ÁLTALÁNOS PSZICHOLÓGIA

A fejezet címszavakban:
10. hét:

1. Logikusan gondolkodunk-e?
   
2. Különbségek kognitív képességeinkben

A problémamegoldó gondolkodás

Problémának nevezzük azokat a helyzeteket, mikor adott a cél, de hiányzik a hozzá vezető út, eszköz, vagy módszer, de alkalmanként a problémát a cél kijelölése is jelentheti.

Jól definiált probléma: minden, a megoldáshoz szükséges adat rendelkezésre áll, adott az elérendő cél is, csak a megfelelő eljárást kell alkalmazni a megoldáshoz (rosszul definiált probléma: ha a rendelkezésre álló tényezők bizonytalanok, bizonyos valószínűséggel becsülhetők csak meg - vagyis több jó megoldás, vagy cél is lehetséges).

I. Logikusan gondolkodunk-e?

Szillogizmus: az arisztotelészi logika alapformája, két olyan állítást (premisszát) tartalmaz, amelyekből egyértelmű következtetést (konklúziót) lehet levonni. Nem mindig gondolkodunk logikai szabályok szerint, különösen akkor vagyunk leginkább hibázásra hajlamosak, ha a feladatot absztrakt formában kapjuk meg. A pszichológia feladata azon folyamatoknak és műveleteknek a feltárása, amelyek a problémamegoldás során az emberek fejében végbemennek (hibátlan logikai lépésekkel is juthatunk hibás végeredményhez).

Lineáris szillogizmusok esetében többnyire nem a logika szabályai szerint, hanem általában egy gondolatban kialakított kép, vagy mentális modell segítségével oldjuk meg a feladatot - külső szemlélő számára azonban és nem nyilvánvaló és ugyanakkora valószínűséggel hiheti azt is, hogy a logikusan gondolkodva jutottunk a végeredményhez.

A deduktív gondolkodás során egy általános és igaznak feltételezett tételből kiindulva lépésről lépésre levezetünk egy résztételt. A szigorú értelemben vett dedukció önmagában csak korlátozott körülmények között, főleg matematikai és logikai feladatok megoldásában alkalmazható.

1. Az induktív gondolkodás
   Több rész, egyedi eset alapján következtetünk egy általános tételre (például a fogalomalkotás kezdeti szakaszai, vagy a szabályfelismerés).
   Az emberi gondolkodásmódra jellemző, hogy ha van egy hipotézisünk, akkor hajlunk arra, hogy csak az azt megerősítő példákat tartsuk szem előtt és vegyük figyelembe, elutasítva a lehetséges cáfolatokat.
2. Az analógia
   Az indukció egy fontos módja, a számtani aránypár mintájára készült feladatok az analógiák: relációk relációja. (az aránypár első két tagja közti viszonyt felismerve található ki a utolsó két tag hiányzó valamelyike - például: vízcsepp: óceán = homokszem:?).
   Az analógiák egy bonyolultabb formája nem csak két, hanem több reláció, esetleg relációk egész rendszerének az illesztését foglalja magában, ilyen például a atom és a naprendszer magyarázó analógia.
   Új problémával szembesülve az embereknek csak kb. 10%-a képes spontán módon hozzáférni meglevő tudásához, s azt alkalmazni a megoldásban, de ha az analógiák között van valamilyen felszíni hasonlóság, az spontán növeli a hozzáférés és a megoldás arányát. Ha egy specifikus terület szakértőivé válunk, akkor nagyobb mértékben leszünk képesek analógiák használatára is.
   Az analógiák spontán alkalmazásának a módja a problémahelyzet mély elemzése és az arról való belső modell kidolgozása.
3. Az alkotó problémamegoldás
   Az alkotó problémamegoldás 4 szakaszból áll:
   
   1. előkészítés
      a probléma felmerülése, információgyűjtés, a problémahelyzet kidolgozása, előkészítő munka, mely a későbbi feldolgozandó nyersanyagot biztosítja, megoldási próbálkozások. Ebben a szakaszban gyakran leragadunk egyfajta megoldási lehetőség mellett, melytől nem tudunk eltávolodni. Előfordulhat, hogy a probléma megoldása szempontjából mellékes gondolatokat fontosnak értékelünk, s ez félreviszi a megoldási kísérleteket.
      
   2. inkubáció
      a probléma félretétele, mely nagyon széles időintervallumon belül változik: percektől akár évekig is elhúzódhat. Oldódnak az első szakaszban beidegződött gátlások, újra képesek leszünk a problémára friss szemmel tekinteni, új szempontokat bevezetni és észrevenni. Elképzelhető, hogy az inkubáció alatt a problémával kapcsolatban tudattalan munka is zajlik, illetve fogékonyan reagálunk a felismerési küszöb alatt kapott segítő ingerekre.
      
   3. belátás
      a jó megoldási ötlet felbukkanása, a "megvilágosodás". Az előző szakaszban a felismerési küszöb alatt kapott ingerek bevonódhatnak a probléma rendszerébe és olyan kognitív folyamatokat indíthatnak be, melyek új válasz formájában jelennek meg, ez a belátás, vagy intuíció.
   4. Nagy elmék, magányos hősök?
      Az ember ugyanazokat a kognitív műveleteket végzi akkor is ha magában gondolkodik, és akkor is ha csoportban van. Több, kompetens ember jelenléte, akik kérdéseikkel és meglátásaikkal a probléma új oldalaira világítanak rá (kicsit brainstorming jelleggel), megspórolhatják a kutatónak az inkubációs időt, s így a belátás korábban jelenhet meg.

II. Különbségek kognitív képességeinkben

Az intelligenciatesztek sok különböző típusú feladatsort tartalmaznak, melyek egymással korrelálnak, s együttesen az általános intelligenciát (jele g) határozzák meg.

Az eredményeket statisztikai eljárásokkal úgy alakítják, hogy az átlagos intelligencia 100 legyen (ill. 90-110). 90-től lefelé az egyre súlyosabb értelmi fogyatékosok találhatók, 110 felett pedig az átlag fölötti intelligenciával rendelkező emberek helyezkednek el.

Az intelligencia hierarchikus szerkezetű, a hierarchia csúcsán a g található, amiből 6-8 további alfaktor ered (pl. emlékezet, ismeretek, logikus következtetés, szókincs, nem verbális képességek), melyekből speciálisabb képességek származtathatók.

Ikervizsgálatok szerint az egypetéjű ikrek IQ-ja nagyon hasonló, de ez a genetikai adottságokon kívül a közel azonos környezeti feltételeknek is tulajdonítható az öröklés-környezet vita környezetpárti gondolkodóinak véleménye szerint.

Az örökletesség mellett szóló vizsgálati eredmények szerint a munkamemória kapacitása és az IQ között szoros kapcsolat van, vagyis minél gyorsabb az információfeldolgozás, annál magasabb az IQ, főleg a g. De a csecsemő korai ellátása, a megfelelően gazdag ingerkörnyezet biztosítása, illetve a különböző kulturális hatások egyaránt nagymértékben hatnak az IQ milyenségére. A valódi életben a sikerességet az IQ azonban a vártnál sokkal kisebb mértékben befolyásolja, mivel vannak olyan készségek és tapasztalatok, melyeket csak gyakorlással lehet elsajátítani, ezt praktikus intelligenciának nevezzük.

1. A kreativitás.
   A kreativitástesztek az ötletességet, eredetiséget, rugalmas gondolkodást próbálják mérni, a feltett kérdéseknek nincs egyetlen helyes megoldása, nyitott végűek.
   A szokatlan használat tesztben az adott válaszok száma az ember gondolatainak gazdagságát mutatja. A válaszokat originalitás szerint is értékelhetjük, mely a válasz ritkaságának értékét mutatja, míg a válaszok különbözősége (hány különböző fogalmi területről származnak) a gondolkodás rugalmasságát, hajlékonyságát jelzi.
   Az intelligencia és a kreativitás között csak az alacsony IQ tartományokban van korreláció, de nagyjából 115-120-as IQ értéktől a kettő egymástól teljesen független lesz.
   Problémamegoldás során a kreativitásnak főleg a hipotézisalkotásban és a megoldási próbálkozásokban van nagy szerepe. A kreatív emberek jobban hozzáférnek meglevő ismereteikhez a vizsgálatok eredményei szerint, nagyobb az intuitív érzékenységük.

- versenyfeladat -

- vissza a tematikához -