Időszámításunk előtt 399-ben történt, hogy Szókratész görög filozófusnak a bírói ítélet alapján ki kellett innia a méregpoharat, ami a bürök éretlen terméseinek főzetét tartalmazta. Platón, Szókratész tanítványa, jelen volt mestere halálánál, így lejegyezhette Szókratész utolsó szavait, melyek szerint a növény főzete először a test alsó részében okozott bénulásokat, majd ezek lassan haladtak felfelé. Tudata mindvégig világos volt, s a halált végül is szívének megállása okozta.

A görög idők tudósai, Teofrasztosz, Dioszkoridész és Hippokratész is leírták e növény hatásait. A bürök régi latin neve először Cicuta volt, 1541-ben azonban e megnevezést egy másik növény (a gyilkos csomorika = Cicuta virosa) megjelölésére alkalmazták. A nevek körüli zavart Linné tisztázta azzal, hogy 1737-ben viszszaállította a régi latin nevet, a Coniumot. A Conium szó a görög konas (=forogni) szóból származik, amely a növény fogyasztását követő tünetek közül a szédülésre utalt. A név második tagja, a maculatum szó azon foltokra vonatkozott, melyeket a száron figyelhetünk meg. A foltos bürök tudományos neve tehát: Conium maculatum.

A bürök az ernyősvirágzatúak (Apiaceae ) családjába tartozó, kétéves növény (1. ábra). Gyökere hosszú, fejlett karógyökér. A szár egyenes, felálló, sima, általában 120-180 cm-re, néha még ennél is magasabbra nő. Feltûnő jellegzetessége, hogy barnás, vöröses, lilás foltok figyelhetők meg rajta. Levelei szórt állásúak, hosszú nyelûek, négy-ötszörösen szárnyaltak. Az alsó levelek kisebbek, néha majdnem nyél nélküliek. A virágzat valódi ernyőt alkot, melyek 12-16 ágúak. Az egyes virágok kicsik, fehérek, öt csészelevélből, öt sziromlevélből, öt porzóból és két összenőtt termőlevélből állnak, magházuk alsó állású. Két részre hasadó ikerkaszat termése van. A félkaszat (hiszen legtöbbször már ilyen állapotban találkozhatunk vele) 2,2-3,5 mm hosszú, háti irányban kissé lapított, keresztmetszetben közel ötszögû. A magban a csíra kicsi, a tápanyagokat tartalmazó szövet, az úgynevezett endospermium fejlett.

1. ábra. A bürök hajtásrészlete

A bürök júniustól szeptemberig virágzik. Általában a nitrogénben gazdagabb, üdébb helyeken fordul elő, út menti gyomtársulások gyakori és közönséges tagja. A növény illata igen jellegzetes, a termés (mag), és a zöld növény szaga is egérvizeletre emlékeztet. A foltos bürök nemcsak Európában, Észak- és Dél-Amerikában, Észak-Afriká - ban, Ausztráliában és Új-Zélandon fordul elő, hanem az újabb adatok alapján Etiópi - ában, Pakisztánban is. Egy-egy növény 35-40 000 magot érlel, melyek vízzel és állatok révén is tovább terjedhetnek.

A növény erős biológiai hatású anyagokat, piperidinvázas alkaloidokat tartalmaz (2. ábra). Az öt legfontosabb alkaloid közül négy telített (a koniin, az N-metil-koniin, a konhidrin, és a pszeudokonhidrin), egy pe - dig telítetlen (a g-konicein). A piperidin alkaloidok (melyek száma százas nagyságrendben ismert már) a lizin nevû esszenciális aminosavból, acetátból vagy mevalonát molekulákból szintetizálódnak. A bürök öt alkaloidja acetátcsoportból származtatható. A biokémiai kutatások szerint a növény alkaloidjai a négy acetátegységből származó nyolc szénatomos lánc átalakulásával, azaz ciklizációjával keletkeznek. A nitrogénatom a bioszintézis bizonyos szakaszában kapcsolódik be, létrehozva a piperidinvázat. Az acetátmolekulákból induló bioszintézis során először a g-konicein nevû alkaloid keletkezik, majd e molekulából alakulnak ki a további alkaloidok, így a legerősebb biológiai hatású koniin is. Az ernyősvirágzatúak családjának igen sok faja termel és tartalmaz illóolajokat. A büröknél nemrégiben tisztázták a bioszintézis helyét, és a növény fejlődése során bekövetkező változásokat. Kiderült például, hogy csíranövény állapotában mind a gyökércsúcsban, mind a gyökér többi szövetében kimutatható az alkaloidok és a növényi olajok bioszintézise. Később a nyúlásos növekedést mutató szövetrészek tûnnek ki jelentős bioszintetizáló képességükkel. A vegetatív növényi testben és a virágokban is intenzív bioszintézis folyik, majd később, tíz nappal a megtermékenyítés után, már a termésfal különböző rétegeiben is kimutatható az alkaloidok jelenléte.

2. ábra. A bürök alkaloidjainak kémiai szerkezete

Az egyes bürökalkaloidok mennyiségét és arányát a genetikai tényezők, a növény kora és az ökológia faktorok (hőmérséklet, nedvesség, az évszak stb.) is befolyásolják. Egy korábbi vizsgálat szerint például az esős időszakban a g-konicein, míg a szárazabb évszakban a koniin volt a meghatározó alkaloid a bürökben. A legújabb adatok szerint a gyökerek alkaloidtartalma 0-0,5 százalék, a leveleké 0,3-1,5 százalék, a virágoké 1 százalék körüli, az éretlen termésekben a legmagasabb 1,6-3,0, míg az érett termésekben 0,2-1,0 százalék között mozog.

A bürök toxikus hatásai - legalábbis ezek egy része - valóban már a görög időktől ismertek. Platón korábban már említett feljegyzései  szerint a mérgezés első tünete, hogy az alsó végtagok tónusa (ereje) gyorsan csökken, illetve az alsó végtagok feletti ellenőrzés fokozatosan megszûnik. Ezt a lábak, majd a kezek teljes bénulása követi, ami fokozatosan tovább terjed a fej irányában, miközben a haldokló tudata teljesen tiszta. A halált a légzésbénulás okozza. A foltos bürök (illetve egyes részei) nagyon hasonlít más növényekre, így azokkal könnyen összetéveszthető. Előfordult már, hogy a petrezselyem levele helyett tették a levesbe, vagy a pasztinák gyökereként használták fel a konyhán a bürök gyökerét, vagy az ánizs magjait tévesztették össze a bürök magjaival. A növény hatása olyan, mint a nikotiné, hiszen elsődlegesen a központi idegrendszerre hat. A bürökmérgezés általános tünetei közé tartozik az idegesség, a remegés, a mozgáskoordináció megszûnése (különösen a lábakban), a pupillatágulat, a lassú és gyenge pulzus (ez később gyorssá válik), az erős izzadás, a gyakori vizeletürítés, a hányinger, a görcsök, a testhőmérséklet csökkenése. Amérgezés sokszor okoz kómát, a halál légzésbénulás miatt következik be. A bürökmérgezés ma is éppen olyan gyors és tragikus kimenetelû lehet, mint a történelmi időkben. 1993 szilveszterén, az új év hajnalán például két fiatal férfit találtak holtan Ausztráliában. A szilveszteri alkoholfogyasztást követően bürökből főztek „frissítő" levest, mely órákon belül halált okozott. Egy másik esetben egy kisgyermek evett a „vad répa" (valójában a bürök) leveleiből. Másfél órával a fogyasztás után a gyermek halott volt, minden élesztési kísérlet sikertelennek bizonyult. Mint utólag kiderült, a hároméves fiú gyomrában 142 g, részben megemésztett növényi anyag volt, melyben g-koniceint és más alkaloidokat mutattak ki, sőt már a vér is tartalmazott alkaloidokat. Egy másik, csoportos mérgezés során tizenegy betegnél tapasztaltak jellegzetes tüneteket, nikotinszerû hatásokat, izomfájdalmakat és más elváltozásokat. Három beteget már nem tudtak megmenteni. Egy szerencsésebb kimenetelû mérgezést az okozott, hogy a négyéves fiú és apja a „vad sárgarépa" leveléből fogyasztott. Félóra múlva a gyermek feltûnően álmos lett, majd a hányás után pulzusszáma megemelkedett, a légzés gyorsult, bár eközben valamennyi vérparaméter normális maradt, a vérben alkaloidot kimutatni nem lehetett. Különböző terápiás eljárások (gyomormosás, aktív szén kezelés, infúzió) nyomán néhány órán belül rendeződött a kisfiú állapota. Később a mérgezést okozó növényt bürökként azonosították, melyben grammonként 850 mg g-konicein alkaloid volt. Egyes országokban (pl. Törökországban) ma is igen sok gyermek szenved bürökmérgezést, melyek között a 2-11 év közötti korosztály vezet.

A bürökmérgezések tudományos vizsgálata sok érdekes, közös tényre hívja fel a figyelmet. Az alkaloidokat a vizeletben, a szérumban vagy a szövetekben lehet kimutatni. Idegrendszeri tünetek minden esetben megfigyelhetők, a koniinnak kuráreszerû hatása van a neuromuszkuláris (ideg-izom) kapcsolatra, ez az alkaloid legsúlyosabb hatása, mely mellett sokszor a vesekárosodás is megfigyelhető.

Az állatok közül a szarvasmarha a legérzékenyebb a bürök alkaloidjaira, a halálos adag a teheneknél 5-16 g friss növény elfogyasztása testtömeg kg-onként (egy átlag tömegû állatnál ez 2,5-8 kg bürköt jelent). A mérgezés általános tüneteiként hasmenés, mozgás-koordinációs zavarok, izzadás, remegés, izomgörcsök, kávé színû vi - zelet, hányás, zihálás észlelhető. Ha az állatok takarmányforrása kisebb mennyiségben tartalmaz bürköt, de hosszabb időn át fogyasztják azt, csontdeformációk alakul - hatnak ki a borjaknál. A kísérletek világosan igazolták, hogy a koniint kapott kísérleti állatokban 3-4 nap után már kezdtek ki - alakulni bizonyos deformitások, elváltozások a csontrendszerben (megváltozott az ízületek merevsége, a gerincoszlop görbülete stb.). A juhok bürökmérgezésének általános tünetei: a végtagok mozgási zava - rai, gyakori vizelet- és bélsárürítés, izzadás, remegés, gyengeség, végül halál. A vemhes juhoknál megállapították, hogy bürökevés után a magzati mozgások száma, erőssége csökkent, de 18 órával a növény elfogyasztása után ismét visszatért az eredeti, normális szintre. Hasonló tüneteket tapasztaltak vemhes kecskéknél is. A sertések és a malacok szintén érzékenyek a növényre. Aklinikai tünetek: végtagmoz - gási zavarok, remegés, gyakori könnyezés, tachikardia és láz, a bélsár sötétzöld színû. A bürköt fogyasztó vemhes kocáktól született malacok között gyakoriak azok, amelyeknél vázrendszer-elváltozások, teratogén hatások lépnek fel. A nyulak reakcióit viszonylag kevéssé ismerjük e tekintetben, a toxikológiai kísérletek során a bürök fogyasztását követően az állatok fele elhul - lott, egy részüknél csak bizonyos tünetek léptek fel, egyes egyedek azonban tünetmentesek maradtak. A gímszarvas 120 egyedéből 16 állat pusztult el 1986-ban, egyesek igen hirtelen módon, mások 1-2 nap szenvedés után. A sejttani és kémiai vizsgálatok szerint a sejtek térfogata megnőtt, bizonyos enzimek, mint az aszpartát transzamináz, az alanin transzamináz, a tejsav dehidrogenáz aktivitása és a fehérjekoncentráció szintén növekedett. Az állatok a bürök gyökereit, leveleit és szárát is fogyasztották. Aboncolás során a bendőtartalom, de különösen a gyökérszerû növényi részek a Conium maculatumra jellemző erős szagot árasztottak. A fogyasztott tápanyag 38-84 (!) százaléka volt bürök. Az egyes növényi részek alkaloidkoncentrációja a gyökerekben sokkal nagyobb volt, mint a növény zöld részeiben. Megoszlásuk is eltért: a zöld részekben 22 százalék koniin, 76 százalék g-konicein, a gyökerekben pedig több mint 94 százalék koniin volt.

A koniin a csirkékre is hatással van, főleg az embriók mozgására. Szintén toxikológiai kísérletek bizonyítják, hogy a pulykák a legellenállóbbak, náluk csak sokkal nagyobb koniinkoncentráció vált ki erős hatásokat. Ez esetben az állatoknál gyengeség, hasmenés, enteritisz, bénulások, könnyezés, vese-, máj- és tüdőkárosodások lépnek fel.

A növényt néha gyógyászati (humán és állatorvosi) célra is használták, bár ezt a lehetőséget erősen korlátozza az a tény, hogy a terápiás és a toxikus koncentrációk igen közel állnak egymáshoz. A görög és az arab orvostudomány már alkalmazta a fajt bizonyos tumorok, daganatok és ízületi fájdalmak kezelésére. Abürök nedvét az orvosi tisztesfû (Stachys officinalis) és az édeskömény (Foeniculum vulgare) magjaival keverték öszsze, s ezt alkalmazták például a sztrichnin és más erős mérgek ellenanyagaként. A XV-XVI. században a gyökereket köszvényes fájdalmak csillapítására használták, az 1760-as évektől rákos fekélyek kezelését is végezték bürökkel. Az első világháború előtt az Egyesült Államok évente 14 tonna bürökmagot és 7 tonna szárított büröklevelet importált gyógyászati célra. A növény különböző kivonatait elsősorban nyugtató hatásai miatt alkalmazták asztma, epilepszia, angina, gyomorfájdalmak esetén. Angliában utoljára az 1934-es gyógyszerkönyvben szerepelt mint elismert készítmény.

Az elmondottak jelzik, hogy egy-egy közönséges, gyakori növényfajunknak milyen érdekes a botanikai története, milyen toxikológiai hatásai lehetnek, s alkaloidjai révén korunkban is fontos szerepet kaphat. Így talán nem indokolatlan, ha a hangzatos címmel a „mérgező növények királynőjének" tituláltuk a fajt. A királynőknek pedig - ugye - kellő tisztelet jár…