MEGOLDÁSOK

1. Brüsszel, Tassel-ház, Victor Horta műve: 1892-1893
   Gustav Klimt: Danae: 1907
   Gulácsy Lajos: A mulatt férfi és a szoborfehérnő: 1912k.
   Gulácsy Lajos:Az ópiumszívó álma: 1914-16
   Rippl Rónai József: Apám Piacsek bácsival vörös bor mellett: 1910
   Csontváry Kosztka Tivadar: Vihar a Nagy Hortobágyon: 1903
   
   
2. Maga a "nabis" szó héberül prófétát jelent, félig komolyan, félig tréfásan nevezték így magukat a fiatalok, akik Paul Ranson - az 1908-ban megalapított Ranson Akadémia mestere - műtermében rendszeresen találkoztak. A Nabis képviselői az említett Pierre Bonnard (1867-1947), Maurice Denis (1870-1943) és Paul Sérusier (1864-1927) mellett Édouard Vuillard (1868-1940), K. Roussel (1867-1944) és Félix Vallotton (1865-1925) voltak, de hozzájuk tartozott egy ideig a festőnek induló Maillol, a magyar Rippl-Rónai József (1861-1927), a holland Meyer de Hann, a dán Ballin is.
   
   
   
3. Paul Gaugin: Fekete sertések
   
   Az impresszionisták nemzedéke boldogan élvezte a Párizs forgatagában rejlő szépségeket, Paul Gauguin már szenvedett a civilizáció ezernyi béklyója alatt, és meggyötörten menekült a romlatlan Paradicsomnak hitt Tahiti szigetére. 1891-ben, ottlétének első évében durva vászonra festette a Fekete sertéseket. Ősi bálványoszlop és pálmafák alatt, háziállatok közt élik nyugalmas életüket a bennszülött asszonyok. Gauguin nem feledte az impresszionizmus vívmányait, de az erős színek, a hangsúlyozott és dekoratív körvonalak, a helyenként egységes színfelületek, a szilárd kompozíció a festészet új útját jelzik.
   
   
   
4. 1. Eduard Munch: Madonna
   
   2. 1894-95
   
   
   
5. Bécs: Secession pavilon (J.-M. Olbrich műve;1898-1899).
   
   
   
6. Rippl-Rónai József: Kalitkás nő, 1892 (MNG)
   
   
   
7. Paul Gaugin :Három tahiti. Olaj, vászon. 1897.
   
   A három alak ritmikus együttesében, ebben a váratlanul kiragadott részletben egész világot ölel fel a festo. A megtestesült szépség, a természettel harmonizáló humánum minden sallangtól mentesen, pusztán a testekre és arcokra összpontosítva jelenik meg a képen. Két arc teljes plaszticitásban fordul felénk: a művész jelzi ugyan egyéniségüket, mégis inkább a típus, mint az egyén, inkább az általános emberi, mint az egyedi jellem képviseloi. A koncepció és megvalósítása a művészete csúcsán álló Gauguint mutatja: a részleteket összefoglaló, tiszta formákból építi fel az erősen síkban ábrázolt és mégis plasztikus testeket. A képmezőt hatásosan tagoló vonalak dinamikája a színekkel összhangban szuggesztív egységet hoz létre; ez teremti meg az ábrázolás sugárzó erejét.
   
   
   
8. 1. Gulácsy Lajos: A varázsló kertje, 1904. (MNG)
   
   2. Csáth Géza /A varázsló kertje (1906)/
   
   
9. Gustav Klimt:
   A három életkor (A nő három életkora) 1905. Olaj, vászon, 180 x 180 cm.
   A kép A nő három életkora címen is ismert. Az emberi sors tömör, filozofikus ábrázolása Klimtet a fakultásképek érlelődése óta foglalkoztatta. A Filozófia sodródó emberoszlopában már ott volt az anya, a kisgyermek és az aggastyán, de csak ezen az 1905-ben befejezett képen állítja Klimt egymással éles ellentétbe a három figurát, és kapcsolódik a késő középkor óta népszerű képi hagyományhoz, az életkor-ábrázolásokhoz. A különböző - naturalisztikus, síkszerűen stilizált és dekoratív - stílusrétegek szokatlan egymásmellettisége kiélezi a téma belső drámaiságát. Míg az angyali szépségű kislánynak és fiatal édesanyjának világítóan sápadt, törékeny teste síkszerű, áttetszően éteri, addig az öregasszony profilban ábrázolt, deformálódott teste a maga megrázó esendőségében, könyörtelen naturalizmussal rajzolódik a színes alapra, sziluettjüket szinte körülvágja a balról előrenyomuló aranymustrás képmező.
   A horizontálisan kettéosztott sík háttér előtt változatos mintájú, egymást átfedő, tarka ornamentális foltokból álló függőleges sáv magasodik fel, ebbe foglalta bele Klimt a három nőalakot. A háttér akár fénylő, ezüstös pettyekkel teleszórt, kékeszöld tónusú, elvont táj is lehetne, amely fölé fekete ég borul, a négyzetes vászon bal felső szélén azonban a felcete térmező ívben meghajlik, ennek következtében a néző elbizonytalanodik, vajon tényleg tájat lát-e. Valószínűleg a Filozófia és a Medicina kompozíciójának öröksége a függőleges "oszlop", amelynek amorf belső foltjai, tarka mustrái és virágmintái itt már öncélúnak tűnnek, s a későbbi művek (például A csók) szimbolikus ornamentális nyelvét előlegezik. A fiatal nő valószínűtlenül vékony, magas alakját a kép alsó széle bokánál elvágja, s ezzel Klimt a felfelé szállás illúzióját kelti. Az arcát kétségbeesett gesztussal kezébe temető öregasszony viszont lebegni látszik a fiatal nőt takaró csillogó folt előtt. Mindhárman behunyják a szemüket, így a megadó passzivitás, a kiszolgáltatottság állapotát érzékeltetik. Alice Strobl mutatta ki, hogy a könnyű, kék fátyol Klimtnél az elmúlás attribútuma, ahol felbukkan, a halál jelenlétére utal. Így hangsúlyozza a jelképek nyelvén a létszemléletét átszövő evidenciát, hogy nemcsak az öregkor a haláljegyese, hanem a viruló, sőt az épphogy induló élet is.
   A kép igen hamar népszerű lett, pedig három évvel korábban a Beethoven-frízen hasonlóan kemény naturalizmussal ábrázolt öregség még felháborodást váltott ki. Talán a hagyományosabb kerettémának, talán a rút testet körüllengő részvétnek köszönhető, hogy ez a kép már nem irritálta a közízlést.
   
   
10. 1. Egon Schile: A család, 1918.
    
    2. Gustav Klimt: A csók, 1907-1908.
    
    3. Egon Schile: A Halál és a lányka, 1915.
    
    4. Oskar Kokoschka: Szélmenyasszony (A vihar), 1914.

- feladatok -

- vissza -