Tavasszal, amikor ébred a természet és megindul a keringés a fákban, egy érdekes jelenség megfigyelésére van lehetőségünk. A fák különböző eredetû sérülésein a kéreg felszínére szivárog ki a tápanyagban gazdag növényi nedv, melyen gazdag élővilág alakul ki.
A különböző, főként lombhullató fajokhoz tartozó fákon gyakran látható, hogy a rovarok tevékenysége miatt, a fagykárok hatására bekövetkező sérülésekből, valamint a letört ágak helyén található sebekből csordogál a fa nedve. Ez a lé akár évekig is szivároghat anélkül, hogy különösebb kárt okozna a sérült fának és sokszor magától is bekövetkezik a gyógyulás. Nálunk a fák nedveinek szivárgása tavasszal a legszembetûnőbb.
A fák a cukrok és poliszacharidok mellett számos egyéb széntartalmú vegyületet, valamint mikrotápanyagokat, például vitaminokat is képesek előállítani. A nagyszámú szerves anyag mellett a fák kicsurgó nedve a talajból a gyökereken keresztül felszívott ásványi anyagokat is tartalmaz, így sok mikroszkopikus méretõ élő szervezet szaporodásához biztosít kedvező tápközeget.
A sérüléseken keresztül a fakéregre kifolyó növényi nedven baktériumok, élesztőgombák, algák és protozoák telepednek meg, azonban viszonylag ritkán és kis számban fordul benne elő penészgomba. A mikrovilág képviselőin túl a fanedv, vagy exudátum, vagy ahogy az angol nyelvû szakirodalom nevezi, a flux (ejtsd: flax), sok rovar számára vonzó. Egyrészt mert kedvelt táplálékforrás, másrészt mert kiváló peterakó hely, a lárvák jól fejlődnek ilyen környezetben. Igen nagy a valószínûsége annak, hogy elsősorban az exudátumban megforduló rovarok juttatják a mikrobákat a fanedvekbe és nem egyéb közvetítők útján kerülnek oda. Ennek bizonyítéka, hogy a csurgalékokat előszeretettel látogató rovarokról sok olyan élesztőgomba izolálható, melyek a fák felszínre kifolyt nedveiben is megtalálhatók. Az exudátum sokszor sûrû, nyálkás állagú, ami feltehetően a benne elszaporodott egyes mikrobák által termelt tokanyagban található poliszacharidoknak köszönhető.
Az exudátumok mikrobiológiai vizsgálata már 70 évvel ezelőtt elkezdődött. A különböző tanulmányokban arról számolnak be, hogy ezek a fafolyások sokszor hónapokig, akár évekig fennmaradnak és mennyiségi, ill. minőségi szempontokból is viszonylag stabil mikroflórával rendelkeznek. Ez az élőhely általában élesztőgombákban gazdag és gyakran nagyon specializált élesztőközösségnek ad otthont. A faexudátumok élesztőflóráját kiterjedten vizsgálták például Japánban, Európa és Észak-Amerika egyes részein. Az élesztőközösségek vizsgálata során időbeli eltéréseket fedeztek fel. Egyes fajok (pl. Pichia pastoris) márciusban, a levelek megjelenése előtt találhatók meg legnagyobb számban, míg más fajok esetén (pl. Trichosporon penicillatum) ez a szám áprilisban, májusban éri el a maximumot.
Bizonyos fajoknál földrajzi elkülönülés is megfigyelhető. Van olyan faj (Pichia pastoris), mely Észak-Amerikában és Európában gyakori, azonban csupán egyszer találták meg Japánban. Egy másik faj (Phaffia rhodozyma) viszont a japán és európai erdőkben lelhető fel, viszont nem fordul elő az Egyesült Államok nyugati részén. Sok kutató úgy véli, ezek az élesztőgombák specifikus rovarokkal állnak kapcsolatban, ezek közvetítik az élesztőket a különböző fafolyásokba, így ezen rovarok elterjedési területe jelenti az élesztőgombák előfordulási helyeinek korlátait.
Az 1. táblázat a faexudátumokban előforduló néhány gyakoribb élesztőgombát mutatja be.
Magyarországon eddig tölgy-, bükk-, gyertyán-, nyír-, tiszafa- , juhar-, fûz-, nyár-, vadgesztenye-, ostorfa-exudátumokból vett mintákat elemeztek. A külföldi adatokkal sok a közös vonás. Vannak olyan fajok, melyeket a külföldi irodalom is említ és a hazai exudátumokban is megtaláltak. Van olyan faj, melynek törzseit Ázsiában és Amerikában izolálták, Magyarországon azonban még nem. De olyan is előfordult, hogy hazai kutatók izoláltak olyan fajokhoz tartozó törzseket, melyeket mások ilyen élőhelyről még nem. Érdekes, hogy az exudátumok többségéből kitenyészthetők metanolbontó élesztőgombák. Néhány olyan törzset is izoláltak már a magyar kutatók, melyeket semmilyen eddig leírt fajjal nem sikerült azonosítani. Ezek valószínûleg a tudomány számára ismeretlen, eddig még le nem írt új élesztőgombafajokhoz tartoznak. A magyarországi faexudátumokból leggyakrabban izolált és eddig azonosított élesztőgombákat a 2. táblázat szemlélteti.
A faexudátumok vizsgálata Steril tamponnal mintát vesznek a kicsurgott fanedvből és megfelelő szilárd tápközegen kitenyésztik az élesztőgombákat. Lehetőség szerint minden eltérő teleptípusból izolálnak. Az élesztőflóra minőségi elemzéséhez a különböző telepekből egyet-egyet izolálnak és ezt azonosítják, azonban a mennyiségi elemzéshez az eltérő telepeket típusonként is meg kell számolni, így megadható a fajok egymáshoz viszonyított aránya is. Az izolált törzsek a tudományban ma elfogadott módszerekkel azonosíthatók. Ez történhet klasszikus és modern molekuláris taxonómiai módszerek alkalmazásával.
Mi az élesztőgomba? Az élesztőgombák olyan, elsősorban egysejtû gombák, melyek ivartalanul, sarjadzással vagy hasadással szaporodnak és ivaros spórájuk (ha van) nem termőtestben képződik. Az 1. képen sarjadzó élesztőgombasejt elektronmikroszkópos képe látható 24 400-szoros nagyításban. Az élesztőgombák rendszertanilag nem alkotnak egységes csoportot. Egyik részük az aszkuszos gombákkal (Ascomycota), másik részük a bazidiumos gombákkal (Basidiomycota) áll rokonságban. Az aszkuszos gombák rokonsági körébe tartozó élesztőgombák valódi élesztőként, a bazidiumos élesztőgombák álélesztőként is ismeretesek. Elhatárolásuk más gombáktól nem minden esetben egyszerû. Jelenleg több mint 800 élesztőgombafajt ismer a tudomány. Az élesztőgombák talán legismertebb képviselői a Saccharomyces cerevisiae és rokon fajai. Ha ez a név nem is ismerős mindenki számára, a felhasználásukkal készült termékekkel már mindenki találkozott. Ezeket az élesztőket használja az ipar például a kenyér (pékélesztő), a sör és a bor (sör-, ill. borélesztő) előállításához. Ezen termékek gyártásához az élesztőgombák erjesztő képességét hasznosítják, azonban sok olyan élesztő faj van, mely nem erjeszt.
k k k
„Könnyező" fák - a sebből bőségesen szivárog a fa nedve
