MARX:
TÉZISEK FEUERBACHRÓL

   1. Minden eddigi materializmusnak (Feuerbach materializmusát is beszámítva) az a fő fogyatékossága, hogy a tárgyat, a valóságot, érzékiséget csak az objektum vagy a szemlélet formájában fogja fel; nem pedig mint emberi érzéki tevékenységet, gyakorlatot; nem szubjektíven. Ezért történt, hogy a tevékeny oldalt, a materializmussal ellentétben, az idealizmus fejtette ki - de az elvontan, mivel az idealizmus természetesen nem ismeri a valóságos érzéki tevékenységet mint olyant. Feuerbach érzéki - a gondolati objektumoktól valóban megkülönböztetett - objektumokat akar: de magát az emberi tevékenységet nem fogja fel tárgyi tevékenységnek. Ennélfogva a Wesen des Christentumsban (A kereszténység lényege) csak az elméleti viszonyulást tekinti az igazán emberinek, míg a gyakorlatot csak piszkos-zsidó megjelenési formájában fogja fel és rögzíti.1 Ennélfogva nem érti meg a „forradalmi”, a „gyakorlati-kritikai”2 tevékenység jelentőségét.

   2. Az a kérdés, hogy az emberi gondolkodást tárgyi igazság illeti-e meg - nem az elmélet kérdése, hanem gyakorlati kérdés. A gyakorlatban kell az embernek gondolkodása igazságát, vagyis valóságát és hatalmát, evilágiságát bebizonyítania. Az olyan gondolkodás valóságáról vagy nemvalóságáról folytatott vita, amely elszigeteli magát a gyakorlattól - tisztára skolasztikus3 kérdés.

   3. Az a materialista tanítás, hogy az emberek a körülményeknek és a nevelésnek termékei, megváltozott emberek tehát más körülményeknek és változott nevelésnek termékei,4 megfeledkezik arról, hogy a körülményeket éppen az emberek változtatják meg, és hogy a nevelőt magát is nevelni kell. Ennélfogva szükségszerűen oda jut, hogy a társadalmat elkülöníti két részre, melyek egyike fölötte áll a társadalomnak (például Robert Owennál5). A körülmények változásának és az emberi tevékenységnek egybeesését csak mint forradalmasító gyakorlatot lehet felfogni és racionálisan megérteni.

   4. Feuerbach a vallási önelidegenülésnek, a világ egy vallási, elképzelt és egy valóságos világra való megkettőződésének tényéből indul ki. Munkája abban áll, hogy a vallási világot feloldja világi alapzatában. Szem elől téveszti, hogy ennek a munkának az elvégzése után a fő dolog meg hátravan. Ama tény ugyanis, hogy a világi alapzat elválik önmagától, és magát a fellegekben, önálló birodalomként rögzíti meg, az éppenséggel csak abból magyarázható, hogy ez a világi alapzat meghasonlott önmagával, és ellentmond önmagának. Ezt a világi alapzatot kell tehát először ellentmondásában megérteni, és azután az ellentmondás kiküszöbölésével gyakorlatilag forradalmasítani. Tehát például miután felfedeztük, hogy a földi család a szent család titka, mármost az előbbit magát kell elméletileg bírálnunk és gyakorlatilag forradalmasítanunk.

   5. Feuerbach, nem érve be az elvont gondolkodással, az érzéki szemléletre apellál; de az érzékiséget nem mint gyakorlati emberi-érzéki tevékenységet fogja fel.

   6. Feuerbach a vallási lényeget feloldja az emberi lényegben. De az emberi lényeg nem valami az egyes egyénben benne lakozó elvontság. Az emberi lényeg a maga valóságában a társadalmi viszonyok összessége.
Feuerbach, aki ennek a valóságos lényegnek a kritikájába nem bocsátkozik, ennélfogva kénytelen:

  1. elvonatkoztatni a történelmi lefolyástól, a vallásos lelkületet magáértvalóan megrögzíteni és egy elvont - elszigetelt - ember egyént előfeltétetelezni

  2. ezért az emberi lényeg nála csak mint ,,emberi nem”, mint belső, néma, a sok egyént pusztán természetileg összekapcsoló általánosság fogható fel.

   7. Feuerbach ezért nem látja, hogy a ,,vallásos lelkület” maga is társadalmi termék, és hogy az elvont egyén, melyet elemez, a valóságban egy meghatározott társadalmi formához tartozik.

   8. A társadalmi élet lényegileg gyakorlati. Mindazok a misztériumok, amelyek az elméletet miszticizmusra csábítják, az emberi gyakorlatban és e gyakorlat megértésében találják racionális megoldásukat.

   9. A legtöbb, mire a szemlélődő materializmus viszi, vagyis az a materializmus. amely az érzékiséget nem gyakorlati tevékenységnek érti meg, az egyes egyének szemlélete a ,,polgári társadalomban”.

   10. A régi materializmus álláspontja a „polgári” társadalom; az újnak az álláspontja az emberi társadalom vagy a társadalmasult emberség.

   11. A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; de a feladat az, hogy megváltoztassuk.

1. Ironikus célzás Jézus és az ókereszténység zsidó eredetére.
2. ,,Gyakorlati-kritikai” - a radikális újhegeliánus politikai filozófia a forradalmakat úgy értelmezte, mint a hatalmi politika fölött gyakorolt filozófiai kritikának a gyakorlati megvalósítását.
3. Skolasztikus jelentése itt: steril módon spekulatív.
4. Célzás a felvilágosodásnak arra az optimista pedagógiai elképzelésére. amelyet elsőként Rousseau fogalmazott meg Emil, avagy a nevelésről című munkájában.
5. Robert Owen (1771-1848) angol utópikus szocialista. The Book of the New Moral World (1836, 'Az új erkölcsi világ könyve') című munkájában beszél arról, hogy a szocialistáknak kell rávezetniük a társadalmat az igaz erkölcsi rendre.

- vissza -