A PSZICHOLÓGIA PARTNERTUDOMÁNYAI, ALKALMAZÁSA

A fejezet címszavakban:

V. Érzékelés és percepció

A látás folyamata és a vizuális rendszer
Az emberek a 380-760 nanométer között elektromágneses sugárzást érzékelik fényként. A fény intenzitását a sugárzás ereje, az általa keltett színérzékelést pedig a különböző hullámhosszú sugárzás tisztasága határozza meg. Az összes érzékelhető sugárzás keveredése fehér színt eredményez.
A szembe jutó fény mennyiségét a pupilla nagysága határozza meg (fényre - paraszimpatikus izgalomra - szűkül, szimpatikus aktivációra tágul).
Az emberi retinában kb 6 millió csap és 12 millió pálcika van. A retina centrális része a fovea, amely kizárólag csapokat tartalmaz. A csapok felelősek az éles kontúrok, színek, részletek érzékeléséért, míg a pálcikák inkább fényérzékenyek, ennek a tulajdonságnak szürkületkor látjuk hasznát (ilyenkor nincs színlátás), továbbá a periférikus látásban van még szerepük. A látóideg a retinában a vakfoltnak megfelelő helyen hagyja el a szemgolyót. A látópálya a nyakszirti (okcipitális) lebenyben végződik, ahol az elsődleges (Br. 17) és másodlagos (Br. 18, Br.19) kérgi látóközpontok találhatók.
A retinában a ganglionsejtek egy részét a fényinger aktiválja, ezek az ON-sejtek, más részüket gátolja (OFF-sejtek) és vannak olyanok is, amielyeket mindkét hatás aktivál (ON/OFF-sejtek). E mechanizmusok alapján értelmezhető a kontrasztlátás.
Az elsődleges látókéregben található sejtek többsége orientációérzékeny: csak specifikus helyzetű, vonalszerű inger aktiválja őket. Rácsszerű ingerek esetén az eltérő sűrűségű ingerekre különböző sejtek aktiválódnak, ami a téri frekvenciaanalízis jelenségét magyarázza: alacsony téri frekvenciák csak forma- és alaklátást tesznek lehetővé, míg a kontúrok adekvát észleléséhez magas téri frekvenciaanalízis szükséges. A térlátásban a retinális diszparitás is szerepet játszik, alapja a két szemmel történő nézés, mely kapcsán a tárgyról érkező fény a retinának két nem teljesen azonos részére esik.
Az elsődleges látókérgen kívül egyéb vizuális kérgi területeken is történik vizuális információfeldolgozás: az elsődleges látókéregből a temporális lebeny alsó tekervényébe jutó információ révén a vizuális ingerek azonosítása és formája, a parietális lebenybe kerülő ingerek révén ezek téri helyzete válik felismerhetővé.
A hallás folyamata és a hallórendszer
Az emberi fül a 30-20000 Hz közötti hangokat képes érzékelni. A hullámhossz a hang magasságával, a hangszín a különböző frekvenciájú hangok keveredésével, a hangerő pedig a hanginger intenzitásával kapcsolatos szubjektív érzettel áll összefüggésben.
A belső fülben helyezkedik el a csiga, amelyet folyadék tölt ki és a Corti szerv (külső és belső szőrsejtek, alap és fedőmembrén alkotja) helyezkedik el benne. Magas frekvenciájú hangok a csiga bázisán, alacsony frekvenciájú hangok pedig a csiga csúcsán okoznak nagyobb kitérést. A hallóideg a VIII. agyideg egy része.
Tonotópiás elrendeződés: a hallókéregben különböző frekvenciájú ingerek eltérő helyzetű idegsejteket hoznak ingerületbe.
Egyensúly-érzékelés és a vesztibuláris rendszer
A vesztibuláris rendszer működésének révén valósul meg testhelyzetünk téri érzékelése, egyensúlyának megtartása, a szemmozgások és a fej mozgásának kiegyenlítése. A specifikus érzékesejtek a középfülben a zsákocskákban és a tömlőcskékben, valamint a három félkörös ívjárat ampulláiban találhatók. Az érzéksejtek centrális nyúlványainak összessége képezi a vesztibuláris ideget, amely a hallóideggel együtt a VIII. agyideget alkotja.
A vesztibuláris rendszer izgalmi állapota szédülésben és nisztagmusokban (a szemgolyók ritmusos, váltakozó irányú mozgása) nyilvánul meg.
A testérzékelés
A testérzékelés (szomatoszenzórum) szolgálatában álló rendszereket két csoportra bonthatjuk:
1. felületes érzés (fájdalom, hő, elemi tapintás)
  Érzékelésük ősi, az ártalmas ingerek elkerülését, a túlélést biztosító rendszer. Fájdalomérzést vált ki minden érzéskvalitású inger, ha az ingerlés intenzitása bizonyos küszöböt meghalad.
2. mélyérzés (ízületi, helyzet-, és mozgásérzés, izomfeszülés, vibráció, nyomás)
Ízlelés
Az ízlelésben szerepet játszó elsődleges receptorok nem idegsejtek, hanem módosult hámsejtek. Az ízérzés ingerületét a nyelv elülső kétharmadáról a VII. agyideg (arcideg, nervus facialis), hátsó egyharmadáról és a garatból a IX. agyideg (nyelv-garat ideg, nervus glossopharingeus) közvetíti. Az ingerületek eljutnak a frontális lebenybe, a hipotalamuszba és az amigdalába.
Szaglás
Az érzéksejtek a szaglóhámban helyezkednek el, centrális nyúlványaik az I. agyideg (szaglóideg, nervus olfactorius) megvastagodott részében végződnek. A szagingerületek a limbikus rendszerbe, a hipotalamuszba és a frontális lebenybe jutnak.
Az ember kb 10000 szagféleség megkülönböztetésére képes, de csak 2000 különböző típusú receptorsejt azonosítható.
A mozgásteljesítmény és szabályozása
A mozgások egy része automatikus, más részük finom koordináción alapuló, tanult teljesítmény. A mozgások kivitelezésében a piramis- és extrapiramidális rendszer, illetve a kisagy játssza a legfontosabb szerepet.
A vázizmok működésének jellemző mutatói az izomerő, a trofikus (tápláltsági) állapot, az izomtónus, és az izmok saját reflexeinek az élénksége.
A piramis-rendszer (útját és eredetét lásd a tankönyvben) funkciója a finoman szervezett, esetleg csak kevés izmot igénylő, tanult mozgások kivitelezése. Ontogenetikailag későn érő (érése a serdülőkorban fejeződik be) rendszer.
Az extrapiramidális rendszer (útját és eredetét lásd a tankönyvben) funkciója az automatikus, nagyobb izomcsoportok együttes működésével járó, úgynevezett holokinetikus, érzelmi működéssel összefüggő (pantomimika) mozgások vezérlése, az izomtónus szabályozása.
A kisagy képes folyamatosan befolyásolni, optimalizálni a mozgások finom, pontosan vezérelt kivitelezését, legfőképp az agonista és antagonista izomcsoportok működésének koordinációja révén. Fontos szerepe van az izomtónus szabályozásában is.
A harántcsíkolt izmok mindegyikének van saját (proprioceptív) reflexe, melyek funkciója, hogy megvédjék az izmokat a rájuk ható erőktől, és biztosítsák az izmok hosszának, az ízületek helyzetének optimális állapotát. A reflex élénksége a benne szereplő elemek épségét jelzi.

- vissza a tematikához -