29. HÉT: LATIN-AMERIKA REGIONÁLIS FÖLDRAJZA

Probáld: Földrajz II.: 116 - 127. o.
Probáld: Regionális földrajz: 173 - 181. o.

LATIN-AMERIKA

Az USA-tól délre fekvő, általában újlatin nyelveket (spanyol, portugál, francia) beszélő országok gyűjtőneve Közép- és Dél-Amerikában. Az elnevezést megkülönböztetésül használják Angolszász-Amerikával (USA, Kanada) szemben.

Területe: több mint 20 millió km²
Lakossága: több mint 500 millió fő

1. táblázat: Latin-Amerika országai

I. Történelmi háttér

Az első emberek észak felől érkeztek Kr.e. 20000 körül Közép-Amerikába, majd Kr.e. 15000 körül Dél-Amerikába. Kezdetben vadászattal, halászattal és gyűjtögetéssel foglalkoztak, majd Kr.e. 5000-től fokozatosan elterjedt néhány területen a földművelés. Az első civilizációk és városok Kr.e. 1500-tól alakultak ki. Közép-Amerikában a legjelentősebbek az Olmék (a Mexikói-öböl parti síkságán), a Maja (a Yucatán-félszigeten), a Tolték és az Azték (a Mexikói-fennsíkon) civilizációk, Dél-Amerikában elsősorban Peru területén jöttek létre nagyobb birodalmak: A Huari, a Chimu és az Inka Birodalom. Ezek közül a legkésőbbiek, az Azték és az Inka Birodalom a XV-XVI. században élte a fénykorát, az előbbit Cortez 1521-ben, az utóbbit Pizarro 1532-ben igázta le. Latin-Amerikát elsőként a spanyolok és a portugálok hódították meg, akik 1494-ben megkötötték a Tordesillasi szerződést, amely a nyugati félteke felosztásáról rendelkezett, így Latin-Amerika nyugati részét a spanyolok, keleti részét a portugálok gyarmatosították, a határ a ny.h. 46o volt. (Ennek a következménye, hogy ma Brazíliában a portugál, a többi dél-amerikai országban a spanyol a hivatalos nyelv.) Latin-Amerika gyarmatosítása véres és kegyetlen háborút jelentett az indián őslakosság ellen, akiket nagyrészt kiirtottak, városaikat lerombolták, kultúrájukat elpusztították, kincseiket pedig (főleg aranyat és ezüstöt) Európába szállították. A legtöbb nemesfém Spanyolországba került, mely ekkor, a XVI. században élte fénykorát. A közvetlen kirablás után a gyarmatosítók ültetvényeket hoztak létre, amelyeken az indián őslakosságot és már a XVI. századtól az Afrikából behurcolt néger rabszolgákat dolgoztatták. Az ültetvényeken termelt mezőgazdasági terményeket Európába, főként Spanyolországba és Portugáliába szállították. A XVII. századtól megkezdődött Spanyolország hanyatlása, mely végül a XIX. században a dél-amerikai függetlenségi háborúhoz vezetett. Az 1810-es és 1820-as években csaknem valamennyi latin-amerikai ország kivívta függetlenségét és a XIX. század második felére kialakult Latin-Amerika mai politikai képe. A XIX. század második felében nagyarányú bevándorlási hullám indult meg Latin-Amerika országaiba, és megkezdődött a gazdaság fellendülése.

II. Természetföldrajz

• Mexikó területének legnagyobb része, a Tehuantepeci-földszorosig természet-földrajzilag Észak-Amerikához tartozik.
  
  

  Nyugati- és Keleti-Sierra Madre: A Kordillerák folytatása, a pacifikus-hegységrendszer tagjai. A Nyugati-Sierra Madre harmadidőszaki vulkáni kőzetekből, a Keleti-Sierra Madre zömmel kréta időszaki üledékes kőzetekből áll. Mexikói-fennsík: Elsősorban kréta időszaki üledékekkel borított magasföld, amelyet helyenként agyagos, sós medencék (bolsonok) tagolnak. Sierra Volcanica Transversal: Mexikó déli részén kelet-nyugati irányban húzódó, még ma is működő vulkánokból (pl: Popocatepetl, Paricutin, Orizaba) álló hegység. Parti-síkság: A Mexikói-öböl mentén húzódó, keskeny, harmad- és negyedidőszaki üledékekkel borított alföld.

  
  
  
• Közép-Amerika természetföldrajzilag két fő egységre tagolható:
  
  
  1) Közép-Amerikai földszoros: Észak- és Dél-Amerikát kapcsolja össze, csak a harmadidőszak végén (miocén-pliocén) záródott teljesen.
  
  

  Antillai-Kordillerák: A földszoros északi részén (főleg Guatemala és Honduras területén) elhelyezkedő, kristályos és üledékes kőzetekből álló hegység. Andin-Kordillerák: A földszoros déli részén (főleg Panama területén) húzódó, középidei üledékes kőzetekből és harmadidőszaki magmás kőzetekből álló hegység. Sierra Volcanica: Még ma is működő vulkánokból álló, a földszoros nyugati szélén húzódó terület. Yucatan-félsziget: harmadidőszaki, nagyjából vízszintesen települt mészkőtáblákból álló terület.

  2) Közép-Amerikai szigetív: Mintegy 4000 km hosszan húzódik, négy nagy és sok kis szigetből áll.
  
  

  Nagy-Antillák: Kuba, Jamaica, Hispaniola, Puerto Rico. Jórészt középidei és harmadidőszaki karsztosodó mészkövekből állnak, partjaikat korallszirtek szegélyezik. Kis-Antillák pl: Guadaloupe, Martinique, Grenada, Tobago, Trinidad. Bahama-szigetek: Teljesen sík, korallmészkőből álló szigetek.

  
  
  
  
• Dél-Amerika
  
  1) Ősmasszívumok:
  
  

  Brazil-felföld: a prekambriumi kristályos kőzetek az Atlanti-parton a felszínen vannak, nyugat felé azonban óidei és középidei üledékek, délen pedig triász időszaki bazalttakaró borítja őket. A bazalttakaró peremén vízesések alakultak ki, pl: Iguacu. Guyanai-felföld: a keleti részén prekambriumi kőzetek vannak a felszínen, míg a nyugati részén triász időszaki homokkövekből álló táblahegyek (tepuik) fedik az ősmasszívumot. A tepuik oldalán vízesések zúdulnak alá, pl: Salto Angel.

  
  2) Síkságok:
  
  

  Orinoco-alföld: negyedidőszaki üledékekkel feltöltött síkság. Amazonas-medence: a mélyén megvan a prekambriumi kőzetekből álló összeköttetés a Guyanai- és a Brazil-felföld között, fölöttük harmad- és negyedidőszaki üledékes kőzetek találhatók. Paraná-Paraguay-alföld: vastag, zömében negyedidőszaki üledékekkel feltöltött síkvidék, amelyet helyenként lösz illetve óidei kristályos kőzetekből álló szigethegyek szakítanak meg. Patagónia: prekambriumi alapzaton elhelyezkedő középidei és harmadidőszaki üledékes kőzetekből álló táblás vidék, amelyet helyenként harmadidőszaki vulkáni anyag fed be.

  
  3) Andok:
  
  Földünk leghosszabb lánchegysége 7000 km hosszú, majdnem 7000 m magas (Aconcagua 6958 m), a Pacifikus-hegységrendszerhez tartozik. Kialakulásának fő időszaka a középidő vége, a harmadidőszak eleje, de a folyamat máig tart. A Pacifikus és a Dél-Amerikai lemez ütközése során heves vulkáni működés zajlott le, egyes vulkánok máig működnek, uralkodó kőzete az andezit. Északi- Középső- és Déli-Andokra tagolják, amelyek egymással párhuzamos vonulatokból állnak, a vonulatok között mély hosszanti árkok és tágas magasföldek (pl: Altiplano) húzódnak. Az Altiplanon sós tavak (pl: Titicaca-tó, Földünk legmagasabban fekvő tava) és sós mocsarak (salarok) találhatók. Az Andokban működik a Föld legmagasabb tűzhányója, a Cotopaxi (5897 m). Az Egyenlítő környékén többszintes függőleges övezetesség alakult ki: Tierra caliente, Tierra templada, Tierrafria, Tierra helada, Puna, hóhatár - 4700 m-en.

III. Ipar

1. Bányászat

Latin-Amerika országai gazdagok ásványkincsekben.

• feketeszén: Kolumbia
  
• vasérc: Brazília - Brazil-felföld, Venezuela - Guyanai-felföld, Peru - Nazca környékén
  
• bauxit: Jamaica, Brazília - Brazil-felföld, Suriname, Guyana
  
• rézérc: Chile, Peru
  
• ón: Brazília, Bolívia, Peru
  
• ólom, cink: Mexikó, Peru
  
• mangánérc: Brazília, Mexikó
  
• krómérc: Brazília
  
• nikkelérc: Kuba
  
• ezüst: Mexikó, Peru, Chile, Bolívia
  
• arany: Mexikó
  
• kőolaj, földgáz: Mexikó, Venezuela, Argentína
  

2. Energiagazdaság

Brazília villamosáram-termelésének a 4/5-e vízerőművekben történik. A Parana folyón és mellékfolyóin számos vízerőmű épült, a legnagyobb az Itaipu (12600 MW).

3. Feldolgozóipar

Latin-Amerika feldolgozóiparának 1/3-a három nagyvárosban összpontosul: Sao Paulo, Buenos Aires, Mexikóváros. A feldolgozóipar vezető ága a textil- és élelmiszeripar, de néhány országban (Mexikó, Brazília, Argentína) a nehézipar is kibontakozott.

• vaskohászat: Volta Redonda, Belo Horizonte, Sao Paulo (Brazília); Monterrey (Mexikó); Ciudad Guayana (Venezuela); Medellin (Kolumbia); Concepción (Chile)
  
• színesfémkohászat: Mexikó, Kuba, Chile, Peru, Brazília, Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname
  
• kőolajfinomítás, vegyipar: Mexikó, Venezuela, Kolumbia; Santos, Salvador, Rio de Janeiro (Brazília)
  
• autógyártás: Sao Paulo, Rio de Janeiro (Brazília); Mexikóváros, Monterrey (Mexikó)
  
• textilipar, élelmiszeripar: szinte minden országban megtalálható

IV. Mezőgazdaság

Latin-Amerika területének csak 7%-a áll művelés alatt. Erős a földbirtok-koncentráció, a földterület legnagyobb részét több ezer hektáros latifundiumok alkotják, mellettük közép- és kisparaszti gazdaságok is találhatók.

• trópusi-szubtrópusi ültetvényes gazdálkodás (terményei fontos exportcikkek): cukornád (Brazília, Kuba, Mexikó); kávé (Brazília, Kolumbia, Mexikó); banán (Brazília, Ecuador, Mexikó); kakaó (Brazília, Ecuador, Kolumbia); gyapot (Brazília, Mexikó); narancs (Brazília, Mexikó); dohány (Brazília, Kuba).
  
• magashegységek fennsíkjain: kukorica, búza, bab, burgonya, árpa.
  
• szavannákon: lucernatermesztés és külterjes (extenzív) szarvasmarha-tenyésztés.
  
• mérsékelt övezet pampáin: búza, kukorica.
  
• Patagóniában: juhtenyésztés
  
• Csendes-óceán vizein: halászat (Peru, Chile)

- feladatok -

- archívum -

- vissza a tematikához -