12. TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ


Sárfalvi_- Tóth: Földrajz I. 268-282. o.
Bernek - Sárfalvi: Általános társadalomföldrajz 34-49. o.


Településföldrajz: A települések, településhálózat feltárásával, rendszerezésével, fejlődésének vizsgálatával foglalkozó tudományág.

A települések kialakulására, fejlődésére ható tényezők:

  1. természetföldrajzi

    - domborzat (árvízmentes teraszok, dombok vagy alacsonyabb hegytetők, síkság-hegyvidék határvonala)
    - éghajlat
    - termőföld minősége és mennyisége
    - nyersanyagforrások
    - tó- és tengerpartok
    - folyótorkolatok

  2. társadalmi tényezők

    - vásárvonal (eltérő természeti adottságú és gazdaságú tájak érintkezési vonala)
    - folyami átkelőhelyek
    - közlekedési csomópontok

Településtípusok:

1. Mozgékony települések

Pl. A nomád állattenyésztő népek sátras települései


2. Állandó települések:

a. Magányos (szórvány) települések

A a lakó és a munkahely térbeli egységet alkot, lélekszámuk 1-10 fő. Például: tanya, major (gazdasági központ és lakóhely), farm (gépesített mezőgazdasági üzem és lakóhely).


b. Csoportos települések:

*Falu: általában mezőgazdasági jellegű csoportos település, lélekszáma 100 - több ezer fő.

A falu területe két részből áll:

A bel- és külterület, bár térben elkülönül, elválaszthatatlan egységet alkot.

A belterület alaprajztípusai:

*Város: a földrajzi munkamegosztásban valamilyen központi szerepkört betöltő, döntően nem mezőgazdasági jellegű település.

Helyi funkció: saját lakosságának kielégítését szolgálja

Központi funkció:
nem csak saját lakosságát, hanem a környező települések népességét is szolgálja

Vonzáskörzet:
a város által ellátott terület

A városok körét a különböző országokban más-más szempontok alapján határozzák meg. Van, ahol a lélekszám a döntő, máshol a funkció számít.

A városok kialakulása:
Az első városok Kr.e. 4000 körül jöttek létre az ókori Mezopotámia területén. Kezdetben a városok is döntően a mezőgazdasági termelésből éltek, később alakult ki a városok igazgatási, vallási, kereskedelmi szerepköre. A városfejlődés az ipari forradalom nyomán vett nagy lendületet, nagymértékben fejlődtek a régi városok és újak is kialakultak. A városok fejlődésével párhuzamosan a városi népesség száma is nőtt.

Urbanizáció:

Városszerkezet: a városok belső szerkezete a társadalmi munkamegosztás térbeli rendjét tükrözi és általában övezetes elrendeződést mutat:

A város növekedésével új, helyi központok is létrejönnek a különböző övekben.

Agglomeráció: A nagyvárosok előterében kialakuló település- és népességkoncentráció, amely területi - gazdasági egységet alkot, a települések egymással szoros kapcsolatban állnak. Az agglomeráció központja a centrum- vagy magtelepülés, amelynek környezetében kialakulnak a:

Megalopolisz (óriásváros vagy mammutváros): az agglomerációk fejlődésével, bővülésével és összeolvadásával agglomerációs zónák vagy megalopoliszok jönnek létre, pl.: USA keleti part Boston - Washington (700 km hosszú, 80 millió lakos), Japán: Tokió - Nagoja - Osaka - Kobe.

Szuburbia (előváros): az agglomerációt gyűrűszerűen körülvevő, a közlekedési vonalakhoz kapcsolódó, családi házakból álló kertvárosi lakótelepülések. Belső lakónegyedeikben a népesség differenciáltan helyezkedik el pl.: USA, Nyugat-Európa nagyvárosai körül.

Városok típusai

Funkciók alapján

Méret alapján

(Az egyes kategóriákhoz tartozó lélekszám-adatok országonként és tankönyvenként különböznek.)

Településhálózat: A kereskedelem és közlekedés fejlődésével a települések között gazdasági - kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki, a települések szorosabban kapcsolódtak egymáshoz, munkamegosztás alakult ki közöttük, így településhálózattá integrálódtak. A településhálózat különböző jelentőségű településekből áll, így ezek a települések hierarchikus rendszert alkotnak. A településhálózat hierarchikus rendjét többféle modell is szemlélteti, közülük talán a Chrystaller-féle a legismertebb.


Kiegészítések

- feladatok -

- archívum -

- versenyfeladatok -

- 11. heti versenyfeladatok megoldása -

- vissza a tematikához -