Biológia fogalomtár

5'-3' irány: a DNS szálainak 5' vége a nukleotidot felépítő ribóz ötödik szénatomjára, 3' vége a lánc végén lévő nukleotida ribózának harmadik szénatomjára utal. Az új szál keletkezése mindig az 5' végtől halad a 3' vég felé.

A, Á

Acetil-csoport: a piroszőlősavból vezethető le szén-dioxid kihasadással.

Acetilezés: a KoA-molekulák megkötik az acetil-csoportokat. Helye a mitokondrium külső membránja.

Adekvát inger: az az inger, amely az adott érzékszervet a legkönnyebben ingerli, amellyel szemben a legkisebb az érzékszerv ingerküszöbe.

Adenin: kétgyűrűs, nitrogéntartalmú szerves bázis.

ADP: adenozin-difoszfát, mely foszfátcsoport bekötésével ATP-vé tud átalakulni. Ez az átalakulás energiatermelő folyamatok esetében valósul meg.

Aerob körülmény: oxigénben gazdag állapot.

Agyvelő: a központi idegrendszer agykoponyában lévő része.

Akciós potenciál: a sejt ingerületbe kerülésének eredménye. A beinduló ioneloszlásbeli változás a membrán két oldala között potenciálváltozást alakít ki.

Aktin: izomfehérje.

Aktív centrum: az enzimnek egy speciális térszerkezetű része. Ez biztosítja az enzimek fajlagosságát Az átalakítandó molekulát beköti a kötőhelye, majd átalakítja a katalitikus helye, mely olyan változásokat idéz elő a molekulákon, melyek fokozzák reakcióképességüket.

Aktív transzport: energiaigényes szállítás. Az anyag a kevéstől áramlik a sok felé.

Aktiválási energia: aktivált állapotot előidéző energia, azaz olyan energiamennyiség, amely energiadússá, tehát reakcióképessé teszi az adott molekulát.

Alaphártya: ez osztja ketté a csiga belsejét. Ezen ülnek a hallóreceptorok.

Álarc: az átváltozással fejlődő rovarok lárvájának speciális szerve, mely segít a táplálkozásba.

Álláb: olyan plazmanyúlvány, mely az egyfélemagvúak törzsébe, gyökérlábúak osztályába tartozó állatokra jellemző. Alakja, helye állandóan változik, állandó szerkezete nincs.

Áltermés: kialakulásában a termőn kívül valamilyen más virágalkotó is szerepet játszik.

Aminosav: a fehérjék felépítő molekulái. Amino-csoportot és karboxil-csoportot tartalmaznak.

Ammóniagáz: színtelen, szúrós szagú gáz. Tetemek lebomlása során keletkezik.

Ammónium-ion: az ammónia vízzel való reakciója során keletkező, egyszeresen pozitív töltésű összetett ion (NH4+). A növények számára felvehető.

Amőboid mozgás: állábas mozgás. Plazmanyúlványok segítségével történik.

Anaerob: oxigénszegény.

Anaerob körülmény: oxigén nélküli környezet.

Antigén: a vörösvértest membránján lévő cukorlánc. Bekerülve egy másik vérbe, idegen anyagként szerepelhet és védekezés, immunfolyamat indulhat meg ellene.

Antikodon: a tRNS bázishármasa.

Antitest: a vérplazmában lévő fehérje természetű anyag. Ellenanyagként szerepelhet, ha idegen vér megfelelő antigénjeivel kerül szembe.

Anyagforgalom: az anyagok körfolyamat jellegű áramlási folyamata. Kapcsolatot teremt az élőlények és az élettelen anyagok között.

Artéria (verőér): fala rugalmas, mivel viszonylag sok izomszövetet tartalmaz. Friss, oxigéndús vért szállít, kivéve a jobb pitvarból kilépő tüdőartériát. Ezek az erek a szívből indulnak.

Aszpektus: a társulás periodikusan ismétlődő változása.

Átalakulás: a posztembrionális fejlődésnek egyik típusa. Az utód nem hasonlít a szülőre, lárvaszervei vannak.

Átfedésmentes leolvasás: a riboszóma a mRNS bázisainak leolvasása során minden bázist csak egyszer olvas le.

Áthelyeződés: a letört kromatidadarab átkerül egy másik kromoszómába.

Átkapcsolódás (szinapszis): az ingerület egy másik neuronra kerül.

Átkereszteződés (crossing over): a tetrád állapot kialakulásakor az egymáshoz közeli kromatidák egyes részletei kicserélődnek.

ATP: adenozin-trifoszfát. Alkotásában a pentózon és az adeninen kívül három foszforsavmolekula vesz részt. Energiát raktároz.

Átváltozás: az átalakulással való egyedfejlődés egyik típusa. A lárva más környezetben él és speciális szervekkel rendelkezik.

Autotróf: olyan felépítő folyamat, mely során szervetlen anyagokból történik fény vagy kémiai energia felhasználásával szerves anyag előállítása.

Auxin: fiatal hajtáscsúcsokban termelődő és onnan a fénnyel ellentétes oldalon a gyökér felé szállítódó növényi hormon. A növekedést serkenti azáltal, hogy a meglévő sejteket megnyújtja, ill. fokozza a sejtosztódást. A fény bontja.

Axon: az idegsejt hosszú nyúlványa.

B

Báb: a lárvaállapotot követheti, látszólagos nyugalmi állapotú.

Bakteriofág: baktériumot megtámadó és azt elpusztító vírus.

Baktérium: olyan egysejtű élőlény, amelynek nincs igazi sejtmagja (prokarióta). Mikrométeres nagyságrendűek.

Bal kamra: a szív üregeinek egyike, innen indul ki a nagy vérkör.

Bal pitvar: a szív üregeinek egyike, ide torkollik a kis vérkör.

Barázdálódás: a zigóta osztódási folyamata. Következményeként a sejtszám állandóan duplázódik. Az utódsejtek állandóan kisebbek lesznek.

Bázis: a DNS építőköveinek, a nukleotidoknak az egyik építőmolekulája. Nitrogénatomot tartalmaz, és négy fajtája szerepelhet a DNS-ben: az adenin és a guanin (purinvázúak), a citozin és a timin (pirimidin vázúak).

Befűződés: a kromoszómában lévő kromatidák érintkezési, tapadási pontja.

Békanyálmoszat: az egyik legismertebb zöldmoszat. Édesvizeinkben tömegesen előfordul, vattapamacs-szerű megjelenéséről könnyen felismerhető.

Bélcsíra: az egyedfejlődésben a hólyagcsíra állapotot követő zsákszerű képződmény. Elülső része az ősszáj, belseje az ősbélüreg. Utóbbit két, ill. három sejtréteg = csíralemez határolhatja.

Belső csíralemez: sejtréteg, mely a bélcsíra ősbélüregét határolja. Belőle keletkeznek a táplálkozási és a légzési szervrendszer szervei.

Belső fül: a fül harmadik része. Tartalmazza a csigát, melyben a hallóreceptorok vannak.

Belső réteg: az űrbelet határoló sejtréteg.

Bibe: a termő felső része, felszíne ragacsos, mely biztosítja a pollen megtapadását.

Billentyű: a szívbelhártya kettőzete. Biztosítja a vér egyirányú áramlását az azonos oldali pitvarok és kamrák között.

Biokatalizátor: élőlényekben működő, kémiai folyamatok sebességét növelő anyagok.

Biológiai oxidáció: az élőlények lebontási folyamata, mely oxigéndús közegben zajlik, nagy mennyiségű energiát, vízgőzt és szén-dioxidot termel.

Borda: csontvázrendszerünk része, a gerincoszlophoz kapcsolódnak, a mellüreget határolják.

Bordaközi izmok: ferdén lefutó, a bordák közt található izmok, melyek feszességének változása a mellüreg térfogatát változtatja vízszintes irányban.

C

Cement: a fog mederben lévő részét kívülről borító csontszerű szövet. Nem olyan kemény, mint a zománc.

Centrifugálás: elválasztási eljárás, melynek alapját a szétválasztani kívánt komponensek eltérő tömege képezi.

Citoplazma (sejtplazma): a sejt alapanyaga, ebben találhatók a sejtalkotók. Kocsonyás, magas víztartalmú.

Citromsav: hat szénatomos trikarbonsav. Az oxálecetsavból jön létre az acetil-csoportok felvételét követően.

Citromsavciklus: a mitokondrium alapállományában zajló körfolyamat, mely szén-dioxidot és jelentős mennyiségű NADH-t termel.

Combfeszítő izom: az alsó végtag külső részén lévő izom

Cs

Csalánsejt: ezekről kapta a törzs a nevét. Az állat egész testén találhatók ilyenek, de főként a tapogatókon. A védekezést és a táplálkozást szolgáló, egyszer használatos sejtek.

Csap: a látóideg receptorainak egyik fajtája. Nevét alakjáról kapta. A színlátás receptora.

Csarnokvíz: a sugártest által termelt folyadék. Fő feladata szemlencse táplálása.

Csészelevél: a takarólevelek egyik típusa, zöld színű, fotoszintézisre képes. A virágban legkívül található.

Csiga: a belső fül része, mely folyadékának rezgése hozza ingerületbe receptorait.

Csillárkamoszat: örvös elágazásai alapján egyszerűen azonosítható zöldmoszat.

Csilló: a kétfélemagvúak törzsén belül a csillósok osztályára jellemző állandósult plazmanyúlvány. Rövid és általában sok van belőle. Fontos szerepet tölt be a mozgás és a táplálkozás szempontjából.

Csíra: az új növényke kezdeménye, mely a petesejt megtermékenyítése után zigótából fejlődik ki. Fő részei a gyököcske és a rügyecske.

Csírázás: az az élettani folyamat, mely különböző külső és belső feltételek között indul meg és eredményeként a magban lévő csírából egy új növény fejlődik ki.

Csírazsák: a bibe magházában található, nyolcsejtes képződmény, tartalmazza a petesejtet, a segítő sejteket valamint az ellenlábas sejteket is.

D

Dendrit: az axonnál rövidebb nyúlvány. Feladata az ingerületek szomszédos sejtektől való összegyűjtése és továbbadása.

Denitrifikáló baktériumok: oxigénszegény környezetet igénylő baktériumok, melyek a nitrát-ionokat alakítják vissza elemi nitrogénné.

Dentin: a fog alapállományát adó csonthoz hasonló szövet. A zománc, ill. a cement és a fogüreg között található.

Depolarizáció: ilyenkor a mérhető potenciálkülönbség 0, azaz nincs feszültségkülönbség a sejt belseje és a környezete között.

Diffúzió: áramlási folyamat, melynek során főként az oldott anyag részecskéi mozognak akadály nélkül. Az anyagáramlás célja a koncentráció kiegyenlítődés megvalósulása.

Dinamikus egyensúly: az ellentétes irányú folyamatok azonos mértékben mennek végbe, így a rendszer látszólagosan változatlan, valójában azonban állandó áramlások zajlanak benne.

Diploid: kétszeres kromoszómaszerelvényű sejt, jele 2n.

DNS: örökítőanyag, olyan nagy méretű molekula (makromolekula), mely a fehérjeszintézisre vonatkozó információt tartalmazza. A bakteriofág feji része tartalmazza. Kétszálú, spirál alakú polinukleotida.

Dobhártya: a középső fül bejáratánál található, a levegőrezgést közvetíti a hallócsontocskákhoz.

Dugványozás: az ivartalan szaporítás gyökérrel, szárral vagy levéllel történő megvalósítása.

E, É

Ebihal: a békák lárvaalakja. Teljesen alkalmazkodott a vízi környezethez, hiszen kopoltyúja és úszószegélye van.

Egyedfejlődés: a megtermékenyítéstől a halálig tartó minőségi és mennyiségi változások sorozata.

Egyenesszárnyúak: a rovarok osztályának egyik rendje. Ide tartoznak a sáskák és a szöcskék.

Egyfélemagvúak: az egysejtű állati törzsek egyike. Egy vagy több sejtmagjuk van, ez utóbbi esetben a magok "egyfélék", azaz alakjuk hasonló, működésük azonos.

Egyszikű: magjában egy sziklevél található.

Elektronszállító rendszer: elektron felvételére és leadására képes kémiai részecskék együttese. Miközben az elektronok végighaladnak ezen a rendszeren, szabadenergia csökkenés következik be, ami ATP szintézisére fordítódik.

Életjelenség: életműködés.

Előbél: az emberi tápcsatorna három szakasza közül az első. Részei: szájüreg, garat, nyelőcső, gyomor.

Előtelep: a spórából kialakuló, fonal alakú (kétdimenziós) képződmény, melyen kialakul az új mohanövényke.

Elsődleges testüreg: a külső és a belső csíralemez által határolt üreg.

Elülső lebeny: a hipofízis elöl lévő része. Hat hormonja van, melyek itt termelődnek. Mirigyhám eredetű.

Elvezető csatorna: a vesetestecske után található kanyarulatos cső. Itt történik a vizelet képződése a szűrletből. Benne visszaszívás és aktív kiválasztás történik.

Embrionális szakasz: az állatok egyedfejlődésének első szakasza. A megtermékenyítéssel kezdődik és a világrajövetellel zárul.

Emésztés: nagyobb szerves molekulák alapegységeikre történő lebontása, mely emésztő enzimek révén valósul meg.

Emésztő üregecske: olyan ideiglenesen kialakuló képződmény, mely a bekebelezett táplálék körül alakul ki és benne emésztő enzimek vannak.

Emésztőnedv: ilyen a nyál is. Emésztőenzimet tartalmaz.

Enzim: biokatalizátorok, melyek az élő szervezetek kémiai folyamatainak sebességét növelő anyagok. Vagy csak aminosavakból, gyakrabban aminosavakból és nem fehérje részből állnak.

Érgomolyag: ld. hajszálérgomolyag.

Érhártya: az ínhártya alatt található. Sok eret tartalmaz.

Értelmes szál: a DNS két szála közül az, amelyről a mRNS létrejön.

Érzékelőserte: a csalánsejt felső részén lévő képződmény. Ehhez ér hozzá az áldozat, amit a tömlő kivágódása követ.

Etanol (etil-alkohol): két szénatomos, egyértékű alkohol. Jellegzetes csoportja a hidroxilcsoport (-OH).

Etanolos erjedés: az erjedés borospincékben zajló fajtája. Jelentős mennyiségű szén-dioxidot termel. Csírázáskor is bekövetkezhet.

Etológia: magatartástan. A biológia egyik résztudománya.

Eukarióta: igazi sejtmaggal, azaz sejtmaghártyával rendelkező sejt.

Evolúció: lassú fejlődési folyamat, mely során az élettelen anyagból kialakultak a mai törzsek.

F

Fajfenntartó életjelenség: a szaporodás, amely biztosítja a faj folytonosságát.

Fedél: a csalánsejt tetején található. A tömlő kivágódása előtt ez felcsapódik.

Fedőlemez: ez hajlik az alaphártya fölé és ez hozza ingerületbe a hallóreceptorokat.

Fehérje: aminosavakból álló makromolekula. Száznál több aminosav kapcsolódik víz kilépésével.

Fehérjeburok: makromolekula, a bakteriofág tokját alkotja. Feladata: a védelem.

Féligáteresztő hártya: olyan hártya, mely pórusméretei miatt csak a kisebb molekulákat (főként oldószer molekulák) képes átengedni.

Félkörös ívjáratok: az egyensúlyérzékelésben fontosak. A belső fülben találhatók.

Felszívódás: az emésztés során keletkezett kisebb szerves molekulák vérbe vagy nyirokba, majd sejtekbe kerülése.

Feltételes reflex: tanult magatartásforma.

Feltétlen reflex: öröklött magatartásforma. Egy adott ingerre mindenkor bekövetkező válaszreakció.

Fenotípus: külsőleg megfigyelhető tulajdonság, melynek hátterében az egyed alléljeinek összessége áll.

Fényszakasz: a fotoszintézis első szakasza. Fény felvétele során ATP és NADPH molekulák keletkeznek, melyek feltételei a második szakasznak.

Festékanyag: színes anyag. Könnyen gerjeszthető elektronrendszerrel rendelkezik, így energia felvételére képes.

Feszítő izom: a végtagok külső felszínén található. A végtagok behajlításakor elernyed.

Fizikai szinapszis: olyan szinapszis, amelyben a sejtek közel vannak egymáshoz.

Fiziológiás sóoldat: 0,9 tömegszázalékos NaCl-oldat, melynek koncentrációja közel megegyezik az élő sejtek belsejében lévő koncentrációval.

Fogbél: a fog belsejében található üreg. Lazarostos kötőszövet, vérerek, nyirokerek és idegek találhatók benne.

Fogkorona: a fog fogíny feletti része.

Fogmeder: az állcsontban és az állkapocscsontokban lévő üregek, melyekben a fogak találhatók.

Fogzománc: a fogkoronát kívülről borító szövet, mely az emberi szervezet legkeményebb szövete.

Foggyökér: azon része a fognak, mely a fogmederben található.

Foszfátion (PO43-): negatív töltésű összetett ion.

Foszforsav: háromértékű sav.

Fotolízis: fény hatására történő bontás.

Foton: a fény részecskéje. A fény energiáját hordozza.

Fotoszintézis: az autotróf életmód egyik fajtája. Lényege, hogy fény, szén-dioxid, víz és színanyag segítségével szerves anyag, valamint oxigén keletkezik. A kiindulási anyagok kevés, a keletkezők nagy energiát képviselnek. A szükséges energiatöbbletet a fényenergia biztosítja.

Fotoszintézis: egyes autotróf élőlények felépítő folyamata. Fényenergia felhasználásával a növények szerves anyagot állítanak elő. A fényenergia megkötése pigmentanyagok segítségével történik.

Főhörgő: a légcső két főhörgőre ágazik szét.

Fülkagyló: a fül tölcsér alakú része, melynek fő funkciója a hanghullámok összegyűjtése.

Fülkürt: a középfülből vezet a garatba. A nyomás kiegyenlítődése terén fontos.

G

Galléros-ostoros sejt: gallérszerű képződménnyel és ostorral rendelkező sejtek az űrbél körül. Az ostor csapkodásával a vizet állandó áramlásban tartják valamint a törmeléket felveszik. A belső csíralemez sejtjei.

Gaméta: ivarsejt.

Garat: az előbél szájüreget követő része. Innen indul a nyelőcső és a légcső, azaz itt kereszteződik a levegő és a táplálék útja.

Gátló interneuron: az ingerületet tovább nem adó idegsejt.

Gátló szinapszis: az ingerületátvivő anyag a másik sejt membránjára kerülve a kloridionok beáramlása révén akadályozza az akciós potenciál kialakulását. Ez az ingerület tovaterjedésének megakadályozását jelenti.

Gázcserenyílások: a növények bőrszöveti sejtjei között találhatók. Két bab alakú zárósejtből és a közöttük lévő légrésből áll, melyen keresztül a víz távozik, ill. az oxigén és a szén-dioxid áramlik.. A légrés mérete a zárósejtek víztartalmától függően változik.

Gazdasejt: olyan sejt, amely a vírus számára életfeltételeket jelent, azaz benne a vírus táplálkozhat, szaporodhat, felhasználva a megtámadott sejt anyagait és energiáját.

Gége: a légcső bejárata. Porcok alkotják, benne találhatók a hangszalagok. Rajta található a pajzsmirigy.

Generatív sejt: a pollen kisebb része, kettéosztódásával jönnek létre a hímivarsejtek.

Génmutáció: a genetikai anyag kismértékű megváltozását jelentő mutáció. Hatására DNS másolódása során egy adott bázis helyére egy másik épül be.

Gerincvelő: a központi idegrendszer ősibb, gerinccsatornában elhelyezkedő része.

Gliasejt: az axonon elhelyezkedő támasztószöveti sejtek, melyek az axont védik és táplálják.

Glicerinaldehid-foszfát: három szénatomos molekula. A glicerin foszfortartalmú oxidációs terméke.

Glicerinsav-foszfát: a glicerin foszfortartalmú oxidációs terméke.

Glükolízis: a biológiai oxidáció első szakasza, melyben a glükóz bontása következik be három szénatomos egységekre a sejtplazmában.

Glükóz: hat szénatomos, egy alegységes szénhidrát = monoszacharid.

Glükóz-foszfát: a glükóz foszfortartalmú származéka.

Guanin: nitrogéntartalmú szerves bázis, két gyűrű alkotja.

Guanó: tengeri madarak ürüléke. Nagy mennyiségű foszfort tartalmaz, így foszfortartalmú műtrágyát (szuperfoszfátot) készítenek belőle.

Gumó: föld alatti szármódosulat.

Gy

Gyökér: a hajtásos növények létfenntartó szerveinek egyike. Fontos feladata a rögzítés és a talajból való felszívás.

Gyökérszerű képződmény: fonalszerű, mely főként a rögzítést biztosítja.

Gyököcske: a csíra egyik része. Belőle alakul ki az új növény gyökere.

Gyűjtőcső: az elvezető csatornák által létrehozott vizeletet szállítják a vesemedencébe. Itt már csak a szervezet igen vízhiányos állapotában történik vízvisszaszívás.

H

Hagyma: föld alatti szármódosulat.

Hajlító izom: a végtagok belső felszínén található. A végtagok behajlításakor összehúzódnak.

Hajszálérgomolyag: a vesetestecske része. Feladata a vér szállítása, melyből létrejön a szűrlet.

Hajtás: a szár és a levél együttese. A csíra rügyecskéjéből fejlődik ki.

Hajtásos növény: hajtással rendelkeznek, azaz valódi szövetek alkotta szárral és levéllel.

Hal: a gerincesek törzsének egyik osztálya.

Halántéklebeny: a nagyagy lebenyeinek egyike, itt található a hallóközpontunk.

Halló agyideg: a VIII. számú, tisztán érző rostokat tartalmazó agyideg.

Hallócsontocskák: az emberi szervezet legparányibb csontocskái. Három darab van belőlük. A levegő rezgését viszik át a csiga folyadékára.

Hallójárat: a fülkagyló által összegyűjtött hanghullámokat vezeti a középső fülbe.

Haploid: egyszeres kromoszómaszerelvényű sejtek. Ilyenek pl. az ivarsejtek.

Harántcsíkolt izomszövet: akaratlagosan működtethető, viszonylag rövid ideig működő fáradékony izomszövet-típus.

Harmadlagos fogyasztók: olyan ragadozó állatok, melyek táplálékát a másodlagos fogyasztók jelentik.

Harmonikamoszat: a zöldmoszatok közé tartozó sejttársulásos faj. Sejtjei harmonika-szerűen kapcsolódnak egymáshoz. Laza kapcsolata ez a sejteknek, hiszen oldalirányú elmozdulások bekövetkezhetnek.

Három csíralemezes bélcsíra: a bélcsíra ősbélüregét három csíralemez = sejtréteg határolja (külső; belső; középső).

Hasüreg: a rekeszizom alatti üreg. Főként a beleket tartalmazza.

Hátulsó gyökér: a gerincvelő hátulsó szarva felé haladó idegrostkötegek. Az elülső gyökérrel együtt alkotják a gerincvelői ideget.

Hátulsó lebeny: a hipofízis hátul lévő része. Két hormonja a nyélen át a hipotalamuszból érkezik és ürítésig itt tárolódik. Idegszövet eredetű.

Heterotróf: olyan élőlény, amely idegen szerves anyagból készít saját szerves anyagot. A szükséges energiát saját lebontó folyamataik által felszabadított energiával fedezik.

Hím ivarszerv: hímivarsejteket termelő ivarszerv.

Hímivarsejt: a hímivarszerv termeli az állatok többségénél. A petesejtnél kisebb, aktív mozgásra képes és nagy mennyiségben termelődik.

Hímnős: egy egyed termeli a petesejteket és a hímivarsejteket.

Hipofízis: agyalapi mirigy.

Hipotalamo-hipofízeális rendszer: a hipotalamusz és a hipofízis együttese.

His-köteg: izomrostok, melyek a pitvar-kamrai csomó ingerületét vezetik le a kamrákhoz. A pitvar-kamrai válaszfalban helyezkedik el.

Hólyagcsíra: a zigóta barázdálódása során először szedercsíra keletkezik, melynek belső sejtjei elfolyósodnak. Ez az állapot a hólyagcsíra, mely a méh nyálkahártyájába ágyazódik be

Homeosztázis: a szervezet szabályozott állandósága.

Homológ kromoszómapárok: nagyságra és alakra megegyező kromoszómák, melyek egyike apai, a másika anyai eredetű.

Hordozó fehérje: ez valósíthat meg aktív szállítást.

Hormon: olyan kis mennyiségben termelődő szerves vegyületek, melyek az életműködéseket szabályozzák, ezáltal az élőlény működéseit összehangolják.

Húgycső: a vizeletet a környezetbe juttatja, mely normális körülmények között naponta 3-4-szer történik.

Húgyhólyag: a kiválasztó szervrendszer páratlan része, izmos falú hólyag, mely a kész vizeletet a kiürítésig raktározza.

Húgyvezeték: páros cső, melynek feladata a vizelet vesékből a húgyhólyagba történő szállítása.

Húzófonalak: a magorsó fonalak közül azok, amelyek a kromoszómákat rögzítik a sejt egyenlítői síkjában. Összehúzódásuk teszi lehetővé a kromatidák elválását és eltávolodását.

Hüvely: a méhből vezet a külvilág felé. Feladata a férfi hímvessző befogadása. Falában sok nyálkatermelő mirigy található.

I, Í

Ideghártya (retina): a szem receptorokat tartalmazó legbelső rétege.

Inda: föld feletti szármódosulat.

Inger: a külső környezetből érkező hatás, melyet az érzékszerveink felfogják és receptoraikkal ingerületté alakítják.

Ingerület: a sejtben inger hatására bekövetkező anyagcsere-változás, ami bizonyos ionok áramlásának megindulásával valósul meg.

Ingerületátvivő anyag: az a vegyület amely ingerület esetén a kémiai szinapszis során kiürül a szinaptikus hólyagocskákból és a szomszédos sejt membránjára kerül.

Ínhártya: az ember szemének legkülső burka. Fehéres színű, a szemmozgató izmok tapadnak hozzá.

Ivarmirigy: a szaporító szervrendszer része. Feladata kettős: ivarsejteket és hormonokat termel. Két fajtája van: a petefészek és a here.

Ivaros szakasz: az a folyamat, melynek eredményeként megjelennek az ivarsejtek.

Ivaros szaporodás: ivarsejtekkel történő szaporodás. Ilyenkor az utód két szülő tulajdonságait örökli.

Ivarsejt: haploid, általában ivarszervekben termelődő szaporító sejt. Lehet hím és női jellegű.

Ivarszerv: olyan képződmény, melynek feladata az egyszeres kromoszómaszerelvényű (haploid) ivarsejtek létrehozása.

Ivartalan szakasz: az a folyamat, mely spórákat termel.

Ivartalan szaporodás: a szaporodás azon formája, melyhez csak egy szülő kell, így az utód csak egyetlen egyed tulajdonságait örökölheti.

Izomláz: a tejsavas erjedés következtében alakul ki. Túlzott izomműködéskor a fellépő oxigénhiányos állapotban tejsav keletkezik, ami jellegzetes szúró fájdalmat okoz. A véráramlás serkentésekor (pl.aktív mozgás) a tejsav gyorsabban elszállítódik, így az izomláz gyorsabban elmúlik.

Izomrost: a harántcsíkolt izomszövet sokmagvú egysége.

Izomrostnyaláb: a haráncsíkolt vázizmokban található izomrostok kötegei.

Izotópok: olyan atomok, melyek rendszáma megegyezik, de a neutronszámuk, így a tömegszámuk is eltér. Lehetnek állandóak vagy radioaktívak. Ez utóbbiak magja spontán átalakul, melynek radioaktív sugárzása a velejárója. A radioaktív izotópok haszna, hogy útjuk, sorsuk a sugárzás révén követhető.

J

Javító enzim: feladatuk a DNS kettőződésekor bekövetkező hibák javítása.

Jobb kamra: a szív üregeinek egyike, innen indul ki a kis vérkör.

Jobb pitvar: ide torkollik a nagy vérkör, a szív üregeinek egyike.

K

Kamra: az emberi szív négy ürege közül kettőt így hívnak.

Kapilláris (hajszálér): egyrétegű laphám alkotta értípus. Falán keresztül történik a különböző részecskék áramlása.

Karotin: narancssárga színanyag.

Katalizátor: olyan anyag, amely a reakciósebességet növeli, miközben önmaga nem változik.

Keményítő: poliszacharid, mely százas nagyságrendben tartalmaz glükózmolekulákat. A fotoszintézis végterméke.

Kémhatás: az oxóniumionok és a hidroxidionok koncentrációja határozza meg. Ha az oxóniumionok koncentrációja nagyobb, savas, ha a hidroxidionok koncentrációja a nagyobb, lúgos kémhatásról beszélünk. Ha a két ion koncentrációja egyezik, akkor semleges a kémhatás.

Kémiai szinapszis: olyan szinapszis, amelyben a sejtek távol vannak egymástól és az ingerületet átvivő anyag juttatja át a szomszédos sejtre.

Kéregállomány: a vese tömör külső része. Tartalmazza a nefronok vesetestecskéit.

Kerek ablak: a csiga alsó járata itt végződik.

Két csíralemezes bélcsíra: a bélcsíra ősbélüregét két csíralemez = sejtréteg határolja (külső; belső).

Kétfélemagvú: az egysejtű állati törzsek egyike. Kétféle sejtmaggal rendelkeznek, a kisebb a szaporodást, a nagyobb pedig az összes többi életműködést irányítja.

Kétszakaszos fejlődés: a fejlődés folyamán egy ivarsejteket termelő ivaros és egy spórákat termelő ivartalan szakasz váltogatja egymást.

Kétszikű: olyan növény, melynek magjában két sziklevél található.

Kettősfalú Bowman-tok: a vesetestecske része. Ennek kettős falán keresztül történik a vérből a szűrlet létrehozása.

Kiesés: egyes kromatidadarabok letörnek és elkerülnek eredeti helyükről.

Kifejlés: az átalakulással való egyedfejlődés egyik típusa. Hiányzik a bábállapot.

Kihagyásmentes leolvasás: a riboszóma úgy olvassa le a mRNS bázisait, hogy közben egy bázist sem hagy ki.

Kioltás: egy adott magatartás megszűnése.

Kis vérkör: a jobb kamrából indul és a bal pitvarba érkezik, a tüdő és a szív kapcsolatát biztosítja.

Kisméretű sejtek: a hipotalamuszban találhatók. Ezekből szabályozó anyagok jutnak a hipofízis elülső lebenyébe.

Kivezető nyílás: egy nagyobb méretű lyuk az állat felső részén. Ezen keresztül áramlik ki a víz az űrbélből.

Klorofill-a: zöld színanyag. Porfirinvázas, Mg2+-t tartalmaz.

Klorofill-b: zöld pigmentanyag, mely porfirinvázas, Mg2+-t tartalmaz.

Kocsány: az a rövid része a virágnak, mely a virágot a szárhoz kapcsolja.

Kód: a DNS értelmes szálának bázishármasa.

Kodon: a mRNS bázisháromasa

Kódszótár: az a táblázat, mely a mRNS bázissorrendjét nézve lehetővé teszi az aminosavak minőségének meghatározását.

Koenzim: olyan nem fehérje része az enzimnek, amely az enzim fehérje részéről könnyen leválasztható az enzim fehérje részéről.

Koenzim-A: szállító funkciót betöltő nukleotid-típusú vegyület. Acetil-csoportokat tud szállítani. Vitaminjellegű csoportja is van.

Kopoltyú: a halak lemezes szerkezetű, vízi légzőszerv, előbél eredetű.

Kopoltyú: a lárvaalak légzőszerve. Alkalmas a vízben lévő oxigén felvételére.

Korhasztó, rothasztó baktériumok: a talajba került tetemek vegyületeit bontják le egyszerűbb molekulákra, pl. ammóniára, vízre és szén-dioxidra.

Kőolaj: sűrűn folyó, sötét színű, különféle szénhidrogének keveréke. Régen élt tengeri élőlények tetemeiből jött létre oxigénmentes körülmények között.

Kötőszövetes hártya: az izomrostnyalábokat rögzítő és egyben tartó hártya.

Középső csíralemez: sejtréteg, mely a külső és a belső csíralemez között található. Belőle alakulnak ki a keringés, a kiválasztás és a mozgás szervrendszere.

Középső fül: a fül második része. Tartalmazza a dobhártyát és a hallócsontocskákat.

Központi sejt: a csírazsák közepén lévő diploid (kettős kromoszómaszerelvényű) sejt, mely két haploid (egyszeres kromoszómaszerelvényű) sejt összeolvadásával jön létre.

Köztiagy: egy agyterület, ennek alsó, kicsi része a hipotalamusz.

Kromatida: a kromoszóma egyik karja. Egy kromoszómában két darab található, köztük befűződés található.

Kromatin állomány: két osztódás között a DNS és a fehérje rendezetlen, diffúz állapota. Osztódáskor ennek szerveződésével alakulnak ki a kromoszómák.

Kromoszóma: a kromatin állomány rendeződésével létrejövő, jól festődő testecskék. DNS-ből és fehérjékből állnak. Sejtosztódáskor jelennek meg. Két karjukat befűződés rögzíti.

Kromoszómamutáció: a mutáció hatására bekövetkező, nagyobb mértékű változása a genetikai anyagoknak. Fajtái: megfordulás, kiesés, megkettőződés és áthelyeződés.

Külső csíralemez: sejtréteg, mely a bélcsíra ősbélüregét határolja. Belőle jön létre a kültakaró és az idegrendszer.

Külső fül: a fül egyik része. Feladata a hanghullámok összegyűjtése és a fül belsejébe vezetése.

Külső megtermékenyítés: a petesejtek és a hímivarsejtek találkozása az anyaállat testén kívül történik.

Külső réteg: az állat testének külső felszínét borítja.

L

Lágyszájpad: nyeléskor az orrüreget elzáró, harántcsíkolt izomból és rugalmas rostokból álló képződmény.

Lárva: a petéből kibújó alak.

Látóideg: a II. számú tisztán érző agyideg, melynek feladata a receptorok ingerületének agykéregbe történő felvezetése.

Lebeny: a két tüdőfél alkotói. A jobb oldali tüdőfél három, a bal oldali két lebenyből áll.

Lebontás: folyamata során a nagyobb molekulákból kisebbek keletkeznek, valamint energia is termelődik.

Légcső: az a porcos cső, mely a levegőt a tüdőbe vezeti.

Léghólyag: az emberi tüdő szőlőszemhez hasonló parányi egységei. Faluk egyrétegű laphám. Feladatuk a gázok cseréjének megvalósítása.

Légzőizmok: a bordaközi izmok és a rekeszizom. Feszességük változása meghatározza a mellkas ill. a tüdő térfogatát és nyomásviszonyait.

Lencsefüggesztő rostok: tartják a szemlencsét. Feszességük változása eredményezi a szemlencse domborúságának változását.

Lepke: a rovarok osztályának egyik rendje.

Létfenntartó életjelenség: azok az életjelenségek, amelyek az életben maradáshoz szükségesek.

Levél: létfenntartó szerv, mely párologtat, fotoszintetizál és a gázok cseréjét végzi.

Levélszerű képződmény: általában egy sejtsor vastag, fotoszintetizáló rész.

Likacs: apró lyukak a szivacs testén. Ezeken keresztül áramlik be a víz az űrbélbe.

Lüktető üregecske: az egysejtű állatok kiválasztó szervecskéje, melynek feladata a vízben oldott bomlástermékek sejthártyára juttatása, azaz sejtből történő eltávolítása.

M

Mag: az a képződmény, amelyben a csíra fejlődik ki. Fontos szerepe a csíra védelme. A magkezdeményből alakul ki, tartalmazza az új növény kezdeményét.

Magház: a termő alsó, kiszélesedő része, mely tartalmazza a csírazsákot. Ebben található a petesejt.

Maghéj: a mag legkülső része, így fontos feladata a védelem. A magkezdemény burkából fejlődik ki.

Magkezdemény: a termő magházában található, a megtermékenyítést követően maggá alakul.

Magorsó: fehérje fonalak a sejtközpont két alegysége között.

Magpórus: a sejtmaghártya rései, melyek lehetővé teszik a molekulák áramlását a mag belseje és a sejtplazma között.

Maradó fogak: 32 db gyökeres fog. Alakjuk és működésük szerint három csoportba sorolhatók: metszőfogak, szemfogak és zápfogak. Az állcsont és az állkapocscsont fogmedreiben ülnek.

Másodlagos fogyasztók: általában kisebb testű ragadozó állatok, melyek növényevő állatokkal (elsődleges fogyasztókkal) táplálkoznak.

Másodlagos testüreg: a középső csíralemez által határolt üreg.

Medúza: a csalánozók egyik életalakja. Nagy víztartalmú, esernyő alakú, lebegő életmódot folytató állat.

Megerősítés: ha ez időnként nem következik be, egy idő után az adott magatartás megszűnik.

Megfordulás: bizonyos kromatidarészletek kitörnek és fordítva kerülnek vissza eredeti helyükre.

Megkettőződés: a kromoszóma bizonyos szakaszainak alléljai duplán szerepelnek, mivel a kromoszóma karjainak egyes szakaszai megduplázódnak.

Megtermékenyítés: a petesejt és a hímivarsejt összeolvadása.

Méh: izmos falú, jellegzetes alakú szerv. Feladata a zigóta befogadása, valamint fejlődésének biztosítása.

Méhkürt: a petevezetéknek a petefészek felé eső, tölcsérszerűen kiszélesedő része.

Méhnyálkahártya: a méh belső felszínét borítja. Terhesség esetén megvastagodik és ebbe süllyed bele a hólyagcsíra.

Meiózis: redukciós, azaz számfelező sejtosztódás. Az utódsejtek genetikai anyaga fele annyi, mint a kiindulási sejté.

Mellékvesekéreg serkentő hormon: a mellékvesekéreg hormontermelésére hat. Az elülső lebenyben termelődik.

Mellhártya: két darab van belőle, normális körülmények között egymástól nem tudnak elválni, biztosítva ezáltal a mellkasfal és a tüdők összehangolt mozgását. Egymástól való elválásukat a köztük lévő folyadék akadályozza meg.

Mellüreg: a rekeszizom és a bordák alkotta üreg. Ebben található a tüdő.

Membrán: zsírszerű anyagok és fehérjék alkotta hártya. Ez határolja el a sejt belsejét a környezettől és ez alkotja a sejtalkotókat.

Membránlefűződés: az anyagok áramlása során a sejthártya terjedelme változik.

Membránon keresztüli átoldódás: passzív folyamat. Főleg apoláris molekulák szállítódnak így.

Miozin: izomfehérje.

Mitokondrium: sejtalkotó, melynek feladata az energiatermelés. Részei: külső membrán, belső membrán és alapállomány. Benne zajlik a biológiai oxidáció jelentős része.

Mitózis: számtartó sejtosztódás, az utódsejtek genetikai anyagának mennyisége egyezik a kiindulási sejtével.

Mohák: növényi törzs, melynek fajai teleptestűek. A telepes testszerveződés legmagasabb fokán állnak a már megjelenő szövetelemeik révén.

Moszattörzsek: a legegyszerűbb testfelépítésű többsejtű növények. A legismertebb törzsek a vörösmoszatok, barnamoszatok és a zöldmoszatok.

mRNS (messenger RNS): a DNS értelmes száláról létrejövő polinukleotida.

Mucin: a nyálban található összetett fehérje. Ragacsos, így igen fontos a falat összeragasztásában.

Mutáció: az örökítő anyag általában öröklődő megváltozása. Az örökítő anyag változatosságának egyik kialakítója.

Mutagén: olyan hatások összefoglaló neve, melyek a genetikai anyag mutációját kiválthatják. Ezek a hatások általában különböző sugárzások és kémiai anyagok.

N

n: a haploid (egyszeres kromoszómaszerelvényű) sejt jele.

NAD+: a lebontó folyamatok szállító nukleotidja. Egy proton és két elektron felvételére képes az alábbi egyenlet szerint: NAD++H++2e- = NADH

NADH: a NAD+-ból alakul ki a proton és az elektronok felvételét követően.

NADP+: nikotinamid-adenin-dinukleotid-foszfát. Olyan dinukleotid, mely a felépítő folyamatok protonszállítója. Egy NADP+ ion egy H+-t és 2e--t tud felvenni, miáltal NADPH-vá alakul. NADP++H++2e-=NADPH

NADPH: a NADP+-ból lesz, miközben az egy H+-t és 2e--t felvesz. A fényszakaszban keletkezik.

Nagy vérkör: a bal kamrából indul és a jobb pitvarba érkezik, a test sejtjei és a szív kapcsolatát tartja fenn.

Nagyenergiájú kötés: a felszakításuk energia keletkezésével jár. Az ATP-ben a foszforatomok között van ilyen kötés.

Nagyméretű sejtek: a hipotalamuszban találhatók. Az általuk termelt hormonok raktározódnak a hipofízis hátulsó lebenyében.

Na-K pumpa: a koncentrációgradiens ellenében szállító, tehát aktív mechanizmus, mely a K+-okat a sejt belseje, a Na+-okat pedig a környezet felé szállítja.

Nefron: a vesék működési és szerkezeti egységei. Feladatuk a vizelet létrehozása. Vesetestecskéből és elvezető csatornából állnak.

Néma szál: a DNS értelmes szál melletti szála. Erről nem szintetizálódik mRNS.

Neuron: idegsejt, az idegrendszer működési egysége. Hosszú nyúlványa az axon, rövid nyúlványa a dendrit.

Nitrát-ion: a nitrit-ionok további oxidációja eredményezi (NO3-). A növények számára felvehető.

Nitrifikáló baktériumok: kemoszintetizáló baktérium, azaz szervetlen vegyületek oxidálásával nyer energiát. Az ammónia molekulákat oxidálja nitrit-ionokká, majd nitrát-ionokká.

Nitrit-ion: a nitrifikáló baktériumok által az ammónia oxidálódásával nyert összetett anion (NO2-). A növények számára felvehető.

Nitrogéntartalmú szerves bázis: egy vagy két gyűrű alkotja, a gyűrűben nitrogénatomokat tartalmaz.

Női ivarszerv: petesejteket termelő ivarszerv.

Növekedés: mennyiségbeli gyarapodás.

Növekedésserkentő hormon: a csontok és az izomzat növekedését befolyásolja. Az elülső lebenyben termelődik.

Nukleinsav: örökítőanyag, a fehérjeszintézisre vonatkozó információkat hordozza. Sok nukleotidából felépülő makromolekula. Két típusa van, a DNS és az RNS.

Nukleotid: nukleinsavakat alkotnak, szállítanak és energiát raktároznak. Felépítésükben főleg pentóz, foszforsav és nitrogéntartalmú szerves bázis vesz részt.

Ny

Nyakszirtlebeny: a nagyagy négy lebenyének egyike. Kérgi részében található a látóközpont.

Nyálamiláz: a nyál emésztő enzime. A szájüregben a keményítőt maltózra ill. glükózra bontja

Nyálmirigy: külső elválasztású mirigyek, melyek váladékukat, a nyálat a szájüregbe öntik. Három pár nagy nyálmirigy a fültőmirigy, az állkapocsalatti és a nyelvalatti mirigy.

Nyelőcső: a garatot és a gyomrot összekötő izmos cső. Perisztaltikus mozgása révén a falatot a gyomorba továbbítja.

Nyelv: a nyelvcsonton eredő izmos szerv. Fontos szerepet tölt be a keverésben, a rágásban, a nyelésben, az ízlelésben és a hangképzésben is.

Nyugalmi potenciál: akkor mérhető potenciálkülönbség a sejt belseje és a környezete között, amikor a sejtet nem éri inger, azaz amikor nyugalomban van. Ennek értéke idegsejtnél -90 mV.

O, Ó

Oltás: a szervátültetés hajtásdarabkával történő megvalósítása.

Ovális ablak: a kengyel talpánál van, a belső fül bejárata.

Oxálecetsav: négy szénatomos dikarbonsav. Acetil-csoport felvételére képes.

Oxitocin: fokozza a méh és az emlők simaizmainak összehúzódását. Ennek a szülés során ill. a tej emlőmirigyekből való távozásakor van jelentősége. A hátulsó lebenyben tárolódik.

Ozmózis: az oldószer féligáteresztő hártyán keresztül történő áramlása. A folyamat hajtóereje a koncentráció kiegyenlítésre való törekvés.

Ö, Ő

Öröklött magatartásformák: azok a magatartásformák, amelyekkel már közvetlenül a világrajövetel után rendelkezik az állat.

Ősbélüreg: a bélcsíra állapot belsejében lévő zsákszerű képződmény.

Ősszáj: az ősbélüreg egyik végén található. Az állatok egy részénél (ősszájúak) ebből lesz a szájnyílás, a többi állatnál viszont (újszájúak) végbélnyílássá alakulhat.

P

Pajzsmirigyserkentő hormon: a pajzsmirigy hormontermelését irányítja. Az elülső lebenyben termelődik.

Pálcika: a látóideg receptorainak másik fajtája. Hosszúkás alakú. A fény- és árnylátás receptora.

Passzív transzport: energiát nem igénylő szállítás. Az anyag a soktól áramlik a kevés felé.

Patogén: betegítő.

Pentóz: öt szénatomos cukor, lehet ribóz vagy dezoxi-ribóz. Ez utóbbi egy oxigénatommal tartalmaz kevesebbet, mint a ribóz.

Pentóz-difoszfát: egy öt szénatomos cukormolekula 2 foszforatomot tartalmazó származéka.

Pentóz-foszfát: egy öt szénatomos cukormolekula foszforatomot tartalmazó származéka.

Peptidkötés (amidkötés): az a kötés, ami a vízkilépéssel kapcsolódó aminosavakat összeköti.

Petefészek: női páros ivarmirigy. A hasüregben van. Feladata a petesejtek ill. az ivari hormonok termelése.

Petesejt: a női ivarszerv terméke az állatok többségénél. Nagyobb a hímivarsejtnél, aktívan nem tud mozogni, és kevesebb termelődik, mint hímivarsejt.

Petevezeték: a petefészektől vezet a méh felé. Feladata, hogy perisztaltikus mozgásával a petesejtet, ill. a megtermékenyítés után kialakul zigótát a méhbe vezesse.

Pigmentrendszer: növényi festékanyagok egysége.

Pionír társulás: a szukcesszió kiindulási, legegyszerűbb szerkezetű társulása. Jellemző rá az élőlények csekély száma.

Piroszőlősav: három szénatomos karbonsav, mely oxocsoportot is tartalmaz. Jellegzetes funkciós csoportja a karboxil-csoport (-COOH).

Pitvar: az emberi szív négy ürege közül kettőt így hívnak.

Pitvar-kamrai csomó: a szív másodlagos ingerképző központja a jobb pitvar alsó részében. Ingerületét a pitvarok összehúzódása váltja ki.

Polarizáció: mérhető potenciálkülönbség a sejt belseje és a környezete között.

Polip: a csalánozók egyik életalakja. Hosszúkás alakú és az aljzaton mozog.

Poliszacharid: sok alapegységből álló nagy molekulájú cukor.

Pollen: ld. virágporszem.

Pollentömlő: az a csatorna, melyet a vegetatív sejt képez és amely biztosítja a hímivarsejtek magkezdeményhez jutását.

Pontmutáció: ld. génmutáció.

Portok: a porzó ezen részében érnek a virágporszemek, melyek a portokfal felrepedése után szabadulnak ki.

Pórustranszport: passzív szállítási folyamat. Gázmolekulák és vízmolekulák áramlanak így.

Porzó: a virág hím szaporító szerve, hím ivarlevél; két része a porzószál és a portok.

Porzószál: tartja a porzóban a portokot.

Posztembrionális rész: az egyedfejlődés második szakasza, a világrajövetellel kezdődik és a pusztulással végződik.

Prokarióta: nincs sejtmaghártyája, tehát igazi sejtmagja sem. Maganyaga diffúz, rendezetlen.

Prosztetikus csoport: olyan nem fehérje része az enzimnek, amely a fehérje részről csak nagyon nehezen választható le.

Pupilla: a szivárványhártya nyílása. Mérete változó, így szabályozza a fény belsejébe kerülő fénysugarak mennyiségét. Sötétben a pupilla nagyobb, világosban kisebb.

Purkinje-rostok: a kamrák falában elhelyezkedő rostok, melyek a kamrák összehúzódásában játszanak szerepet. Ezt az teszi lehetővé, hogy behatolnak a szívizomrostok közé.

R

Receptor: az érzékszerv ingert felvevő és ingerületté alakító sejtje.

Rekeszizom: a mellüreget a hasüregtől elválasztó, vízszintesen futó harántcsíkolt izom. Összehúzódása, ill. elernyedése jelentősen befolyásolja a tüdők térfogatát és a benne uralkodó nyomásviszonyokat. Összehúzódása függőleges irányban változtatja meg a mellüreg térfogatát.

Rekombináció: az örökítő anyag változatosságát biztosítja, annak egy alkalomra szóló variálódását jelenti.

Repolarizáció: újra kialakul a potenciálkülönbség a 0 mV-ot követően.

Riboszóma: két alegységes sejtalkotó. A kisebb és a nagyobb alegységet Mg2+ kapcsolja össze. Riboszómális RNS-t (rRNS) és fehérjéket tartalmaz. Feladata a mRNS bázishármasainak leolvasása és ezáltal a fehérjeszintézis irányítása.

RNS: ribonukleinsav. Egyszálú, sok nukleotida által alkotott óriásmolekula.

Rovar: az ízeltlábúak törzsének egyik osztálya.

Rügyecske: a csíra egyik része. Belőle alakul ki az új növény hajtása.

R-variáns: tokkal nem rendelkező, így rücskös a felszíne. A betegséget nem alakítja ki.

S

Salakanyag: az állat számára megemészthetetlen, ill. felesleges anyag.

Sárgafolt: az éleslátás helye. Ide vetülnek a szembe kerülő fénysugarak.

Sárgatest: a petefészekben keletkezik az érett petesejt kilökődést követően a tüsző helyén. Hormont termel.

Sárgatestserkentő hormon: az érett ivarsejtek távozását idézi elő. Az elülső lebeny hormonja.

Sarlósejtes vérszegénység: a genetikai anyag megváltoztatása folytán kialakuló betegség. A beteg vörösvérsejtjei sarló alakúak lesznek, melynek következtében nem tudják ellátni feladataikat. A vörösvértestek egymásba akadása megterheli a szívet, az egyes szervek vérellátása is tökéletlen lesz.

Savas eső: különböző gázoknak (kén-oxidok, nitrogén-oxidok) a levegő víztartalmával való reakciója során savak keletkeznek, melyek környezetünk élő és élettelen részeseit egyaránt károsítják.

Segítő sejtek: a megtermékenyülést segítik, szerepük van a pollentömlő megnyílásában és ezáltal a hímivarsejtek csírazsákba kerülésében is.

Sejtalrés: a csillósok azon nyílása, melyen keresztül a salakanyagok a sejt belsejéből a környezetbe ürülnek.

Sejtciklus: két nyugalmi szakaszból, a DNS megkettőződéséből és magából a mitózisból álló életszakasza a sejtnek.

Sejtfonal: a telepes testszerveződés egydimenziós változata.

Sejthártya: a sejt belsejét a környezettől elválasztó membrán, ugyanakkor biztosítja az anyagok áramlását a környezet és a sejt belseje között.

Sejtközpont: két alegységes, csövecskékből álló sejtalkotó. Az alegységekhez tapadnak a magorsó fonalai.

Sejtlemez: a telepes testszerveződés kétdimenziós formája.

Sejtmag: sejtalkotó, melynek plazmájában található a DNS és a fehérjék.

Sejtmaghártya: a sejtmagot határoló kettős membrán. Parányi pórusok találhatók rajta, melyek lehetővé teszik a különböző molekulák áramlását.

Sejtmagplazma: a sejtmag alapanyaga, mely tartalmazza az örökítőanyagot.

Sejtmagvacska: pici, fénytörő testecske a sejtmag belsejében. Feladata a riboszómák szintézisének irányítása.

Sejtplazma: a sejt magas víztartalmú, kocsonyás állagú alapállománya, melyben a biológiai oxidáció elkezdődik. Ebbe ágyazódnak bele a sejtalkotók.

Sejttársulás: a többsejtűség zsákutcás formája. Sok sejt él együtt lazán kapcsolódva egymáshoz. Bizonyos fajoknál (Volvox-fajok) a sejteket egy kocsonyás burok veszi körül.

Serkentő szinapszis: az ingerületátvivő anyag a másik sejt membránján akciós potenciált vált ki. Ilyen anyag az acetil-kolin.

Serotyp vérsavó: A-s, B-s és 0-s vérből származó, antitesteket tartalmazó folyadék.

Simaizomszövet: akaratlagosan nem működtethető, hosszú ideig működő, nem fáradékony izomszövet-típus.

Sinuscsomó: a szív elsődleges ingerképző központja a jobb pitvar falában, speciális izomsejtek alkotják.

Sötét szakasz: a fotoszintézis második szakasza. Bekövetkezik a szén-dioxid megkötése és létrejön a szerves anyag. A szakasz a nevét onnan kapta, hogy fény hiányában is végbemegy.

Spontán mutáció: nem tudatosan kiváltott mutáció. Az ember számára sokszor ismeretlen hatások váltják ki.

Spóra: ivartalan szaporító sejt, mely haploid, azaz egyszeres kromoszómaszerelvényű (haploid).

Spóratartó tok: ebben keletkeznek meiózissal a spórák.

STOP-kodon: olyan bázishármas, amelynek nincs tRNS-e, tehát a mRNS ezen kodonjánál a fehérjeszintézis véget ér.

Sugártest: tartja a lencsefüggesztő rostokat. Az érhártya folytatása a szem elülső felszíne felé.

S-variáns: tokkal rendelkező, így sima felszínű. A betegséget kialakítja.

Sz

Szájüreg: az emberi tápcsatorna előbéli szakaszának kezdeti ürege. Ebben találhatók a fogak, a nyelv és a nyálmirigyek.

Szaporodás: az élőlények fajfenntartó működése. Lényege a genetikai anyag bizonyos részletének átadása.

Szár: létfenntartó szerv, fő feladatai a más szervek tartása és a szállítás.

Szárszerű képződmény: tartja a levélszerű képződményeket, egyes fajoknál vízszállító szövetelemeket tartalmazhat.

Szaruhártya: átlátszó, az ínhártya folytatása.

Szedercsíra: sejtek halmaza, mely a barázdálódás során jön létre.

Szemikonzervatív: félig régi

Szemlencse: a szem gyűjtőlencséje. A megtört fénysugarakat összegyűjti a sárgafoltra. Domborúsága a nézett tárgy távolságának megfelelően változik.

Szemzés: a szervátültetés egyetlen rügy átvitelével valósul meg.

Szén: főként növényi maradványokból magas hőmérsékleten és nyomáson keletkező keverék. Fajtái: tőzeg, lignit, barnakőszén, feketekőszén és antracit.

Szén-dioxid: levegő 0,03 %-ban jelenlévő alkotórésze. A szervezetek lebontó működésének egyik végterméke. A növények fotoszintézise használja fel.

Szerv: szövetek alkotta egyed alatti szerveződési szint.

Szervátültetés: valamilyen növényi részt egészséges alanyra oltanak. Két fajtája az oltás és a szemzés.

Szerveződési szint: léteznek egyed alatti szerveződési szintek, pl. atom, szövet stb., valamint egyed felettiek is, ilyen pl. a társulás.

Sziklevél: a magban található képződmény. Tartalék tápanyagot tartalmaz a kétszikűeknél, közvetítő szerepe van a csíra és a táplálószövet között az egyszikűeknél.

Szinapszis: ingerület átadására képes időleges sejtkapcsolat. Kialakulhat két idegsejt, ill. egy idegsejt és egy más jellegű sejt között.

Szinaptikus hólyagocskák: az ingerületátvivő anyagot raktározó membránhólyagok.

Színtest: részei: sejtalkotó, mely a fotoszintézis helye. Részei: külső membrán, belső membrán és alapállomány. Utóbbi a sötét szakasz, a belső membrán a fényszakasz színhelye.

Sziromlevél: a takarólevelek egyik típusa, színe változatos lehet.

Szitakötő: a rovarok osztályának egyik rendje.

Szív: izmos falú szerv. A keringési rendszer központja, feladata a vér állandó áramlásának biztosítása, percenként kb. 72-szer pulzál. Szívfal és belső üregrendszer alkotja.

Szivacs: testük több, eukarióta sejtből áll. Szöveteik még nem alakultak ki, helyhez kötötten élnek. Két sejtrétege, azaz csíralemeze van.

Szivárványhártya: az érhártya és a sugártest folytatása, színanyagot (melanin) tartalmaz. A szem belsejének erős fénytől való védelmében van óriási szerepe.

Szívbelhártya: egyrétegű laphámból álló, a szív belső üregrendszerét bélelő réteg.

Szívburok: kettős savós hártya a szív legkülső részén.

Szívizom: speciális izomszövet-típus, a simaizomszövet és a harántcsíkolt izomszövet előnyös tulajdonságait egyesíti.

Szövet: olyan sejtek összessége, melyek származása közös, működésük megegyezik és alakjuk hasonló. Megjelenéskor a növény sejtjeinek feladata már differenciálódik.

Szubsztrát: az enzim által átalakított molekula.

Szűrlet: fehérjementes vérplazma. Ionokat, vizet, karbamidot tartalmaz. A vesetestecskében keletkezik.

T

Talamusz: a köztiagy nagyobb, felül elhelyezkedő része. A szaglást leszámítva az összes többi érzőrost utolsó átkapcsoló állomása.

Tanult magatartásformák: ezeket a magatartásformákat az állatok koruk előrehaladtával szerzik meg, ezekkel tehát az állat világrajövetelekor nem rendelkezik.

Táplálószövet: a mag egyik része. A központi sejt megtermékenyítése során alakul ki. A csíra növekedéséhez és fejlődéséhez szükséges szerves anyagokat tartalmazza.

Táplálószövet: a mag része, tartalmazza a csíra növekedéséhez szükséges anyagokat.

Tapogató: a csalánozók szájnyílás körüli, hosszúkás képződmény. Csalánsejtjeik révén segítik a táplálék megszerzését, valamint annak űrbélbe kerülését.

Társulás: egyed feletti szerveződési szint. Növények és állatok együttélése, melyek különböző fajokba tartoznak.

Tartalék tápanyag: a csíra növekedéséhez szükséges szerves anyag. Kétszikűeknél a sziklevelek, egyszikűeknél a tápláló szövet tartalmazza.

Tawara-szárak: izomrostok kötegei, melyek az ingerület kamrákhoz történő levezetésében játszanak szerepet.

Tejelválasztást serkentő hormon: nőknél a tejtermelést irányítja, férfiaknál hatása ismeretlen. Az elülső lebeny hormonja.

Tejsav: hidroxi-karbonsav. Jellegzetes csoportja a karboxil-csoport (-COOH).

Tejsavas erjedés: az erjedés izmokban zajló típusa. Eredményeként alakul ki az izomláz.

Telepes növény: sejtjeinek működése megegyezik, nem alakultak még ki az igazi szövetek.

Telepes testszerveződés: a növényvilágban a többsejtű testszerveződés legegyszerűbb fajtája. Valódi szövetek még nem alakultak ki, nem indult még meg a sejti differenciáció, ami azt jelenti, hogy a sejtek működése nagyjából megegyezik. Az élőlényt alkotó sejtek szorosan kötődnek egymáshoz, amit sokszor az biztosít, hogy sejtfaluk közös.

Teleptest: a telepes testszerveződés háromdimenziós formája.

Teljes átalakulás: az átalakulással történő egyedfejlődés egyik típusa. Jellemző rá a bábállapot.

Tengeri saláta: sejtlemezes, a mi salátánkhoz nagyon hasonlító zöldmoszat.

Térdreflex: a térdkalács alatti ínra mért ütést követően a lábszár kilendül, melyet a combfeszítő izom összehúzódása okoz.

Termék: Az enzim által bekötött szubsztrátok összekapcsolódása során alakul ki.

Termés: létrehozásában nagyon fontos a termő.

Terminális oxidáció: a biológiai oxidáció záró folyamata, melynek helye a mitokondrium belső membránja. Jelentős mennyiségű ATP-t termel, melyhez az elektronokat a NADH molekulák bomlása szolgáltatja.

Termő: a virág női szaporító szerve, női ivarlevél; három része a bibe, a bibeszál és a magház.

Testüreg: a külső és a belső csíralemez által határolt, ill.a középső csíralemez sejtjei által körülvett üreg.

Tetrád állapot: a homológ kromoszómák egymás mellé kerülése; négy darab kromatidát jelent.

Tömegszám: egy atomban a protonok és a neutronok számának összege.

Tömlő: a csalánsejtnek a méreganyagot a sejt belsejéből kivezető része.

Törzsfa: egyszerű ábra, mely a különböző törzsek evolúciós kapcsolatát szemlélteti.

tRNS (transzfer RNS): olyan RNS, amely aktivált aminosavakat szállít a riboszómákhoz.

Tropomiozin: fehérje, mely fontos az izomműködésben.

Troponin: fehérje, mely fontos az izomműködésben.

: anyaga lehet mész, kova vagy szaru. Az állat vázát alkotja.

Tüdő: a kifejlett béka előbél eredetű légzőszerve. Alkalmas a légköri levegő oxigéntartalmának hasznosítására.

Tüdő: előbél eredetű légzőszerv, mely a légköri levegőből képes az oxigén felvételére és a szén-dioxid leadására. Két tüdőfelünk van.

Tűképző sejt: az állat vázát, a tűket létrehozó sejt a külső csíralemezben.

Tüszőserkentő hormon: az ivarmirigyekben az ivarsejtek érését serkenti. Az elülső lebenyben termelődik.

U, Ú

Utódfágok: azok az új fágok, melyeket a baktérium sejt saját anyagainak felhasználásával állít elő.

Ü, Ű

Űrbél: zsákszerű képződmény az állat belsejében. Az ezt határoló galléros-ostoros sejtek ennek vizéből veszik fel a táplálékul szolgáló törmelékszemcséket és ide adják le a vándorsejtek a salakanyagokat.

V

Vacok: a kocsány kiszélesedő része, melyen a viráglevelek találhatók.

Vakfolt: a látóideg kilépésének helye. Receptorokat nem tartalmaz.

Valódi termés: képzésében kizárólag a termés vesz részt.

Váltivarú: külön egyed termeli a petesejteket és a hímivarsejteket.

Vándorsejt: aktívan mozogni képes sejtek a külső csíralemezben. Hármas feladatuk van: emésztenek, széthordják az emésztés során nyert molekulákat a többi sejtnek és összegyűjtik a salakanyagokat.

Vázizom: nagyobb méretű harántcsíkolt izmok az ember testében.

Vazopresszin: fokozza a nefronokban a víz visszaszívását és így csökkenti a vizelet mennyiségét. A hátulsó lebenyben tárolódik.

Vegetatív mag: ld. vegetatív sejt.

Vegetatív sejt: a pollen nagyobb része, mely a pollentömlőt hajtja a termő belsejébe.

Vegetatív szaporodás: növények ivartalan úton, vegetatív szervekkel történő szaporítása.

Végfácska: a neuronnak az a része, mely az ingerületet átadja a szomszédos idegsejtnek.

Velőállomány: a vese belső része. A nefronok elvezető csatornái itt találhatók.

Velőshüvely: az axonon lévő gliasejtek összessége. Színe fehéres.

Véna (gyűjtőér): fala tágulékony, viszonylag kevés izomszövetet tartalmaz. Szén-dioxidban gazdag vért szállít, kivéve a tüdővénát, mely a bal pitvarba fut be. Ezek az erek mindig a szívbe futnak be.

Vér: a zárt keringési rendszerben áramló folyadék.

Vér: az emberi test érrendszerében áramló folyadék, folyékony állományú sejtközötti kötőszövet. Felnőtt szervezetben kb. 5 l a mennyisége. Feladata a szervezet egyensúlyának a fenntartása. Színe a hemoglobin nevű festékanyag miatt piros.

Vérátömlesztés (transzfúzió): vérvesztésnél (baleset, műtét) szükségessé válhat, hogy az elvesztett vért pótolják. Ezt a műveletet hívják így.

Vércsoport: sokféle vércsoport létezik, ami azzal hozható összefüggésbe, hogy a vörösvértest membránján különböző molekulák lehetnek. A vércsoportok közül kettő kiemelkedő fontosságú van, az AB0 és az Rh vércsoport.

Vérplazma: a vér folyékony állománya. Főleg vizet, ezen kívül pedig különböző ionokat, nagyobb szerves molekulákat, pl. fehérjéket tartalmaz.

Vese: páros, bab alakú szervünk.

Vesemedence: a vese része. Itt gyűlik össze a kész vizelet, ami a húgyvezetékeken keresztül a húgyhólyag felé áramlik.

Vesepiramis: a vese belső részének jellegzetes rajzolata.

Veseszemölcs: a piramisok csúcsi része, ezen át csöpög a kész vizelet a vesemedencébe.

Vesetestecske: a nefron felső, a vese kéregállományában lévő része. Artériás hajszálérgomolyagból és kettősfalú Bowman-tokból áll. Itt történik a vérből a szűrlet létrehozása.

Virágporszem: tartalmazza a vegetatív magot és a generatív magot; a bibére jutásának folyamatát megporzásnak nevezzük.

Vírus: átmenetet képez az élő és élettelen határán; sejt alatti szerveződésűek. Felépítő vegyületeik: nukleinsav és fehérje. Nanométeres nagyságrendűek.

Vizelet: a vesében keletkező folyadék. Mennyisége kb. napi 1, 5 liter. Található benne karbamid, különböző ionok, víz, festék- és gyógyszermaradványok.

Vörösvértest: az emberi vér alakos elemeinek egyike. Kb. 5 millió található belőle 1 mm3 vérben. A hemoglobin miatt vörös színű, kifejlett formában hiányzik belőle a sejtmag, így alakja fánkhoz hasonló, feladata a légzési gázok (oxigén és szén-dioxid) szállítása.

X

Xantofill: citromsárga színanyag.

Z

Zárótársulás: a társulások előrehaladó változása során létrejövő legfejlettebb társulás.

Zárt keringési rendszer: a vér zárt csőrendszerben kering.

Zárvatermő: a termőlevelek összenőttek, így a magkezdemények védetten fejlődnek.

Zigóta: a hímivarsejt és a petesejt összeolvadásával keletkezik, kétszeres kromoszómaszelvényű (diploid) sejt. Sorozatos osztódásának eredményeként jön létre az új egyed.