| Náddal benőtt csatorna hagyja el a Párizsi-mocsarat |
|
|
|
Ezen hosszasan kiterjedő tónak hátán az előtt kevés esztendőkkel több szigetek úsztak. Az érintett úszó szigetek természeti tulajdonsága vala, hogy igen erős szélben helyükről kimozdultak, s a tó egyik oldaláról a másikra hajtattak. Néha Kisújfalunál telelt, tavaszkor pedig helyét elhagyván, Köbölkútiakhoz visszatért. Mely álhatatlansága a tó mellett lakó Kisújfaluiaknak és Köbölkútiaknak gyakorta alkalmat adott a közveszekedésre midőn egy helység lakosai a rajta termő füvet, nádat, sást lekaszálták, de minekelőtte az megszáradott és elvitethetett volna, az erős szél a szigetet szénával, náddal, sással együtt más helység határába elhajtotta." (Gyurikovits, 1839)
Nagyszüleim elbeszéléseiből tudom, hogy az ő idejükben is előfordultak még hasonló esetek, és az úszó szigeteken legelésző kecske- és szarvasmarhacsordák elsodródásából adódóan szintén gyakoriak voltak a veszekedések Kisújfalu és Köbölkút lakosi között.
A Gyurikovits által jellemzett „posványos tó" az 1820-as években Pálffy herceg által javasolt csatorna kiásásával jelentős mértékben megváltozott. Mára területileg kisebb, és a mocsárvilág élete a durva emberi beavatkozások hatására alaposan megváltozott és veszélyeztetett.
Ma a Párizsi-mocsarak (140,59 ha) részét képezik a Köbölkút határában elterülő természetvédelmi területnek (184 ha). Védetté nyilvánítása 1966-ig váratott magára, Párizsi-mocsarak (Parízske mociare) néven. Ez a furcsa, tájidegen elnevezés a pára szó elferdítéséből ered. Ugyanis egy meleg vizû forrás langyos vize a mocsár körüli csatornába folyt, s hûvös időben állandóan pára szállt fel, télen sem fagyott be.
Az Osztrák-Magyar Monarchia idején (1889) már mint Canal Paris szerepel. Ez az elnevezés fennmaradt a mai időkig.
A köbölkúti Párizsi-mocsár nemzetközi jelentőségû 1990-ben felkerült az ún. ramsari egyezmény listájára. A ramsari listán 1997-ben 94 ország 846 területe szerepelt 54 millió hektár összkiterjedéssel. Szlovákiában eddig 7 ilyen bejelentett és jegyzett terület van. A listára való felvétel szigorú ökológiai, hidrobiológiai, limnológiai, botanikai, és zoológiai kritériumokon alapszik.
Az egyezmény a vízi élőhelyek teljes biológiai sokféleségének megőrzését hivatott biztosítani. A lelőhely főleg ornitológiai és botanikai szempontból rendkívül jelentős.
A Párizsi-mocsár fontos élőhelye a vízi madaraknak mivel néhány faj, pl. a fülemülesitke (Lusciniola melanopogon) legészakibb fészkelési helye itt található. Ornitológiai szempontból állandó nemzetközi kutatási terület.
1995-ben a Környezetvédelmi Minisztérium számára felmérés készült a köbölkúti mocsár biodiverzitásáról, hidrokémiai állapotáról, az eutrofizáció mértékéről, a nádasok és a fauna helyzetéről.
A Párizsi-mocsarak növény- és állatvilága igen rejtett, sokszor hozzáférhetetlen (a terepnehézségek és a védettség szigorúsága miatt), ma is a kutatások tárgya és a feltárás állandó folyamat.
A köbölkúti mocsár területét főképpen nád borítja. Annak ellenére, hogy védett terület, nem tiltott a nádkitermelés. A fagyok beálltával elkezdett nádaratást február végén fejezik be, hogy a már márciusban érkező vándormadarak zavartalanul elfoglalhassák fészkelőhelyeiket.
A mocsár körüli partvidék flórája rendkívül gazdag. A mocsár szélét főleg nádasok, gyékényes, tavi káka és sásfélék alkotják. Partvédő és víztisztító szerepük van. A gyékények gyapjas, bolyhos magjával béleli ki a függőcinege fûzfára rakott, mesterien elkészített fészkét. A vízparti emberek régen felhasogatva kapcának is használták. Ma dísztárgyak készülnek belőle. A sás leveleinek színe a dereszöldtől a világoszöldig terjed. Zsombékjai közt jól védve, vízi bolharákok, óriási csiborok, szitakötőlárvák, botpoloskák, kétéltûek és halivadékok élnek tömegesen.
A parti nádtippan a mocsárrét gyakori növénye. A közel 1 méteres száron aranysárga bugája július-augusztusban ragyog.
Mocsarak, ártéri rétek liánszerû kúszónövénye a felfutó sövényszulák. Szép, nagy fehér virágjával a nádra felcsavarodva, a folyondárszulákra emlékeztet. Augusztusban, ottjártamkor, teljes rózsaszín pompában találtam rá a keskenylevelû ezerjófûre. Szárított levelei gyógynövényként hasznosíthatók. A mocsárban, valamint a körülötte levő csatornában egyaránt látható lebegő hínárnövény az érdes tócsagaz és a sima tócsagaz. A gilisztaûző varádics sárga, mérgező fészkes virágzatát valamikor féregûzésre használták. Ebből származik a neve. A mocsár sekélyebb vizû területein, ahol a víz is melegebb, békák tanyáznak. Ilyen helyeken tömegesen elszaporodva, telepeket alkot a békanyál, amely több fajból áll. Holtágak, állóvizek algái ezek. Szintén augusztusban, mocsárparti sétám alkalmával bukkantam rá az igen feltûnő, szép rózsaszín virágú borzas füzikére. Vízi mohafaj a hínármoha, mely szárazra csak alacsony vízálláskor kerül, és ekkor érleli be a szaporodáshoz szükséges spóráit. A békatutaj onnan kapta nevét, hogy a vízen elterülő levelén békákat lehet megfigyelni, ahogy „tutajoznak", vízi rovarokra lesve. Fehér virágja ráadásul dísze is a növénynek.
A békalencse-társulást alkotó hazai fajok közül a Párizsi-mocsarakban két faj is megtalálható, a bojtos békalencse és az apró békalencsehínár tagjai. A füzéres süllőhínár és a gyõrûs süllőhínár víz fölötti, ill. víz alatti levelei négyesével, ötösével állnak egy örvben. A vízi rovaroknak, halaknak búvóhelyet, ikrafészket nyújtanak. Mocsári társulások tagjai, mintegy vízi gyepet alkotva. Júliustól szeptemberig virágzik a vérfû, a lápok évelő növénye, gyógyhatásáról ismert. Lila fészkes virágzatáról messziről felismerni a mocsári aszatot.
A Párizsi-mocsarak vidékén az ornitológiai kutatásoknak köszönhetően a madárvilág a legpontosabban feltárt és statisztikailag kimutatott terület. A változatos madárvilágra Kux és Randík (1959-1963) hívták fel a szakemberek figyelmét. Hosszú évek kutatásai során eddig e védett területen 101 madárfajt jegyeztek fel. Ebből 40 faj e területen fészkel.
|
