ÁLTALÁNOS PSZICHOLÓGIA

A fejezet címszavakban:

  1. hét:
    I. A nyelv
  2. hét:
    II. A kommunikáció

A fejezethez kapcsolódó tesztkérdéseket a kilencedik heti anyag végén találhatjátok meg!

Nyelv és kommunikáció

I. A nyelv

  1. Nyelvhasználat embernél és más fajoknál
    Descartes: az embert a nyelvhasználati képessége elkülöníti a többi fajtól, és szorosan az emberi lét lényegéhez tartozik.
    Az állatok jelhasználata reflexes, mereven az inger jelenlétéhez kötött, míg az emberi nyelvhasználat a pillanatnyi ingerhelyzettől gyakran független: a beszélő szándékai irányítják, ezért rugalmas.
    Az emberi nyelvhasználat produktív és kreatív, végtelen számú mondatot tudunk képezni és megérteni, de az állatok mindig csak a fajra jellemző mennyiségű, véges számú üzenet közül választhatnak.
    Az emberi kijelentések tartalma tértől, időtől és a tényszerűségtől független lehet, az állatok jelrendszere viszont mindig az aktuális ingerkörnyezetre vonatkozik.
    Összefoglalóan: az emberi nyelvhasználatban olyan rugalmasság, kreativitás, produktivitás és kifejezőerő nyilvánul meg, ami egyedülállónak tekinthető élővilágunkban.

  2. A pszichológia alapkérdései a nyelv kapcsán
    A kutatott területek:
  3. A nyelv alapvető aspektusai
    Saussure: langue (elvont nyelvi rendszer, közvetlenül nem hozzáférhető) és parloe (a ténylegesen beszélt nyelv, ebből következtetünk a nyelv elemeire és szabályszerűségeire)
    Chomsky: nyelvi kompetencia (a fejünkben létező tökéletes nyelvtudás) és performancia (tényleges beszédmegnyilvánulásaink, pl. hibás mondatok, stb.). A nyelvészeti kutatás célja a nyelvi kompetencia megértése, vizsgálata.
    Az emberi hangképző szervek kb. 140 beszédhang képzésére képesek, egy nyelv ebből átlagosan 20-40 hangot használ fel.
    Fonéma: az adott nyelvben előforduló beszédhangok, a nyelv jelentés nélküli elemei, összefűzésük eredményei a szavak.
    A nyelv hangtani szabályainak megfelelő hangsoroknak csak egy részét használjuk értelmes szavakként. A nyelvek szókészlete azonban folyamatosan változik, fejlődik.
    Mentális lexikon: az idegrendszerünkben reprezentált szavak összessége.
    A nyelvek közös jellemzője, hogy a szavak jelentése önkényes (fekete, noir, black), kivételt képeznek természetesen a hangutánzó szavak.
    Szemantika: a szavak jelentésének vizsgálatával foglalkozó tudomány.
    Morféma: a mentális lexikon legkisebb, jelentéssel bíró egységei (szótövek, ragok, képzők).
    Morfológia: a nyelv szóképzési szabályait kutató tudomány.
    Szintaxis: nyelvtan, a szavak összefűzésének szabályrendszere, a mentális lexikontól és a jelentéstől részben független (értelmetlen lehet a mondatunk akkor is, ha nyelvtanilag tökéletes). Lehetővé teszi, hogy a szavakat értelmes kijelentések alkotására használjuk.
    A generatív nyelvészet (Chomsky) célja, hogy a nyelvtanilag helyes mondatok létrehozására képes általános érvényű szabályokat feltárja.
    A nyelvi diskurzus szintje a mondatok feletti szerveződési szint.

  4. A nyelvelsajátítás
    1. A nyelvelsajátítás menete, szakaszai
      A szakaszok általánosak és univerzálisak, ezért a genetikai előprogramozottság szerepét hangsúlyozzák
      1. A preverbális szakasz
        Az első életév tartozik ide, véletlenszerű hangadásból gügyögés, majd gagyogás, egyre inkább jellemzően az anyanyelv hangzására. Kialakulnak a kommunikáció mintázatai (párbeszédszerű gagyogás), de a nyelvi megértés mindig megelőzi a produkciót.
      2. Az egyszavas kijelentések szakasza
        Könnyen kiejthető szavak, általában cselekvést, változást fejeznek ki. Holofraisztikus szakasz, vagyis az egyszavas kijelentésűek mondatértékűek, még nem hordoznak ragokat, jellemző a túláltalánosítás, vagy a túlzott diszkrimináció. Ebben az időszakban (másfél, két éves kor) a szókincs lassan gyarapodik, többnyire 50-150 szóból áll.
      3. Távirati beszéd és szótári robbanás
        Két éves kor körül bővülni kezd a szókincs, öt éves korig általában napi 10 szóval bővül. Az aktívan használt szavakat a gyerek már kombinálni kezdi, általában 2 szót illeszt össze, még mindig ragok nélkül, ezért táviratias a beszéde.
      4. Fokozatos gazdagodás és bonyolódás
        3. életévtől már nincs távirati beszéd, kezdenek megjelenni a nyelvtani elemek, mondatai egyre bonyolultabb szerkezetűek. Egész életünkben tanulunk új szavakat, pragmatikánk is változik, ezért a nyelvelsajátításnak nincs végpontja. Nyelvtanunk, szintaxisunk azonban 7 éves kor után már lényegében nem változik.
      A kritikus periódus:
      2-10 éves kor között ha nem tanulunk meg beszélni, később már képtelenek leszünk elsajátítani a releváns nyelvhasználatot, bármennyi nyelvi ingerlést kapjunk a szakasz határain kívül.

    2. A nyelvelsajátítás paradoxonai
      • a szegényes bemenet paradoxona: a nyelvet tanuló gyereknek nincsenek tökéletes, hibátlan forrásai a nyelv elsajátítására, 7 éves korára mégis képes a nyelv bonyolult rendszerét megtanulni (bár nincs explicit információja a nyelvtani szabályokról, stb.)
      • a tanulhatóság paradoxonai: a természetes nyelveket nem lehet "bemagolni", a nyelvtani szabályok többnyire túl bonyolultak ahhoz, hogy csupán példamondatok segítségével az adott nyelv megtanulható legyen, illetve végtelen idő kéne hozzá.
      • A mintázat állandóságának paradoxona: a nyelvelsajátítás szakaszai általánosak, a süketnéma gyerekek is ugyanazokon a szakaszokon mennek keresztül.
      • Az univerzalitás paradoxona: a nyelv univerzális, nem kötődik általános értelmi képességekhez.
        Lehetséges magyarázat: nyelvi képességeinknek veleszületett alapjai vannak, vagyis a nyelvelsajátítás részben érési, részben tanulási folyamatok eredménye (Chomsky)

    3. Főbb megközelítések
      • Empirista magyarázat: tudásunkat tapasztalatainkból nyerjük, de a tudomány mai állása alapján az empiristák tabula rasa elve már nem tartható (van előzetes tudás).
      • Nativista magyarázat: az emberi tudás veleszületett, szerintük a tapasztalat csupán tartalommal tölti ki az adott tudás kereteit (Chomsky). Elméletük szerint létezik az agyban egy külön rendszer, a nyelvi modul, mely a nyelv elsajátításáért felelős, s nagyfokú autonómiával bír.
      • Kognitív magyarázat: (Piaget) nyelvi képességeink gondolkodásunkra épülnek, azzal szoros egységben fejlődnek, egymástól függenek. A biológiai adottságok és a környezet egybefonódását hangsúlyozza. Nehezen magyarázza azt a tényt, hogy a nyelvhasználati képesség bizonyos esetekben elválhat az általános értelmi képességektől.
      • Társas alapú magyarázatok: a nyelvelsajátításban a főszerep a gyermek és a társas környezete közötti interakcióé (Vigotszkij), vagyis a legkorábbi beszédmegnyilvánulásoknak is kommunikatív funkciója van, a kommunikáció a nyelvi fejlődés motorja.

  5. A nyelvfeldolgozás és a nyelvi produkció alapfolyamatai
    Pszicholingvisztika: az ember fejében zajló nyelvi megértés és produkció kísérleti vizsgálatával foglalkozó tudomány.
    A beszédészlelés- és feldolgozás automatikus folyamat, az egyszerű adatok felől halad a komplex feldolgozás felé, vagyis "lentről felfelé". A fentről lefelé irányuló folyamatokat pedig elvárási hatásoknak, kontextushatásoknak nevezzük (a feldolgozást jelentősen gyorsítják).
    Kategoriális észlelés: ugyanannak a fonémának a különféle változatait mind azonosnak észleljük (mindegy, hogy suttogva, vagy hangosan mondják, stb.). Az anyanyelvünkön egy-egy hangkategória határa élesen elkülönül (azaz nincs köztük elmosódott átmenet, mint pl. a színárnyalatoknál). A hiányzó hangokat feldolgozórendszerünk "kipótolja" (fonémarestauráció).
    Warren: a kísérleti személyek egyszerre hallották a köhögést és a hiányzó hangot.
    Tovaterjedő aktiváció (priming hatás): egy szóalak az azonosítás után a hozzá jelentés alapján kapcsolódó szavakat szintén aktiválja.
    A szavak közti kapcsolatokra jellemző, hogy hiányos, kérdéses esetekben többnyire az egyszerűbb, vagy gyakrabban használatos szerkezetet rendeli a mondathoz. Az ilyen hiányos mondatokat "kerti ösvény" (garden path) mondatoknak nevezzük.
    A mondaton végzett nyelvtani elemzés eredményeként egy mentális modellt készítünk, ami a mondat jelentését reprezentálja belső világunkban.
    Forgatókönyv, séma: a világ egyedi eseményei az általánosságok kiemelésével gazdaságosabbá válnak, mivel így csak az újszerű, egyedi dolgokról kell beszélnünk, és a hiányzó elemek kiegészítéséhez általános tudásunkat használjuk. A kontextus ismerete nélkül azonban a megértés még hétköznapi helyzetekben is nehézségekbe ütközik.

  6. A nyelv evolúciója
    Napjainkig sem sikerült tisztázni, hogy hogyan alakult ki fajunkban a nyelvi képesség. Egyetértés van a nyelv, mint öröklött tulajdonság tekintetében, de a társas és nyelvi ingerek nem nélkülözhetők. Pinker: egy általános nyelvelsajátító képesség öröklődik, ez a nyelvi ösztön.
    Az ember és más fajok agyi szerkezete között nincs számottevő különbség, de az ember testméretéhez viszonyítva az evolúció során az agy térfogata jelentősen nőtt, változott a különböző agyi területek egymáshoz viszonyított mérete és kapcsolatrendszerük is. 100000 évvel ezelőtti őseink már ugyanolyan hangképző rendszerrel rendelkeztek, mint a mai emberek.
    Egyes elképzelések szerint a nyelvi képesség kialakulása azonban az agytérfogat növekedésének, vagy egy mutációszerű, hirtelen idegrendszeri változásnak a mellékterméke: a pontosabb kommunikáció pedig szelekciós előnyt jelentett a vadászatban, társas együttműködésben és a csoport összetartásában.
    Cavalli-Sforza: a genetikai és nyelvi változások együtt haladtak a történelem folyamán, a nyelvek rokonsági fája megegyezik a génrokonság alapján készített leszármazási fával.

- versenyfeladat -

- vissza a tematikához -