Péri László konstruktivista munkái 1920-24

Szépművészeti Múzeum 1999. szeptember 17 - november 28.

A Magyar Képzőművészeti Főiskola Szobrász Tanszéke "A magyar szobrászat modern hagyománya" sorozatának keretében minden évben a modern magyar szobrászat egy jelentős mesterét mutatja be, - Barta Lajos, Martyn Ferenc , Megyeri Barna után - ez évben a Szépművészeti Múzeummal együttműködve Péri László konstruktivista életművét. A Szépművészeti Múzeumban két beton reliefje van Périnek, aki idén lenne száz éves, emiatt különösen indokolt a műveiből éppen most kiállítást rendezni. Péri konstruktivista életműve iránti érdeklődés az utóbbi húsz évben ugrásszerűen megnőtt, több, a század művészetével foglalkozó kiállításon mutatták be, és a XX. századi művészettel foglalkozó könyvben reprodukálták munkáit. Péri László az 1920-as évek egyik legkiválóbb konstruktivista művésze. Konstruktivista életműve 1920-24 között jött létre Berlinben. Mindezt azért fontos hangsúlyozni, mert bár művészi pályafutása már 1918 körül indul Magyarországon, és 1924 után még hosszú ideig tart, hiszen 1967-ben hal meg Londonban, kiállításunk erre a rövid négy éves periódusra összpontosít. Péri Budapesten a MA köréből indul, első ismert rajzai Nemes Lampérth és Uitz Béla hatását mutatják. A Tanácsköztársaság idején egy színházi együttessel Csehországban jár. Onnan nem jön haza, hanem rövid bécsi, majd párizsi tartózkodás után 1921-ben már Berlinben találjuk, a kelet- és nyugat-európai avantgarde irányzatok találkozásának központjában. Hamarosan rajza jelenik meg a Der Sturm folyóiratban. Barátságot köt Moholy-Nagy Lászlóval , akivel közösen állít ki festményeket és szobrokat, a Der Sturm Galériában 1922 februárjában. 1923-ban szintén együtt állítanak ki. Péri a Der Sturm folyóirat és galéria tulajdodosának Herwarth Waldennek egyik legkedveltebb művésze lesz. Bernáth Aurél visszaemlékezése szerint Walden így beszélt róla: "Chagall und Péri sind die grössten Maler der Welt". (Chagall és Péri a világ legnagyobb festői.) Péri indulása kicsit Moholy-Nagyéhoz hasonlít. A magyarországi aktivisták köre után mindketten teljes konstruktivista fegyverzetben jelennek meg Berlinben, talán azt is mondhatjuk, hogy művészetük nem áll messze egymástól ebben az időben. Périnél az átmenetet néhány kubisztikus rajz ill. szobor jelzi. Kiállításunkon szerepel egy-egy 1920-ra és 1924-ra datált kubisztikus betonszobor (Fekvő alak [Liegende Gestalt], és Álló nő [Stehende Figur]) - illetve a két szobor készülése közötti időben készült konstruktivista munkákból, egy meglehetősen gazdag válogatás. Péri készít fotókat, festményt, linóleumnyomatokat, szobrokat, reliefeket és építészeti terveket. Legjellemzőbb munkáinak címe: Térkonstrukció [Raumkonstruktion]. "Síkon dolgozik síkkal, azonban az egyes síkformák, még a legegyszerűbb metszeteken is térbeli viszonylatban állnak egymással. Így végeredményben Péri síkművészete is térkonstrukciókat hoz, mert hiszen a problémák szempontjából egyre megy, hogy a megoldás három dimenzióban valóságos, vagy két dimenzióban illúziónisztikus-e"- jellemzi Hevesy Iván 1924-ben a Der Sturm által kiadott Linóleummappa lapjait a Nyugatban . Térkonstrukciói jórészt kicsi saját készítésű, "átdolgozott" fotókon, festményeken és linóleummetszeteken maradtak meg. Betonreliefjei - amelyek sokáig 1920 és 1924 közöttieknek voltak nyilvántartva, - és amelyek az életmű legérdekesebb darabjai, Passuth Krisztinának a katalógus-tanulmány szerzőjének kutatásai alapján a 30-as években Angliában sajátkezűleg készült replikák, az elveszett eredetik alapján. Válogatásunkban szerepel többek között a Duisburg-i Wilhelm Lehmbruck Múzeum gyűjteményében lévő, az 1923-as Nagy Berlini Képzőművészeti Kiállítás-ra készült három részes Térkonstrukciójának [Raumkonstruktion] beton változata, Péri főműve, így lehetőség nyílik a budapesti és duisburgi reliefek "összevetésére". Kiállításunk nagyobbik része Magyarországon még sohasem volt látható, németországi gyűjteményekből származik. Péri 1924-től produktivista felfogása miatt felhagy a képzőművészettel, és a társadalmi hasznosságot, mint beosztott építész igyekszik megvalósítani. 1928 körül ismét vált, visszatér a szobrászathoz és egy sajátos szocreál stílust alakít ki, és emellett kitart haláláig.