Előző fejezet Következő fejezet

Fischer János: Makai Emil alakja a család emlékezetében

 

Köszönettel tartozom mindazon lelkes makóiaknak, akik ezt az em­lékünnepséget előkészítették. Köszönet illeti Makó város önkormányza­tát, a városvédő egyesületet, a József Attila Művelődési Központot, a vá­rosi könyvtárat és a József Attila Múzeumot. Köszönettel tartozom makói barátaimnak: Fodor Lászlónak, Tóth Ferencnek és mindazoknak, akik ebben a munkában részt vettek.

Makai Emil 1870. november 17-én született Fischer Antal Énoch ma­kói főrabbi hatodik gyermekeként. Édesanyja, Hermann Nina 1873-ban kolerajárvány áldozata lett. A hároméves Emil nevelésében idősebb nő­vérei, így az akkor már 16 éves Hermina, valamint Rozália, Riza és Regi­na segítettek.

Fischer Antal Énochról is illek ezen helyen szólnom. Az emléktábla helyén állt az a paplak, amelyben 1864—1896 között tevékenykedett. A család ezen ága alföldi eredetű. A 13 éves Fischer Antal Énoch saját erejéből került Izsákról. Pozsonyba, majd Prágába, ahol az egyetemen filozófiát tanult. Becses emlékek a család számára azok a prágai egye­temi dokumentumok, amelyek 1848-ból származnak. Fischer Antal Énoch mintegy tizennégy évig élt távol, német nyelvű környezetben, így elmond­ható, hogy anyanyelve német volt. Gyermekeivel is így levelezett. Levelei — közel hetven van birtokomban — részben kortörténeti érdekességűek. A szép, de gót betűs írása nem mindig olvasható. A nyolcvanas évek kö­zepén kedves német barátaim segítettek a levelek olvasásában. Fischer Antal Énoch nekem dédapám volt. Róla nincsenek személyes emlékeim. Sokat érnek viszont ilyen tekintetben Makai Endre sebész emlékiratai, aki nagy szeretettel és tisztelettel írt róla. Rabbi utódja Kecskeméti Ármin szintén meleg hangon emlékezik meg Fischer Antal Énochról, amikor a következőket írja: „Példaképe az igazi papnak: szelíd, békességes, er­kölcsi komolysággal és szeretettel teljes." Fischer Antal Énoch élete a magyar polgárosodás folyamatával esik egybe.

Két fia volt: Jakab — aki apai nagyapám — később neves pozsonyi orvos, ideggyógyász és Emil, akit papnak szánt. Emil 13 éves korában a budapesti rabbi szemináriumba került. Nagy változás volt Emil számára, amikor a védett makói környezetből a nagyvárosi életbe került. Bár ta­nulmányait kitűnő eredménnyel végezte, érdeklődése fokozatosan elfor­dult a papi hivatástól. Első versei, a Vallásos énekek 17 éves korában jelentek meg, majd 22 éves korában a Zsidó költők című műfordításaival nevet szerzett magának. Végül arra az elhatározásra jutott, hogy a papi pálya helyett az írást, a költészetet és a műfordítást választja. Bár dönté­se fájt apjának, elfogadta azt, és büszke volt fia sikereire. A Hét című fo­lyóiratnak lett segédszerkesztője. Jó kapcsolatai voltak Jókai Mórral, aki részt is vett 1900-ban színdarabja, a Tudós professzor Hatvani vígszín­házi előadásán. Makai Emil 1901-ben halt meg, még 31 éves sem volt.

Fájdalmas, amikor egy ilyen sikeresnek induló életút tragikus módon kettétörik. Ennek szimbóluma a temetőben látható kettétört márványosz­lop is, melyet testvérei emeltek abból a honoráriumból, amit Makai Emil munkáinak kiadásaiból kaptak.

Megemlékezés Makai Emil sírjánál (1923)
(5.) Juhász Gyula, mögötte József Attila

 

Makai Emil nem elfelejtett költő, hisz ennek bizonyítéka, hogy szülővárosa róla megemlékezik. Az hogy nem emelkedett a magyar költészet nagy alakjai közé, elsősorban rövid élete akadályozta meg. Ennek ellené­re úgy gondolom, hogy sokak szívében emléke megmarad, akik szeretik romantikus költészetét, alkotásainak szép magyar nyelvezetét. Emlékét őrzi a számos Makai név, ugyanis Hermina, Rozália és Riza gyermekeik nevét Makaira magyarosították. Ebben fontos szerepet játszott Makai Emil iránt érzett büszkeségük, meg a millenniumi Magyarország történeti helyzete. A zsidóság szakítva a családi tradíciókkal, a II. József alatt rá­juk erőltetett német neveket magyarosítja.

Meghatódva állok itt a paplak közelében. Egyfelől ugyan látva a tör­ténelem, az elmúlás súlyát, másrészt szívemben megnyugodva, Makai Emil nem élt hiába, mert a kedves makóiak emlékét kegyelettel megőrzik.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet