Előző fejezet Következő fejezet

BUGYI  PÁLNÉ

A rózsalakodalom fölelevenítése

 

      1995 telén alapos közösségfelmérés történt községünkben. Kiterjedt ez gazdasági, szociális és kulturális témára egyaránt.

A megkérdezettek nagy része szívesen fogadta volna a helyi hagyományok újraélesztését. Sokat töprengtünk, mi is legyen az, s ekkor támadt a rózsalakodalom ötlete.

Még azon a télen a Földeák újság szerkesztőbizottságának egyik ülésén a pünkösdi falunapok programjáról beszélgettünk. Odakint még javában tombolt a tél, de mi már azon törtük a fejünket, hogyan lehetne színessé, érdekessé tenni a falunapokat.

Nem emlékszem rá, hogy melyikünk ötlete volt, de mindenki támogatta azt az elgondolást, hogy újítsuk fel, rendezzünk mi is rózsalakodalmat, mint elődeink. A művelődési ház, a könyvtár és a szerkesztőség egy emberként támogatta az elképzelést. Mindenkinek volt egy-egy jó gondolata a tervezéshez, kivitelezéshez. Amikor a község elöljáróival is megosztottuk tervünket, bíztak kezdeményezésünk sikerében, lelkesen támogatták. Ennek ellenére nagyon kevesen ismerték, tudták tervünket.

A lakodalom leírását Sípos Erzsébet Szülőföldem népélete című kiadványából ismertük meg. Megkérdeztünk az egykori rózsamenyasszonyokat is. Tőlük kaptunk korabeli fényképet is, s így megtudtuk, hogy milyen ruhát viseltek a rózsapárok. Csányi Mihályné, Ica néni – aki 1948 előtt az utolsó rózsamenyasszony volt – adta a fényképet segítségül. B. Szűcs Ferencné, Eta néni pedig részletesen elmondta, hogy milyen volt egy rózsalakodalom a 40-es évek elején, amikor ő volt a menyasszony. /

Így kialakult lassan, hogy mi lesz nekünk, szervezőknek a feladatunk. Olyan fiatalokat kellett keresnünk, akik az egyházi szentségeket megismerték: keresztelt, első áldozó, bérmálkozó. Ezen kívül mind magatartásban, munkában vagy tanulásban élen járt.

Bizony, nem volt könnyű közel ötven év után rózsapárokat találni! Hiába volt megtisztelő a feladat, a mai fiatalok nem ismerik ezt a hagyományt. A felújítást követő 2-3 évben még meg kellett őket győzni, míg most már kitüntetés, elismerés, ha valakit rózsamenyasszonynak és rózsavőlegénynek választanak. Az első rózsapárok Béla Erika és Sípos József, valamint Tóth Bernadett és Kardos Sándor voltak.

Lelkesedéssel láttunk hozzá a rendezvény megszervezéséhez. A művelődési ház és a könyvtár a rózsamenyasszonyok ruháit varratta, tervezték a vőlegények ruháját, vőfélyt kerestek, koszorúspárokat toboroztak, és még ki tudja mit tettek.

A szerkesztőség a lakodalmi menet útvonalát tervezte, elvitte a rózsapárokat templomi előkészítésre, felkérte a Mária-anyákat a rendezvényen való részvételre. Az első Mária-anyák: Rakonczai Józsefné és Neparáczki Tamásné voltak. Most már évek óta Pethő Ferencné és Szalma Mihályné tölti be ezt az egyházi tisztséget.

A könyvtár felkérésére Berecz András népdalénekes elvállalta a vőfély szerepét, sőt még azt is, hogy a templomi szertartás alatt elénekel néhány szép virágéneket. A művelődési ház időközben a makói Maros Táncegyüttessel és annak zenekarával vette fel a kapcsolatot, hogy kísérjék a rózsalakodalmi menetet. Ők még azt is szívesen vállalták, hogy menettáncot tanítanak a koszorús pároknak.

Minden apró részletre figyelnünk kellett, azért, hogy minden megfelelően történjék. Nem volt hiába való, mert az első falunapi megbeszélésre – kisebb hiányosságok kivételével – kész programmal, forgatókönyvvel álltunk a falu vezetői elé. (Újságcikk – Ismét lesz rózsalakodalom.)

A lakodalom megrendezésének hírét az egész település kíváncsian várta. Vajon milyen lesz, sikere lesz-e a felújított rózsalakodalomnak? (A szervezők között még nagyobb lett az izgalom.)

Elérkezett pünkösdvasárnap délutánja. A művelődési ház helyiségeit lázasan készülődő táncosok, zenészek, koszorúspárok töltötték meg. Rendezők, szervezők, táncoktatók még utolsó tanácsot adtak. Ruhaigazítás közben futkároztak egyik csoporttól a másikhoz.

Ezalatt a művelődési ház bejárata előtt gyülekezett a falu apraja-nagyja. A menet elindulása előtt már fél órával ott gyülekezett, sőt tolongott a kíváncsiak tömege. Annyian jöttek, mint akkor egyetlen rendezvényre sem! Fényképezőgépek, videók hada mindenütt! A főtér padjain, a park minden útján rengeteg ember volt!

Végre! Elindult a rózsalakodalmi menet! A makói zenekar óriási csinnadrattával előre kivonult. A kíváncsi tömeg kettévált, s megjelentek a rózsaszirmokat szóró kislány, és kisfiú után az új földeáki rózsalakodalom rózsapárjai.

Nagyon szép, megható pillanat volt! A tömeg egész úton követte őket, egészen a templomig. Ott csatlakozott hozzájuk a templom előtti téren összegyűlt sokadalom.

A rózsapárokat a Mária-anyák vezették az oltár elé. Halk orgonaszó mellett megteltek a padsorok, a karzat, de még így sem fért be a kíváncsiskodók fele sem. Rengetegen voltunk!

A vőfély, Berecz András virágénekei és a plébános szavai felemelő érzéssel töltötte el a jelenlévők lelkét.

A jelképes egyházi esküvő után a rózsapárok a Mária-anyák kíséretében megjelentek a templom ajtajában, ahol régi-új szokás szerint cukrot szórtak az összegyűlt tömeg felé.

A lakodalmi hangulat csak ezután következett. A fiatal párok s az őket követő menet elindult hangos kurjongatások és lakodalmas zeneszó mellet a művelődési házba. Az Egyetértés TSZ székházánál, a Wéber Üzletház előtt megálltak, ahol menettánccal szórakoztatták az egybegyűlteket. Így értek vissza a művelődési házhoz, ahol fergeteges tánc közepette bevonultak a nagyterembe.

Rövid pihenő után Berecz András ízes beszédével tréfás népmeséket mondott, majd jó hangulatú táncház zárta az estét.

                       

Nem lehet elmondani milyen jó érzés volt egy sikeres rendezvény után lenni. Nagyon büszkék voltunk, jól estek a gratulációk, a falubeliektől épp úgy, mint az idelátogatóktól. Örülünk, hogy ezt a szép, nemes hagyományt maradéktalanul Földeák népe és a környékbeliek elé tárhattuk.

Azóta is minden évben – falunapkor – megrendezzük mások és a magunk örömére a rózsalakodalmat. Minden évben valami újítással lepjük meg a község lakóit. Például: pünkösdi kiskirálynő vonul a rózsapárok után, négy kislány tart színes kendőt fölé, énekelnek a templomba érkezés előtt. Vagy: külföldi népi együttesek – lengyelek, németek – színesítik a lakodalmi menetet, kísérik a rózsapárokat be a templomba, s ott együtt imádkoznak a földeákiakkal.

A Földeákról elszármazottak, hogy láthassák a rózsalakodalmat, pünkösd szombatjára helyeztük át a rózsalakodalmi szertartást.

Pünkösd vasárnapján – mint régen – a rózsapárok elmennek a templomba, ahonnan egyházi lobogókkal vonulnak a Mária-kegyhelyhez. Előtte a templom falán megkoszorúzzák Oltványi Pál emléktábláját.

Ebéd után lovas kocsival a település utcáin végigmennek és tiszteletet tesznek. Ez nem volt régen szokás.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ..

A rózsalakodalom felújításával nagyon szép egyházi kezdeményezésű rendezvényt adtunk a község lakóinak. Azóta a földeáki rózsalakodalom már a község határain túl is híres lett. Megyei, sőt országos hírűvé nőtte ki magát.

Mi, szervezők örülünk, mert mi is azon a véleményen vagyunk, mint az ókori bölcsek egyike: „Az élet ünnepnapok nélkül: hosszú út vendégfogadók nélkül.” (Démokritosz)

 

  
Előző fejezet Következő fejezet