A PSZICHOLÓGIA PARTNERTUDOMÁNYAI, ALKALMAZÁSA

A fejezet címszavakban:

Alvás és bioritmusok
Az alvás adaptív elmélete szerint az alvás a mozdulatlanság miatt megóvja az állatot attól, hogy a sötétség beállta után ragadozók prédája legyen. A zsákmányállatok keveset és menekülésre készen alszanak, a ragadozók szokásai ennek ellentétei.
A regenerációs elmélet szerint az idegrendszer a fáradtságát piheni ki az alvás alatt, vagyis a homeosztázis megóvását szolgálja. A REM fázisnak szerepe van a felesleges emlékek eltüntetésében, és a fontos élmények rögzítésében, érzelmi feldolgozásában.
Felnőtt emberen kb. 90 percenként az EEG deszinkronizálódik alvás alatt, a lehunyt szem mellett gyors szemmozgások jelennek meg, a vázizmok teljesen elernyednek - ez az alvás paradox fázisa, az álmok megjelenésének időszaka. A REM fázis aránya a teljes alvásban születés után 70%, mely felnőttkorig fokozatosan csökken (kb. 15%-ra).
Az alvás megvonásának figyelemzavar, a monoton helyzetek tűrésének képtelensége és növekvő fáradtságérzés a következménye. Alvásmegvonás után főleg a REM, valamint a 4. lassú hullámú fázis kompenzálódik, vagyis az arányuk nő.
Az agytörzsi hálózatos állomány egy részének (a felszálló aktiváló rendszernek) ingerlése ébresztő, aktiváló hatású. Az agytörzs alsó részén elhelyezkedő, szerotonintermelő sejtekből álló magcsoport (raphe-magvak) sérülése tartós, de nem végleges alvásképtelenséget okoz (valamint a noradrenalin és a dopamin felszabadulást előidéző gyógyszerek is gátolják az alvást). A hipotalamusz előtti bazális előagyi terület a lassú hullámú alvásban játszik fontos szerepet: ingerlése alvást, sérülése pedig tartós alváshiányt okoz.
A szervezet belső órája biztosítja a cirkadián ritmus (a 24 órás ciklicitás) folyamatosságát a világosság-sötétség váltakozásának hiányában is. Folyamatos megvilágítás (vagy annak teljes hiánya) esetén a legtöbb ember belső órája 25 órás napra áll be.
Tanulás
A tanulás az a folyamat, melynek révén a szervezet tapasztalatokra tesz szert, mely tapasztalatok képesek a magatartás megváltoztatására.
A perceptuális tanulás segítségével valósulhat meg a fajtársak felismerése és azonosítása, mivel ez alapján válik lehetségessé egy korábban észlelt inger felismerése.
Az inger-válasz tanulás az alapja, hogy bizonyos inger megjelenése a megfelelő választ hívja elő, egyik formája a klasszikus kondicionálás (egy korábban lényegtelen inger a tanulás révén jelentőségre tesz szert. Másik formája az instrumentális (operáns) kondicionálás, ami lehetővé teszi, hogy a szervezet magatartási formáit a szóban forgó viselkedés következményeitől tegye függővé.
A motoros tanulás új mozgásminták, készségek elsajátítását teszi lehetővé.
A tanulási folyamat sejtszinten lejátszódó folyamatait ismerjük legjobban, melyeket a hosszú idejű potenciáció (leírását ld. a tankönyvben) jelensége kapcsán tanulmányoztak.
A megerősítés mechanizmusáról az öningerléses kísérletek szolgáltatták a legtöbb adatot és sikerült feltérképezni az agy jutalmazó és büntető központjait. A legismertebb jutalmazó struktúra a mediális előagyi köteg (mely áthalad a hipotalamusz laterális részén), valamint kulcsfontosságú szereppel bír a megerősítő inger hatására felszabaduló dopamin.
Emlékezés
Az emlékezés működészavarainak vizsgálata sok ponton gazdagította a memóriával kapcsolatos ismereteket. Az amnézia (emlékezetkiesés) különböző lehet:

retrográd amnézia (az emlékezetkiesés a sérülést megelőző időszak egy részére vonatkozik)
kongrád amnézia (az emlékezetkiesés a sérülés időszakára vonatkozik)
anterográd amnézia (az emlékezetkiesés kiterjed a sérülést követő időszak egy részére is). Egyik fő megnyilvánulási formája az új ismeretek elsajátításának (illetve megtartásának) képtelensége
A legújabb vizsgálatok szerint a hippokampusznak a konszolidáció folyamatában van elengedhetetlen szerepe.

deklaratív (explicit) memóriatartalmak

nondeklaratív (implicit) memória

Érzelmek
Az emócióknak cselekvésre késztető hatásuk van. Az érzelem hiánya az apátia, közönyösség, míg a pozitív és negatív érzelmek egyidejű megélését ambivalenciának nevezzük. A tárgytalan, jövőbe vetített félelem a szorongás, a domináló negatív érzelmek depresszióban, a pozitívak pedig eufóriában fejeződhetnek ki.
Tartalmuk szerint megkülönböztethetünk egyszerű, alacsonyabbrendű (öröm, düh, félelem) és bonyolult, magasabb rendű (szociális, morális, esztétikai stb.) érzelmeket.
Az érzelmi folyamatok neurális szabályozásának kulcsfontosságú struktúrája a temporális lebenyben található amigdala, ami a limbikus rendszer része. Az amigdala különösen fontos a kondicionált averzív tanulás folyamatában (egy korábban semleges inger asszociálódik egy negatív emóciót kiváltó ingerrel). Az averzív inger nem-specifikus stresszválaszokat és a helyzetre specifikus elkerülő válaszokat aktivizál. A sokszor ismételt ingeradás a reakció emocionális részének (a stressznek) a csökkenését eredményezheti, mely folyamat alkalmazkodásként értékelhető. A kondicionált averzív inger bizonyos állatfajokban fajspecifikus reakciót alakíthat ki, ilyen például a rágcsálóknál a megdermedés (freezing). Ha az amigdala centrális magja sérül, ezek a reakciók nem zajlanak le és feltehető, hogy e terület kórós működésének eredményei lehetnek a szorongásos megbetegedések. Az amigdala szoros kapcsolatban áll a hipotalamusszal és az orbitofrontális kéreggel (e kéreg bazális részének sérülése gátlástalanságot, féktelenséget, míg a konvexitás károsodása közönyösséget, érzelmi sivárságot okoz).
A mimikai izmok által közvetített érzelmi kifejezések felismerése elsősorban a jobb féltekéhez kapcsolható.
Az androgén hormonok fokozzák az agresszív viselkedést.
Stressz
A fenyegető helyzetek energiaigényes akciót váltanak ki, ezért stressz hatására a szimpatikus idegrendszer adrenalint, noradrenalint és különböző szteroid hormonokat mobilizál.
A stressz által provokált folyamatok rövid távon a kritikus helyzetből való menekülést szolgálják, azonban ha a stresszor ingerek tartósan és elkerülhetetlenül fejtik ki hatásukat, különféle betegségek előidézőivé válhatnak (pl magas vérnyomás, fekélybetegségek, stb.).
Az immunrendszer stresszre bekövetkezett változásainak következményeivel a pszichoneuroimmunológia foglalkozik. Az immunrendszer kóros működése autoimmun betegségek kifejlődésében is megnyilvánulhat.
A "belső környezet" szabályozása, anyagcsere-folyamatok
Az állandó belső környezet nélkülözhetetlen az életfolyamatok feltételeinek biztosítása szempontjából. Cannon ezt homeosztázisnak nevezte el: ha a szervezet élettani állandói megváltoznak, kompenzáló mechanizmusok indulnak be az optimális érték visszaállításának érdekében.
1. Hőmérséklet-szabályozás
  Bizonyos hőmérséklet alatt a bőr alatti erek összehúzódnak, így akadályozzák meg, hogy a szervezet további hőt veszítsen. A vacogáskor lezajló izomösszehúzódások célja a hőtermelés, míg a hőleadás egyik leghatásosabb módja az izzadás (az izzadtság párolgása hőelvonással jár).
  A hipotalamusz elülső, preoptikus területe a hőszabályzó mechanizmus egyik legfontosabb központja, de ez a terület fontos szerepet játszik az alvás-ébrenlét ciklus szabályozásában is (alvás közben a testhőmérséklet csökken).
2. Táplálkozás
  Életfolyamatainak lebonyolításához a szervezetnek energiára van szüksége, ezért energiatartalékokat képez. Ennek egyik alapvető formája a glükózból inzulin hatására kialakuló glükogén, mely a májban és az izomzatban tárolódik. Hosszú távon az energiatartalékot a cukrokból és a aminosavakból képezhető zsírok (trigliceridek) jelentik.
  Az agy csaknem kizárólag glükózt tud oxigén segítségével felhasználni, tartalékok képzésére nem képes.
  A táplálékfelvételt az éhségérzet provokálja, de szociális tényezők is befolyásolják.
  A hipotalamusz oldalsó (laterális) részének elektromos ingerlése evést idéz elő, roncsolása pedig gátolja a táplálékfelvételi magatartást. A hipotalamusz ventromediális réséznek ingerlése megállítja az evést, roncsolása elhízást okoz.
3. Folyadékfelvétel
  A szervezet csak rövid idegig képes kompenzálni a folyadék - sóveszteséggel járó megbomlott egyensúlyi állapotot. A test folyadéktartalmának kétharmada a sejteken belül, intracellulárisan, egyharmada pedig extracellulárisan helyezkedik el.
  Ozmometriás szomjúság: az intracelluláris folyadékmennyiség csökkenése által okozott szomjúság. Kialakulásában feltehetőleg a hipotalamusz elülső részén található ozmoreceptorok játszanak szerepet.
  Volumetriás szomjúság: a vérpályában levő folyadék mennyiségének csökkenése által létrejövő szomjúság, legkézenfekvőbb oka a vérveszteség.
Szexuális magatartás
A nemiséget a szexuális kromoszómák határozzák meg (XX, vagy XY). A petefészek és a here által termelt hormonok két fő típusa az androgén hormok (pl. tesztoszteron) és az ösztrogének (pl. ösztrodiol). A pete, illetve a herék kifejlődése után a szexuális hormonok meghatározzák az egyed külső és belső szexuális szerveinek (elsődleges nemi jelleg) kifejlődését. A másodlagos nemi jellegzetességek kialakulása (női mell, szakáll stb) a serdülőkorban történik a hipotalamusz által termelt gonadotropin stimuláló hormon hatására.
A hormonális hatások az idegrendszerre is alapvető befolyással vannak, az emberi agy vonatkozásaiban is ismertek szexuális különbségek: nők esetében például a két félteke közötti funkcióbeli különbség kevésbé kifejezett, mint a férfiaknál. A személy szexuális orientációját születés előtti hormonhatások és öröklött tényezők egyaránt befolyásolják.
A szexuális magatartás szabályozásában a férfiaknál a preoptikus terület mediális része, nőknél a hipotalamusz ventromediális része alapvető fontosságú, de a mediális preoptikus terület épsége kritikus fontossággal bír az anyai magatartás szervezésében.

- feladatok -

- vissza a tematikához -