Brassói Fuchs Herman professzor cikke felidézi, hogy a fiatal Nopcsa Ferenc mi módon került kapcsolatba az őshüllőkutatással; a híres hátszegi leletek közül szó esik a páncélos Struthiosaurusról, a kacsacsőrû Orthomerusról (ez utóbbit ma Telmatosaurusként emlegetik a paleontológusok) és a Sauropodák közé tartozó Titanosaurusról, amelyet ma a Magyarosaurus nemzetségnév alatt tartunk számon. A hátszegi leletegyüttes azonban további fontos őshüllőket tartalmaz. Némelyikét még Nopcsa báró gyûjtötte be, egyik-másika csak a közelmúltban került elő.
A Nopcsa-féle Megalosaurusokat (amelyekről említést tesz Brassói Fuchs Herman is) alig ismerjük. Az eredeti leírások alapját csupán néhány csigolya és fog jelentette. (Nopcsa idejében az Európából előkerült kréta ragadozókat általában a Megalosaurus névvel illették.) Valójában ma sem tudjuk, hogy az azóta előkerült néhány töredékes csont valójában hány fajhoz tartozik. A nagy testû, Megalosaurus-szerû (ún. Theropoda dinoszauruszok mellett) kistermetû, a Troodontidék csoportjába sorolható ragadozó őshüllők csontjai is előkerültek a Hátszegi-medencéből.
Nopcsa 1915-ben, az erdélyi dinoszauruszokról szóló cikkében beszámol arról, hogy Valiora határában egy őskrokodilt talált. Az állat töredékes, de jó állapotban fennmaradt koponyáját, s további néhány csontját is ábrázolta. A báró előzetes értékelése szerint a valiorai példány nagyon hasonlít egy bizonyos Crocodilus affuvelensis nevû hüllőre, amelyet a múlt század végén írtak le Franciaország DK-i részéből. Később, 1928-ban, Nopcsa felülbírálta korábbi álláspontját, s rámutatott az erdélyi és a francia krokodil közötti különbségekre. Azt javasolta, hogy nevezzék a Hátszegi-medencéből előkerült őshüllőt Allodaposuchus precedensnek.
Az Allodaposuchus - habár a kréta időszak végén élt - sokban hasonlít azokra az őskrokodilokra, amelyeket a kréta elejéről ismerünk. Több más őshüllővel együtt az Eusuchia alrendhez tartozik, ahhoz a csoporthoz, amelyhez a ma is élő krokodilfélék (a krokodilok, az aligátorok és a gaviálok) sorolhatók. A krokodilok éppen azért érdekesek, mert azon kevés hüllőcsoporthoz tartoznak, amelyek nem haltak ki a kréta végi katasztrófa során.
A századelőn gyûjtő Nopcsának szerencséje volt. A csontok, amelyeket a víz, a fagy és a szél preparált ki a kemény kőzetből, a hegyoldalban hevertek, szinte csak össze kellett szedegetni őket. A báróval nagyjából egy időben, a Földtani Intézet munkatársai, Halaváts és Kadic geológus urak is gyûjtöttek őshüllőket a Hátszegi-medencében. Nopcsa halálával azonban megtorpant az erdélyi őshüllők kutatása, s csak a 70-es évek közepén indultak meg az újabb vizsgálatok Dan Grigorescu bukaresti professzor vezetésével. A munkálatokba amerikai és angol szakemberek is bekapcsolódtak, s számos új felfedezésre került sor a régi lelőhelyeken. A Nopcsa által már ismertetett dinoszauruszok maradványai mellett kisméretû ragadozó őshüllők, dinoszaurusztojások és kicsiny emlősök kövületei is előkerültek.
1988-ban, 55 évvel Nopcsa báró halála után, az ismert őshüllőlelőhelyektől néhány kilométerre délre, nagyszerû leleteket fedeztek fel: előkerültek az első erdélyi dinoszaurusztojások. A kerek, ágyúgolyóhoz hasonlatos maradványokról kezdetben úgy vélekedtek, hogy azok feltehetően a Magyarosaurus dacustól származnak. Ám hamarosan előkerült néhány apró, fogpiszkáló szerû embriócsontocska is, s bebizonyosodott, hogy az egykori fészkeket a kacsacsőrû Telmatosaurusok rakták.
Dinoszaurusztojást a világ számos pontján találtak már, az embriócsontok azonban igazi ritkaságnak számítanak: mindössze néhány olyan lelőhelyet ismerünk, ahol a tojások mellett megtalálták a parányi bébi-dinoszauruszok maradványait is.
A Hátszeg környéki kréta fauna leglátványosabb elemei kétségkívül az őshüllők, azaz a dinoszauruszok, a teknősök és a krokodilok. Az utóbbi évek módszeres gyûjtéseinek eredményeképpen újabb gerincesmaradványok, halak, kétéltûek és emlősök is előkerültek a régi lelőhelyekről. Közülük legjelentősebbek az emlősleletek, hiszen ebből a korból Európában eddig szinte semmi hasonló maradványt nem találtak. A hátszegi ősemlősök nem közvetlen előfutárai a fejlett, ma is élő emlősöknek, amelyek közül kinőtte magát a Homo sapiens, a modern ember is. Mindössze egy régen kihalt csoport képviselőit kell, hogy lássuk bennük. A leletek rávilágítanak az emlősök nagyon korai és bonyolult történetének kezdeti időszakára - meglepő fordulat ez a Nopcsaféle dinoszauruszok után kutatva.
