egy szépségekben, értékekben, emlékekben gazdag vidékről szóló, ám éppenséggel nem szívvidámító tévéesszé.

Ez azonban már másik história. Itt még csak arra kell figyelmeztetni, hogy a nagy politikus (a szó régi, nemes, tizenkilencedik századi értelmében politikus) szívéhez végig mindig milyen közel állott a Somló. Szûkebb családi pátriájának tekintette és szellemi szülőföldjének; ahogyan Németh László Szilasbalhást. 1991 végén elmondott, „A politika - hivatás és szakma" címû, politikusi fejlődésére és pályafutására visszatekintő előadásában ezért jut centrális szerep a hegynek: „1945-ben a szovjet csapatok bevonulását egy szőlőhegyen, a Somló hegyen éltem át. Azért mentem a szovjet csapatok kivonulásának ünnepén vissza oda a Somló hegyre, a kilátóba, ahol a szovjet csapatoknak a bevonulását néztem végig, a 8-as mûúton a német csapatok visszavonulását, mert ott akartam köszönteni ezt a napot, ahol én átéltem ezt az időszakot, és el lehet képzelni, hogy egy 13 éves gyerek mit lát - hatott és mit élhetett át egy szőlőhegyen, ahol a mi pincénkből 120 hektó óbort eresztettek le, úgy, hogy fejszével belevágtak a hordóba."

Ez az élmény is ott munkált Antall József politikussá nevelődésében, apja példája és a Somló-vidékhez, a táj életrevaló, sokoldalú népéhez fõződő százados családi tradíció mellett, a történetírói lelkiismeretességgel vizsgált (s személyes szenvedéllyel vállalt) tizenkilencedik századi nagy centralistaeötvösi örökség mellett. Mindezeknek együtt vált valóságos emblémájává a Somló? Mindenesetre tudományos-felvilágosító tanulmányait és politikai beszédeit tartalmazó két vaskos kötetének (Modell és Valóság. Athenaeum Nyomda Rt. 1994) az élére GYÖKEREK... főcímmel épp A Dunántúl remetéje - a Somló került.

Napjainkra Antall József maga is mintha egy kicsit a „Somló remetéjé"- vé lényegült volna? Annál inkább ide kívánkoznak A politika - hivatás és szakmabefejező sorai: „Ennek az országnak sok pártban van nagy szüksége olyanokra, és fiatalokra, akik európai módon, egy parlamentáris rendszernek megfelelően tudnak politizálni, megfelelő stílussal, akaraterővel, akaratátviteli erővel és tisztességgel."