ÁLTALÁNOS PSZICHOLÓGIA

A fejezet címszavakban:

12. hét: I. Az érzelmek
13. hét: II. A motiváció

II. A motiváció

A motivációkutatás a viselkedés miértjére keresi a választ, cél annak a megtalálása, hogy milyen tényezők játszanak szerepet a cselekvés megindításában és a viselkedésben.
A szándéktulajdonítás (attribúció) (vagyis a viselkedés miértjére adott vélt vagy valós válasz) nagymértékben befolyásolja az adott viselkedés egyéni és kulturális, társadalmi megítélését.
Ha sikerül megérteni a viselkedés hátterében álló folyamatokat és tényezőket, akkor lehetővé válik a viselkedés befolyásolása is.

1. A motiváció és az érzelem viszonya
   Buck: az érzelmek a motivációs állapotok egyfajta kiolvasó eszközei.
   
   

   Motívumok	Érzelmek
   Az ingerek általában nem megfigyelhetők	Az ingerek gyakran megfigyelhetők
   Gyakran ciklikusan jelennek meg	Általában nem ciklikusan jelennek meg
   Energetizálják, irányítják, fenntartják a viselkedést	Befolyásolhatják, vagy akadályozhatják is a viselkedést
   A válaszok általában célirányosak	A válasz "belülről" irányított
   Motívumként élik meg	Érzésként, érzelemként élik meg
   Aktív: aktivizálják a szervezetet, például a belső feszültség csökkentése érdekében	Passzív: inkább a környezet hatásaira adott reakciók

   
   
2. A motiváció alapfogalmai
   
   1. Az ösztön
      Az ösztönös viselkedések etológiai jellemzői (Hebb):
      
      • az ösztön nem reflex, hanem komplex magatartásmintázat (összetett mozgássort igényel)
        
      • veleszületett és előre programozott (nem változtatható, mert mozgássora rögzített és elemeit nem lehet felcserélni)
      • viselkedés kiváltó inger(ek) hatására zajlik le
        
      • fajspecifikus (de az ember esetében tisztán ösztönös viselkedésről már nem nagyon beszélhetünk) - az ösztönöket sem tanítani sem gyakorlással megszerezni nem lehet
      Freud az ösztönfogalom alatt tulajdonképpen a drive-ot értette.
      
      
   2. A motiváció meghatározói
      A motivációk mögött olyan szükségleti állapot áll, amely a homeosztázis felborulásával hozható kapcsolatba. Jellemzője a drive (hajtóerő), ami olyan energetizáló tényező, ami a szervezetet a megbomlott egyensúlyt helyreállító viselkedés felé vezeti. Elsődleges kiváltói az elsődleges motívumok, mint például ételmegvonás, a hőmérséklet optimálistól való eltérése, a szövetek sérülése, stb. A drive-ot leginkább a viselkedésre tett hatásával lehet megbecsülni, azonban nem specifikus arra a szükségletre nézve, amiből származik. A szervezet általános energetizálását végzi és nem vezérli a szükséglet kielégítésére irányuló viselkedést, tehát önmagában nem szabja meg, hogy a szervezet mit csináljon az adott szükséglet előkerülése esetén. A drive-ot kiegészíti a szervezet tanulási folyamata, amelynek során kialakul a szokás. A szokásban a korábbi tapasztalatok összegződnek és minden olyan viselkedés szokássá válhat, melynek során a drive csökken. Az erősebb drive, vagy szokás a motiváció megjelenésének valószínűségét növeli. A környezet aktuális ingerei sem elhanyagolhatók, mert a motiváció szempontjából fontos, hogy vannak-e olyan környezeti "húzóingerek" (incentívek), amelyek a különböző ösztönző erővel bírnak.
      Hull: a motiváció meghatározója a drive, az incentívek és a szokások kölcsönhatása.
      Megkülönböztethetünk elsődleges és másodlagos drive-okat. A másodlagosakat azok a helyzetek váltják ki, melyek az elsődleges drive-okkal asszociálódva maguk is motivációs erőre tesznek szert (pl a félelem, ami önmagában is fontos motivációs tényezővé válhat).
      
      
   3. Általános motivációs állapot
      Lykken: a fiziológiai szükséglet által előidézett késztetés befolyásolja az arousalszintet, míg a szükséglet kielégítése csökkenti azt.
      Az általános motivációs állapot egy kontinuumot képez: nagyon alacsony szinten az álmosság, alvás, míg magas szinten a viselkedés zavartsága, szervezetlensége a jellemző.
      Yerkes-Dodson törvény: a drive állapot és a teljesítmény hatékonysága közötti összefüggést ábrázoló görbe fordított U alakú. Hebb: a drive helyettesíthető az arousalszinttel, és a összefüggés továbbra is érvényes marad.
      Van egy olyan arousalszint, amely mellett a teljesítmény optimális (alatta vagy fölötte a teljesítmény romlik). Hebb szerint ha az aktuális arousal alacsonyabb, mint az optimális, akkor arra törekszünk, hogy növeljük aktiváltsági szintünket.
      Az optimális arousal szorosan összefügg a végzett feladat jellegével: összetett és bonyolult feladatok esetén az optimális arousal alacsonyabb, míg az egyszerű feladatoknál magasabb.
      
      
3. Az alapvető motívumok
   Az alapvető motívumok azok a viselkedést meghatározó tényezők, amelyes a szervezetben bekövetkezett élettani változásokkal kapcsolatosak. A biológiai tényezők mellett a társadalmi és kulturális tényezők szerepe is jelentős.
   
   • homeosztatikus motívumok: a homeosztázis fenntartásán keresztül a szervezet önfenntartásához kapcsolódnak. A homeosztázis lehetővé teszi a test folyamatos működését, fenntartja a szervezet viszonylagos állandóságát a folyamatosan változó körülményekkel szemben. Szükségletnek nevezzük a szervezetben az egyensúly kibillenése során előálló fiziológiai igényt, vagyis az ideálistól való eltérést. Ha a szükséglet nagyobb, mint amennyi a szervet rendelkezésére áll, akkor olyan motivációs folyamatok indulnak be, melyek drive-ot eredményeznek. A homeosztatikus motívumokat önfenntartási motívumoknak is nevezik, mert kielégítésük a szervezet számára létfontosságú. Ilyenek pl. az éhség, szomjúság, hőmérsékletszabályozás, légzés, stb.
     
   • a szexualitás és az utódgondozás motívuma: a faj fennmaradásáért felelős motívumok, ki nem elégítésük veszélyezteti a szervezet épségét és életét.
     
   • kíváncsiságmotívumok: közéjük tartozik a szenzoros ingerlés iránti szükséglet, a környezet felfedezésére irányuló késztetés, a környezet manipulálására irányuló késztetés. Ha nem tudjuk az ilyen szükségleteinket kielégíteni, unatkozunk. Értelmezhető az idegrendszer homeosztatikus szabályozásaként is, mivel a környezeti ingerlés az idegrendszer kielégítő aktivitási szintjét tartja fenn.
     
     
4. Az emberre jellemző motivációs jellegzetességek és motívumok
   
   1. Extrinzik és intrinzik motiváció
      Extrinxik (eszköz jellegű) motiváció: a viselkedés motivációjában valamilyen cél elérése, vagy más külső tényező játszik szerepet.
      Intrinzik (önjutalmazó) motiváció: a cselekvés motivációja a cselekvésben rejlő élvezet.
      Ryan és Deci szerint az extrinzik motiváció négy szintje:
      
      1. A motiváció kívülről való szabályozása: az önállóság legalacsonyabb szintje. Itt a legfőbb motiváló erő a külső jutalom elérése, vagy a büntetés elkerülése.
         
      2. Az introjektált szabályozás: a cselekvést az önértékelés növelése, vagy a szégyen elkerülése motiválja.
         
      3. Szabályozás az azonosuláson keresztül: az egyén a cselekvés fontosságát értékeli, és személyesen is fontosnak tartja.
         
      4. Az integrált szabályozás: az extrinzik motiváció legautonómabb szabályozási módja, mivel a cselekvés itt integrált része az egyén lényegének.
      Az intrinzik motiváció olyan belső hajlam, amely az újdonság és kihívás keresésében nyilvánul meg, szoros kapcsolatban van vele a hatékonyság érzése, a spontán érdeklődés vagy az exploráció.
      Vallerand szerint az intrinzik motiváció három szintje:
      
      1. A tudásra irányuló intrinzik motiváció: a tanulás, megértés örömét adja, szoros kapcsolatban van a környezet explorációjával, a kíváncsisággal.
         
      2. A fejlődésre, alkotásra irányuló intrinzik motiváció: az öröm önmagunk meghaladásába és a kreatív tevékenységben található, a hangsúly a folyamaton és nem a végeredményen van. Itt jelenik meg a hatóerő érzése, kihívás, hatékonyságérzés.
         
      3. Az ingerlés és élmények átélésére vonatkozó intrinzik motiváció: kellemes élmények és érzések keresése, ezek rendszerint érzékszervi vagy esztétikai élmények.
         
      A nevelés fontos célja az intrinzik motiváció elérése pl a tanulásban. Az intrinzik motiváció elősegíthető az önállóság, kompetencia érzésének hangsúlyozásával, de alááshatja, ha a viselkedést jutalmazzák, mert így az eredetileg önjutalmazó viselkedés eszköz jellegűvé válhat.
      A motiváció hiányát valamilyen cselekvésre, vagy személyre vonatkozó hiedelemmel értelmezhetjük Vallerand szerint:
      
      • Képesség hiánya hiedelmek: a személy úgy érzi, hogy nincs meg benne a képesség a feladat végrehajtására, ezért nem is motivált.
        
      • A stratégiára vonatkozó hiedelmek: a személy úgy érzi, hogy a lehetséges stratégiák úgysem vezetnek a kívánt eredményhez.
        
      • Az erőfeszítésre vonatkozó hiedelmek: az személy úgy érzi, hogy a cél elérése olyan nagy erőfeszítésbe kerülne, amire ő nem hajlandó
        
      • Tehetetlenség hiedelmek: a személy úgy érzi, hogy erőfeszítései nem hoznak eredmény a feladat nagyságához mérten
        
        
   2. A szükségletek rendszerei
      Murray összeállította a pszichológiai motívumok részletes rendszerét, amelyben hat témakör (ambíció, tárgyakhoz való kötődés, státusz védelme, hatalom, társakkal való viszony és az információcsere) köré szerveződő 27 szükségletet azonosított. Ezek a motívumok nyíltan vagy burkoltan jelenhetnek meg, a nyíltakra a viselkedésből következtetünk, míg a burkoltakat a Tematikus Appercepciós Teszt (többértelmű jeleneteket ábrázoló képek történetét kell elmesélni) segítségével tárhatjuk fel.
      Maslow a motívumok hierarchikus rendszerét motivációs piramisban foglalta össze. A különböző szükségletek aszerint foglalnak benne helyet, hogy mennyire igényelnek közvetlen kielégítést, vagy mennyire erősek. Minél alapvetőbbek, annál inkább a piramis alján helyezkednek el, a csúcson azonban már csak az embere jellemző motívumokat találunk.
      A legalsó fokon találhatók a fiziológiai szükségletek (legerősebbek és legsürgetőbbek). Következő szinten a biztonsági szükségletek helyezkednek el, majd a valahová tartozás és a szeretet szükségletei következnek. Ha ez hiányzik, akkor magányt élünk át, de a párkapcsolatok kialakítása felé is ez a szükséglet vezet. Magasabb szinteken találhatók a megbecsüléssel kapcsolatos szükségletek (saját kompetenciánk, függetlenségünk), valamint a mások általi elismerésünkre vonatkozó szükségletek. Ezeknél is feljebb az önmagunk és környezetünk megértése iránti kognitív szükségletek állnak (hogy megértsük a világ eseményeit és jelenségeit), és végül a piramis csúcsán az önmegvalósítás szükséglete kap helyet. Ez az a törekvés, hogy a bennünk rejlő lehetőségeket megvalósítsuk.

- feladatok -

- versenyfeladat -

- vissza a tematikához -