Érveléstechnika

Az érveléstechnika mind szóban, mind írásban fontos tényező a mindennapi kommunikációban. Ezért szükséges pár szempont hangsúlyozása a helyes érvelés megvalósításához:

Feladat:

Született műsorgyilkosok

Tekintsünk most el attól, hogy az ORTT (Országos Rádió és Televízió Testület), mint médiahatóság minden eddiginél nagyobb mértékű, büntetéssel sújtott egy kereskedelmi tévéadót. Történetesen a TV 3 képernyőjén szűnt meg az adás huszonnégy teljes órára. Mondjuk: az ORTT-nek joga volt így dönteni.
Amitől nem tekinthetünk el:

  1. Az indoklástól. Az indoklás így hangzott: a törvény előírásaival való tudatos szembehelyezkedés, hogy a tévétársaság a hatóság korábbi kifogása és figyelmeztetése ellenére október 11-én este nyolc órakor ismét műsorra tűzte Oliver Stone Született gyilkosok című filmjét. Az ORTT már áprilisban is megállapította ugyanis, hogy film februári-első- sugárzásával a TV 3 megsértette a médiatörvénynek a kiskorú nézők védelmét szolgáló rendelkezését, mivel a filmalkotás erőszakos, obszcén tartalmánál fogva a kiskorúak személyfejlődésére ártalmas. Ilyen filmet pedig a törvény szerint csak éjjel 23 és reggel öt óra között lehetne bemutatni.

  2. Nem tekinthetünk el továbbá a valóságtól! Könnyen belátható, hogy az ORTT, mint nagyfejű testület, csupán a törvény végrehajtásán munkálkodik. Így nem lehet a szemére vetni, hogy fogalma sincs a valóságról, mert hát ez a testület is nyilván tagokból áll, és ők egyenként nyilván nagyon is jól ismerik a világot, amely körülveszi őket. Így gyaníthatóan tudják, hogy azok a szülők, akik csipetnyit is törődnek gyermekük fejlődésével, és mellesleg a tévéműsort is böngészik, hétfő este nyolc órakor utódjaikat véletlenül sem engedik a képernyő elé.(Lásd: mindennapi iskola, lefekvés) Mellesleg, ha - tételezzük fel - nem tudnak olvasni, a vörös pont - csak felnőtt nézőknek! - a szemüket szúrja ki mind a műsorújságban, mind a film elején a képernyő sarkában. Ha pedig a szülők között akadna olyan, aki nem szentel túl sok figyelmet gyereke szellemi fejlődésére, annak a gyereknek teljesen mindegy, mit vetít a TV 3, mert horroron, pornón nőtt fel eddig is, és ehhez még tévéadó sem kell, elég a videót bekapcsolni a megfelelő kazettával. Az ORTT többre hivatott tagjai elcsodálkoznának, ha egyetlen általános iskolai felmérést is átfutnának e tárgykörben.

Ennyit a valóságról, amely nélkülözi a kurátori törvényi logikát, de annál rosszabb a tényeknek. Most pedig térjünk vissza az indokláshoz.
E szerint Oliver Stone filmje erőszakos és obszcén tartalmú. Valóban. Nem akarnék most hosszas esztétikai fejtegetésekbe bocsátkozni, így hát csak röviden a lényegről. A film - nagy vitákat váltott ki mindenfelé a világban, ahol bemutatták - egy fiatal párról szól - ők a született gyilkosok -, amely pár a filmben több tucat embert legyilkol, öléseit egy nagyravágyó tévériporter „sztorivá” emeli, végül ő maga is áldozattá válik a pár által, mondván: van már tanú, „aki” rögzíti tetteinket a nyilvánosságnak, és az a kamera.
A gyilkosságok naturálisan ábrázoltatnak, a valóságos képsorokat comics-betétek váltogatják, a párbeszédek a nemi szervektől a szexuális aktusig a teljes vonatkozó szótárkészletet és szakirodalmat felölelik a kocsmai párbeszédektől a Kámaszutráig.
Stone filmjét mégsem ezért szeretem.
Hanem azért, mert a rendező egész munkásságához híven valóságos kritikát mond arról az Amerikáról, amelynek kritikáját az ORTT tevékenységét meghatározó törvényhozók „amerikai kultureszményként” szokták mindösszesen megfogalmazni. Stone azt próbálja ábrázolni, hogyan torzítja el a személyiséget a média, a comicstól a tévéig. Hogyan születnek a „született gyilkosok”, akik aztán a híradókban rendre feltűnnek minden héten. Ne tévedjünk: nem játékfilmekben. Hanem a hírek kellős közepén.
Az ORTT döntései között egyetlenegyet sem találhatni olyat, amely a mexikói vagy a brazil szappanoperák vetítése miatt szabott volna ki szilenciumot. Egyetlenegyet sem találhatni olyat, amely azért ítélt volna sugárzási csendre adót, mert délután, kora este, amikor a diáknak tanulnia kell másnapra, esetleg szösszenetnyi szabad ideje van, idióta élet- és viselkedési formákat agitáló amerikai sorozatokat tűzött műsorra. Soha nem ítélt el adót, mert szellemi spongyát erőszakolt bele a nézők amúgy is tévérágógumival terhelt agyába.
Az ORTT még soha nem tette fel a kérdést: mi az a „kultúrszemét”, ami itten valóságosan piszkít? Nem tette fel a kérdést: mi a különbség az X-akták eszementsége, a kereskedelmi adók majmoló szenzációhajhászása, a királyi televízió hírmentes híradója és egy valamit a világról őszintén elmondani akaró film között. Hogy mi a kultúrszemét: a bárgyú agyölő sorozatok vagy egy film, amely a társadalmi elhülyülés veszélyeire figyelmeztet? Elismerhetően: radikális módszerekkel.
Az ORTT nyugodtan betilthatná Shakespeare királydrámáit és valamennyi tévéhíradót egy marokra fogva. De ne álljunk meg itt. Én például Grimm és Andersen meséitől kaptam frászt gyerekkoromban. Olvastam, olvastam őket, aztán fél éjjel forgolódtam az ágyamban. Tehát velük lehetne folytatni. Mondjuk: Grimmet, Andersent csak fél kilenc után, Vilmost csak tíz után lehetne nézni. Utána jöhetnének az X-akták és végül Stone meg a többi Hollywoodot tagadó istentagadó. Esti főműsoridőben pedig kizárólag szappanoperákat lehetne adni.
Végül, ha már a műsorrendet teljesen összeállítottuk, be lehetne tiltani a videókat. És legtöbb joggal a szülőket. Mert ez utóbbiakon múlik végül is, mit engednek meg és mit nem a gyerekeiknek.

Friss Róbert
(Népszabadság, 1999. 10.12.)

Írjatok egy oldal terjedelmű elemzést a fent említett érveléstechnikai szempontok alapján erről a cikkről!

Egy kis segítség:


Felhasznált és ajánlott irodalom:

- teszt 1. - * * * - teszt 2. -

- versenyfeladatok -

- vissza a tematikához -