Kémia fogalomtár

A, Á

Acél: 1,7 %-nál kevesebb szenet tartalmazó vasötvözet.

Addíció: olyan kémiai reakció, melyben két vagy több vegyületből egy új vegyület keletkezik melléktermék képződése nélkül.

Adszorpció: folyadékban oldott vagy gázfázisban jelenlévő anyagok felhalmozódása szilárd test vagy folyadék felületén. Gyakorlati jelentősége: pl. ivóvizek, gázok tisztítása, olajfinomítás, cukorléderítés.

Adszorbens: nagy fajlagos felületű porított vagy porózus anyagok, melyek felületén végbemegy az adszorpció.

Akirális molekula: nincs olyan izomerje, amelynek a konstitúciója azonos, de nem hozható vele fedésbe (tükörképi mása).

Akkumlátor: olyan galvánelem, amely kimerülés után elektromos árammal feltöltve elektrolízis útján visszaalakítható galvánelemmé.

Aktív felületvédelem: a felületvédelem azon fajtája, amikor a fémfelületet egy nem korrodáló fémmel elzárják a környezettől, de a bevonat sérülésével azonban nem szűnik meg a védőhatás.

Aktivált komplexum: az atomoknak olyan csoportja, melyben a képződő, új kötések és a megszűnő, régi kötések még együtt vannak. Ahhoz, hogy aktivált komplexum kialakulhasson, az aktiválási energiát kell befektetni.

Alapállapot: az atomok legkisebb energiájú állapota. Az atomban ekkor az elektronok a lehetőség szerint a legközelebb helyezkednek el az atommaghoz, és a legerősebben kötődnek ahhoz.

Aldehid(formil)csoport: olyan funkciós csoport, amelyben egy szénatomhoz egy hidrogénatom egyszeres, és egy oxigénatom kétszeres kötéssel kapcsolódik.

Aldohexóz: olyan hat szénatomos monoszacharid, amely nyílt láncú formájában az oxocsoport láncvégi.

Alfa sugarak (a-részecskék): egyik fajtája a radioaktív atom atommagjából kibocsátott részecskéknek. A hélium atommagjához hasonlít: két protont és két neutront tartalmaz, relatív atomtömege pedig négy. Az alfa-részecskék viszonylag lassan mozognak és kicsi az áthatoló képességük.

a szerkezet: a gyűrűvé záródott monoszacharidok azon szerkezete, melyben a glikozidos hidroxilcsoport axiális állású (a gyűrű tengelyével párhuzamos).

Amfoter vegyületek: savas és bázikus csoportokat is tartalmazó vegyületek pl. amino-karbonsavak, alumínium-hidroxid.

Aminosav: olyan karbonsavak, melyek molekuláiban a karboxilcsoport melletti szénatom (a-szénatom) egy hidrogénatomját -NH2, aminocsoport helyettesíti. Az ilyen szerkezetű aminosavakat a-aminosavaknak nevezzük.

Minden aminosav tartalmaz legalább egy bázikus amino- és egy savas jellegű karboxilcsoportot, ezért vizes oldatban, de kikristályosítva, szilárd állapotban is az aminocsoport protonált, a karboxilcsoport protonálatlan állapotban van (ikerionos szerkezet.

Ezért az aminosavak standardállapotban szilárd halmazállapotúak, a rács ionos jellegű.

Ammónia (NH3): színtelen, szúrós szagú, a levegőnél könnyebb gáz. A cseppfolyós ammóniában a molekulák hidrogénhidak közvetítésével kapcsolódnak össze. A cseppfolyós ammónia jó oldószer, nagy párolgáshője miatt régebben hűtőanyagnak használták. Energiaközlés hatására az ammónia elemeire bomlik. Az ammónia vízben nagyon jól oldódik. Ennek során lúgos kémhatású ammónium-hidroxid-oldat (régi nevén szalmiákszesz) képződik. Az ammónia 90%-át műtrágyagyártásra használjál fel.

Amorf kén: a forráspontja közeléig hevített kénolvadék hirtelen lehűtésekor képződő gumiszerűen nyúlós, ragadós alaktalan kén. Rugalmasságát, képlékenységét hamar elveszíti, mert szobahőmérsékleten néhány óra alatt rombos kénné alakul.

Anion: negatív töltésű ion. Lehet egyszerű ion, pl. Cl-, S2-, vagy összetett ion is, pl. PO43-, CO32-.

Anizotrópia: az a jelenség, hogy az anyagi halmazban a tulajdonságok egy része a tér különböző irányaiban eltérő. Jellegzetes sajátossága ez a szilárd kristályoknak, ugyanis ezekben az anyagi halmazokban bizonyos tulajdonságok (fénytörés, elektromos és hővezető képesség, mágneses sajátosságok, hasadás, rugalmasság stb.) különböző irányokban eltérő. (Kivételt képeznek a szabályos rendszerbeli kristályok, pl. NaCl)

Anód: az az elektród, amelyen oxidáció történik. Galvánelemeknél az anód negatív töltésű, elektrolízisnél éppen fordítva, pozitív töltésű elektród.

Anyagi halmaz: nagyon sok részecskéből álló rendszerek. A halmazt alkotó részecskék lehetnek atomok, molekulák, ionok. Az anyagi halmazok nagyon kis részecskékből épülnek fel, amelyek nem folytonosan töltik ki a teret (a részecskék között üres hely is van), és állandó rendezetlen mozgást végeznek. Ez a több összetevőből kialakuló molekuláris mozgás a hőmozgás. A részecskék között azonban a különböző kémiai kötések miatt vonzó kölcsönhatások (kohéziós erők) is kialakulhatnak. A vonzó és taszító erők (hőmozgás) viszonyától függ a halmaz állapota. Tehát a halmaz tulajdonságait alapvetően két tényező befolyásolja: a halmazt alkotó részecskék sajátosságai, valamint a közöttük fellépő kölcsönhatások a halmaz számos fizikai állandóját és tulajdonságát megszabják (pl. olvadáspont, keménység, viszkozitás stb.)

Anyagmennyiség: az anyagot felépítő részecskék számát fejezi ki. Jele: n, mértékegysége: mol.

Apoláris kovalens kötés: azonos atomok, vagy nagyon kis elektronegativitás-különbségű atomok között létrejövő kovalens kötés.

Apoláris molekula: apoláris molekuláról beszélünk:

-

ha a molekula kötései apolárisak (elemmolekulák)

-

ha a kötései polárisak, de a kötések szimmetrikus elrendeződése folytán a polaritásvektorok összegzése nullát ad

Apoláris oldószer: apoláris molekulákból álló oldószer, amely oldja az apoláris kovalens vegyületeket. Az oldószer molekulái az oldás során megbontják a molekularácsot. Sok folyékony szerves vegyületet használnak apoláris oldószerként.

Atmoszférikus desztilláció: légköri nyomáson történő, forráspontkülönbségen alapuló, oldatok, folyadékelegyek szétválasztására alkalmas művelet. Az oldatot, elegyet hevítve először a legalacsonyabb forráspontú összetevő távozik és lehűtve tisztán kinyerhető.

Atom: az elemek legkisebb része, amely kémiai módszerekkel tovább nem bontható. Az atom átmérője 10-10 m nagyságrendű. Atommagból és elektronfelhőből áll, melyeket elemi részecskék építenek fel.

Atommag: az atom központi részében lévő protonokból és neutronokból álló, pozitív töltésű rész. Az atommagban összpontosul az atom tömege (10-25 - 10-27 kg nagyságrendű). Az atommag térfogata az atom térfogatához képest parányi (az atommag átmérője 10-15 m nagyságrendű).

Atompálya: az atomban az a térrész, melyben az elektron 90 %-os valószínűséggel előfordul.

Autokláv: vastag falú, légmentesen záró, gömb (félgömb), ill. hengeres alakú, vas- vagy acélöntvény anyagú, fűtőberendezéssel ellátott tartály kémiai reakciók nagy nyomáson és hőmérsékleten való lefolytatására.

Avogadro-szám: 1 mól anyagban lévő részecskék száma. NA = 6,02×1023 1/mól.

Avogadro-törvénye: ha különböző gázokból azonos anyagmennyiséget veszünk és állapotuk azonos, akkor egyenlő a térfogatuk.

Axiális hidrogénatom: olyan hidrogénatom, amelynek kötésiránya párhuzamos a molekula szimmetriatengelyével; azaz tengelymenti. Jele: (a).

Axiális metilcsoport: olyan metilcsoport, amelynek kötésiránya párhuzamos a molekula szimmetriatengelyével; azaz tengelymenti. Jele: (a).

Az elektrolízis mennyiségi törvényei: az elektrolízis folyamatának alaptörvényeit Michael Faraday állította fel 1834-ben.

-

Faraday I. törvénye: Az elektródokon áthaladó anyag tömege (m) arányos az alkalmazott áramerősséggel (I) és az elektrolízis időtartamával

m ~ I×t,

m = k×I×t  (k: elektrolízis állandó)

-

Faraday II. törvénye: 1 mol z töltésű ion semlegesítéséhez z×96500 C töltés szükséges, vagyis az elektrolízishez szükséges  töltés egyenesen arányos az elektrolizálandó anyag mennyiségével és töltésével:

Q

= F,

z×n

F = 96500 C/mol

(1 Faraday, azaz 96500 C nem más, mint 1 mol elektron töltése)

- A két törvény egyesítése:

m =

I×t×

M

z×F

ahol M a leválasztott anyag moláris tömege, z az oxidációsszám változás.

Az ólomakkumlátor szakszerű gondozása: A gondozást igénylő akkumlátor esetében a folyadékszint és a feltöltöttség ellenőrzése a legfontosabb teendő. A savszintnek legalább 1 cm-rel kell a lemezek felső éle fölött lennie, a hiányzó mennyiséget desztillált vízzel kell pótolni. A sav sűrűségének 1,15 és 1,26 g/cm-3 között kell lennie. Folyamatos használat esetében a töltöttségi szint megoldott. Használaton kívül négy hetenként fel kell tölteni addig, amíg gázbuborékok nem távoznak a folyadékból.

Az ón módosulatai: három módosulata ismert:

a)

+13,2 °C alatt az a vagy szürke ón a stabilis. Mikrokristályos szürke por, gyémántrácsú szabályos kristályokból áll. Ezt a módosulatot régebben amorfnak tartották.

b)

13,2 és 161 °C között, tehát közönséges hőmérsékleten is a tetragonális b-ón vagy fehér ón stabilis. Ez a közismert, ezüstfehér színű, igen lágy, könnyen hengerelhető módosulat. Az öntött ónrúd hajlításkor sajátosan recseg ("ónzörej"), mert a kristályai súrlódnak egymáson.

c)

A b-ón 161 °C fölött rombos szerkezetű, rideg, könnyen porrátörhető g-ónná alakul át. Ez 232 °C-on megolvad.

B

Bauxit: hidroxidtartalmú timföldásványok gyűjtőneve, összetételük a következő határok között változhat:

Al2O3  

40-60%

víz

12-30%

Fe2O3

7-30%

SiO2 

1-15%

TiO2  

3-4%

F, P2O5, V2O5 stb.

0,05-0,2%

b szerkezet: a gyűrűvé záródott monoszacharidok azon szerkezet, amelyben a glikozidos hidroxilcsoport ekvatoriális állású (nem párhuzamos a gyűrű tengelyével).

Bohr, Niels (1885-1962)

Niels Bohr

Dán tudós, fiatalon dolgozott Thomson, majd Rutherford mellett. 1913-ban alkotta meg atomelméletét. Koppenhágában elméleti fizikai intézetet vezetett. A második világháború alatt az USA-ban dolgozott az atombombatervben.

C

Cetánszám: a Diesel-olajok öngyulladásának jellemzésére szolgáló önkényesen választott mértékegység. A cetán (hexadekán = 16 szénatomos normálparaffin) öngyulladási tulajdonságai a legkedvezőbbek, ezért ez jelenti a skála 100-as értékét, míg a zéruspontnak a csekély öngyulladású a-metil-naftalint választották. A cetánszám megmutatja, hogy az adott Diesel-olaj öngyulladási tulajdonságai hány százalék cetán tartalmú a-metil-naftalin / cetán elegy öngyulladási tulajdonságaival azonosak.

Cs

Csapadékképződés: olyan oldatreakció, melynek során oldhatatlan anyag (csapadék) válik ki.

Cseppfolyósítás: szobahőmérsékleten gáz halmazállapotú anyagok (gázok) átalakítása folyadék állapotúra hűtéssel (a gőzállapot elérése) és - szükség szerint - a nyomás növelésével.

D

Dalton, John (1766-1844): angol fizikus, kémikus, a modern atomelmélet megalapozója. Tisztázta a gázelegyek legfontosabb tulajdonságait és a parciális nyomás fogalmát.

Datív kötés: a kötést létesítő elektronpár mindkét elektronját ugyanaz az atom adja. Csak a kötés kialakulásának módjára utal az elnevezés, ha már létrejött a kötés, akkor kovalens kötés lesz.

Delokalizált elektronok: nem helyhez kötött, kettőnél több atommag erőterébe tartozó elektronok.

Delokalizált kovalens kötés: olyan kovalens kötés, melyben a kötő elektronpár(ok) (delokalizált elektronok) mozgását nemcsak két, hanem több atomtörzs is befolyásolja. Bizonyos molekulák, pl. a karotinoidok delokalizált kötésrendszere könnyen gerjeszthető, ezzel magyarázzuk, hogy ezek színes vegyületek.

Démokritosz (Kr.e. 460-370): görög filozófus, az atomista rendszer magalkotója. Az atomok örökkévalók, minőségileg egyformák, csak alakjuk, helyzetük és elrendeződésük különböző.

Dermedés: olyan anyag halmazállapot változása folyadékból szilárdba, amely szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú.

Desztilláció: forráskülönbségen alapuló, oldatok, folyadékelegyek szétválasztására alkalmas művelet. Az oldatot, elegyet hevítve először a legalacsonyabb forráspontú összetevő távozik, melyet elvezetve és lehűtve tisztán kinyerhetünk.

Diasztereomerek: azok a molekulák, amelyek konstitúciója azonos, konfigurációjuk eltér, egymással nem azonosak, és egymásnak nem is tükörképi párjai. A diasztereomerpárok közönséges fizikai tulajdonságaikban is eltérnek egymástól.

Dinitrogén-tetraoxid (N2O4): a nitrogén-dioxid dimerizációja során létrejövő színtelen gáz.

hűtés

2NO2

N2O4

melegítés

Dipólus molekula: pozitív ill. negatív pólusokkal rendelkező molekula.

D-izomerek: a monoszacharidok természetben előforduló izomerjei.

Diszacharidok: két monoszacharid egységből álló, legegyszerűbben összetett szénhidrátok. Szerkezetüket úgy vezethetjük le, hogy a két egyszerű cukormolekula egy-egy OH-csoportjából kilép egy vízmolekula, és a két cukorrész éterkötéssel összekapcsolódik. Az összekapcsolódásban részt vevő OH-csoportok közül legalább az egyik glikozidos OH-csoport. A diszacharidok között van redukáló és nem redukáló cukor. Fehér, szilárd, kristályos vegyületek; vízben jól, alkoholban rosszul, éterben nem oldódnak.

Dúsítás: a fémtartalmú ércek bányászatakor az érccel együtt rendszerint nagyobb mennyiségben hoznak a felszínre olyan anyagot is, ami nem tartalmazza az illető fémet (ez a meddő). Az érc előkészítéseként minél több meddőt igyekeznek eltávolítani. Ezt az eltávolítási folyamatot nevezzük dúsításnak. A dúsítás során a fémtartalmú ércek fizikai eljárásokkal különválaszthatók a meddőtől.

E

Égéshő: az a hőmennyiség, amely felszabadul egy mól éghető anyag tökéletes elégetésekor oxigén jelenlétében.

Ekvatoriális hidrogénatom: olyan hidrogénatom, amelynek kötési iránya nem párhuzamos a gyűrűs molekula szimmetriatengelyével, kb. a gyűrű "síkjában" van és kifelé mutat. Ezek az ekvatoriális (e) vagy egyenlítői hidrogének.

Ekvatoriális metilcsoport: olyan metilcsoport, amelynek kötési iránya nem párhuzamos a gyűrűs molekula szimmetriatengelyével, kb. a gyűrű "síkjában" van és kifelé mutat. Ezek az ekvatoriális (e) vagy egyenlítői metilcsoportok.

Elektronfelhő (elektronburok): az elektronfelhő az atomban található, az atommag körül elhelyezkedő elektronok alkotják. Elnevezése szemléletes, mert arra utal, hogy az atomnak nincs éles határfelülete.

Elektród: elektrokémiai reakciókban az oldattal érintkező fémes vezetők (fémek vagy grafit).

Elektródcella: egy elem (elektród), saját ionos vegyületének vizes oldatával érintkezésben. Az elektrolittal érintkező fémelektród felületén kationok képződnek és oldatba lépnek, míg az elektronok visszamaradnak. Ennek következtében az oldat pozitív, az elektród negatív töltést kap, és közöttük potenciálkülönbség alakul ki.

Elektródpotenciál: (az elektródreakció potenciálja) az adott elektródból és egy vonatkoztatási elektródból álló galváncella elektromos potenciálkülönbsége.
Jele: E.

Elektrolit oldat: sók, savak, bázisok hidratált ionokat tartalmazó vizes oldata. Mivel olyan töltéssel rendelkező részecskéket tartalmaz, melyek szabadon mozoghatnak, ezért egy elektrolit oldat jó vezető.

Elektrolitos disszociáció: molekulák vagy ionrácsos vegyületek hidratált ionokra való bomlása vízben való oldódáskor. Ilyenkor elektrolit oldat keletkezik.

Elektrolízis: olyan kémiai reakció, melynek során az elektromos energia kémiai energiává alakul, vagyis elektromos áram hatására történő kémiai átalakulás.

Elektromotoros erő: a galvánelem két elektródja közötti maximális feszültség, amit akkor mérhetünk, ha a galvánelemen keresztül nem folyik áram. Jele: EMF. Az elektromotoros erőt kiszámíthatjuk bármely galvánelem két elektródjának potenciálkülönbségeként.

Elektron: negatív töltésű részecske. Jele: e-. A hidrogénatomhoz viszonyított relatív tömege 0,0005 (valódi tömege: 9,1×10-31 kg). A proton töltéséhez viszonyított relatív töltése -1 (valódi töltése: 1,6×10-19C).

Elektronegativitás: a kémiai kötésben részt vevő atomok elektronvonzó képességét jellemző viszonyszám, jele: EN.

Elektrolitikus vezetés: másodrendű vezetők által megvalósuló vezetés. Ekkor az elektromos vezetés az ionos vagy ionizálható anyagok olvadékaiban és oldataiban lévő szabadon mozgó ionok biztosítják.

Elektrolizáló cella: az elektrolitba (ez lehet olvadék vagy oldat) merülő két elektród, amelyek közt egyenfeszültségű áramforrást kapcsolunk.

Elemi cella: a kristályrács legkisebb jellemző része, amelyet a tér három irányába eltolva megkapjuk az egész rácsot. 14-féle típusa létezik.

I.

1.

háromhajlású (triklin) egyszer primitív elemi cella

II.

1.

egyhajlású (monoklin) bázislapon centrált kétszer primitív elemi cella

III.

1.

rombos egyszer primitív elemi cella

2.

rombos bázislapon centrált kétszer primitív elemi cella

3.

rombos középpontban (térben) centrált kétszer primitív elemi cella

4.

rombos minden lapon centrált négyszer primitív elemi cella

IV.

1.

négyzetes egyszer primitív elemi cella

2.

négyzetes középpontban (térben) centrált kétszer primitív elemi cella

V.

1.

négyzetes egyszer primitív elemi cella

VI.

1.

romboéderes egyszer primitív elemi cella

VII.

1.

szabályos egyszer primitív elemi cella

2.

szabályos középpontban (térben) centrált kétszer primitív elemi cella

3.

szabályos minden lapon centrált négyszer primitív elemi cella.

Elemi részecskék: az atomot felépítő parányi részecskék: proton, elektron és neuron.

Enantiomerpár: az azonos konstitúciójú, de eltérő konfigurációjú kiralitáscentrummal rendelkező molekulák. A két molekula egymásnak tükörképi párja, de nem azonosak.

Az enantiomerpár jellemzői:

-

közönséges kémiai és fizikai tulajdonságai megegyeznek,

-

a síkban polarizált fény síkját a két molekula halmaza (oldatban például, és külön-külön) ellenkező irányban forgatja el,

-

más királis molekulák enantiomerpárjainak két tagjával eltérő módon reagálnak (ennek pl. az életfolyamatokban /enzimek/ van nagy jelentősége).

Endoterm oldódás: a rendszer oldódás során energiát vesz fel, melyet először saját, illetve közvetlen környezete (pl. edény fala) hőmérsékletének csökkentésével ér el. A lehűlt rendszer azután lassanként felveszi környezete hőmérsékletét.

Endoterm változások: a folyamat során a rendszer hőt vesz fel környezetétől, belső energiája nő.

Érc: minden olyan ásvány vagy ásványkeverék, amelyből fém gazdaságosan kinyerhető.

Éterkötés: éterkötésű oxigén ( -O- ) által kialakított kovalens kötés, melyben az oxigénatom egy-egy párosítatlan elektronjával egy-egy szénatomhoz kapcsolódik

Exoterm oldódás: a rendszer oldódás során energiát veszít (kötéseinek átrendeződése során azok összenergiája csökken). Ez az energia először saját, illetve közvetlen környezete hőmérsékletét emeli, majd - kisugározva a környezetbe - ismét felveszi a környezet hőmérsékletét.

Exoterm változás: a folyamat során hő szabadul fel és adódik át a környezetnek, a rendszer energiája eközben csökken.

Eutrofizáció: vízi növények túlburjánzása természetes vizekben (folyókban, tavakban), pl. a mezőgazdasági művelés során túladagolt műtrágyák oldódása és az oldatok természetes vizekbe szivárgása következtében.

Ezüsttükör-próba: az aldehidcsoport kimutatására alkalmas reakció. Ammóniás AgNO3-oldat és az aldehidcsoportot tartalmazó szerves vegyület reakciója, melynek során az aldehidcsoport karboxilcsoporttá oxidálódik, miközben fémezüstté redukálja az Ag+-iont. A reakció tehát egy redoxireakció, melyben az aldehid a redukálószer

F

Fagyás: halmazállapot változás cseppfolyósból szilárd állapotúvá hűtés hatására.

Fagyáspont: elvileg azonos az olvadásponttal. Mindkettő a szilárd és folyékony fázis egyensúlyi hőmérséklete az adott nyomáson.

Fehling-próba: a vizsgálandó oldathoz Cu(II)-borkősav-ammónia komplexet adunk. Réz(I)-oxidból álló téglavörös csapadék válik ki.

Felületaktív anyagok: a folyadékok felületi feszültségét csökkentő vegyületek. Elősegítik a szilárd felületek nedvesítését, emulziók stabilitását, anyagok diszpergálását.

Felületvédelem: az az eljárás, amely során a fémet másik nem korrodáló fémmel vonják be korrózióvédelem céljából.

Fémek kinyerése: a fémek kinyerése az ércből három lépésben történik:

1) dúsítás
2) redukció
3) finomítás

Fémes kötés: elsőrendű kötéstípus a fémrácsban. A delokalizált elektronok segítségével a fématomok között jön létre.

Fémes vezetés: elsőrendű vezetők (elektronok) által megvalósított elektromos vezetés. Mivel az elsőrendű vezetők (pl. fémek) elektronjai szabadon mozoghatnak az elektromosságot vezetik.

Folyadékkristály: átmenetet képez a folyékony és a szilárd halmazállapot között. Folynak, de a folyadékoknál nagyobb fokú rendezettséget mutatnak. A folyékony kristályok rendezett csoportjai a kristályos testekhez hasonlóak, de ezek a csoportok egymáshoz képest könnyen elmozdulnak, ezért a halmaz folyékony. Jellegzetes tulajdonságuk, hogy elektromos vagy mágneses tér hatására a csoportok rendeződnek. Ez a rendeződés az anyag fénytani tulajdonságait változtatja meg. Az erőtér kikapcsolása után a csoportok rendezetlensége ismét visszaáll. Számológépekben, elektromos órákban és műszerekben kijelzőként használják.

Forrás: halmazállapot változás folyadékból gáznemű (gőz) állapotba a forráspontnak nevezett hőmérsékleten. Forrás közben a folyadék belsejében buborékok keletkeznek, a folyadékon át távoznak.

Forráspont: alacsony hőmérsékleten a folyadékok csak felületükről párolognak. Amint azonban a hőmérséklet emelésével gőznyomásuk nagyobbá válik a külső (légköri) nyomásnál, akkor a folyadék belsejében is keletkezhetnek buborékok, a folyadék forrásba jön. Forráspont az a hőmérséklet, amelyen a folyadék gőznyomása a külső légnyomással egyenlő. Mivel a gőznyomás nagy mértékben függ a hőmérséklettől, szükségképpen a forráspont is függ a külső nyomástól. Minél nagyobb a külső nyomás, annál magasabb a forráspont. Rendszerint 760 Hgmm nyomásra vonatkoztatjuk a forráspontot és ezt az értéket nevezzük normális forráspontnak. Kémiailag tiszta anyagok forráspontja adott nyomáson meghatározott és táblázatokban megtalálható. Ennek alapján azonosítani lehet egy ismeretlen anyagot, következtetni lehet az anyag szennyezettségére. Az oldat forráspontja magasabb, mint a tiszta oldószeré.

Fosszilis tüzelőanyagok: energiafejlesztés céljából felhasznált anyag: fa, szén, kőolaj, földgáz.

Fotokémiai folyamat: azok a kémiai folyamatok, melyekben az átalakuláshoz szükséges energiát a látható, vagy az ultraibolya tartományba eső elektromágneses sugárzás energia formájában veszi fel a rendszer.

Frakcionált desztilláció: olyan lepárlás (desztilláció), melynek során a folyadékelegy összetevőit fokozatosan emelkedő hőmérsékleten egymás után elpárologtatják, majd hűtéssel különböző hőmérsékleten párlatokra (frakciókra) különítik.

Freon: az ózonpajzs szempontjából nagy veszélyességű molekulák a halogénezett szénhidrogének, köztük pl. a freongázok, Az ózonbontás folyamatsora a következő:

Cl + O3 ClO + O2
ClO + O O2 +Cl
O3 + O 2O2

Halogénezett szénhidrogén fotodisszociációja:

fényenergia

CF2Cl2

CF2Cl + Cl

G

Galvánelem: a galvánelemek áramtermelésre alkalmas berendezések. Segítségükkel a redoxifolyamatok energiája hasznosítható, elektromos energiává alakítható át.

A galvánelem két különböző elektródpotenciálú elektródcella összekapcsolása oly módon, hogy a két elektrolit között az ionok szabad vándorlása biztosítva van (agar-agar csővel), vagy féligáteresztő hártyával, de az elektrolitok keveredése nem lehetséges.

Gerjesztett állapot: az atomnak azon állapota (elvileg végtelen sok lehet), amely során energia befektetésével az elektronok, vagy azok némelyike távolabb kerül az atommagtól, mint alapállapotban. A gerjesztést természetesen nem bármilyen értékű energiával lehet végrehajtani. A szükséges energia értékét a különböző atompályák energiaszintje közti különbség adja meg.

Glikozidkötés: monoszacharidok összekapcsolódása során kialakuló éterkötés, mely a cukoregységek OH-csoportjaiból vezethető le vízkilépéssel. Glikozidkötés kialakulhat egy glikozidos hidroxilcsoport és egy alkoholos hidroxilcsoport, illetve két glikozidos OH-csoportból kiindulva. Monoszacharid egységek összekapcsolódásánál a glikozidkötést jellemezni szokták az összekapcsolódó szénatomok számával, illetve a glikozidos OH-csoport helyzetével, pl. a-1,4-glikozidkötés: az egyik monoszacharid egységen az 1. C-atomhoz axiális (a) helyzetben kapcsolódott glikozidos OH-csoport vesz részt a glikozidkötésben, mellyel a másik monoszacharid egység 4. C-atomjához kapcsolódik. Általánosságban glikozidos kötésnek tekintünk minden olyan kötést, amely a monoszacharid gyűrűs molekulájához ennek glikozidos hidroxilcsoportja révén kapcsol valamilyen atomcsoportot. Glikozidkötés alakul ki pl. a nukleisavakban a pentózok és a szerves bázisok között.

Glikozidos OH-csoport: nyílt láncú monoszacharidok gyűrűvé záródása közben kialakuló hidroxilcsoport. Nem közönséges alkoholos hidroxilcsoport, mert izomerizáció útján oxocsoporttá alakulhat.

Gőznyomás: nyitott edényben a párolgás addig tart, amíg a folyadék teljes egészében gőzzé nem alakul, ha azonban zárt edényben van a folyadék, akkor csak részben párolog el. Zárt térben a párolgás folytán egy ideig növekszik a gőz nyomása, majd elér egy értéket, amelynél már adott hőmérsékleten nagyobb gőznyomás nem alakul ki. Ennek a telített gőznek a nyomását nevezzük gőznyomásnak.

Gy

Gyökös láncreakció: olyan kémiai reakció, melynek során gyökök keletkeznek, a gyökök más molekulák kovalens kötéseit felbonthatják úgy, hogy újabb gyökök keletkeznek, ilyen módon egy soklépéses láncreakció játszódik le. A reakció láncindító lépéssel kezdődik, melynek során reakcióképes gyökök keletkeznek kevésbé reakcióképes molekulából. A láncvivő lépések során gyök reagál molekulával, és újabb gyök, illetve újabb molekula keletkezik. A lánczáró lépések során a gyökök összekapcsolódnak kovalens kötésű molekulákká.

H

Házi szappanfőzés: a szappanfőzésnél keletkező elegyből "kisózással" különíthető el a szappan. A kisózás szilárd nátrium-klorid-adagolást jelent. A vizes oldatba kerülő Na+- és Cl--ionok elvonják a sztearátionok vízburkát (dehidratálás), ezáltal a szappan anionjai egymáshoz tapadva "kilökődnek" a vizes oldatból, a felületen tömörülnek. Szűrés, szárítás, darabolás után használható a háziszappan. Kálium-hidroxiddal készült szappan az ún. káliszappan, ami lágyabb, kenhető, főleg ipari mosásra alkalmas.

Helyi elem: ha két fém érintkezik egymással, és érintkezési helyükre elektrolitoldat kerül (például ráesik az eső), akkor mini galvánelem keletkezik, úgynevezett helyi elem alakul ki. Ennek működése során a nagyobb redukálóképességű fém feloldódik, ionokká alakul, és többnyire hidrogén fejlődik a vízből. A helyi elemek csak igen kis intenzitású áramot termelnek, de állandóan működnek, s így idővel számottevő mennyiségű fémet visznek oldatba.

Hidratáció: vizes közegben a vízmolekulák ellentétes részleges töltésű térfelükkel körülveszik az ionokat vagy poláris molekulákat és burkok képeznek körülötte. A hidratált ion vagy molekula határozatlan, változó számú vízmolekulából álló hidrátburkával együtt mozog a vizes közegben. Ha a hidrátburkot meghatározott számú vízmolekula képezi, akkor akvakomplexről beszélünk. Az Al3+-ion hidrátburkát például 6 vízmolekula alkotja, amit jelölhetünk a következőképpen is: [Al(H2O)6]3+. A hidratált ionokat egyszerűbben jelölhetjük úgy is, hogy az ion jele után (aq) jelet teszünk, pl. Al3+(aq).

Hidratációhő: az az energia, amely akkor szabadul fel, amikor 1 mol anyag hidratálódik. A hidratáció mindig hőleadással járó folyamat, tehát a hidratációhő mindig negatív.

Hidratált ion: ionkristályok vizes oldatában szabadon mozgó, vízmolekulákkal körülvett ion.

Hidrátburok: ionkristályok vizes oldatában a szabadon mozgó negatív ill. pozitív ionok körül vízmolekulákból kialakuló vízburok, amelyben a vízmolekulák ellentétes töltésű végükkel kapcsolódnak az ionokhoz.

Hidrofil: vízkedvelő, azaz a vízhez kapcsolódó atomcsoport, molekula vagy nedvesedő felület.

Hidrofób: víztaszító, azaz a vízhez nem kapcsolódó atomcsoport, molekula vagy nem nedvesedő felület.

Hidrogénkötés: a legerősebb másodrendű kötés. Az egyik molekula hidrogénatomja létesít kötést a másik molekulában vagy ionban lévő nemkötő elektronpárral. A hidrogénkötés kialakulásának feltételei:

a)

rendelkezzen a részecske olyan hidrogénatommal, mely nagy elektronegativitású (F, O, N) atomhoz kapcsolódik (pl. szerves vegyületekben az a hidrogénatom, mely szénatomhoz kapcsolódik, nem létesít hidrogénkötést, de ha a hidrogén oxigénen keresztül kapcsolódik a szénatomhoz, akkor már részt vehet hidrogénkötés kialakításában), és

b)

rendelkezzen nagy elektronegativitású atom körüli nemkötő elektronpárral.

Hidroxilcsoport: (szerves molekulákban) attól függően, hogy az OH-csoport milyen rendű és helyzetű szénatomhoz kapcsolódik, megkülönböztetünk például: alkoholos hidroxilcsoportot (az OH-csoport telített vagy telítetlen szénatomhoz kapcsolódik), fenolos hidroxilcsoportot (az OH-csoport aromás gyűrűben lévő szénatomhoz kapcsolódik), és glikozidos hidroxilcsoportot (az OH-csoport annak eredményeként alakult ki, hogy a nyíltláncú monoszacharid gyűrűbe zárult; reakcióképesebb, mint a monoszacharid többi, alkoholos hidroxilcsoportja; a glikozidos OH-csoport oxigénje tehát a nyíltláncú formában oxocsoportban vesz részt).

Higroszkópos: nedvszívó tulajdonságú. A vizet olyan mohón megköti, hogy a levegő nedvességtartalmát is elvonja. Ilyen anyagok pl. a NaOH, cc.H2SO4

Hullámhossz: két, legközelebbi azonos fázisú pont egymástól mért távolságát hullámhossznak nevezzük (jele: l); egy-egy részecske teljes rezgéséhez szükséges T idő megegyezik azzal az idővel, amely alatt a rezgési állapot l távolságra jut.

I

Indukált dipólus: elektromos erőtér hatására képződő dipólus.

Intramolekuláris hidrogénkötés: egyes szerves molekulák, bár -OH csoportot tartalmaznak, mégsem asszociálódnak. Ezekben a molekulákban az intermolekuláris hidrogénkötések helyett intramolekuláris (ugyanazon a molekulán belüli) hidrogénkötés alakul ki (pl. hidroxibenzaldehid és hidrixibenzoesav). Az intermolekuláris hidrogénkötéseket alkotó vegyületek olvadáspontja magasabb, mint az intramolekuláris hidrogénkötéseket tartalmazó vegyületeké.

Ion: elektromos töltésű részecskék, amelyek úgy képződnek, hogy az atomok egy vagy több elektront adnak le vagy vesznek fel, és ezáltal stabilis külső elektronhéjat alakítanak ki. Az ionok lehetnek pozitív (kationok) vagy negatív (anionok) töltésűek.

Ionkötés: elsőrendű kötéstípus, a pozitív- és negatív töltésű ionok közötti elektrosztatikus vonzás hozza létre.

Ionrács: olyan kristályszerkezet, melyben a szabályosan elhelyezkedő rácspontok ellentétes töltésű ionjait elsőrendű ionkötés kapcsolja össze. Az ionrácsos vegyületekre jellemző, hogy szilárd állapotban nem, de oldatban és olvadékukban elektromos vezetők.

Irreverzibilis átalakulás: visszafordíthatatlan, egyirányú átalakulás.

Izomerek: azonos összegképletű molekulák, amelyek szerkezetükben vagy konstitúciójukban eltérnek.

Izotrópia: az a jelenség, hogy az anyagi halmazban a tulajdonságok a tér minden irányában azonosak.

K

Karboxilát-rész: a szappan anionjaiban a negatív töltést hordozó hidrofil rész.

Katalizátor: olyan anyagok, melyek gyorsítják a kémiai reakciókat. Csak a reakciók sebességét növelik meg, és nem befolyásolják a reakcióhőt, valamint megfordítható, egyensúlyra vezető reakciók esetén az egyensúlyi koncentrációviszonyokat. Nem tekinthetők reakciópartnernek, a reakció után változatlan formában visszamaradnak. Hatásmechanizmusuk olyan, hogy az aktiválási energiát csökkentik, pl. közreműködésükkel más reakciómechanizmus szerint játszódik le a reakció.

Katalízis: az a jelenség, melynek során egy kémiai reakció sebességét valamely anyag jelenléte megnöveli. Ez az anyag a katalizátor.

Kation: pozitív töltésű ion. Lehet egyszerű ion, pl. Na+, Ca2+, Al3+.Lehet összetett ion, pl. H3O+.

Katód: az az elektród, ahol redukció történik. Galvánelemeknél a katód pozitív töltésű, elektrolízisnél éppen fordítva, negatív töltésű elektród.

Keményítő: (C6H10O5)n, n = több száz. Fehér, porszerű anyag, mikroszkóp alatt szemcsés szerkezetű. A különféle növényekből származó (burgonya, kukorica, rizs, stb.) szemcsés rajzolata jellemző a növényre.

Hideg vízben nem oldódik, meleg vízben kolloid oldatot képez.

A keményítő főleg a növényekben fordul elő, különösen sok keményítőt tartalmaznak egyes gumók (burgonya) és magvak (búza, kukorica, stb.); tartalék tápanyag szerepét tölti be.

A keményítő savas hidrolízissel lebontható, a lebontási termékei között a szőlőcukron kívül a maltóz is megtalálható. A keményítő szerkezete felfogható úgy, hogy sok maltózrész kapcsolódik össze:

-H2O

n C6H12O6

(C6H10O5)n

+H2O

A keményítőben a-D-glükóz-részek az 1. és 4. szénatomok között glikozidkötéssel (éterkötéssel) kapcsolódnak. Mint a malátacukornál láttuk, az 1. számú szénatom OH-csoportja axiális állású, ezért minden kötésnél a lánc "megtörik", elhajlik.

A keményítőmolekula ezért csavarmentes, hélix szerkezetű, az ilyen szerkezetű anyagot amilóznak nevezzük. A csavar egyetlen menete 6-7 glükózrészből áll. A csavarmenetben egymás alatt, ill. felett lévő monoszacharidrészek között hidrogénkötés alakul ki, de a keményítőmolekulák között nem jön létre hidrogénkötés, nem szálas, rostos, hanem szemcsés szerkezetű. A keményítőmolekula balmenetű csavar, amely belül üreges (cső). A keményítőszemcsék felületén található amilopektin nevű poliszacharid nem hélix szerkezetű, hanem hálózatos, elágazó szerkezetű, de az amilózhoz hasonlóan szintén a-D-glükóz-részekből épül fel.

Kémiai elem: azonos protonszámú atomok halmaza. A periódusos rendszer növekvő rendszám szerint sorba rakva az összes ismert elemet tartalmazza. Különböző természetes és mesterséges izotópjaik ismertek.

Kemiszorbeálódás: kémiai erő hatására bekövetkező adszorpció.

Kén-dioxid (SO2): színtelen, szúrós szagú, köhögésre ingerlő, mérgező gáz. Könnyen cseppfolyósítható, a molekulái között dipólus-dipólus kölcsönhatás lép fel. Nagy párolgáshője miatt régebben hűtőfolyadékaként is használták. Redukáló vegyület, a kénsav gyártásának kiindulási anyaga, használják fehérítőszerként és fertőtlenítésre. Hőerőművek, lakossági széntüzelés, cement-, mész-, szilikát-, papíripar és a fémkohászat révén kerül szennyezőanyagként a légkörbe. Élettani hatása rendkívül káros, ugyanis károsítja a légzőszervrendszert, izgatja a nyálkahártyát, szűkíti a légutakat. A jobb szívfél elégtelenségét okozza.

Kénessav (H2SO3): kétértékű gyenge sav. Bomlékony, ezért tiszta állapotban, vízmentesen nem lehet előállítani.

Kén-hidrogén (H2S): záptojás szagú gáz, vízben jól oldódik, vizes oldata savas kémhatású. Vulkáni gázokban, egyes ásványvizekben (pl. a parádi-, a harkányi ásványvíz) előfordul. Kéntartalmú fehérjék bomlásakor is keletkezik.

Kénsav (H2SO4): olajszerű, színtelen, maró hatású, kétértékű sav. A tömény kénsav 2% vizet tartalmaz, higroszkópos, erélyes oxidálószer és vízelvonószer. A híg kénsav erős sav, a hidrogénnél negatívabb fémeket hidrogénfejlődés közben oldja és velük sókat (szulfátsókat) képez.

Kén-trioxid (SO3): standard körülmények között folyékony, kissé lehűtve fehér kristályokat alkot. Vízzel hőfejlődés közben kénsavvá alakul. Nagyvárosok levegőjében, mint szennyezőanyag fordul elő, nagyon káros, mert a levegő páratartalmával a rendkívül maró hatású kénsavat alkotja.

Kettős kötés: két kötő elektronpár segítségével megvalósuló kovalens kötés. Egy szigma- és egy pi-kötésből jön létre.

Kinetikus gázelmélet: az anyagi halmazok nagyon kicsi részecskékből épülnek fel, amelyek nem folytonosan töltik ki a teret (a részecskék között üres hely is van), és állandó rendezetlen mozgást végeznek. Ez a több összetevőből kialakuló molekuláris mozgás a hőmozgás. A részecskék között azonban a különböző kémiai kötések miatt vonzó kölcsönhatások (kohéziós erők) is kialakulhatnak. A vonzó és taszító erők (hőmozgás) viszonyától függ a halmaz állapota. A kinetikus gázelmélet feltevései a következők:

1.

a gázok molekulákból állnak, amelyek állandó, rendezetlen mozgásban vannak

2.

a molekulák nem fejtenek ki egymásra vonzó vagy taszító hatást

3.

a molekuláris ütközések rugalmasak, az ütközés során tehát kinetikus energia nem vész el

4.

a molekulák elhanyagolhatóan kicsik az őket tartalmazó edény térfogatához képest

5.

a molekulák haladó mozgásából származó, átlagos kinetikus energiája egyenesen arányos a gáz abszolút hőmérsékletével.

Kiralitáscentrum: a molekulának azon atomja (általában a szénatom), amelyhez négy különböző ligandum kapcsolódik. Jelölése csillaggal történik.

Kocsonyás állapot (gél): olyan kolloid rendszer, ahol a kolloid méretű makromolekulák vázszerkezetet alkotva összekapcsolódnak elsődleges vagy másodlagos kötésekkel, és a váz hézagait a közeg molekulái (víz) töltik ki. Ilyen anyag pl. a zselatin. A gélek fizikai tulajdonságait (rugalmasság, vízben megduzzadnak, kiszáradva berepedezhetnek stb.) szerkezetükkel magyarázhatjuk

Kolloid oldatok: kolloid méretű, azaz legalább egyik irányban 1-1000 nm nagyságú részecskéket tartalmaznak oldva. Éppen a viszonylag nagyméretű részecskék jelenléte miatt eltérő sajátosságokkal rendelkeznek a kolloid oldatok, mint a valódi (molekuláris méretű részecskéket tartalmazó) oldatok: nagy az oldott anyag fajlagos felülete; jellegzetesen szórják a fényt (Faraday-Tyndall-féle jelenség) viszkozitásuk jóval nagyobb lehet; stabilitásuk, állandóságuk kisebb lehet a valódi oldatokénál.

Kolloid rendszer: olyan keverék, amelyben rendkívül kis méretű (1nm 1mm) részecskék vannak eloszlatva.

Koncentráció: az oldat töménységét fejezi ki: megadja, hogy 1000 cm3 oldatban hány mól oldott anyag van. Jele: c. Mértékegysége: mol/dm3 = M, szokás [] zárójellel is jelölni a koncentrációt. Például, ha [H3O+] = 0,1M, ez azt jelenti, hogy az oxóniumion koncentrációja 0,1 mol/dm3, azaz 1000 cm3 oldatban 0,1 mol H3O+-ion van.

Kondenzálás: olyan gáz vagy gőz átalakítása hűtés hatására cseppfolyós halmazállapotúvá, amely szobahőmérsékleten és légköri nyomáson folyadék.

Konfiguráció: a molekulában a kovalensen kapcsolódó atomok, atomcsoportok (ligandumok) térbeli elrendeződése egy-egy központi atom körül.

Konformáció: egy molekulának azon lehetséges térszerkezeteit, melyek egy-egy kötéstengely körüli elfordulással átalakulhatnak egymásba, konformációnak nevezzük. Egyszeres kovalens kötések mentén a rotáció lehetséges, így elvileg "végtelen sok" konformációval rendelkezhet a molekula, a pillanatnyi térszerkezete a hőmozgás következtében állandóan változhat. A nagyobb méretű atomcsoportok minél távolabb helyezkednek el egymástól, annál kedvezőbb a molekula konformációja, illetve a nyitott állás kedvezőbb, mint a fedő.

Koordinációs szám: a központi atom vagy ion ligandumainak száma. A kristályrács esetén egy kiszemelt atomtörzshöz, molekulához vagy ionhoz legközelebb levő atomtörzsek, molekulák vagy ellentétes töltésű ionok száma. A kisebb (pl. 4-es) koordinációs számú kristályokban a részecskék térkitöltése kicsi. A nagyobb (pl. 12-es) koordinációs szám esetén szoros illeszkedésű rácsról beszélünk.

Korrózió: a környezet hatására az anyagok felületéről kiinduló kémiai változás. Környezetünkben leggyakrabban a fémek korróziójával találkozhatunk. A fémek korróziós folyamata oxidáció, amely a levegőben lévő oxigén és más gázok, a nedvesség, a talajban oldott vegyületek, stb. hatására megy végbe. A fém számára a korrózió mindig oxidációt jelent:

Me Men+ + ne-

A korróziót elektrokémiai folyamatok is elősegítik.

Kovalens kötés: közös elektronpár révén megvalósuló erős, elsőrendű kötés.

Kovalens vegyérték: a molekula egy-egy atomjára vonatkozó érték, amely megadja, hogy hány kötő elektronpár tartozik az adott atomhoz.

Köd: gázban eloszlatott folyadék.

Kőolaj: sötétbarna, barnásfekete színű sűrűn folyó közönséges hőmérsékleten szivattyúzható folyadék, nagy mélységben található. Gyakran földgázzal együtt fordul elő. A ma általánosan elfogadott felfogás szerint a kőolaj és a földgáz legnagyobbrészt tengeri élőlények maradványaiból keletkezett. Az elpusztult élőlények az üledékes kőzetekben halmozódtak fel, ahol testük szerves alkotórészei az oxigéntől elzárva bomlottak fel. Nagyobbrészt különböző szerkezetű és forráspontú alkánok és cikloalkánok keverékéből áll. A szénhidrogéneken kívül oxigén-, kén- és nitrogéntartalmú vegyületeket is tartalmaz. Ipari feldolgozásával számos értékes terméket állítanak elő.

Kötési energia: 1 mol molekulában, két atom közötti kötés képződését vagy felszakítását kísérő energiaváltozás. Mértékegysége: kJ/mol. Előjele a definíciótól függ: ha a kötés felszakítási energiáról van szó. akkor pozitív, ha képződésről, akkor negatív előjelű. értéke függ:

-

az atomok méretétől

-

az atomtörzs méretétől

-

elektronegativitástól

-

kötéseket létesítő elektronpárok számától.

Kötéspolaritás: a kovalens kötésben résztvevő atomok elektronegativitási különbségével arányos.

a)

apoláris kötés: ha két atom elektronegativitási különbsége 0, tehát a kötő elektronpárok egyforma mértékben tartózkodnak a két atommag erőterében

b)

poláris kötés: ha két atom elektronegativitási különbsége nem 0. Ekkor a kötést létesítő elektronok többet tartózkodnak a nagyobb elektronegativitású atomtörzs környezetében. Ez a nagyobb elektronegativitású atom a kötés részleges negatív pólusa.

Kötéstávolság (kötéshossz): a kötést létesítő atomok magjai közötti távolság. Értéke függ:

-

atomok méretétől

-

a kötéseket létesítő elektronpárok számától

Jele:

d, általában pikométerekben fejezzük ki
( 1pm = 10-12m )

Kötő elektronpár: olyan elektronpár, amelyik legalább két atomtörzs erőterébe tartozik.

Központi atom: azt az atomot tekintjük központi atomnak egy molekulában vagy ionban, amelyhez a legtöbb kötő elektronpár tartozik.

Kristályosítás: folyadék vagy gáz állapotú anyag szilárd állapotra történő átalakítása hűtéssel.

Kristályrács: a kristályos anyagokat felépítő részecskék szabályos térbeli elrendeződése.

Kristályrács típusok:

Kristályrács típusok

 

L

Levegő cseppfolyósítása: ha a levegőt erősen lehűtjük, akkor alkotórészei cseppfolyósodnak, az oxigén -183 °C, a nitrogén -196 °C hőmérsékleten. Ipari módszerekkel így lehet a levegőből oxigént, nitrogént és nemesgázokat kinyerni. A cseppfolyós levegő színtelen, sűrűsége kb. 0,9 g/cm3. Ha hőszigetelt tartályba cseppfolyós levegőt töltünk, először elforr belőle a nitrogén, és a folyadék színe a cseppfolyós oxigén kékes színére változik.

Ligandum: egy központi atomhoz kovalens kötéssel kapcsolódó atom vagy atomcsoport.

L-izomerek: a monoszacharidok természetben előforduló izomerjeinek tükörképei. Csak mesterségesen állíthatóak elő.

M

Makromolekula: óriásmolekula. Vízben oldódva kolloid oldatot képez.

Másodrendű kötések: a molekulák között fellépő kötéseket másodrendű kötéseknek nevezzük (lehet még intermolekuláris kötésnek vagy van der Waals molekulavonzásnak nevezni). Aszerint, hogy milyen részecskék közötti kölcsönhatásról van szó, a legfontosabb típusai:

-

apoláris molekulák közötti diszperziós kölcsönhatás

-

dipólus- és apoláris molekulák közötti dipólus-indukált dipólus kölcsönhatás

-

dipólus molekulák közötti dipólus-dipólus kölcsönhatás

-

ionok és dipólusmolekulák közötti ion-dipólus kölcsönhatás

-

hidrogénkötés

Meddő: az ércek bányászatakor felszínre került olyan anyag, amely nem tartalmazza az ércből hasznosítható fémet.

Mérgező nehézfémek: a természetes vizekbe kerülő nehézfém-ionok közül a legveszélyesebbek a következők:

- kadmium: a foszfátos kőzetekben előforduló fém a műtrágyákon keresztül juthat a talajba és a vizekbe. A szervezetbe kerülve beépül a csontokba a kalcium helyére és a gerincoszlop fájdalmas zsugorodását okozza, valamint a csontok spontán törését. A kadmium miatt meggyengült csontrendszer nyomja a belső szerveket, ami rendkívüli fájdalommal jár. (ld. ITAI-ITAI kór)

- higany: ipari üzemek működése által a vizekbe került higanyvegyületeket a kisebb vízi élőlények beépítik szervezetükbe, majd így a táplálkozás során az emberi szervezetbe kerülve súlyos szervi elváltozásokat, mozgásszervi problémákat, vakságot és az agysejtek elhalását okozzák. (ld. MINAMATA-kór)

- arzén: a magas arzéntartalmú ivóvizek fogyasztása emésztőszerv-rendszeri elváltozásokat, gyomordaganat kialakulását, bőrelváltozásokat, gyulladásos folyamatokat eredményez.

- ólom: ld. az ólomvegyületeknél.

Metán (CH4): a metán (mocsárgáz) a legegyszerűbb alkán. Színtelen, szagtalan gáz, amely kékes színű lánggal ég. Oxigénnel (ill. levegővel) robbanóelegyet képez. A metán vízben alig oldódik, jól oldható azonban éterben és alkoholban. Elsősorban földgázban és bányagázokban fordul elő, de a cellulóz erjesztése és rothadási folyamatok során is keletkezik. A metánt a földgázból történő kinyerés mellett legnagyobb részben a szén kokszosítása és a kőolaj-finomítás során állítják elő. A metánt legnagyobb mennyiségben fűtőgáznak használják. A metánból tökéletlen égetés vagy vízgőzzel való reakció során metanolt és ammóniát állítanak elő. A kémiai ipar metánt használ fel az acetilén, a klórozott metánszármazékok, a szén-diszulfid és a korom előállítására.

Metastabilis: a metastabilis állapot olyan állapot, amely bizonyos ideig fennmarad, de nem felel meg az adott körülmények közötti valóságos egyensúlynak.

Micella: a molekulák asszociációja (összekapcsolódása) során létrejövő kolloid méretű részecske.

Mól: az anyagmennyiség SI-egysége. Bármely anyagból a mól ugyanannyi részecskét tartalmaz, mint 12 gramm szén-12-izotóp.

Moláris térfogat: valamely anyag 1 moljának térfogata. Jele: VM, mértékegysége: dm3/mol. Kiszámítási módja: VM = V/n = térfogat/anyagmennyiség. Különböző szilárd anyagok térfogata különböző lehet. Ezzel szemben különböző gázoknak azonos nyomáson és hőmérsékleten azonos a moláris térfogata.

Moláris tömeg: valamely anyag 1 móljának tömege. Jele: M, mértékegysége: g/mol. Kiszámítási módja: M=m/n = térfogat/anyagmennyiség. Számszerűleg azonos a grammokban kifejezett relatív atomtömeggel vagy relatív molekulatömeggel.

Molekulapálya: az a térrész a molekulában, amelyen belül 90 %-os valószínűséggel tartózkodik az elektronpár. A Pauli-elv a molekulapályára is érvényes, tehát egy molekulapályán két ellentétes spinű elektron tartózkodhat.

Molekuláris mozgás - hőmozgás: a halmazt alkotó részecskék állandó mozgásban vannak. Ez a mozgás a molekuláris mozgás, amely három összetevőre bontható:

a)

transzlációs mozgás: a molekulák haladó mozgása, amelynek iránya és sebessége változik a molekulák ütközésekor

b)

rotációs mozgás: a molekulák forgó mozgása

c)

vibrációs mozgás: a molekulák rezgő mozgása, amelynek következtében a molekulán belül az egyes atomok távolsága változik.

A rotációs és vibrációs mozgás, amelyet a részecskék egymás erőterében végeznek, kvantált, a transzlációs mozgás viszont tetszőleges értéket vehet fel és statisztikus átlaga számítható.

Monoklin kén: (b-kén). 95,5 °C feletti, a kén olvadáspontjáig (118,95 °C) terjedő hőmérséklettartományban kialakuló módosulata a kénnek. A monoklin kén sárga színű, kis keménységű, üvegfényű, rideg anyag, amely hosszú tűkristályokból áll. Toluolos oldatból kristályosítható.

Molekularácsos kristályában 8-atomos gyűrű alakú molekulák vannak, melyek lazábban rendeződnek el, mint a rombos módosulatban. Legegyszerűbben úgy állítható elő, hogy a ként megolvasztjuk, s lassan hűlni hagyjuk. Amikor az olvadék felületén vékony, szilárd réteg keletkezett, ezt áttörjük, s a nyíláson keresztül a még folyékony olvadt ként kiöntjük. A kérgen belül hosszú átlátszó tűkristályok halmazaként monoklin kén marad vissza. A monoklin tűkristályok átlátszóságukat néhány nap alatt elveszítik, mert rombos kénmódosulattá alakulnak át. Külső alakjukat azonban kristályszerkezetük megváltozása után is megtartják. E jelenséget a kristálytan álalakúságnak pszeudomorfiának nevezi.

Monomolekuláris hártya: egyrétegű hártya.

Mosószer: olyan anyagok, amelyek a víz tisztító hatását növelik.

Műtrágyák: a természetben a kultúrnövények betakarításának következtében a termőtalaj főleg nitrogén-, foszfor- és káliumvegyületekben szegényedik el. Ezeket a talajban pótolni kell, különben a talaj kimerül és nem ad jó termést. Ezeknek az elemeknek egy részét természetes trágyával lehet pótolni, de szükség van olyan mesterséges anyagokra is, amelyek segítségével a hiányzó elemeket a megfelelő időben pótolni tudják. Ezeket az anyagokat nevezzük összefoglaló néven műtrágyának. A műtrágyákkal a talajba vitt ionokat a növények vizes oldat formájában szívják fel, ezért fontos, hogy oldódjanak.

A legfontosabb műtrágyák:

- nitrogén-műtrágyák:

chilei salétrom, mészsalétrom, pétisó, ammónium-szulfát, karbamid

- foszfor-műtrágyák:

szuperfoszfát, kalcium-foszfát

- kálium-műtrágyák:

kálium-klorid, kálium-szulfát

N

Nemkötő elektronpár: olyan elektronpár, amelyik kémiai kötést nem létesít, tehát a molekulában is csupán egy atomtörzshöz tartozik.

Neutron: elektromos töltéssel nem rendelkező, semleges elemi részecske. jele: n0. A hidrogénatomhoz viszonyított relatív tömege:1 (valódi tömege: 1,67×10-27 kg).

Nitrogén-dioxid (NO2): barnásvörös, korrozív, mérgező gáz. A légzőszerveket károsítja. A nitrogén-dioxid erős oxidálószer.

Nitrogén-monoxid (NO): színtelen. mérgező, nagyon reakcióképes gáz, amely szilárd halmazállapotban N2O2 alakban van jelen. Oxigénnel barna NO2-gázt képez.

Normálállapot: olyan állapot, melynek jelzői:

p = 105 Pa = 0,1MPa

T = 0 °C = 273 K

Gázok moláris térfogata ebben az állapotban VM= 22,41 dm3/mol

O

Oldás: az a művelet, amikor az oldandó anyagot egy oldószerben finoman eloszlatjuk úgy, hogy homogén rendszert kapjunk. Az oldás általában fizikai művelet, mivel az oldószer elpárologtatása után a feloldott anyag változatlanul visszanyerhető. Ha a feloldandó anyag az oldószerben való diszpergáláskor kémiai változást szenved, akkor az oldódás nem reverzibilis és nem fizikai folyamat.

Oldáshő: 1 mol anyag nagyon sok vízben való oldásakor (tehát nagyon híg oldat keletkezésekor) felszabaduló vagy elnyelődő hőmennyiség. Jele: DH0. Mértékegysége: kJ/mol.

Oldat: oldószerből és oldott anyagból álló, változó összetételű keverék. Az oldószer leggyakrabban folyadék, de lehet "szilárd oldat" is (ötvözetek egy típusa). Az oldott anyag mindhárom halmazállapotú lehet. Ha az oldat olyan homogén rendszer mint pl. a folyadékok keveréke, akkor elegynek nevezzük.

Oldhatóság: a telített oldat összetételét adja meg adott hőmérsékleten és nyomáson: 100g oldószerben (vízben) hány g anyag oldható fel maximálisan.

Olvadék: szobahőmérsékleten és légköri nyomáson szilárd anyag hőközléssel történő átalakítása során nyert folyékony termék.

Oktánszám: a motorbenzinek kompressziótűrését jellemző önkényes mértékegység. Azt mutatja meg, hogy az adott benzin kompressziótűrése hány százalék i-oktán (2,2,4-trimetil-pentán) tartalmú n-heptán, i-oktán elegy kompressziótűrésével egyezik meg szabványos vizsgálati körülmények mellett. A skála zéruspontját a legkevésbé kompressziótűrő n-heptán, míg a 100-as értéket az adott időben legkedvezőbb tulajdonságú izooktán kapta.

Oktánszámnövelés: a kőolaj-feldolgozás során kapott nyersbenzin oktánszáma 50-60 körüli, motorhajtó-anyagként közvetlenül nem használható. A reformálás során az elágazó és az aromás vegyületek arányának növelésével 86-os oktánszámú benzin nyerhető, ami már bizonyos motorokban megfelel. Az oktánszám további növelése adalékanyagok segítségével érhető el. Napjainkig a legfontosabb adalékok a fémalkil vegyületek voltak (elsősorban az ólom-tetrametil és az ólom-tetraetil), melyekből termikus bomlás révén finom eloszlású fém-köd, illetve fém-füst képződik a komprimált gázelegyben, ami kitűnő gyökfogó. Az ólomvegyületek azonban környezetvédelmi szempontból feketelistára kerültek, és különböző oxigéntartalmú vegyületek, így alkoholok, éterek váltották fel őket.

Oldandó anyag: az az anyag, amely az oldószerben oldódik és ezáltal oldat keletkezik. Lehet folyékony, gáz vagy szilárd halmazállapotú.

Oldószer: az az anyag, amelyben egy másik feloldódik és így oldat keletkezik. Általában folyékony halmazállapotú.

Ólomvegyületek: a városok levegőjét legjobban szennyező fém az ólom. Ez a fémes elem (és vegyületei) a közlekedő benzinmotorok kipufogó csövén keresztül jut a légkörbe. Az ólom igen veszélyes, ugyanis beépül a csontrendszerbe és raktározódik a májban. Vérszegénységet idéz elő, csökkenti több létfontosságú enzim működését. Krónikus ólommérgezés esetében idegrendszeri zavarok lépnek fel, az ólom befolyásolja a központi idegrendszer működését.

Olvadás: szilárd anyag átalakulása cseppfolyósra melegítés során.

Olvadáspont: az a hőmérséklet, amelyen a szilárd halmazállapotú anyagban a rácspontokat alkotó részecskék kilengése olyan naggyá válik, hogy egymásba ütköznek, a fellépő taszító erők meghaladják az összetartó erőket és szétrombolják a kristályrácsot. A szilárd anyag folyékonnyá alakul át.

Olvasztás: olyan anyag átalakítása szilárd állapotból folyadék állapotúvá hő hatására, amely szobahőmérsékleten és légköri nyomáson szilárd halmazállapotú. A cseppfolyós állapotot ezen esetben olvadéknak, ez utóbbi lehűlésekor kapott szilárd terméket pedig olvasztott terméknek nevezik.

Oxidáció: elektronleadást jelent, melynek során az oxidációs szám nő. Szűkebb értelemben jelenthet hidrogénleadást vagy oxigénfelvételt is.

Oxidálószer: az az anyag, amely más anyagot oxidál vagyis a másik anyagtól elektront vesz át (önmaga redukálódik), tehát a reakcióban az oxidációs száma csökken.

Ózon: az oxigén háromatomos módosulata, neve görög eredetű, jelentése: szagot áraszt. Kékes színű, jellegzetes szagú, nagyon mérgező, diamágneses gáz. A cseppfolyós ózon sötétkék, a szilárd ózon pedig ibolyaszínű, kristályos anyag. Az ózonmolekula tompaszög alakú. Az ózon metastabil állapotban van, energiaközlés hatására gyorsan felbomlik:

2O3 3O2

DH = -285,8 kJ.

Az ózon vízben csak kis mértékben oldódik. Az atomos állapotú oxigén leadása miatt erős oxidálószer és csíraölő hatása van. A levegő-ózon elegyek a fémeket megtámadják. Az ózon már kb. 10-6 térfogat% koncentráció esetén izgató hatást fejt ki a nyálkahártyára, nagyobb koncentrációban pedig tüdővizenyőt okoz. A gáz szaga még 1: 500000 arányú hígításban is érezhető. Az ózon előállítása ozonizátorban történik, oxigénben létrehozott elektromos kisüléssel és a gázelegy ezt követő frakcionált cseppfolyósításával. Melléktermékként a víz elektrolízise során is keletkezik. Szagtalanításra és fertőtlenítésre, valamint az ivóvíz tisztítására és fehérítőszerekben alkalmazzák.

Ózonlyuk: ózonhiányos állapot, ami nem azt jelenti, hogy a felső légkörben teljesen elfogy az ózon, hanem azt, hogy koncentrációja erősen lecsökken.

P

Pakura: a légköri nyomáson végrehajtott kőolaj desztillálásának maradéka. Sűrűn folyó, sötét színű anyag, amely nagymolekulájú szénhidrogéneket, oxigént, nitrogént és ként is tartalmazó szerves vegyületekből áll. Használják fűtőolajként vagy vákuumban továbbdesztillálják. A vákuumdesztilláció termékei:

-

kenőolajok: nem illékony olajfrakciókból előállított folyékony kenőanyagok.

-

paraffinviaszok, szilárd paraffinok: a vákuumdesztilláció olajfrakcióiból kiválasztott lágy vagy kemény, kristályos paraffin.

-

bitumen: a maradék fekete, képlékeny, hidegen megdermedő anyag. Enyhe oxidációval aszfalttá alakítható.

Palmitát-ion: a 16-os szénatomszámú palmitinsav savmaradék ionja.

C15H31-COO-

Párolgás: halmazállapot változás folyadékból gáznemű gőz állapotba, amelynek során a részecskék a folyadékfázis felületéről távoznak a gázfázisba. Az olyan folyadékot, amely könnyen elpárolog illékonynak nevezzük.

Passzív felületvédelem: a felületvédelem azon fajtája, amikor a fémfelületet egy nem korrodáló anyaggal elzárják a környezettől, de a bevonat sérülésével azonban megszűnik a védőhatás.

Passzív fém: a fém azon állapota, amikor a felületén a levegő oxigénjének hatására védőréteg képződik. A védőréteg tömör szerkezete jól tapad a felületen, védi a fémet a további oxidálódástól.

(pi-)p-kötés: a kötő elektronpár olyan síkszimmetrikus molekulapályán tartózkodik, melynek szimmetriasíkján - mely egyben a pálya csomósíkja is - rajta van a s-kötés tengelye. p-kötés soha nem alakul ki s-kötés nélkül. Egy s-kötés mellett maximum két p-kötés alakulhat ki (p1, p2), ilyenkor háromszoros kovalens kötés jön létre. Háromszoros kovalens kötést kialakító elektronok molekulapálya-energiái: Es > Ep1 = Ep2; kötési energiái: Ek,s  > Ek,p1 > E k,p2

Plazmaállapot: tulajdonképpen ionizált magas hőmérsékletű (néhány ezer - több százmillió °C-os), elektronokból, pozitív ionokból áll, esetleg semleges atomokat, molekulákat is tartalmazhat, kifelé általában elektromosan semleges. A csillagok anyaga, a Földön pl. a légkörben, a villámban és a sarki fényben fordul elő.

Poláris molekula: (dipólus molekula). Poláris molekuláról beszélünk:

-

ha a kötései polárisak és a kötések elrendeződése aszimmetrikus

-

ha a kötést létesítő atomok elektronegativitása azonos, de a központi atomhoz nemkötő elektronpár is kapcsolódik (pl.: PH3, NCl3)

-

ha elkülönül benne pozitív és negatív részleges töltés.

Poláris oldószer: poláris molekulákból álló oldószer, amely oldja a poláris illetve az ionos vegyületeket. Szolvatáció ez esetben azért mehet végbe, mert az oldószer molekuláinak elektromos töltésű része és az ionrácsba épült ellentétes töltésű ionok vonzást gyakorolnak egymásra. Leggyakoribb poláris oldószer a víz.

Polimerizáció: olyan kémiai folyamat, melyben telítetlen vegyület sok azonos molekulája (monomer) óriásmolekulává (polimer vagy makromolekula) egyesül, melléktermék keletkezése nélkül.

Poliszacharid: olyan makromolekula, mely monoszacharid egységek összekapcsolódásával keletkezik. A monoszacharid egység milyenségétől, számától és a közöttük kialakuló glikozidkötésektől függően változik a poliszacharid tulajdonsága. Legjelentősebb poliszacharidok: keményítő (néhány száz a-glükóz kapcsolódik össze 1,4-glikozidkötéssel), cellulóz (sok ezer b-glükóz kapcsolódik össze 1,4-glikozidkötéssel), glikogén (több tízezer a-glükóz kapcsolódik össze 1,4- és 1,6-glikozidkötéssel, hálózatosan).

Primer elemek: olyan galvánelemek, amelyek hatóanyagokkal feltöltve kerülnek forgalomba. A hatóanyagok áramtermelés közbeni elhasználódása (az elem kimerülése) után nem regenerálhatók, hanem végleg használhatatlanná válnak. Főbb követelmények a primer elemekkel szemben, hogy minél kisebb mértékben, minél több energiát tartalmazzanak és minél tartósabbak legyenek. Kis energiát fogyasztó (kis teljesítményű) készülékek üzemeltetésére használják.

Proton: az atommagban lévő pozitív töltésű elemi részecske. jele: p+. A hidrogénatomhoz viszonyított relatív tömege: 1. (valódi tömege: 1,67×10-27 kg). Relatív töltése: +1 (valódi töltése: 1,6×10-19 C)

R

Rácsenergia: 1 mol kristályos anyag felbontását - vagy definíciótól függően a kötések kialakulását - kísérő energiaváltozás. Jele: Er, mértékegysége: kJ/mol. Minél nagyobb egy anyag rácsenergiájának abszolút értéke, annál nagyobb az olvadáspontja. A molekularácsos anyagoknál a rácsenergia helyett inkább szublimációs hőről, az atomrácsos kristályoknál kovalens kötési energiáról célszerű beszélni.

Radioaktív hulladékok: környezetszennyező hatásukat tekintve a legkedvezőbb energiatermelő létesítmények az atomerőművek. Komoly problémát jelent azonban az ott keletkező radioaktív hulladékok végleges elhelyezése. Főleg a hosszú felezési idejű izotópokat tartalmazó nagy aktivitású folyékony hulladékok elhelyezése okoz gondot. A biztonságos elhelyezés érdekében ezeket valamilyen módon szilárdítják és betonba vagy üvegbe ágyazottan tárolják. Az éghetetlen szilárd radioaktív hulladékok térfogatát sajtolással, az éghető szilárd hulladékokét pedig hamvasztással csökkentik. Elhelyezésük, tárolásuk ún. izotóptemetőkben történik, ahol sem talajvíz, sem levegő nem jut a környezetbe, így biztosan nem szállítódik tovább.

Reakcióhő: a termokémiai egyenletben feltüntetett minőségű és mennyiségű anyagok kémiai reakciója során felszabaduló vagy elnyelt hőmennyiség. Ebből a szempontból lehet a kémiai változás exoterm vagy endoterm. Jele: DH. Mértékegysége kJ/mol.

Reakciósebesség: az időegység alatt végbemenő koncentrációváltozást jelenti. Függ a kiindulási anyagok minőségétől, koncentrációjától, a hőmérséklettől és a katalizátor jelenlététől. Vannak pillanatreakciók, időreakciók, lassú reakciók és végtelen lassú reakciók, melyek gyakorlatilag nem játszódnak le.

Redoxireakció: elektronleadással vagy elektronfelvétellel járó kémiai reakció, melynek során az oxidációs szám is változik. Két részfolyamatból áll: oxidációból és redukcióból, melyek mindig egyszerre, egymást feltételezve játszódnak le.

Redukáló cukor: olyan szénhidrát, mely rendelkezik olyan szabad glikozidos hidroxilcsoporttal, mely aldehidcsoporttá tud átalakulni. (Aldózok gyűrűs izomerjeinek felszakadása nyíltláncú izomerré, melynek során szabaddá válik az aldehidcsoportjuk, ami redukáló tulajdonságú).

Redukálószer: az az anyag, amely más anyagot redukál, vagyis a másik anyagnak elektront ad át (önmaga oxidálódik), tehát oxidációsszáma nő.

Redukció: elektronfelvételt jelent, melynek során az oxidációsszám csökken. Szűkebb értelemben jelenthet hidrogénfelvételt, vagy oxigénleadást is.

Reformálás: a benzin tulajdonságait javító eljárások összefoglaló neve.

Relatív atomtömeg: olyan viszonyszám, amely megmutatja, hogy az adott elem egy atomjának tömege hányszor nagyobb a szén-12-izotóp atomtömegének 1/12-ed részénél. Mértékegysége nincs.

Relatív molekulatömeg: olyan viszonyszám, amely megmutatja, hogy az adott elem vagy vegyület egy molekulájának tömege hányszor nagyobb a szén-12-izotóp atomtömegének 1/12-ed részénél. Mértékegysége nincs.

Részleges töltés: ha egy molekulában eltérő elektronegativitású atomok kapcsolódnak össze kovalens kötéssel, akkor a kötő elektronpár nagyobb gyakorisággal tartózkodik a nagyobb elektronegativitású atom körül, így itt negatív töltéssel rendelkezik a molekula (a kisebb elektronegativitású atom közül pedig pozitív töltés alakul ki). A kötő elektronok azonban kötő molekulapályán vannak, amely legalább két atomtörzshöz tartozik, így az elektron töltésének csak egy hányada az eltérő elektronegativitású atomok körül kialakuló töltés.

Jele:

d+

d-

Reverzibilis átalakulás: visszafordítható átalakulás.

Rombos kén: (a-kén). Szobahőmérsékleten és 95,5 °C alatt stabil kénmódosulat. Sárga színű, üvegfényű rideg anyag, hőt és elektromosságot nem vezeti. Vízben nem oldódik, jól oldja a szén-diszulfid. Molekularácsú kristálya van, melyben a 8-atomos gyűrű alakú molekulák szorosan illeszkednek össze.

Rotáció: (forgás). Az egyszeres kovalens kötés mint tengely mentén a molekula elfordulhat, ennek következtében a molekula elvileg "végtelen sok" konformációval rendelkezhet.

Rutherford, Ernest (1871-1937)

Ernest Rutherford

Új-Zealandon született, 1894-től doktorált és Cambridgeben Thomson mellett dolgozott. Felfedezte az a- és a b-sugárzást. Ő volt a századforduló legnagyobb kísérleti fizikusa. 1911-ben dolgozta ki atommodelljét.

S

Salétromsav (HNO3): vízmentes állapotban színtelen folyadék, amely fény jelenlétében már szobahőmérsékleten NO2 képződése közben bomlik (füstölgő salétromsav). A salétromsav sárgás-barna színét az oldott nitrogén-dioxid okozza. A legtöbb fehérjével sárga színreakciót ad. A salétromsav nagyon erős oxidálószer, a rezet, ezüstöt és higanyt NO-fejlődés közben oldja. Az aranyat és a platinát nem támadja meg, ezért az 50%-os salétromsavoldat (választóvíz) az Au és Ag elegyét elválasztja. Az Al, Cr és Fe felületén salétromsavban felületi védőréteg képződik (a fémek passziválása), ezért a salétromsavnak ellenállnak. A királyvíz tömény HNO3 és tömény HCl 1:3 arányú elegye, amely a nemesfémeket is oldja. Vizes oldatban a salétromsav erős sav.

Savas eső: savas kémhatású esővíz. Tüzelőberendezésekből és ipartelepekről a légkörbe kerülő kén-dioxid és nitrogén-dioxidok az esővízben oldódva savakat képeznek. A savas eső kémhatása akár 3-as pH körüli értéket is elérhet, ami a környezetben súlyos károsodást okoz. Normális esetben az esővíz pH-ja 5-6 között van.

Sommerfeld, Arnold (1868-1951)

Arnold Sommerfeld

Német tudós, a relatvitáselmélet első szószólói közé tartozott. A Bohr-elméletnek ő adta a végső, már tovább nem vihető alakot.

Standard állapot: olyan állapot, melynek jelzői:

p = 105 Pa = 0,1MPa

T = 25 °C = 298 K

Gázok moláris térfogata ebben az állapotban VM= 24,5 dm3/mol

Standard elektródpotenciál: (standardpotenciál) az a maximális feszültség, amely a saját ionjainak 1 mol/dm3 koncentrációjú oldatába merülő fémlemez és a standard hidrogénelektród között mérhető.

Standard hidrogénelektród: 1 mol/dm3 koncentrációjú savoldatba Pt-elektród merül, és az oldaton 0,1 MPa nyomású H2-gázt buborékoltatnak át. Ez egy összehasonlító elektród, melynek standard elektródpotenciálja megállapodás szerint 0 V.

Sz

Szappan: nagy szénatomszámú zsírsavak nátrium- vagy káliumsói. A mosószappanok jobb minőségű nyersanyagból készülnek és különböző illatosító anyagokat is tartalmaznak.

Szappan anionjai: két egymással ellentétes tulajdonságú részből áll. A hosszú szénhidrogénrész apoláris révén víztaszító, a karboxilátrész pedig jól hidratáló csoport.

Szekunder elemek: minél jobb megközelítéssel reverzibilisen működő galvánelemek, amelyekben kimerülés, vagyis a hatóanyagok részbeni elhasználódása után, ellentétes irányú áram átvezetése által visszaállítható az eredeti állapot, és ez a folyamat nagyon sokszor megismételhető az elem károsodása nélkül.

Szén-dioxid (CO2): színtelen, savanyú ízű, stabil, nem éghető gáz. Vízoldhatósága csekély. A megfagyott szén-dioxidot szárazjégnek nevezik, fehér, tejüvegszerű anyag. A CO2 a levegőnél nehezebb, ezért zárt helyiségek alsó részén gyűlik össze, és előzetes figyelmeztető jel nélkül fulladást okoz. Az atmoszféra és a litoszféra nagy mennyiségű szén-dioxidot tartalmaz. A légkör CO2-tartalmának évente kb. 2,5%-át felhasználja a zöld növények fotoszintézise. Az égés és a légzés kb. ugyanennyi szén-dioxidot juttat vissza a légkörbe. A CO2-tartalomnak döntő hatása van a föld légkörének átlaghőmérsékletére. A CO2 az infravörös fényt, tehát a hősugárzást elnyeli. Ha a levegő CO2-tartalma nő, akkor a Föld kevesebb hőenergiát sugároz a világűrbe, így a Földön az átlagos hőmérséklet nő. 1980 és 1990 között a levegő CO2-tartalma 25%-kal nőtt. A tüzelőanyagok elégetésének hatására és az erdőirtás következtében a levegő CO2-tartalama 2020-ig meg fog kétszereződni. Az ebből következő felmelegedésnek beláthatatlan következményei lehetnek. A CO2 a karbamidszintézis alapanyaga, hűtőanyag, az élelmiszeriparban és a hegesztés-technikában védőgáz, tűzoltó készülékek alapanyaga, ezenkívül üvegházakban is felhasználják.

Szén-monoxid (co): a CO molekulaszerkezete különleges. A szén- és az oxigénatom 2-2 párosítatlan elektronja kettős kötést hoz létre, és az oxigénatom egy elektronpárja harmadik kovalens kötést alakít ki datív módon. Színtelen, szagtalan, nehezen cseppfolyósítható gáz. Mérgező tulajdonsága azzal magyarázható, hogy nemkötő elektronpárjával sokkal erősebben kötődik a vér hemoglobinjához, mint az oxigén, így az nem tud a tüdőben oxigént felvenni, és fulladás következik be. A CO veszélyességét fokozza, hogy szagtalan, és a levegővel keveredve, huzamosabb időn át belélegezve a vérben felhalmozódik, és már akkor is halált okoz, ha 1 m3 levegőben csak 0,5 dm3 CO van. A forgalmas nagyvárosi utcák jellemző légszennyezője. Háztartások kéményei, kohók, hőerőművek, vegyipari üzemek, autók, repülők, gőzmozdonyok kibocsátott gáza. (A kétütemű motorok 20%-kal több szén-monoxidot bocsátanak ki, mint a négyütemű motorok.)

A CO kékes lánggal ég, erélyes redukálószer. Más éghető gázokkal együtt fűtőanyagként használják. CO és hidrogén elegyét szintézisgázként használják pl. ammónia, metanol és szénhidrogének előállítására.

(szigma) s-kötés: a kötő elektronpár olyan tengelyszimmetrikus molekulapályán tartózkodik, melynek szimmetriatengelye a két atommagon átmenő egyenes. A s-kötést egyetlen kötő elektronpár hozza létre (egyszeres kovalens kötés), de egy vagy két p-kötéssel (p1, p2) együtt többszörös kötés is kialakulhat. A p-kötés gyengébb kötés, mint a s-kötés.

Színkép: a fénysugárzás erősségének hullámhossz szerinti eloszlása függvénygörbe vagy kép formájában.

Szintézisgáz: szén-monoxid-gáz és hidrogéngáz különböző térfogatarányú elegye. Többféle szerves vegyület előállítása (szintézise) során lehet ez a gázelegy kiindulási anyag. A N2:3H2 elegyét is nevezik szintézisgáznak (ammónia-szintézis kiindulási gázelegye).

Szmog vagy füstköd: az a nem kívánatos agresszív és az élőhelyeket pusztító gázelegy, amely az emberi tevékenység során kibocsátott gázokból a napsugárzás hatására jön létre. Általában port, kormot és más szennyező anyagot (kén-dioxid, szén-dioxid, nitrogén-oxidok) tartalmazó köd. Főként nagyvárosokban és ipari központokban keletkezik, tüzelőberendezésekből és ipari készülékekből nagy mennyiségben kibocsátott szennyező anyagok hatására. A füstköd hatását elsősorban kémiai összetétele és a kialakuló füst szemcsemérete határozza meg. Az apróbb szemcseméretű szmog súlyosabb mérgezéseket okozhat, ugyanis mélyebben hatol be a légutakba. A szmog súlyosságát azonban általában a füstködben lejátszódó fotokémiai folyamatok hatására keletkező ózon koncentrációja alapján ítélik meg. Az ózon a fő okozója a szmog okozta szembántalmaknak, a tüdőelégtelenségnek, valamint a fák és a gabonafélék károsodásának. Felhalmozódása tehát a földfelszín közelében az élőkre súlyos veszélyt jelent. A fotokémiai füstköd nemcsak az élő szervezetekre, hanem a szerkezeti anyagokra is igen káros, ugyanis erélyesen oxidál.

Szolvatáció: az oldószer molekulái körülveszik az oldott anyag molekuláit vagy ionjait. Ha az oldószer víz, akkor ezt a jelenséget hidratációnak nevezzük.

Szobahőmérséklet állapot: olyan állapot, melynek jelzői:

p = 105 Pa = 0,1MPa

T = 20 °C = 293 K

Gázok moláris térfogata ebben az állapotban VM= 24 dm3/mol

Szőlőcukor (glükóz): az egyik legismertebb monoszacharid (C6H12O6). Az élő szervezetek nagy többsége a glükózt tudja leggyorsabban lebontani és energiaforrásként felhasználni. Növényekben keletkezik szén-dioxidból és vízből napfény hatására, a fotoszintézis során. A növények a glükózt keményítővé alakítva tartalék tápanyagként tárolják. Fehér színű, kristályos anyag, vízben jól oldódik. Melegítve -olvadás közben- bomlik, megsárgul (karamellizálódik). A szőlőcukor tömény vizes oldatát (szirup) a konzerv- és édesiparban használják fel (a 30%-nál töményebb cukoroldat nem erjed). A gyógyászatban és a sport területén, mint gyorsan ható energiaforrást hasznosítják. Iparilag kristályos formában, főleg a burgonya keményítőjének hidrolízisével állítják elő. Glükóz néven tehát négy, egymástól kicsit különböző térizomert nevezünk. Megkülönböztetésükre a következő neveket használjuk:

b-D-glükóz          tükörképe: b-L-glükóz

a-D-glükóz          tükörképe: a-L-glükóz

Sztearát-ion: a 17-es szénatomszámú sztearinsav savmaradékionja:

C17H35-COO-

Sztereoizoméria: az a jelenség, hogy azonos összegképletű és konstitúciójú molekulák abban különböznek egymástól, hogy atomjaik térbeli elrendeződése eltér egymástól.

Szublimálás: szilárd anyag átalakítása közvetlenül gáznemű anyaggá melegítéssel, miközben folyadék nem keletkezik.

Szulfátok: a kénsav sói. Többnyire vízben jól oldódó ionkristályok, melyek szulfátiont (SO42-) és fémkationt tartalmaznak, pl. Na2SO4 glaubersó, KAl(SO4)2 × 12H2O timsó (kristályos kálium-alumínium-szulfát), CuSO4 × 5H2O rézgálic (kristályos réz-szulfát)

Szulfidok: a kén-hidrogén sói. A kén-hidrogén gyenge sav, ezért lúgokkal sót képez.

T

Térizomer: olyan molekulák, amelyek konstitúciója azonos, de térbeli felépítésük, elrendeződésük egymástól eltér.

Termikus szennyezés: erőművekből és egyes ipari üzemekből nagy mennyiségű meleg víz kerülhet a természetes vizekbe. Ezáltal csökken az oxigén oldhatósága, ami károsan hat a folyók és a tavak élővilágára.

Thomson, John (1856-1940)

John Thomson

1881-ben mozgó töltések elektrodinamikáját tanulmányozta, 1897-ben felfedezte az elektront, 1906-ban Nobel-díjat kapott. 1907-ben kidolgozta az un. parabolamódszert, amellyel izotópok létét mutatta meg először.

Tüzelés: a tüzelőanyagok energia fejlesztés céljából való elégetése.

Tüzelőanyagok: energiafejlesztés céljából elégetett anyag. Természetes tüzelőanyag pl. a fa, a kőszén, a kőolaj és a földgáz.

Ü

Üvegházhatás: a nap sugárzása a levegőt nem közvetlenül melegíti fel. A napsugarakat először a talaj elnyeli, majd a felmelegedett talajról visszasugárzó hősugarak melegítik fel a légkör alsó rétegét. A hősugarakat a levegőben lévő szén-dioxid (vízgőz és egyéb gázok) elnyeli és visszaveri, nem engedi ki a világűrbe. A sok szén-dioxidot tartalmazó légrétegnek tehát olyan hatása van, mint a fagyérzékeny növényeket melegen tartó üvegházaknak, fóliasátraknak, amelyeknek a levegője fűtés nélkül is meleg. Az üvegházhatás elnevezés innen származik. Tehát ez a jelenség nem más, mint a napfényenergia túlzott mértékű elnyelése a légkör növekvő szén-dioxid tartalma által, ami a hőmérséklet emelkedéséhez vezet. Az üvegházhatás arányos a levegő szén-dioxid-tartalmával. Az üvegházhatás következtében várhatóan néhány fokkal megemelkedik a Föld légkörének hőmérséklete. A sarki jégréteg lassú olvadása már ma is tapasztalható. A tartós hőmérséklet-emelkedés kihatással lehet az éghajlati viszonyokra, és változást okozhat a Föld élővilágában is.

V

Vákuumdesztilláció: olyan desztilláció, melyet csökkentett nyomáson végeznek. Erre azért lehet szükség, mert bizonyos anyagok (pl. a pakura) hevítés hatására még a forráspontjuk elérése előtt elbomlanak, a légkörinél kisebb nyomáson azonban az anyagok alacsonyabb hőmérsékleten forrnak.

Van der Waals-kötések: sem elektronátlépéssel, sem kötő elektronpár kialakulásával nem járnak. Háromféle hatásból tevődnek össze:

a)

Orientációs effektusból, azaz az állandó jellegű dipólusmolekulák között fellépő vonzásból.

b)

Indukciós effektusból, azaz az állandó dipólusoknak a szomszédos, semleges molekulákra gyakorolt indukciós hatása révén képződött dipólusoknak egymásra gyakorolt vonzásából.

c)

Diszperziós effektusból. Mivel az elektronburok a maghoz viszonyítva rezgést végez, átmenetileg dipólusok képződnek, amelyek vonzák egymást.

Vegyület: olyan anyag, amely azonos molekulákból épül fel. A molekulákat felépítő atomokat kémiai kötőerők tartják össze. Az atomok számarány a molekulában mindig állandó. A vegyületeket csak kémiai reakciókkal lehet alkotóelemeire bontani. A vegyületeket képletekkel jelöljük.

Viszkozitás: a "sűrűnfolyósság", folyadékok belső súrlódása.

Vízmolekula: a molekulában a H-O-H atomok "v" alakban rendeződnek egymáshoz képest, mivel az oxigén atomtörzse körül elhelyezkedő két nemkötő elektronpár térigénye nagyobb, mit a két kötő elektronpáré. A kötésszög 105°. A molekula poláris hiszen a molekulában az elektroneloszlás nem egyenletes. A molekulának az oxigén felöli oldala részlegesen negatív töltésű lesz, míg a hidrogének felöli része részlegesen pozitív töltéssel rendelkezik.

Vörösiszap: a bauxit száraz feltárása során kapott oldhatatlan vas-hidroxid.