A PSZICHOLÓGIA PARTNERTUDOMÁNYAI, ALKALMAZÁSA

25. hét: ALKALMAZOTT GYERMEKLÉLEKTAN
    
    1. A klinikai gyermekpszichológus tevékenysége az általános gyermekgyógyászati osztályokon
       
    2. A klinikai gyermekpszichológia főbb vizsgáló eljárásai
       
    3. A gyermekpszichoterápia néhány sajátossága
       
    4. A szülő szerepe a gyermek terápiájában
       
    5. Prevenció a klinikai gyermekpszichológiában
       
26. hét:
    
    6. A pszichológus feladatai és tevékenységköre az iskolában
       
    7. A pszichológus tevékenysége a gyermekotthonokban, nevelőintézetekben
       

1. A klinikai gyermekpszichológus tevékenysége az általános gyermekgyógyászati osztályokon
   A klinikai gyermekpszichológia tárgya a gyermekkori személyiségzavarok. A különböző kórformák leírásán kívül foglalkozik az azokat előidéző okokkal, a rendestől eltérő pszichés folyamatok mechanizmusaival, illetve az ingerek hibás feldolgozásának következményeivel.
   
   1. Hagyományosan a pszichológus szerepe:
      
      • részvétel a diagnosztikai munkában,
        
      • pszichoterápia végzése,
        
      • a kórházban tarózkodó gyermekek hospitalizációjának csökkentése figyelemeltereléssel (különböző foglalkozásokon), vagy a betegséggel, kórházi tartózkodással kapcsolatos fantáziák feldolgozásának segítésével. Cél, hogy a gyerek aktívan kooperáljon a gyógyító munka egész folyamata során.
        
   2. A kórházi gyerekosztályon dolgozó pszichológus szerepe:
      
      • az időt struktúrálni, eseményeket és élményeket nyújtani,
        
      • feloldani az izolációt,
        
      • megkönnyíteni a fájdalom elviselését,
        
      • előkészíteni a műtétre,
        
      • a krónikus betegségben szenvedő gyerekek pszichés ellátása.
        
   3. Terápiás lehetőségek, módszerek:
      
      • a játék,
        
      • csoportos módszerek (játéktevékenységgel, művészi tevékenykedésekkel kapcsolatban),
        
      • terápiás közösség kialakítása a gyermekosztályon,
        
      • szülőkkel való foglalkozás (elengedhetetlen a velük való együttműködés),
        
      • a pszichológusnak empatikusnak és toleránsnak kell lennie mind a szülővel, mind a gyerekkel szemben, a pedagógiai hozzáállás nem javasolt, mivel a kórházban levő gyerekek betegségüknél és helyzetüknél fogva alacsonyabb szinten vannak, mint egészséges társaik (feladatokat kaphatnak, de ezek eredménytelenségéért nem lehet őket felelősségre vonni).
        
        
2. A klinikai gyermekpszichológia főbb vizsgáló eljárásai
   A gyermekklinikumban hasonló vizsgálati eszközöket alkalmaznak, mint felnőttek esetében, vagyis fontos szerepet kap a szabad exploráció (kikérdezés), a diagnosztikus interjú, valamint a projektív- és teljesítménytesztek.
   Az első interjú legfőbb célja a hogy benyomást kapjunk a problémáról, ismereteket szerezhetünk a család együttműködési készségéről, toleranciájáról és kommunikációs stílusáról. Az itt szerzett információk fontos kiegészítését adja az anamnézisfelvétel (a szülők elmesélik a gyerek fejlődésének mérföldköveit, a születése körülményeit, stb.). Az első, általában az anya jelenlétében történő találkozást explorációnak nevezzük, ekkor ismerkedik meg a pszichológus a gyermekkel és alkalma nyílik megfigyelni a gyermek viselkedését egy számára új helyzetben.
   Az első egy-két találkozás után többnyire valamelyik egyszerű rajzvizsgálattal (ember, vagy családrajz, szabad rajz, stb.) kezdünk.
   A Világ-teszt a gyermek belső világát, aktuális és régebbi problémáit tárja fel (bemutatását lásd a tankönyvben), a Rorschach teszt is hasonlóképp az egész személyiség működéséről szolgál információval.
   A Rambert által kifejlesztett báb-teszt a gyerek fantáziavilágáról, aktuális problémáiról tájékoztat.
   Számos olyan vizsgálóeljárás van, amely nem a teljes személyiségről, hanem annak csak egy-egy fontos működéséről ad képet. A Rosenzweig-féle Képes Frusztráció Teszt (PFT) frusztráló helyzeteket bemutató képek segítségével kell elmondani, hogy mit tenne az személy abban a helyzetben és a válaszokból a frusztrációtűrésre, megküzdésre és a feszültség kezelésének módjaira következtethetünk.
   A felnőttek életében előforduló lehetséges fő problémagócok felderítésére dolgozta ki Murray a Tematikus Appercepciós Tesztet, melynek gyermekváltozata a CAT. Itt 10 állatfigurát ábrázoló képen mutatja be a gyermekkor legtipikusabb problémahelyzeteit, melyekről a gyermeknek egy történetet kell elmesélnie.
   A rajzvizsgálatokkal általában gyorsan megközelíthetővé válik a gyermek központi problémája, következtethetünk belőlük a családi kapcsolatok jellegére, szimbolizációs képességeire, stb.
   A vizsgálóeljárások másik csoportjába a teljesítménytesztek tartoznak, például az intelligenciatesztek, vagy az iskolaérettségi vizsgálatok. Közös sajátosságuk, hogy valamilyen mennyiségi jellemzőt próbálnak megragadni a személyiség működésében.
   A vizsgálatokat mindig egy megbeszélés zárja le, ahol a család, vagy annak egy tagja és a gyermek is jelen van és megtörténik a terápiás javaslat megfogalmazása.
   
   
3. A gyermekpszichoterápia néhány sajátossága
   A gyermek betegségbelátása gyakran teljesen hiányozhat és a legtöbbször ellenérdekelt a kezelésben. A felnőtt terápiához képest abban is más, hogy a gyerek problémáját nem ő maga, hanem másvalaki mutatja be. Fontos, hogy tudja, hogy miért van pszichológusnál, de a legnagyobb problémát gyakran nem lehet megfogalmazni, mert a gyerek nem viselné el, kisebb az énereje, kevésbé tud uralkodni késztetései felett. A pszichológus biztonságot és védelmet nyújt, és ezért fontos magában tudatosítania, hogy egyben modell is a gyerek számára.
   Pozitív eltérés a felnőtt-terápiákhoz képset, hogy mivel a gyermek egy fejlődésben lévő ember, ezért személyisége is képlékeny és nyitott a változásokra.
   
   
4. A szülő szerepe a gyermek terápiájában
   A gyermek tünete gyakran súlyosabb problémákat fedhet el, és a családban sokszor szükségük van erre, hiszen összetarthatja a szülők rossz házasságát, vagy más, családon belüli feszültségeket fedhet el, amik a felszínre kerülnének, ha a gyerek problémái megszűnnének. A probléma igazi forrása ezért legtöbbször a család, vagy valamelyik szülő és a gyermek csak tünethordozó. Fontos a szerepek elkülönítése a pszichológus részéről, aki mint egy megértő felnőtt van jelen, de soha nem veszi át a szülő szerepét.
   Terápiás hatást érhetünk el a szülő érzelmi áthangolásával, a deszenzitizálás módszerével (szorongások, félelmek oldása), modell nyújtásával, a belátás kialakításával, vagy a szülők életvezetésének módosításával is.
   
   
5. Prevenció a klinikai gyermekpszichológiában
   A prevenció célja a magatartás-rendellenességek, tünetek, betegségek megelőzése, a személyiségfejlődés egyensúlyának megtartása. Formája a tanácsadás, felvilágosítás, különböző kapcsolati formák kialakítása a szülőkkel és az iskolával.

- vissza a tematikához -