Novemberi hír

"Amíg Omár molláék uralták az ország területének 90 százalékát, addig Pakisztán megkerülhetetlen volt a tálibellenes nemzetközi koalíció számára. Iszlámábád volt ugyanis az, amelyik "megalkotta" a tálib mozgalmat, kiképezte és felfegyverezte a fekete turbánosokat, és hírszerzése révén értesült még arról is, amit álmodtak. Ma viszont a nemzetközi közösség és elsősorban az Egyesült Államok számára nagyobb értékkel bírnak Moszkva, valamint az Oroszországgal szövetséges Tádzsikisztán afganisztáni kapcsolatai. (Annál is inkább, mivel a tádzsikok a második legnagyobb afganisztáni etnikum.) Washingtonnak azonban egyensúlyoznia is kell, nehogy Moszkva túlságosan megerősödjön, és "kitúrja" a térségből; Oroszországnak - és Iránnak - ugyanis feltett célja megakadályozni, hogy az Egyesült Államok és Pakisztán meghatározó szerepet kapjon a rendezésben és azután." (Magyar Hírlap, 2001. november 25.)

Pakisztán rövid történetéről dióhéjban

Ókori előzmények

Indus-völgyi civilizáció1856-ban India angolok általi gyarmatosításakor került sor az Indus folyó mentén a kb. 1500 km hosszú vasútvonal megépítésére. Az építkezés közben találták meg azokat a hatalmas rommezőket, amelyeket a 20. század elején a régészek azonosítottak. E romok az árják Kr.e. 2. Évezred közepi hódítását megelőzően e területen élő népek városainak - Harappának és Mohendzso-Daronak - a maradványai voltak. E területen, az öt folyó vidékén (Pandzsábban) a leletek tanúsága szerint már az i.e. 3000 körül magasan fejlett civilizáció létezett. Kr.e. 2000 körül hanyatlásnak indult e kultúra, e belső válságot tovább tetézte az árja támadás az HarappaKr.e.1500 körül. A pusztulást végérvényessé tevő árja hódítása után e terület az indiai kultúra részévé vált. Az árja szó eredetileg idegent, külföldit jelentett, majd jelentése megváltozott előkelő származásúra. E Belső-Ázsiából származó népcsoport kezdetben a Pandzsáb területén telepedett le, majd innen vándoroltak lassan a Ganga völgyébe. (Pakisztán lakosságának 65%-a az 19995-ös adatok szerint pandzsábinak vallotta magát.)
A területen évszázadokon át egybefüggő államalakulat tartósan nem alakult ki, kisebb - nagyobb fejedelemségek osztozkodnak rajta. Az iszlám az i.sz. 8. században terjedt el.

A gyarmatosítás korában

A 17-18. század folyamán a Mongol Birodalom része lett, az angol gyarmatosítás a 19. század közepén ért el eddig. Az angolok ellen több eredménytelen lázadás is kitört a század folyamán, melyek legyőzésében a britek jól alkalmazták a hinduk és a muzulmánok között feszülő vallási és társadalmi ellentéteket a megosztás eszközeként, ütőkártyaként. 1906-ban az angolok támogatták az Összindiai Muzulmán Liga megalakítását az India Nemzeti Kongresszus ellenében. Az előbbi vezetője az az Aga Khan (vagy Hán) lett, aki az 1932-es választási rendelet megfogalmazásakor felvetette azt a követelést, hogy India területén egy önálló mohamedán államot hozzanak létre. Az állam neve Pakisztán, melynek jelentése: "A tiszták országa", másrészt viszont mozaikszó, hiszen a muzulmánok lakta területek - Pandzsáb, Afganisztán, Kasmír, Sind és Beludzsisztán - kezdő- és utolsó betűinek összeolvasásával keletkezik. A Muzulmán Liga vezetői az 1940-es lahorei konferencián a britek támogatásával követelték India kettéosztását, meglehetősen nagy tömegtámogatás tudatában.

Önállóan, de gondoktól nem mentesen

MountbattenAz Indiai Nemzeti Kongresszus és a Muzulmán Liga között angol közvetítéssel 1947-ben született meg az a megállapodás ( Mountbatten-terv ), amelynek értelmében létrejött a domíniumi státusú Pakisztán a mohamedán többségű tartományokból: Kelet-Bengáliából, Sindből, Beludzsisztánból, Nyugat-Pandzsábból és az északnyugati határvidékből. A kettéosztás következtében kb. nyolcmillió muzulmán menekült Indiából Pakisztánba, és kb. hatmillió hindu Pakisztánból Indiába. A vallási konfliktusok már 1947-48 folyamán véres összecsapásokat indukáltak a különböző csoportok között. A kasmíri maharadzsa habozása (ti. melyik országhoz is csatlakozzon) 1948-ba, majd 1965-ben is háborúhoz vezetett. 1947-ben Pakisztán Afganisztánnal is konfliktusba keveredett, mert nem volt hajlandó elfogadni, hogy az afgán pastuk brit uralom alatt álló törzsei egyesülnek Afganisztánnal.
Az 1947. augusztus 14-én kikiáltott új állam végül két, egymástól 1700 km-re lévő részből alakult meg, mindezt még tetézte a faji ellenségeskedés, a gazdasági visszaesés.
Az ország világpolitikai szerepvállalását jelzi, hogy 1954-55-ben belépett a SEATO-ba és a Cento-ba.
1956-ban az ország alkotmánya rögzítette a két, egymással egyenrangú tartomány szövetségeként létrejött független iszlám köztársaságot, mely a Brit Nemzetközösség keretein belül működött. Az első köztársasági elnök (Iszkander Mirza) 1958-ban hatályon kívül helyezte az alkotmányt, feloszlatta a kormányt és a pártokat, valamint katonai törvénykezést vezetett be. Őt egy katonai puccs buktatta meg, a hatalmat Muhammad Ajub Khán (Hán) vette át. Ugyan gazdasági reformok után 1962-ben új alkotmányt vezetett be, amivel egy elnöki típusú rendszert hozott létre Pakisztánban. Nyugat és Kelet-Pakisztán között az ellentétek azonban nem csökkentek, és az 1965-ös Indiával vívott háború újra szétzilálta a gazdaságot is. 1969-ben Muhamad Jahja Khán (Hán) vezetésével újra a hadsereg vette a kezébe a hatalmat, de az ország két tartománya között elmérgesedett helyzetet már így sem lehetett kezelni. India biztatására Kelet-Pakisztán 1971. április 17-én Banglades néven kimondta függetlenségét, ám az új országból a pakisztáni csapatokat csak ez év végén indiai segítséggel tudták kiűzni.

Belpolitikai csatározások

A katonai és politikai vereség hatására hatalmi váltás történt Pakisztánban, s így a Pakisztáni Néppárt vezetője: Zulfikar Ali Bhutto lett. Új alkotmányában egy nyugati típusú demokrácia megteremtésére tett kísérletet, elismerte Banglades függetlenségét, kilépett a Nemzetközösségből, szoros kapcsolatot épített ki az USA-val és Kínával, rendezte viszonyát Indiával is. A belpolitikai élet nem hozott ilyen sikereket, a törzsi zavargásokon nem tudott tartósan úrrá lenni, ezért 1974-ben rendkívüli állapotot vezetett be. 1977-ben egy újabb katonai puccs következett be Ziaul Hakk tábornok vezetésével, aki diktatúrájának egyik intézkedéseként kivégeztette Bhuttot is. 1985-től a szorítás enyhült, új parlament alakult, ismét működhetek a pártok is.
A Ziaul Hakk váratlan halálát követő belpolitikai várakozást használta ki a kivégzett Bhutto elnök lánya, Benazir Bhuttó arra, hogy a választásokat megnyerve, egy a polgári demokrácia megteremtését céljául kitűző kormányt alakítson. A korrupción, saját pártján belüli viszályokon változtatni nem tudó Benazir Bhuttot végül menesztették, és az 1990-es választásokon az Iszlám Demokratikus Szövetség Pakisztáni napilapból.Mian Navaz Sarif vezetésével abszolút többséget szerzett a parlamentben. 1991-ben a parlament egyrészt jóváhagyta az iszlám törvénykezést erősítő törvényeket, másrészt viszont mindent megtett hogy ösztönözze a külföldi tőkebefektetéseket, megszüntették a valutakorlátozásokat, megkezdődött az állami vállalatok privatizációja. Pakisztán azért, hogy a térségben növelhesse katonai befolyását és súlyát, nukleáris fegyverkezést célzó programot dolgozott ki, ami miatt elvesztette az USA gazdasági és katonai támogatását.
A mai, Pervez Musaraf által vezetett katonai diktatúra 1999. október 12-én jött létre egy Navaz Sarif kormányfő hatalmát megdöntő puccsot követően.

Felhasznált irodalom: