21. ELEKTROMÁGNESES INDUKCIÓ

Indukció – indukált elektromos mező: a mágneses fluxus időbeli változása elektromos mezőt kelt, melynek nagysága a változás gyorsaságától függ:

.

Itt a mágneses fluxus megváltozása, a negatív előjel a balkézszabályra utal, mellyel az indukált feszültség iránya határozható meg.

E jelenségcsoport több speciális esete közül itt a mozgási és a nyugalmi indukcióval foglalkozunk (A=áll.).
Mozgási indukció: Mágneses mezőben mozgó fémes vezető végei között feszültség indukálódik -a Lorentz erő töltésszétválasztó hatása miatt-, melynek értéke

,

ahol B a külső, homogén mágneses mező indukcióvektora, a mágneses mezőben mozgó fémes vezető hossza, v a sebességvektor B-re merőleges
komponense.

Ha e mozgó vezetőt áramkörbe kötjük, telepként működik és áram indul a körben. Az árammal átjárt vezetőre ható mágneses-erő viszont fékezi a vezeték
mozgását (Lenz-törvény).
Nyugalmi indukció: Ezen belül is a transzformátorokat leíró kölcsönös-, és a ki- és bekapcsolási jelenségeket tárgyaló önindukcióval foglalkozunk. Az indukált feszültség értéke ez esetekben:

,

ahol a kölcsönös-, vagy az önindukciós együttható.

Tekercs mágneses energiája: .
Változó elektromos mező: elektromos mező változása mágneses teret kelt a jobbkézszabály szerint. E mágneses teret leíró egyenlet:

,

ahol Y az elektromos fluxus.