Előző fejezet Következő fejezet

Tóth Ferenc: Emlékezés Makai Emilre

 

Szűkebb pátriánk művelődéstörténetét tündöklő üstökösök és fényes bolygók egyaránt beragyogják. Vajda János szavaival az üstökös pályája egyenes, vissza sohasem tér. Ilyen íróink voltak: József Attila, Juhász Gyula, Tömörkény István; ők valahonnan jöttek, átmenetileg itt éltek kö­zöttünk, elkápráztattak tehetségükkel, emberségükkel és elmentek, ahová hivatásuk sodorta őket. De akadtak ragyogó bolygó egyéniségek is, akik hűségesek maradtak a makói sárgolyóhoz: itt születtek, valameddig ennek a tájnak voltak neveltjei, pályájuk bejárja naprendszerünket, majd visszatérnek örök pihenőre a hazai földbe. Ilyen volt Erdei Ferenc és Makai Emil.

A magyar nyelvű zsidó irodalom születése szorosan összefügg a múlt századi reformmozgalmakkal. A nemzeti törekvések a makói zsidóságot is megérintették. A hazai zsidó templomok közt a makói zsinagógában hangzott el először, 1814. augusztus 2-án magyar nyelvű prédikáció. Az 1867. évi törvények kimondták a magyar zsidók polgári egyenjogúságát. Az ezt követő országos zsidó kongresszus elfogadta a neológ hitközségek szervezeti szabályzatát. Ekkor szakadt ketté a makói zsidó hitközség, és jött létre az ortodox és neológ gyülekezet. A makói neológ egyházközség első rabbija Makai Emil édesapja, Fischer Antal Énoch a város nagy tekintélyű papjai közé tartozott. Makóra a szegedi, aradi, kecskeméti és óbudai rabbi egyhangú ajánlatára került. Szigorú volt önmagával, de az övéivel szemben is. Mély rabbinikus tudományával és széleskörű világi műveltségével az ország legelső rabbijai között tartották számon.

Makai Emil 1870. november 17-én született a gimnáziummal szemközti, azóta lebontott, tágas paplakban. Édesanyja — a Bubinak becézett fiút — énekes madárkájának nevezte. Az anyai szeretetet nem sokáig élvezhette, ugyanis három éves korában a mamát elvesztette.

A kis Emil a makói zsidó iskolában tanult, amelynek ekkor kiváló ta­nítója volt Steinhardt Márk személyében. Följegyezték róla, hogy túlszárnyaló ismeretekkel bocsátotta diákjait életútjukra. Az édesapa kívánságá­ra 1884-től tanulmányait a budapesti rabbi képző gimnáziumban, majd a szemináriumban folytatta. Ekkor kezdett el verselgetni. 17 éves, amikor Vallásos énekek című kötete megjelenik. Négy év múlva Zsidó költők című műfordításai hagyják el a sajtót. 1889. január 20-án örömmel számol be, hogy az önképzőkört szereplését öt percig tartó taps és éljenzés követte. A gyűlés után — írja levelében — hozzám jött Kiss József [költő], kezet fogott velem, s oly sok szépet mondott, hogy igazán restellem.

Ebből a költői korszakból megható a Péntek este című verse, melyben az öreg makói zsidó papról gyermeki kegyelettel szót:

Templomba hívják, péntek este.

... Csitt, csendesen jó emberek!

az orvos senkit sem ereszt be,

Az öreg úr nagyon beteg.

A romlás ellen mi a zsoltár?

Tízen vagyunk épp, mondjuk el.

Hisz ahol ő van, nem kell oltár,

az Isten háza az a hely.

Vallásos énekei egy magányos lélek fohászai. Bennük megcsendülnek a gyermekkori emlékek, az árvaság panaszai:

Fájó emlék gyötri lelkem,

Mert akit én úgy szerettem,

Kinek ajkán csüggtem vágyva,

Elköltözött szebb hazába.

Ott pihen már...messze...távol...

Messze a világ zajától,

Hol az örök hajnal hasad,

Szomjúhozva irgalmadat.

Teológiai tanulmányait csaknem négy évig folytatta, 1893-ban búcsút mondott a szemináriumnak. Bátyjának írta: Nem nekem való a papi pálya. Nem vagyok elég jámbor, nincs elég vallásos meggyőződésem, hogy szószékre állhassak.

Miután becsapta maga mögött a szeminárium Bérkocsi utcai kapuját, a héber dalok költőjéből pogány trubadúr lett. Házitanítónak szegődött, tanítványa a Margit dalok ihletője volt. A szépséges szőkeség felületesen fecsegő, akarat nélküli báb, de a költő szemében eszményképpé magasztosult. A szerelem csak a költői fantázia játéka, a gazdag úri lány nem ereszkedik le a félegzisztenciájú poétához:

Álmomban vallok csak szerelmet,

Legfeljebb még papíron;

S nem árulom el, hogy szeretlek,

Én édes, szőke Margitom.

Versciklusa az örök vágyódás, a be nem teljesült szerelem verseiből áll össze; az ábrándozás és álmodozás vágyaiból szövödik, de a leány számára elérhetetlen marad:

Hisz úgy sem hittem soha, hogy valóság

Fürteid selyme, arcodon rózsák.

Szemedbe is félig remegve néztem,

Hogy ne legyen nehéz ébredésem.

Úgy őriztem egy sugarát szemednek,

Mint lopott kincset, melyet visszavesznek;

Mögöttem ott ólálkodott az árnyék,

Hogy szerelmünk csak egy tündén játék.

A társadalmi korlát áthághatatlan. Az imádott hölgy az Alpesek közt mulat, a szegény trubadúr kis szerkesztői szobájában gürcöl. Poétánk beérné a viszont szerelem morzsáival, de megjelenik Prágából a nyolc-kilenc parafagyárral rendelkező dúsgazdag kérő, és feleségül veszi a szegény lantos imádott szerelmét.

A Margit ciklus 1895-ben jelenik meg, a Magyar Szalon c. lap egy egész számot szentel költőnk szerelmi verseinek. Egyszeriben ismert poéta lesz, és irodalmi berkekben mindenki róla és a be nem teljesült szerelmükről beszél.

Hamar beletanul a szerkesztői munkába. A Pesti Naplóhoz, majd a Fővárosi Lapokhoz szegődött, végül a Hét segédszerkesztője. A színház iránti vonzalma életének utolsó éveiben teljesedik ki; a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának jegyzője lesz, közben drámákat ír és fordít. A Tudós professzor Hatvani című vígjátékának premierjén a páholyban — a közönség dübörgő tapsa közt — Jókai Mór átölelte és megcsókolta.

A költészet számára fölfedezte a nagyvárosi élet szépségeit: a gázlámpák fényét, a korzók kavargó nyüzsgését, a délutáni teák intim hangulatát. A könnyű, szórakoztató műfajok keretei között föllazította a hagyományos költői stílust. A városi élet köznapi hangján adta vissza a zsúr hangulatát:

Végre, hogy önt is látjuk egyszer,

Szép igazán, hogy ránk akadt.

Ezerszer hívtuk, s ön ezerszer

ígérte, hogy meglátogat.

Rumot parancsol a teába?

Nem iszik egy kis cognacot?

Mióta itt volt utoljára,

ön igazán megváltozott. 

Itta és hajszolta Budapest nappalainak és éjszakáinak örömeit. Amit Petőfinek a Kiskunság jelentett, az volt számára az Andrássy út:

Te vagy a legszebb útja Pestnek

Úgy-e bár?

Mivel a legszebb lánya Pestnek

Arra jár.

A könnyű, városi líra megteremtője lett. Bóka László szerint utat mutatott arra, hogy amit a szószékről nem lehet elmondani, azt el lehet mondani olcsó pódiumról.

Költő társaival, Kiss Józseffel és Heltai Jenővel megteremtette az urbánus irodalmat. Ekkoriban a népi irodalom mélypontját élte, a Petőfi epigonok, a Szabolcska Mihályok megelégedtek a népies formával. Makai Emil könnyű városi lírájával utat nyitott ugyan Ady költészetének, de a „magyar Ugar" fölismerésétől távol állt, költeményei az idő rostáján kihulltak, az irodalmi köztudat még nevét is alig ismeri.

Alig múlt harminc éves, amikor elragadta a halál, számtalan méltatás jelent meg róla. Ady fiatal magyar Hafíz-nek nevezte. Kosztolányi pedig a Budapesti Szemle akadémikus szemléletével szemben megvédte Makai Emil költészetét leszögezvén, hogy Makai verseivel többet ért el, mint a nagy magyar utánzó írógárda. Ő volt az első, aki a modern élet természetes hangján szólalt meg.

Makó városa is megbecsülte költő fiát. Hármas koporsója a vasút külön kocsijában érkezett meg szülővárosába, Margit fölíratú nagy koszorúval átölelve. Petrovics György polgármester az első világháború alatt mozgalmat indított szülőházának emléktáblával való megjelölésére és szobrának fölállítására. Juhász Gyula 25 éves költői jubileumának makói ünneplése alkalmával, 1923. június 17-én megkoszorúzta Makai Emil sírját. Ekkor verset is írt Régi költő címmel Makai Emil emlékének áldozva:

Tavaszi temetőben jártam,

S egy költő sírjára találtam...

Rezeda nyílik most porából,

Mint régen ének ajakáról.

Makai Emil születésének,századik.évfordulóján József Attila nővére, Makai Ödönné József Etelka jelenlétében Makó város emléktáblával jelölte meg a szülőházat. A mai megemlékezés alkalom arra, hogy lefújjuk munkásságáról a feledés porát és fölfedezzük költészetének báját és szépségét.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet