16. HÉT: MAGYARORSZÁG TERMÉSZETFÖLDRAJZA


Bora-Nemerkényi: Magyarország földrajza 9-68. o.


1. Földrajzi helyzet

Magyarország területe 93036 km2, ami Európa összterületének kb. 1 %-a. Magyarország Európa középső részén, a kb. 330000 km2 területű Kárpát-medencében helyezkedik el. Magyarország az északi szélesség 45 °48' - 48 °35' és a keleti hosszúság 16 °5' - 22 °58' földrajzi koordináták által határolt területen fekszik, legnagyobb észak-déli kiterjedése 320 km, legnagyobb kelet-nyugati kiterjedése 520 km. Magyarország az északi mérsékelt övezetben helyezkedik el, nagyjából egyenlő távolságra az Egyenlítőtől és az Északi-sarktól, kb. 1500 km-re az Atlanti-óceántól, így ennek hatása már alig érvényesül. Magyarország tengerszint feletti magassága alacsony, területének 68 %-a alföld (200 m alatt), 30 %-a dombság (200-400 m), 2 %-a hegység (400 m fölött). Legmagasabb pontja is csak 1014 m (Kékes).

Magyarország határai:

Az országhatár nem esik egybe a természetföldrajzi határokkal, így hazánk tájai az országhatáron túl folytatódnak.

Magyarországot határoló nagyobb tájegységek:

nyugaton: Keleti-Alpok, Fertőzug (a Kisalföld folytatása);
északon: Csallóköz, Szlovák alföld, Szlovák-érchegység;
északkeleten és keleten: az Alföld határon túli részei;
délen: Bácska és a Dráva-völgy határon túli részei.

 

2. Földtörténet

Magyarország területét a DNY-ÉK irányú Zágráb-Hernád nagyszerkezeti vonal két fő szerkezeti egységre osztja. E vonaltól északra eső lemezdarab az Afrikai-lemez peremén, a délre eső lemezdarab pedig az Eurázsiai-lemez peremén alakult ki. Kb. 25 millió éve (az oligocénben) délnyugatról nyomult be az Afrikai-lemezdarab a Kárpát medence északi részébe, amit andezites-riolitos vulkáni tevékenység kísért. Magyarország területén a földkéreg az átlagosnál vékonyabb (a 33 km-es átlaggal szemben csak 26-27 km), ezért a geotermikus grádiens értéke nagyobb, helyenként 6-8 °C/100 m.

talajtan

  1. Ősidő: Magyarország területén nem ismertek kőzetek ebből a korból.

  2. Előidő: Magyarország legidősebb kőzetei 1100 millió éves kristályos palák, az Alföld mélyén találhatók, mélyfúrásokból kerültek elő. A felszínen lévő legidősebb kőzetek, 900 millió éves csillámpalák a Vilyvitányi-rög területén találhatók, a Zempléni-hegység keleti előterében.

  3. Óidő: Az ekkor keletkezett magyarországi kőzetek jórészt trópusi éghajlaton alakultak ki, csak az óidő végén, a perm időszakban vált félsivatagivá az éghajlat. Az óidőben elsősorban tengeri üledékek képződtek, de a karbon időszak végén és a permben szárazföldi üledékek is keletkeztek.

    1. Kambrium, ordovicium: Magyarország területén nem ismertek kőzetek ezekből az időszakokból.

    2. Szilur: A balaton-felvidéki palasorozat Révfülöp és Alsóőrs környékén bukkan a felszínre, a balatonfőkajári Somlyó-hegyen kvarcit (homokkőváltozat) és fillit (átalakult kőzet) képviseli ezt az időszakot.

    3. Devon: A szendrő-hegyi korallos mészkő és az Upponyi-hegységben található agyagpalák, homokkövek és mészkövek keletkeztek ebben az időszakban.

    4. Karbon: A Mecsekben a Mórágyi-rög gránitja, a Velencei-hegység gránittömbje a Soproni-hegység kristályos palái, a Bükk-hegység északi részén agyagpalák, homokkövek, a Szendrői- és az Upponyi-hegységben különböző palák, a Zempléni-hegységben homokkő, kvarcit és kis mennyiségű antracit (jó minőségű feketekőszén) keletkezett ebben az időszakban.

    5. Perm: A Mecsekben a Jakab-hegyen és a Balaton-felvidéken Balatonalmádi, Alsóörs, Révfülöp környékén permi vörös homokkő található, amely a Variszkuszi-hegységek lepusztulása során keletkezett. A Bükk-hegység északi részén homokkő, mészkő, dolomit és különböző palák jöttek létre ebben az időszakban.


  4. Középidő: A magyarországi középidei kőzetek trópusi éghajlaton keletkeztek. Ezek elsősorban tengerben lerakódott üledékes kőzetek, csak a középidő végén, a kréta időszakban vált szárazulattá a terület.

    1. Triász: A Dunántúli-középhegység jelentős részét (Keszthelyi-hegység, Balaton-felvidék, Bakony, Vértes, Gerecse, Pilis, Budai-hegység) alkotó mészkő és dolomit, a Naszály (Vác mellett), a Bükk, az Aggteleki-karszt és a Cserhát egyes részeinek mészkövei valamint a Mecsek és a Villányi-hegység mészkövei keletkeztek ebben az időszakban.

    2. Jura: A Bakonyban sok helyen keletkezett mészkő ebben az időszakban, benne ammonitesek (tengeri puhatestű állatok) maradványai találhatók. A Gerecsében Lábatlan közelében rózsaszín-vörös színű, "piszkei márványnak" nevezett, építő- és díszítőkőnek fejtett mészkő található. A tengeri üledékek közül még a tatai Kálvária-domb mészköve érdemel említést. A Mecsek egyes részein szárazföldi üledékek, homokkő és agyag rakódtak le, a rétegek közé pedig a mocsári növényzetből keletkezett feketekőszén települt. Ez Magyarország egyetlen feketekőszén lelőhelye.

    3. Kréta: A Déli-Bakonyban a Sümegi várhegy mészköve és a közelében található tűzköves mészkő keletkezett ekkor, mely utóbbit már az itt élő ősemberek is felhasználtak. Az Északi-Bakonyban homokkő és kavics, a Gerecsében kavics és konglomerátum, a Mecsekben mészkő keletkezett. A Villányi-hegységben a jó minőségű, értékes mészkövéről, valamint ritka növény és állatvilágáról, ismert Szársomlyó-hegy is ekkor keletkezett. A kréta időszak végén a Bakony egyes részein, a szárazulatokon trópusi karsztbauxit alakult ki. A kréta időszakban a Mecsektől Szolnokig húzódó sávban tenger alatti vulkánok működtek, anyagaik ma a felszín alatt találhatók, csak mélyfúrásokból ismerjük.


  5. Újidő:

    1. Eocén: Trópusi éghajlaton tengeri üledékek keletkeztek. Nummuliteses (mészvázas egysejtű állat) mészkő alakult ki a Bakony, Vértes, Gerecse környékén, és ekkor keletkeztek a barnakőszéntelepek Dudar, Dorog, Oroszlány, Nagyegyháza térségében. Az Északi-középhegység területét csak az eocén végén öntötte el a tenger, és ekkor keletkeztek itt üledékes kőzetek, barnakőszéntelepek. A Budai-hegységből ismert budai márga is az eocén végén alakult ki.

    2. Oligocén: Továbbra is a tengeri üledékek jellemzőek: a tardi agyag a Bükk előterében fordul elő, a téglagyártás fontos alapanyagául szolgáló kiscelli agyag Esztergomtól a Sajó-völgyig megtalálható, a hárshegyi homokkő pedig a Budai-hegység egyik jellegzetes kőzete.

    3. Miocén: Az éghajlat egyre hűlt, a miocén vége felé a tenger (Tethys) beszűkült és több kisebb medencére esett szét. E részmedencék egyike volt a pannon beltenger. Ekkor érkeztek meg mai helyükre a korábban említett lemezdarabok. Az alábukás mentén aktív vulkáni tevékenység indult meg, ekkor jöttek létre az Északi-középhegység andezit és riolit vulkánjai, a Visegrádi-hegység, a Börzsöny, a Cserhát egyes részei, a Mátra és a Zempléni-hegység. A vulkanizmus a nyugati részen kezdődött 18-19 millió éve (a Visegrádi- és a Börzsöny-hegység területén) és kelet felé haladt, Tokaj környékén 9-10 millió éve fejeződött be. A vulkáni kőzetek mellett alárendeltek a miocén üledékek: a Nógrádi- és a Borsodi-medence, valamint a Soproni-hegységben Brennbergbánya barnakőszén-készlete, az Északi-középhegység jellegzetes tengeri üledéke a kárpáti slír. A híres lajta mészkő megtalálható Fertőrákoson, a Tapolcai-medencében, a Tétényi-fennsíkon, Kőbányán, a Börzsönyben, és a Cserhátban. Ugyancsak a miocénben keletkezett a Várpalota környéki lignittelep is.

    4. Pliocén: A pannon beltenger tóvá édesedett, a Pannon-medence süllyedésével elöntötte a mélyedéseket, a már meglévő középhegységek kivételével az ország egész területét elöntötte. Magyarország nagy részén ennek üledékei találhatók, néhol igen nagy, akár 4000 méteres vastagságban. A pannon üledékek elsősorban az Alföld, a Kisalföld és a Dunántúli-dombság területén halmozódtak fel. Ekkor keletkeztek a Mátra- és Bükkalja hatalmas lignitkészletei, hazánk legnagyobb kőolaj- és földgáztelepei Algyő és Szeged térségében. A pliocénben működő bazaltvulkánosság eredményei a Sághegy, a Somló, a Kab-hegy, az Agár-tető és a Tapolcai-medence tanúhegyei, mely utóbbiakat a pannon üledékekre ömlő bazaltláva védett meg a lepusztulástól. A pliocén legvégén Nógrádban, Salgótarján, Somoskő, Medves területén is keletkeztek bazaltvulkánok.

    5. Pleisztocén: Hazánkat a jégkorszakban nem borította jég, így csak jég környéki, periglaciális terület volt, hideg, viszonylag száraz éghajlattal. Ekkor keletkezett a szél által szállított finom hulló porból a lösz, amely elsősorban az alacsonyabb térszíneken maradt meg, így az Alföldön (Mezőföld, Paks térsége, Bácska) és a Dunántúli dombság területén jelentős vastagságot is elér, míg a hegységekben csak kisebb foltokban található meg. Ebben az időszakban alakult ki hazánk folyóvízhálózata. A pleisztocén időszak jellegzetes képződménye a futóhomok, amely a folyók parti sávjában lerakott homokból alakult ki a szél szállító tevékenységének hatására. Ekkor keletkeztek az ősfolyók által lerakott hatalmas kavicstakarók a Soproni- és Kőszegi-hegység lábánál, valamint a kialakuló folyóhálózat teraszai is ekkor jöttek létre.

    6. Holocén: Az éghajlat fokozatosan melegszik, az uralkodó fásszárúak alapján négy szakasz különböztethető meg: 1. fenyő-nyír, 2. mogyoró, 3. tölgy, 4. bükk.

3. Ásványkincsek

A. Ércek:

B. Energiahordozók

C. Nemérces ásványi nyersanyagok

4. Éghajlat

Magyarország a valódi mérsékelt éghajlati övben, a mérsékelten szárazföldi éghajlati területen fekszik. Az éghajlatot alapvetően a földrajzi helyzet befolyásolja. Az óceántól való távolság alapján a kontinentális vonások nyugatról kelet felé erősödnek. A medencejelleg azonban erősebben befolyásolja az éghajlatot, ezért a legkontinentálisabb terület a medence központján, a Középső-Tisza vidékén található. Jelentős hatással vannak hazánk éghajlatára a légkör magas illetve alacsony nyomású képződményei az ún. akciócentrumok.

Magyarország éghajlatát négy fő akciócentrum befolyásolja:
  1. Izlandi minimum (állandó alacsony nyomású képződmény, hazánkban főleg tavasszal hat, csapadékot szállít)
  2. Azori maximum (állandó magas nyomású képződmény, derült, száraz időt hoz)
  3. Szibériai maximum (Belső-Ázsia fölött a téli hónapokban létrejövő magas nyomású képződmény, amely száraz, hideg időt hoz)
  4. Pontus-Iráni minimum (Elő-Ázsia fölött kialakuló alacsony nyomású képződmény, amely Magyarországon nyár végén hat, forró, párás, csapadékos időt hoz)

 

Éghajlati elemek Magyarországon:

  1. Napsugárzás: A napsugarak beesési szöge hazánkban a téli 18-21o és a nyári 65-68o között változik. A napsütéses órák száma a nyugati határszélen évi 1700 óra, míg a Duna-Tisza köze déli részén 2100 óra évente. A napsugárzás évi összege nyugaton 60-70 kcal/cm2, keleten 100-110 kcal/cm2.

  2. Hőmérséklet: Magyarországon az évi középhőmérséklet 8-11°C. Az évi közepes hőingás 21-25°C. Eddig a legmelegebbet Pécsett mérték 1950. július 5-én: 41,3 °C-ot, a leghidegebbet pedig Miskolc mellett 1940. február 17-én: -35 °C-ot, így a hőmérséklet abszolút évi ingása 76,3 °C. Hazánk, bár 1300-1700 kilométerre fekszik az Atlanti-óceántól, az Észak-atlanti-áramlás hatására 2,5 °C-os pozitív hőmérsékleti anomáliát élvez. A hőösszeg nyugaton 2900 °C, a Dél-Alföldön 3300 °C.

  3. Szél: A szelek a Kárpát-medencét körülvevő hegységek alacsonyabb részein, az ún. szélkapukon áramlanak be hazánk területére: elsősorban az Alpok és a Kárpátok közötti Dévényi-kapun, így hazánkban az uralkodó szélirány északnyugati. Magyarországon az átlagos szélsebesség 2-4 m/s. A helyi jellegű szelek közül a főn jellegű Bakonyi- vagy Vázsonyi-szél érdemel említést, amely észak felől áramlik le a Balaton felé és itt erős hullámzást okoz.

  4. Csapadék: Magyarországon az évi csapadékmennyiség 500-900 mm. A legkevesebb csapadék (500-600 mm) az Alföldön, a Középső-Tisza mentén hullik, míg a legtöbb a nyugati határszélen (800-900 mm). A csapadék megoszlása időben is változik, két maximum figyelhető meg, az elsődleges, kora nyári (április-június) és a másodlagos, őszi (október). A legkevesebb csapadék január-februárban hullik. Magyarország területén évente mintegy 660 front vonul át, melyeknek 80 %-a hideg, 20 %-a meleg front. A csapadék jelentős része ezekhez a frontokhoz kötődik. Évente átlagosan 15-30 havas nap van az országban. A hótakarás időtartama az Alföldön 25-50 nap, míg a hegységeinkben 50-100 nap.

5. Vízrajz

A. Folyóhálózat:

Magyarország folyói alapvetően a hegységkeret felől a medence közepe felé folynak. A folyóvizek döntő többsége (90 %-a) külföldről érkezik hazánk területére. Hazánk folyói a Duna vízgyűjtőjéhez tartoznak. A Duna magyarországi szakasza 417 km, amelyből 140 km a szlovák-magyar határszakasz. A Duna teljes magyarországi esése nem túl nagy, mindössze 26 méter. A Duna vízhozama kisvízkor 600, középvízkor 2400, nagyvízkor 8000-10000 m3/s. Hazánk második legnagyobb folyója a Tisza, magyarországi hossza 596 km.(A folyószabályozások eredményeként az eredeti hossz 40 %-ával lett rövidebb, a szabályozás előtt 955 km hosszú volt a magyarországi szakasza.) A Tisza teljes esése hazánk területén 30 méter. Vízhozama kisvízkor 30-90, középvízkor 800, nagyvízkor 4000 m3/s. Sok lebegtetett hordalékot szállít ("Szőke Tisza"). Hazánk folyóin évente két jelentős árhullám vonul le: a kora tavaszi (március) áradást a hóolvadás okozza (jeges ár), a kora nyári áradást pedig a nyár eleji csapadékmaximum (zöldár).

B. Tavak:

C. Felszín alatti vizek:

Magyarország medencejellege és földtani felépítése következtében felszín alatti vizekben igen gazdag.

6. Talaj

Magyarország legfontosabb természeti erőforrása a talaj, amely többnyire jó termőképességű, a mezőgazdaság igényeit messzemenően kielégíti. Talajainkat két fő csoportba sorolhatjuk: az alföldeken elsősorban mezőségi talajok, a domb- és hegyvidékeken erdőtalajok fordulnak elő. A mezőségi talajok közül a legjobb minőségű feketeföldek (csernozjomok) löszön alakultak ki a Bácskában, a Mezőföldön, a Hajdúságban, a Körös-Maros közén. Mezőségi talajok még a Dunántúl egyes részein is előfordulnak. Az erdőtalajok közül a barna erdőtalajok a leggyakoribbak, középhegységeinkben, dombságainkon fordulnak elő. A fakó erdőtalajok a csapadékosabb nyugati országrészben alakultak ki, az Alpokalján, a Zalai dombságon. Egyéb talajtípusaink a folyók menti öntéstalajok, a vizes területeken a láptalajok, a szikes talajok, a mészkő- és dolomitfelszíneken a rendzinatalajok, homokos területen a homoktalajok.

Kiegészítések

Magyarország természetföldrajzával kapcsolatban számos érdekes könyvet találhatunk. Juhász Árpád: Évmilliók emlékei (Gondolat, 1987) című könyve Magyarország földtörténetének főbb állomásait ismerteti, illetve részletesen bemutatja hazánk ásványkincseit. Molnár Béla: A Föld és az élet fejlődése (Tankönyvkiadó, 1990) című műve általános földtani írás, az egyes földtörténeti korok ismertetése után azonban külön fejezet foglalkozik az adott korszak magyarországi vonatkozásaival.

Azoknak, akik nemcsak könyvekből, hanem az életben is szeretnének megismerkedni hazánk természeti értékeivel, érdemes fellapozniuk a Mezőgazdasági Kiadó sorozatát (szerkesztője Rakonczay Zoltán):

- feladatok -

- archívum -

- versenyfeladatok -

- 14. heti versenyfeladatok megoldása -

- vissza a tematikához -