A fül felépítése és a hallás

Érzékszerveink egyike a fül. Az ingerek közül a hang felfogására alkalmas, azaz adekvát ingere a hang. Három része van, a külső, a középső és a belső fül. A fül a fülkagylóval kezdődik, melynek tölcsér alakja biztosítja a hanghullámoknak a tér minden irányából történő összegyűjtését. A hanghullámokat a hallójárat vezeti a középső fülbe, mely a dobhártyával kezdődik. Ez az a parányi hártya, melyet középfül gyulladásakor át szoktak szúrni, s ha ezt túl sokszor teszik, a hártyán maradó hegek kisebb-nagyobb halláskárosodást okozhatnak.

A hallójáraton keresztül érkező hanghullámok megrezegtetik a dobhártyát. A rezgő hártya mozgásba hozza a hallócsontocskákat, melyekből három van, a kalapács, az üllő és a kengyel. A kalapács a hártyához ér, így át tudja venni annak rezgését. A kengyel talpa az ovális ablakra tapad, mely a belső fül bejárata. A belső fülben van a csiga, melyben folyadék található. Erre a folyadékra kerül a hallócsontocskák rezgése. Így csontrezgésből folyadékrezgés lesz.

A csiga ürege egy felső és egy alsó járatra tagolódik. A felső járat a belső fülben kezdődik, így felmegy a csiga csúcsáig, majd az alsó járatban folytatódik, mely a kerek ablaknál végződik a csiga alapjánál.

A két járat közötti részben találhatunk egy alaphártyát, melyen a receptorok ülnek, fölöttük pedig egy fedőlemez helyezkedik el. A folyadék rezgése a fedőlemezt rányomja a receptorokra, melyek ingerületbe kerülnek, ingerületüket a VIII. halló agyideg vezeti a halántéklebeny kérgi hallóközpontjába.

A témához kapcsolódó kérdések A fül felépítése és a hallás